Amikor először főztem ebből az alapanyagból, és megláttam a kis golyócskákat a kész ételben, egyből eszembe jutott a lehetőség, hogy kaviár kinézetű kenyérrevalót is lehetne belőle készíteni. Jó sok idő eltelt azóta, de most végre meg is valósítottam az ötletet. Tényleg úgy néz ki, az meg már csak rajtunk múlik, hogy valóban annyira sósra készítjük-e, mint amilyen az igazi. Én nem, mert számomra az úgy ehetetlen. Így meg még finomnak is mondható, Isti szerint a paradicsomos halkonzerv ízét sikerült leutánozni vele. Valóban, paradicsomlében főztem meg az amarantot. S mivel nem akarok kitolni a kezdő konyhatündérekkel sem, ideírom a mennyiségeket is: 1 Kubus üveg (330 ml) házi, rostos, de a magokat nem tartalmazó paradicsomlébe tettem 25 dkg amarantmagot, és forrás után kis lángon főztem 15-20 percig, majd amikor már alig volt alatta folyadék és érezhetően puhultak a magok, elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam. Mikor langyosra hűlt, kevertem bele egy kávéskanál sót, egy teáskanál pirospaprikát és egy evőkanálnyi hidegen sajtolt olajat. Friss, házi kenyérrel ettük, de biztos nem lett volna rossz pirítóssal sem (csak nálunk mindig hamarabb elfogy a kenyér, minthogy pirítani lehessen).
2 megjegyzés:
Ez nagyon érdekesen hangzik, még soha nem használtam amaránt magot, nem is láttam. De nagyon tetszik, ha be tudom szerezni, akkor kipróbálom:)
Köszi, ez jónak igérkezik.
Megjegyzés küldése