Krumplilepény paprikalekvárral (és egyéb variációk a témára)

Mióta sikerült kellőképpen leegyszerűsítenem, gyakran készítek krumplilepényt. Hámozott nyers krumplit éles reszelő nagy lyukán lereszelek egy tányérra, majd vékonyan kiolajozott és felmelegített palacsintasütőbe nyomkodom, 1-1,5 cm vastag rétegben. Kis lángon addig sütöm, míg pirul az alja (úgy érzésre, meg kicsit félrecsúsztatva alá lehet kukucskálni). A tányérra csúsztatom, majd visszaborítom a serpenyőbe. Villával lenyomkodom, és a másik oldalát is megsütöm (ez már kicsit gyorsabban megy). A tányérra borítom, hogy a forró oldala kerüljön felülre. Tálaláskor picit sózom, meg ízlés szerinti feltétet rakok rá. Lassan érdemes sütni, akkor lesz szép és enyhén ropogós külseje és puhára párolódott belseje. Nem az a pár perces művelet, de a megfordításon kívül nem igényel figyelmet, nyugodtan lehet addig mást csinálni.

Legtöbbször parenyicát reszelek a tetejére, vagy pedig natúr joghurttal, esetleg tejföllel kenem meg, de tejmentes lehetőségek is akadnak szép számmal: most éppen a nemrég készített paprikalekvár maradékát kentem rá, de ettem már padlizsánkrémmel vagy zakuszkával is (igazából mindenféle kenyérkence vagy szósz szóba jöhet). További variációs lehetőség, ha magát a lepényt nem tisztán krumpliból készítem, hanem annak legfeljebb harmadát valami más, jól reszelhető zöldségre cserélem. Ezek közül a pasztinákos a kedvencem, de a maga nemében mindegyik jó. Nem vega módozatban pedig megfordítás előtt ki lehet rakni a tetejét kolbásszal vagy húsos szalonnával, és úgy készre sütni. Vagyis van egy alap, és ez aztán könnyen igazítható mindenféle ízléshez; egyformát eszünk, és mégis ki-ki olyan változatban, amit igazán szeret.

Idő: bő fél óra elteltével lehet enni, de csak 5-10 percnyi munka van vele
Pénz: bő 1/2 kg krumpli kell adagonként a natúr lepényhez, ehhez jön még a választott feltét ára (egy százasból már nagyon komoly és tartalmas adag kijön!)
Megoldható hazaiból.