Meggyszörp (vegán)

Az idei gyümölcsfelhozatal mellett egyáltalán nem jeleskedem befőzésben (szerencsére elég sok régebbi befőtt, dzsem, lekvár, ivólé, stb. van még itt-ott, tehát akár ki is maradhat egy szezon). Most sem nagy tételben készítettem ezt az italt, és egyáltalán csak azért vetemedtem a gyümölcs megfőzésére, mert önmagában nem annyira ízlett. Érett, lédús, de eléggé savanyú cigánymeggyről van szó, léárunak tökéletes.


A meggyet (kb. 3/4 kg; igen, tudom, kispályás mennyiség) alaposan megmostam, majd kimagoztam, és egy megfelelő méretű edényben feltettem főni. Már kezdetben volt annyi saját leve, hogy nem kellett vizet önteni alá. Időnként megkeverve addig főztem, míg kiengedte a levét. Ekkor a lé nagy részét leöntöttem róla, és némi gyümölcscukor hozzáadásával tettem ízletessé (nekem most 3 dl léhez ment 1 evőkanál gyümölcscukor, de persze meggy- és ízlésfüggő). Azon melegében beüvegelve és lezárva, majd szárazdunsztban kihűtve el lehetett volna tenni későbbre is, most azonban alig vártam, hogy kihűljön, és szódával hígítva élvezzem ezt a nagyszerű frissítőt (arány ízlés szerint, nagyságrendileg valahol 1/3 és 1/4 rész szörp között).

A visszamaradó meggyet is ízesítettem egy kis gyümölcscukorral (1 evőkanál) meg egy kupica rummal, és összefőzve meggyszószként fogyasztottam el pirított darával (ezúttal a keményítős sűrítést kihagytam, hiszen a rövid lére hagyott és némileg szétfőtt meggy elég sűrű volt önmagában is). Tömegarányosan dzsem kocsonyásítóval összefőzve remek dzsem, vagy kocsonyásító nélkül valamivel tovább főzve lekvár is lehetett volna belőle (de ennek nyilván csak nagyobb mennyiség esetén van értelme).