A rebarbarára úgy emlékeztem, hogy elég savanyú, ráadásul meglehetősen savas is, úgyhogy nem önmagában, hanem almával kombinálva raktam a kompótba is, meg ebbe a sütibe is. Kellemes meglepetésként ért, hogy elég volt egy kevés mézet hozzáadni, és máris nagyon finom lett mindkettő.
Hozzávalók:
A töltelékhez: 8-10 szál rebarbara, 2 zöldalma, őrölt fahéj, méz ízlés szerint (én 2 evőkanálnyit használtam)
A tésztához: 20 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1/2 csomag sütőpor, 1 dl étolaj, 3 tojás (illetve én most 3 evőkanál őrölt lenmagot kevertem el másfél deci meleg vízzel, kicsit állni hagytam, majd ezt adtam hozzá)
Elkészítés:
A rebarbarát és az almát alaposan megmosom, majd felkockázom (az alma magházát persze kivágom, de meghámozni nem szükséges egyiket sem). Egy serpenyőben rácsurgatom a mézet, majd időnként megkeverve addig pirítom, amíg a kiengedetett leve besűrűsödik. Őrölt fahéjjal ízesítem. A tészta hozzávalóit összegyúrom (elég lágy lesz, de ilyennek kell lennie), a felével kibélelek egy kikent tepsit (ehhez a mennyiséghez a három darabos készletből a legkisebbet használtam), ráöntöm a tölteléket, majd betakarom a tészta másik felével. Villával megszurkálom a tetejét, majd előmelegített sütőben 160 fokon 20-25 percig sütöm. Langyosan és hidegen egyaránt finom.
(Az alapul szolgáló recept Schobert Norbert: A karcsúság receptjei című könyvében szerepel Dunyhás szilva néven. Szezonban szilvából is szoktam csinálni, azt még édesíteni sem kell.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése