Krumplis-kelkáposztás egytál

Hétvégén vettem egy kis fej kelkáposztát, különösebb elképzelés nélkül, hogy mi lesz majd belőle. Végső esetben főzelék, de mindig jó ötlet megnézni a korábbi receptjeimet a témában, hátha sikerül valami olyat felidézni a blogból, ami már rég kiesett az emlékezetemből, pedig annakidején igazán ízlett. Gyorsan átfutottam a kínálatot, végiggondolva, hogy melyik esne most jól, és ezek közül melyikhez van itthon minden. Rizs tegnap volt, répa épp nincs itthon, csicsóka most inkább nem, a krumpli tulajdonképpen jöhet. Aztán beindult a fantáziám, ahogy beugrott a nyáron felfedezett újkrumpli-citrom páros, no meg hogy pont van egy felhasználásra váró citromom, aminek a hétvégén lereszeltem a héját egy süteménybe. Szóval kelkáposzta, krumpli, citrom... - körvonalazódott előttem, meglátva a régi VKF!-es bejegyzésemet - magos mustár... valami friss zöldfűszer kéne még: a rendelkezésre álló lehetőségekből a tárkony lesz az! És a pataki tál is kiköltözhet lassan a szekrényből a polcra, hisz ősztől tavaszig gyakran használom. Például most is jól jön.

Előszöris beáztattam a pataki tálat a fedelével együtt. Annyi áztatás elég is volt neki, amíg kényelmesen összeszedtem és előkészítettem a belevalókat.

Ehhez az ételhez vékony, sima héjú krumplit válogattam, mert hámozatlanul akartam beletenni - szeretem a héjasan sült krumpli ízét. Így csak megmostam, majd a szokásosnál valamivel vékonyabb, szűk fél centi széles hasábokra vágtam. Úgy szűk kilónyi krumplit használtam fel hozzá, hogy ne kerüljön erős túlsúlyba.

1 kis fej (úgy kétökölnyi, de elég tömör) kelkáposzta külső leveleit leszedtem, kivágtam belőlük a középső vastag eret, a többit pedig kis, kb. 2*2 cm-es négyzetekre vágtam. A káposzta belső, tömörebb részét nem bontottam szét, hanem felcikkeztem úgy, hogy a torzsa összetartsa az egyes darabokat. Az aprított részt összeforgattam a krumplival, ezeket a cikkeket pedig félretettem az étel tetejére.

Hátravolt még a fűszeres mártás elkészítése. Ehhez kifacsartam 1 nagy citrom levét, és egy müzlistálba öntöttem. Belekapargattam a citrom rostjait is a facsaróból (persze a magok nélkül), majd hozzákevertem kb. a citromlével egyenlő mennyiségű olívaolajat és feleannyi magos dijoni mustárt.

A tálból kiöntöttem az áztatóvizet, majd beleraktam a felaprított zöldségeket. Friss tárkonyleveleket tépkedtem közéjük, majd rácsorgattam a mártás nagy részét, elrendeztem a tetején a káposztacikkeket, és ezekre osztottam szét a többit.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, meg utána az elzárt, de persze még forró sütőben hagytam kb. 15 percig. Ezalatt finoman megpárolódott az egész, a tetején pedig enyhén meg is pirultak a káposztacikkek.

(Amíg sült, a krumpli mosásához és a tál áztatásához használt vizet szétosztottam szomjas virágaim és fűszernövényeim között, utána meg a munkából is hatékonyan ment egy nekiülésnyi.)

Különleges, kellemesen fűszeres egytálétel lett belőle ebédre. Ráadásul vegán, és szerintem nem is hiányzik belőle semmi, amivel már nem az lenne (itt ugye főleg a sajt a kritikus, és a különféle "pótlók" használata egyáltalán nem az én műfajom). Ez a mennyiség 2 bőséges adag főétel vagy - húsevő szakaszra is gondolva - 3-4 adagnyi köret.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de legfeljebb fél órányi munka van vele
Pénz: kb. 300 Ft volt a fenti mennyiség
A zöldségek természetesen hazaiak voltak, a fűszeres mártás összetevői viszont nem.