2008. március 18., kedd

Paradicsomos rakott padlizsán és a varázslatos csokipuding

Tegnap ebédre újabb receptet próbáltam ki a régen kinézettek közül. Az apropót az adta, hogy a hétvégi piacoláskor sikerült beszerezni a két fő hozzávalót. Így csak a sajtnál kellett csalnom, mivel a házból kilépve határozott égzengés jelezte, hogy nem alkalmas az idő egy beszerzőkörútra – maradt tehát a hűtőben fellelhető füstölt parenyica. Mindezt egy üveg házi elkövetésű zöldséges paradicsommártással, és – friss híján – szárított bazsalikommal egészítettem még ki.

Elég sok padlizsánszelet lett, így serpenyő helyett a sütőben oldottam meg a sütést: két tepsire fértek rá kényelmesen; tollkenővel picit megolajoztam őket, majd 200 fokon légkeverésen addig sütöttem, míg egy kis színt kaptak. Közben egyszer meg is forgattam őket.

Amíg sültek, összeraktam a desszertet: Phzs írt a napokban a varázslatos pudingról, és annyira megmozgatta a fantáziámat a dolog, hogy ki kellett próbálnom, legalább egy fél adaggal. Persze teljes kiőrlésű liszttel és mézzel meg barnacukorral, kevésbé édesen. No meg jóféle holland kakaóval. Mire összerendeztem az egészet a tálba, megsültek a padlizsánszeletek, így helycserés támadás következett.

Amíg meg a puding sült, elkészítettem a padlizsántornyokat, hogy majd mehessenek pirulni a sütőbe. Ekkor már elég éhes voltam, úgyhogy az eredeti recepthez képest nagyobb hőfokon és rövidebb ideig sütöttem őket. Végülis igazán nyers rész már nem volt, főképp a sajtnak kellett csak ráolvadnia-pirulnia.

Közben érdeklődéssel vizsgálgattam a pudingot, de azért kibírtam, hogy ne a desszerttel kezdjem az ebédet :) A rendelkezésre álló idő alatt nem sikerült kitalálnom, hogy miért is jön fel a tésztaszerű rész a tetejére, és hogy is alakul át pontosan.

Mikor ugyanis meglett a rakott padlizsán, azon melegében jóízűen elfogyasztottam három tornyot, és megállapítottam, hogy Gyuri most sem hagyott cserben. Utána pedig a puding ideje is eljött: még langyosan, a tálból kanalazgattam a finom csemegét. Utólag jutott csak eszembe, hogy egy kis meggybefőtt és/vagy natúr tejszínhab milyen jó lett volna hozzá. Nem baj, az átalakulás tudományos magyarázatáért úgyis további kísérletek következnek, akkor majd erre is odafigyelek :)

2 megjegyzés:

Zsu írta...

Hú, most örülök nagyon :) Ezt a csodapudingot én is kinéztem, majd hétvégén fogom megsütni, és szintén tejes kiőrlésű liszttel meg mézzel-barnacukorral. Csak kicsit agggódtam, hogy esetleg így nem működik, de megnyugodtam teljesen:)Mennyi mézet/barnacukrot tettél bele?

Dulmina írta...

A méz 3 teáskanálnyi akácméz volt a tésztába, a barnacukor meg 2 evőkanállal rá, a fele mennyiségbe (de én már nagyon le vagyok szokva az édesről). A lisztet is picit szűken mértem, mert a teljes kiőrlésű több folyadékot felvesz. Szerintem langyosan volt a legfinomabb, a kihűlt maradék már nem ízlett annyira.
Jó sütést Neked, remélem, ízleni fog!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails