Tudatos vásárló vagyok?

Napmátka és Daisy tette fel nekem a legújabb körkérdést, amire most igyekszem válaszolni (két befőzés között, pihenésképp :) - pontosabban több között, mert már gyűjtögetem a gondolataimat néhány napja).


Igyekszem, de persze tisztában vagyok vele, hogy mindig van hová fejlődni. Betartok annyi elvet, amennyit igazán magaménak érzek, ha pedig ezek ütköznek egymással, akkor próbálok jó kompromisszumot kötni. Az utóbbi években határozottan a tudatos vásárlás irányába mozdultam el, párhuzamosan sok egyéb változással: kertes házba költözés, vegetáriánus-közeli táplálkozás, hozzám jobban illő munka - tehát sok szempontból egy más életmód.

Természetesen ebben sokat segítettek a rendelkezésre álló lehetőségek: Szupermarketi zöldséget-gyümölcsöt biztosan nem ennék jóízűen ekkora mennyiségben (és az egész évben kapható dolgokat elrakni se lenne sok értelme), és azzal is tisztában vagyok, hogy itt kivételesen jó a piac, a kínálat és az árak tekintetében is. Már a ház első megtekintésekor örömmel nyugtáztam, hogy végig kerékpárút van Szegedig, később pedig arra is rájöttem, hogy összességében nem lehet gyorsabban bejutni tömegközlekedéssel se (messze van a buszmegálló, ameddig ki kell gyalogolni). A kertben van hely komposztálni, és némi tájékozódás után bele is vágtam a dologba. Szerencsére már korábban is rendszeresen főztem itthon, és leszokóban voltam a feldolgozott, sokszor adalékanyagokkal teli élelmiszerekről.

Nem egyik napról a másikra jutottam el idáig, és tisztában vagyok azzal is, hogy idővel változhatnak majd a körülmények, és ennek következtében esetleg változtatnom kell majd egyik-másik környezettudatos szokásomon. De akkor is fontos lesz, hogy amit lehet, azt megtegyem e téren.


1. Írd össze, mire van szükséged! Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárló központok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Bolti körútra csakis listával indulok el, lehetőleg úgy, hogy boltonként több tétel is legyen rajta - így ha nem kapok mindent, akkor sem mentem hiába (de ha úgy jön ki, gond nélkül távozom üres kézzel). Nem állítom, hogy mindig csak azt veszek, ami fel is van írva, de marketingesek rémálma vagyok azzal, hogy mielőtt a kosaramba kerülne valami, felteszek magamnak néhány fontos kérdést: Valóban kell ez nekem? Valóban olyan jó ez akciós ajánlat, mint tűnik, vagy máshol nem akciósan is jobban kijövök? Valóban elfogy jóízűen ennyi, mielőtt megromlana? Nagyobb beszerzések előtt különösen fontosnak tartom a tájékozódást, hogy ne utólag jöjjek rá, hogy jaj, én nem ilyen lovat akartam.

A piac viszont lista nélküli műfaj: ott azt veszem, amiről úgy érzem, hogy szívesen megenném. Előbb körbemegyek, tájékozódom a felhozatalról, és legtöbbször csak utána vásárolok (kivétel ez alól az az eset, amikor korábbi tapasztalatom alapján biztosan tudom, hogy kinél érdemes az adott dolgot venni, és rendszeresen szoktam nála vásárolni). Közben kombinálok, hogy mi mindent lehet ezekből készíteni, és mindezekhez miből mennyi kell, meg azt hogy tudom jól elpakolni és hazavinni biciklivel (lehetőleg egy fordulóban; évente 1-2 alkalommal esik meg, hogy valami annyira kedvező vétel akad, amit fizetés után a nénik gondjaira bízok egy időre, mert csak kétszerre tudom elvinni). De előfordul azért olyan is, hogy megveszek valamit, és csak később találom ki, hogy mit készítsek belőle (de itt nyilván 1-2 ételbe való mennyiségről van szó, ami befér néhány napon belül). Az eltevésekhez vagy lecsapok egy-egy alkalmi vételre, vagy akiktől már évek óta rendszeresen vásárolok, olyanokkal beszélem meg szezonban, hogy mikor tudnak nekem hozni nagyobb mennyiségű, a nekem épp legmegfelelőbb érettségi fokú árut a megszokott fajtából.


2. Menj a piacra vagy helyi boltba! Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Piac-függő vagyok. Havi 1-2 alkalomnál többször nemigen megyek boltba, piacra viszont nyáridőben hetente 2-3 napon simán - igaz, a téli gyér piacokat meg lehetőség szerint kihagyom. Ez egy ilyen szezonális műfaj, de szerencsére szezonban elég sokat raktározok a szűkösebb időkre. Fontosnak tartom, hogy a piacon közvetlenül a kistermelőktől és a saját kis fölösleges terményeiket áruló nyugdíjasoktól vásároljak, ne a kereskedőktől.

Ritkán és indokolt esetben megyek boltba, és legtöbbször nyilván abba, ami közel van és útba esik, és nem történtek olyan esetek ott, ami miatt jobbnak látom elkerülni a helyet (itt az árukínálattal és a kiszolgálás minőségével kapcsolatos rendszeres problémákra gondolok). Nagyjából megvan, hogy mit hol érdemes venni, a bevásárlólistát is eszerint rendezve írom. A legtöbb bolt - még a kicsik is - valamilyen üzletlánc tagja, de úgyis főleg magyar áruért megyek (ha ezt az igényemet nem elégítik ki, akkor meg egy idő után nem megyek).


3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot! Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Legalább egy tucatnyi mindig van a hátizsákom alján, kisebb-nagyobb méretű. Eleinte furcsán néztek rám emiatt a piacon, de határozottan örültek, hogy nem csak viszem el az újabb és újabb zacskókat - én meg örülök, hogy nem szaporodik itthon a készlet. Egy-egy darabot lehetőség szerint többször is használok, a kicsit lyukasban még simán elhozható a kelkáposzta, a kicsit piszkosban a némileg úgyis homokos gyökérzöldségek - végül pedig szemeteszsákként fejezi be pályafutását. Kizárt dolog, hogy külön pénzt adjak zacskóért, és az ingyen kapottakra se utazom (ritkán is megyek olyan helyekre, ahol esetleg adnak, meg ha rákérdeznek, akkor is általában inkább meghagyom másnak).


4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel! A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Kerékpárral nem jó? :) Mert én bizony azzal járok szinte mindenhová úgy 15-20 km-en belül. Persze rossz időben kétszer is meggondolom, hogy tényleg annyira fontos-e pont most elindulni... Nagyobb távokra meg legtöbbször marad a tömegközlekedés (amiről divat panaszkodni, én mégsem teszem, mert általában pozitív csalódás ér - lehet persze, hogy a sok olvasott panasz után az elvárásaim alacsonyak). Van a családban autó, de csak indokolt esetben használjuk (és nem nálam lakik, meg a vezetés se az én műfajom, úgyhogy nincs különösebb kísértés).


5. Vegyél helyi termékeket! Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Kiemelt fontosságúnak tartom, ezért is vásárolom a legtöbb élelmiszert a piacon, közvetlenül a helyi és környékbeli termelőktől. Boltban járva is örömmel fedezem fel, ha egy-egy új termék nem csak magyar, de itt a közelben készült. Ha egyéb szempontjaimnak is megfelel, és tényleg szükségem van rá, akkor pedig szívesen teszem a kosaramba - ha bevált, rendszeresen is.

Egy ideje azt is fel szoktam jegyezni a blogomban a receptek után, hogy hazai alapanyagokból készítettem-e az adott ételt/italt. Legtöbbször sikerül megvalósítanom mindezt, és tényleg csak olyan dolgokra korlátozódnak a külföldi hozzávalók, amiket nem is lehet Magyarországon megtermelni (tipikusan ilyenek bizonyos fűszerek, kedvenc teáim, valamint az időnként előforduló citrom). Egy-két fekete pontom azért van e téren: A durumtésztákból az olaszoknak szerintem messze jobb a minőségük, mint a hazai gyártmányúaknak, és nagyon gyakran még az áruk is kedvezőbb. Az általam fogyasztott csokoládék se hazaiak, de évente az a 2-3 tábla igazán nem jelentős mennyiség.


6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást! Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

A piacozással és a saját zacskókkal nagyon sok csomagolást megúszok, de nyilván vannak olyan dolgok, amiknél ezt nem lehet elkerülni. Viszont hacsak lehet, ezeket is hasznosítom, miután kiürültek: a lisztes tasakokban jó tárolni a morzsát, a barna rizs zacskójában betenni a darab sajtot a hűtőbe (ahelyett, hogy mondjuk folpackba csomagolnám), a sütőporos zacskók megfelelnek a begyűjtött virágmagoknak, a joghurtos dobozokból van a palántaneveléshez a tápkocka, stb. Előnyben részesítem a papír csomagolást, mert azt a végén be lehet tüzelni a cserépkályhában. Az üveg vagy legyen visszaváltható (pl. boros palackok), vagy olyan, amit házi befőzéshez fel tudok majd használni (sajnos ilyenből sosincs elég). Ásványvizes flakont lassan már guberálnom kell, mert nekem nem derogál a csapvizet inni, legfeljebb ha buborékos változatra vágyom, akkor előbb még a szódás szifonban ráeresztek egy patront (néha viszont jól jön egy-két műanyag palack, pl. ha utazáshoz viszek magammal innivalót (egy fél liter csapvizet)).

A flancos csomagoláson túl a márka sem hat meg, ha gyártó és összetétel alapján beazonosítva tudom, hogy egyik-másik üzletlánc sajátmárkás terméke is ugyanaz, csak más csomagolásban - és általában jóval olcsóbban. Ha többet fizetek valamiért, mint az elérhető legolcsóbb, annak meg kell, hogy legyen a minőségbeli oka - és a jobb minőségért (ésszerű keretek között) nem is szoktam sajnálni a pénzt (ár/érték arányra megyek, nem abszolút spórolásra).


7. Kerüld a vegyszereket! Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Erre tényleg nagyon ügyelek, egész egyszerűen azért, mert nem is ízlik a nem természetes étel. Nagyon kis mennyiségű adalékanyagot is kiérzek belőle, és nem esik jól. Gyakran elcsodálkozom, mikor egy-két korábbi kedvencemről állapítom meg, hogy iszonyú műanyag-íze van, nem is értem, hogy tudtam én azt valamikor megenni, és még kedvelni is. Emiatt nem esik nehezemre mellőzni a gyári félkész élelmiszereket (igazából sokkal inkább nehezemre esne fogyasztani őket, pláne rendszeresen). Boltiból az adalékmentes, igazán jó minőségű darabok olyan drágák, hogy csak az ötletet hozom el belőlük (ingyen :), és némi kreativitással magam alkotok valami hasonlót a piaci alapanyagokból. Így élvezhetem a félkészek előnyét (gyorsan, egyszerűen, minimális munkával megvan belőlük az étel), viszont pontosan tudom, hogy mi van bennük, és mivel nem szoktam elrakáskor készre fűszerezni, garantáltan nem egyen-ízű.

Tisztítószer-fronton is a minimál megoldások híve vagyok: a 20 %-os ecetsav szinte mindent visz, csak időt kell neki adni (este felspriccelem, másnap délelőtt letörlöm). Olcsó, viszonylag környezetbarát, és még a szagától se vagyok rosszul. Mosogatásnál és mosásnál csodákat művel az áztatás, no meg hogy nem agyonig koszolok mindent azzal a jelszóval, hogy az intelligens mosópor majd úgyis elbánik vele. Az is igaz, hogy nem vagyok a túlzott tisztaság híve, és inkább akkor takarítok, amikor úgy érzem, hogy valóban szükség van rá és a körülmények is megfelelők, nem pedig akkor, amikor valamiféle szabály szerint következne.


8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt! Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

A piacon a termelőknél nincs is más (akinél van, az gyanús, hogy kereskedő - ha meg ráadásul egy-két üres percben sose mesél lelkesen a kertjéről, az már több, mint gyanús). De nem is kell, mikor van a friss, érett, szezonális - úgyis ezekről érzem azt, hogy szívesen megenném. Minimális mennyiségben fordul elő nálam olyan zöldség vagy gyümölcs, ami Magyarországon nem terem meg, ezért szükségképpen külföldi (de ebben is vannak fokozatok: ha én veszem, akkor külföldiből is előnyben részesítem azt, ami közelebbről jött).


9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat! Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

A felesleges dolgok kerülése egyértelmű, és az egyszer használatosból is az utána kukába való nem nyerő. De a használat után komposztálható vagy a cserépkályhában eltüzelhető dolgokat (papírzsebkendő, mindkét oldalán leszolgált sütőpapír, stb.) igenis használom, ha egyéb szempontból jónak látom. Viszont ezekből is a boltban marad a vakítóan fehér, az illatosított, az agyoncsomagolt.
Az elektromos dolgoknak nem vagyok híve, a meglévőeket is csak indokolt esetben használom. A konyhámban a villanysütőn, a hűtőn, egy kenyérsütő gépen és egy kis kézi robotgépen kívül nincs is más. A kenyérsütőt most már csak dagasztásra használom, ha nincs kedvem kézzel gyúrni a tésztát (az esetek kb. fele), a robotgép meg a házi ivólégyártásnál jut szerephez időnként. A mikrohullámú sütőmtől év elején váltam meg, miután előbb már igencsak leszoktam a használatáról, és kellett a helye. Amúgy a jó minőségű, könnyedén használható kézi eszközök híve vagyok (éles kés, reszelő, daráló, stb.); legtöbbször abban a masszív, békebeli kivitelben (éljenek dédnagymamám darálói, a csehszlovák keksznyomó, a huszonéves habszifon és társai).


10. Olvasd el a címkéket! Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

El szoktam olvasni, különben hogy is kerülném az adalékanyagokat, választanám a hazait (abból is a környéken előállítottat), és közben még lehetőleg a saját táplálkozási elveimnek megfelelőt? Ehhez bizony olvasni és értelmezni kell, lehetőleg még a boltban. Sajnos sokszor hiányosak a feltüntetett információk, vagy igencsak összecsapott a magyar nyelvű változat - nos, ha a gyártót/forgalmazót ennyire nem érdekli a tájékoztatás, akkor engem se a vásárlás... A piacon meg nincs címke, van viszont lehetőség beszédbe elegyedni a termelőkkel, és megtudni pár részletet a kertjükről és az ott zajló munkáról.


Vásárlással kapcsolatban korábban itt is írtam.


Én név szerint nem adnám tovább a kérdést senkinek, de akinél még nem járt, és szívesen írna a témáról, ne fogja vissza magát!