A fagyok előtt leszedtük odakint a zöld paradicsomokat. Elég sok lett, ezért kétféle eltevés is kitelt belőle. Az apraját (koktélparadicsom) megsavanyítottam. Egészben töltöttem üvegekbe, majd a szokásos módon fűszereztem és kidunsztoltam (ez sokkal kevesebb főzést igényel, mint az uborka, érdemes résen lenni és nem túldunsztolni). A többit pedig összeaprítottam, és némi paprikával kiegészítve pikáns szószt főztem belőle. Ezt Isti nagyon szereti kenyérhez. Jövőre egy másik változatot, Ottis receptjét is ki fogom próbálni!
Paradicsompaprikából idén is lett kétféle ételízesítő: sós és natúr. Utóbbit most csípős paprika hozzáadása nélkül készítettem (Isti kedvéért), és ezúttal ivóleves helyett kicsi dzsemes üveg is jutott neki. Mivel úgyis daráltam, a csúnyácska alakú, apró, de egyébként egészséges paprikákat vettem meg hozzá a piacon, fillérekért. A boltban mindig ledöbbenek, hogy ezek a paprikakrémek milyen drágák, pedig nem nagy dolog elkészíteni (a paprikalekvár meg a sült paprika a munkás, nem ezek) - megint igen jó órabérrel tekertem a húsdarálót! :)
A gyümölcsivólé-készlteinket is feltöltöttük. Alkalmi vétel volt a körte a piacon, abból lett egy jókora adag. Birsalma pedig nekünk termett igen sok, és nem annyira kukacosak, hogy ne lehetett volna nagy részét hasznosítani. Ráadásul ez a gyümölcs annyira rostos, hogy több vizet is elbír, hacsak nem ketchup sűrűségű lére vágyunk (ami már inkább szósz). Ezeket mi nem italként, hanem müzlivel szoktuk leginkább fogyasztani. Az ivólékészítés rejtelmeit a Kifőztük magazin 2011. szeptemberi számában részleteztem.
Éljen a reális önmérséklet! Minden van, ami kell, egyedül a savanyúság lett sok (ennél annyit tudok felhozni mentségemre, hogy ingyen volt az alapanyag, mert megtermett, és képtelenség lett volna annyit más módon elfogyasztani). Szép apránként összejött a tisztes mennyiségű kamrábavaló, úgyhogy lesz mit felbontogatni a következő szezonig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése