Vegapartman ötletbazár 1. – Tippek

Izgalmas kihívásnak éreztem Siccike feladványát, így ebben a bejegyzésben összeszedem a tippjeimet egy vegán (húst, tojást és tejterméket sem tartalmazó) egyhetes menühöz a nyaraló vegán család számára. Holnap pedig a 2. részben konkrét recepteket gyűjtök össze, amelyekből ki-ki ízlésének és aktuális lehetőségeinek megfelelően összeállíthat egy számára megvalósítható heti menüt.

* * *

Elöljáróban fontosnak tartom:

• Csak akkor vágjunk bele ilyen módon a nyaralásba, ha szívesen vállaljuk a napi főzést (és mosogatást). Mártírokra semmi szükség!

• Ha nem valamilyen külső kényszer (egészségügyi ok) miatt vagyunk vegánok, akkor szerintem érdemes engedni a szigorból, és mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül kipróbálni legalább néhány helyi specialitást (a mérték egyéni döntés kérdése, ki-ki amit elfogadhatónak tart).

• Ha nem össz-családi a vegánság, akkor a nem vegán családtagok hadd egyenek mást is kedvükre. Itt természetesen nem a ’nyálcsurgatva (vagy épp megvetően) nézzük a másikat, miközben nem-vegán dolgokat eszik’ típusú jelenetekre gondolok, hanem kölcsönös toleranciára.

* * *

Ha belevágunk, akkor a gyakorlati megvalósításhoz figyelembe venném az alábbi szempontokat:

• Gyorsan (legfeljebb kb. fél óra), egyszerűen elkészíthető ételek legyenek. A készítéshez ne kelljen sok edény és eszköz, ne termelődjön közben rengeteg mosatlan.

• Családi együttlétről lévén szó, nyugodtan jöhetnek olyan ételek is (jellemzően vacsorára), amelyek készítésébe a családtagok is besegíthetnek valamilyen módon, így a főzés is közös programmá válik. Ilyen esetben az sem baj, ha kicsit hosszadalmasabb (mondjuk legfeljebb 1 óra, és legfeljebb 1-2 alkalommal). (Ehhez persze szükséges a családtagok megfelelő hozzáállása; nyílt vagy burkolt kényszer alkalmazása felejtő!)

• Mivel nem a saját konyhánkban fogunk főzni, olyan ételek legyenek, amelyek nem kényesek a láng/sütő fajtájára, erősségére (ezért a lenti gyűjteménybe olyan recepteket válogattam, amik alapján kevésbé ideális körülmények között is sikerült már ehető végeredményt előállítanom). Az alap eszközöket és edényeket viszont én személy szerint összecsomagolnám és vinném a megszokottat (tapasztalatom szerint a jó minőségű, megszokott eszközök nagyban megkönnyítik a munkát – természetesen a mennyiséget nem vinném túlzásba; lásd a listát alább).

• A jól szállítható és tárolható hozzávalókat itthonról vinném (ha olyan jellegű, akkor kimérve, kiadagolva – pl. lisztkeverék dobozban), friss zöldség-gyümölcs ügyben viszont a helyi piacra támaszkodnék. Vésztartaléknak pedig csomagolnék házi befőtteket, valamint terveznék olyan ételeket is, amiket kritikán aluli felhozatal esetén is meg lehet valósítani.

• Mivel az ottani lehetőségeket és aktuális kínálatot nem ismerem előre (meg személy szerint nem is vagyok az a típus, aki ilyen módon tervez előre – itt írtam már erről), nem kőbe vésett menüt írok, hanem inkább ötletcsokrot gyűjtök, amiből aztán az aktuális körülményeknek megfelelően ajánlok választási lehetőségeket a családnak (lehetőleg úgy, hogy mindenkinek előkerüljön pár kedvence a hét folyamán).

• Nem itt villognék újdonságokkal, úgyhogy a szóba jöhető ételeket a blogomban már közzétett receptek közül válogatom össze. (Még a végén kiderül, hogy jó ötlet volt a szemtelenül egyszerű ételeket is lefotózni, közzétenni :)

• A szóba jöhető ételek listáját vinném magammal, illetve amelyik receptet nem biztos, hogy fejből fel tudnám idézni kielégítő módon, azt kijegyzetelve. Ott már ne kelljen keresgélni, illetve rögtönözni.

• Utazáshoz olyan ételeket vigyünk, amiket különösebb felhajtás nélkül el lehet fogyasztani, ráadásul jól bírják a szállítást is. Az sem árt, ha nem kell muszájból megenni mindet, ezért mindenképpen választanék olyat is ebbe a körbe, amiből ha marad, az vagy eláll, vagy jól újrahasznosítható valami másban.

• Többfogásos menüsorok helyett hétköznapokon is bevált nálam az, hogy kiadós egytálételeket készítek csak, plusz időnként van valami desszert még utána. Itt is alkalmaznám ezt a stratégiát (de akinek lételeme a leves, az ötletcsokromból válogathat olyan fogásokat, amiket bővebb lére engedve, leves jellegűre is lehet készíteni).

• ’Az előre főzni sokat, és aztán csak melegíteni kell’ megközelítésnek nem vagyok lelkes híve, úgyhogy inkább csak annyit készítenék egy-egy fogásból, ami frissen, egy ételsorra elfogy (annál is inkább, mert ezek a típusú ételek általában nem sokkal több idő alatt készen vannak, mint amennyi a melegítéssel elmenne). Na jó, ha a melegítés nem ront rajta (pl. valami leveses étel), akkor esetleg elmegy két felvonásban is ugyanaz (ha ezen múlna, hogy lemaradunk-e valami jó programról).

• Az alapanyagok előkészítése viszont megtehető előre, akár vacsora utáni közös elfoglaltságként is (kiosztani ezt meg a mosogatást, hogy mindenkinek legyen valami dolga – így gyorsan megvan, és nem is annyira unalmas). Gondolok itt olyanokra, hogy zöldségek-gyümölcsök megmosása, esetleg darabolása (ha olyan jellegű, pl. a felaprított zöldbab a hűtőben remekül elvan másnapig). Ha másnap minél gyorsabban kell ebédet tenni az asztalra, akkor sokat segít az is, ha a kinézett recept megvalósításához szükséges eszközök, fűszerek, nem romlandó hozzávalók össze vannak készítve egy csomóba.

• Minden bizonnyal lesz olyan, hogy úgy alakul a napi program, hogy házon kívül kell ebédelni, elcsomagolt hideg dolgokat. Az ’útba eső étteremben majd eszünk valamit’ hozzáállás elég lutri, nagyon jól és nagyon rosszul is elsülhet – ízlés szerint lehet próbálkozni. Ha ragaszkodunk a szigorú vegánsághoz, akkor személy szerint elég reménytelennek tartom. Ha engedünk kicsit a szigorú elvekből, akkor lehet kellemes.

(Holnap folytatom a fentiek szellemében összeválogatott receptekkel és csomagolólistával.)