Ha szombat, akkor kukorica: Kukoricás kuglóf

Kicsi Vúnál olvastam a hét elején, hogy nem sikerült neki ez a süti. A többi hozzászólóval egyetértve én is a sikér hiányára gyanakodtam. Hiszen egy élesztős tésztáról van szó, de csak kukoricaliszt kerül bele, másmilyen nem. Legfeljebb az tűnt egy kicsit gyanúsnak, hogy a lisztmennyiséghez képest szokatlanul sok élesztő is szerepel a receptben.

Az első ötletem nyilván az volt, hogy a liszt fele legyen teljes kiőrlésű búzaliszt, és akkor van sikér, megkel a tészta... De csak nem hagyott nyugodni az ügy. Hiszen olvastam én már máshol is olyan receptet, ahol kukoricalisztből készült élesztős tésztáról volt szó. A falusi asszonyok pedig nem tudományosan közelítették meg a kérdést, hanem tapasztalati úton. Ha sok élesztő kell hozzá, hát sok kell.

Így végül csak kipróbáltam kukoricalisztből. A tojássárgáját 2 evőkanál őrölt lenmag és kevés meleg víz keverékére cseréltem (szokásos vega tojáshelyettesítő), a tejet vízre (ilyen esős időben nem mentem piacra, a bolti tej meg, khm...), a cukrot kihagytam, viszont több mézet használtam (mert az élesztőnek azért kell „enni”). No meg a darált diót nem akartam kockáztatni :)

Tehát az alábbiakat kevertem össze fakanállal: 2 evőkanál őrölt lenmag, kb. 1 dl meleg víz, 10 dkg olvasztott margarin, 1 citrom leve és reszelt héja, 1 teáskanál vanília kivonat, őrölt fahéj, 1 dl langyos víz és 3 evőkanál akácméz keverékében felfuttatott 5 dkg friss élesztő, 40 dkg kukoricaliszt, és... – itt jön a trükk! :) – még kb. 2 dl langyos víz.

Utóbbit azért raktam még bele, mert különben tényleg nem tejfölsűrűségű tészta lett volna – ezt én úgy 25 deka liszt bekeverésekor éreztem, de aztán úgy döntöttem, hogy nem állok meg itt (az össz tésztamennyiség meg az arányok miatt sem láttam ezt jónak), hanem folyadékot is teszek még hozzá, meg összesen a 40 deka lisztet. Simán benyelt még úgy 2 deci vizet, és akkor a diót még hozzá se kevertem...

Bő fél óra alatt szépen megkelt, meg is lepődtem némileg. Másik bő fél óra alatt meg is sült, bár kicsit beesett a teteje. Lehet, hogy sikerült némileg átesnem a ló túlsó oldalára a vizezéssel? A kenyérsütős kenyerek legalábbis akkor olyan „cicafül” fazonúak, ha túl lágy volt a tészta.

Kicsit hűlni hagytam, majd felvágtam – lesz, ami lesz. (Legfeljebb zsemlemorzsa-alapanyag :) Örömmel állapítottam meg, hogy nem is sűrű a közepe! Korrekt, laza tészta, csak így melegen még nem lehet szépen szeletelni. Finom is, bár elkel hozzá kiegészítőnek egy kis lekvár vagy méz. Nem olyan szokvány tészta, mint a kenyér vagy a kalács, de jó. Kihűlve már nem morzsálódós, és nem rugalmas, de nem is száraz. Érdekes.

Nem mondom, hogy gyakran fogok ilyet sütni a jövőben, de miután sikerült megmagyarázni, hogy miért nem működik a recept, most mégis működni látszik. Ki érti ezt?