Vettem a keletlen kenyértésztát, hozzászórtam egy csomag sütőport, és elkezdtem kézzel szépen aláhajtogatni a tészta szélét, újra meg újra megmártva a sütőporban, mikor az előző adag már eltűnt a belsejében. Majd enyhén lisztezett munkalapon jó ujjnyi vastagra nyújtottam, késsel bevagdostam a tejét, és kis pogácsákat szaggattam belőle (a leeső részeket összegyúrva ugyanígy, amíg el nem fogyott). Szilikon sütőlappal bélelt tepsin (2 nagy tepsire fért rá mind) 180 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem őket, amíg szépen megpirultak alul-fölül. Bár nem szabályosan hajtogattam, mindössze a sütőport akartam viszonylag egyenletesen beledolgozni így utólag a tésztába, örömmel nyugtáztam, hogy rétegesek lettek, és jónéhányuk gusztusosan el is dőlt.
Ízre természetesen olyan, mint a kenyér, csak így sokkal több a ropogósra sült külseje. A Főkóstoló javaslatára paprikalekvárral ettük (hmm... kezd ínyenc lenni! :), és nagyon ízlett mindkettőnknek.
Így menekült meg az elfuserált kenyértészta a kidobástól, én meg feljegyzem ide tanulságként, hogy kétségtelenül kényelmes a porélesztő, amit nem kell felfuttatni, csak így nem derül ki még az elején, ha baja van.
2 megjegyzés:
Jöhet, bírnék belőle enni, egy kosárkára valót.
Fénypostával? Akkor ne feledd kinyitni az ablakot :)))
Megjegyzés küldése