Újabb rebarbarás receptet próbáltam, ki, ezúttal ezt a fordított süteményt. Elvégre ha a fordított almatorta finom, akkor ennek is finomnak kell lennie :)
A szokásos módosításokkal persze most is éltem: felbátorodva azon, hogy a többi rebarbara sem volt nagyon savanyú, itt is sokkal visszafogottabban édesítettem. A liszt teljes kiőrlésű volt (fehéret évek óta nem is tartok itthon), a tojás helyett pedig most is forró vízzel elkevert őrölt lenmagot használtam. (Lehet, hogy ez már a leszokás jele? A tojásos nokedlit, bundáskenyeret, főtt tojást, miegymást simán megeszem, de tésztákba kötőanyagként egyre gyakrabban helyettesítem így. Végülis ha egészben kell bele, nem külön felverve a fehérje, akkor nem szenved hátrányt az állag, a színnek meg úgyis mindegy már a barna liszt miatt. Amit mostanság már nem is látok annyira barnának...) Éppen nem volt itthon házi tej, úgyhogy ahelyett meg inkább több narancslevet öntöttem a tésztába.
Már sütés közben finom illata volt, úgyhogy alig vártam, hogy elkészüljön. Az íze nem is okozott csalódást! A rebarbara finoman megpuhult, de nem főtt szét, a méz és a fahéj pedig igazán illett hozzá. A kinézete viszont erősen feledhető lett: nem borult ki egészben, így a rebarbara-darabok egy részét kiskanállal kellett visszaügyeskednem. De még úgy sem volt túl látványos a barna massza a zöldes kockákkal.
De én úgy vagyok vele, hogy ha az íz és a kinézet közül nem lehet jó mind a kettő, akkor sokkal inkább az íz legyen az! Legfeljebb nem fényképezem le a szóban forgó ételt, csak jóízűen megeszem...
2 megjegyzés:
Nos, igen ... barna massza a zöld izékkel ... de NAGYON FINOM volt!!! :o))) Fotót én sem mertem róla készíteni, főleg, hogy még lágyabb lehetett az enyém a Tiédnél is, mert ezt esélytelen volt kiborítani, maradt a kanalazás :o))
Köszi a receptet!
Úgy látszik, típushiba :)))
De örülök, hogy ízlett!
Megjegyzés küldése