Márciusi gondolatok

Egy újabb hónap elteltével ismét csokorba gyűjtöttem az észrevételeimet:

Most már két vegetáriánus szakácskönyvem is van! Az új beszerzés Hamikus Zsuzsanna: Tündérkonyha című könyve, ami ugyan sokkal előbb volt, mint ez a blog, mégsem arról neveztem el, merthogy akkor még nem tudtam róla :) Szimpatikus receptek vannak benne és a szemléletmódja is közel áll hozzám. Én már nem használok ennyi kefírt, mint amennyi itt lépten-nyomon szerepel, és az opcionális sajtozást is sokszor hanyagolom, de bőven marad így kipróbálni való recept/ötlet. Amiket eddig megvalósítottam, azok alapvetően tetszettek, biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, ami az állandó repertoár részévé válik majd. További pozitív hozadék, hogy máris sokkal több rozs- és kukoricalisztet használok, mint korábban. (Részletesen is írtam a könyvről egy külön bejegyzésben.)

Alapvetően nem túl tavaszias még az idő, bár szerencsére egyre gyakrabban vannak szép napok. Ennek ellenére nincs még annyira elegem a szürkeségből, mint tavaly ilyenkor, és messze nem érzem annyira kimerülve a tartalékaimat. Ezért aztán az a nagyon nagy sóvárgás sincs meg bennem a tavasz iránt. Érdekes különben, hogy a többi évszakot nem szokták úgy várni, csak a tavaszt. Na én most a tavasszal is úgy vagyok, mint a többivel szokás. Azért ha majd eljön, örülni fogok neki :)

Lassan elkezdődik a kerti szezon. Eddig döcögősebben indul, mint tavaly, de azért reménykedem a jó folytatásban.

Az erre a hónapra meghirdetett blogos esemény témák kevésbé mozgatták meg a fantáziámat, ennek ellenére talán benevezek majd. Kisvirág játéka viszont nagyon tetszett, és szerencsére meg is tudtam valósítani, amit kitaláltam rá.

A hónap elején a bodzavirág ment leginkább teaként, aztán most már nem kívánom annyira a meleg italt. Lassan eljön inkább a házi ivólevek ideje, no meg a vízé.

Úgy tűnik, elég jól gazdálkodtam a télre betárolt zöldségekkel: szerencsére nem nagyon volt romláskár, és a friss tavaszi zöldek érkeztéig el is fog kényelmesen fogyni, ami még van. Egy részüket már beaprítottam vegyes egytálba, de a többinek is látom a felhasználását az elkövetkező egy-két hétben.

Kezdenek felszaporodni az üres befőttesüvegek, bár szerencsére a telik még jóval többen vannak. Igaz, az idei befőzések sorát is megnyitottam a csicsókasavanyítással (azóta a "sorozatgyártás" is folyamatban van). Korábbi ígéretemhez híven a vetni való csicsókát elosztogattam, de a többivel is csak kezdenem kellett valamit. (Október óta azért már sikerült némileg megunni, úgyhogy ekkora mennyiségnél a teljes körű friss felhasználás elég reménytelen ügy lett volna.)

Vega megközelítésben egyre inkább fából vaskarika a húsvét. Tavaly még legalább tojást ettem, most már azt se igazán (ha máshol elém tesznek olyan kész ételt, ami nem durván tojásos és nem nyersen van benne, megeszem, de hogy én tartsak itthon tojást és készítsek belőle valamit, azt inkább nem). A húsvétot megelőző böjt a szokásos értelemben meg azért "nem ér" számomra, mert én alapból így étkezem. Ráadásul a húsvéti ünnep egyéb vonatkozásai se igazán élményteliek számomra (és ez nem újkeletű dolog), úgyhogy ideje alaposan átértékelnem a témát mindenestül.

Elindult a Vegán vendéglő, melynek én is szerkesztője vagyok. Igaz, a kezdeti lelkesedésem hamar letört (nem ok nélkül), de nem adom fel. Csak most helyre kell tennem pár dolgot ezzel kapcsolatban.