Hajdinával töltött csillagtök

Szép, zsenge patiszonokhoz jutottam nemrég a piacon, így adott volt, hogy egészben, töltve szeretném viszontlátni őket a tányéromon. Tavaly zöldségek kerültek bele, idén pedig ezúttal egy hajdinás-zöldséges ragu.

Kis lábasban kevés olajat forrósítottam, majd fakanállal állandóan kevergetve átpirítottam rajta 2 dl hajdinát. Felöntöttem 3 dl vízzel, és kis lángon, lefedve puhára pároltam.

Közben 2 közepes (szűk arasznyi átmérőjű), zsenge patiszon tetejét késsel óvatosan levágtam, és egy teáskanállal kiszedtem belőlük a magos részt (attól sajnos már idősebbek voltak, hogy ez is ehető legyen, úgyhogy dobtam a komposztba). Utána a patiszonok falát is vékonyra faragtam, de ebből már megtartottam a "forgácsot" a töltelékhez.

Vastag aljú serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd enyhén átpirítottam rajta 1 felkockázott (piros húsú) paprikát. Hozzáadtam a patiszonok kifaragott részét is, és sóztam, borsoztam (frissen darált tarkaborssal). Együtt pirítottam tovább, amíg el nem főtt a sótól engedett leve. A végén hozzáöntöttem a megpuhult hajdinát is, és alaposan összeforgattam. (Ugyanezt a ragut egytálételként is el bírom képzeni. Ebben az esetben a patiszonforgács helyett egy kis patiszon húsát apróra kockázva raknám bele a paprikával egyidőben. Így ez a mennyiség 2 adag lenne.)

Az elkészített tölteléket a kifaragott patiszonokba kanalaztam, majd visszahelyeztem a levágott részüket. Vékonyan kiolajozott tepsire raktam, majd be a sütőbe, amit 180 fokra kapcsoltam. 30 perc elteltével láttam úgy, hogy elkészült (a patiszont kell nézni, a töltet biztos jó már, hiszen eleve főtt volt). Az ellenőrzéshez leemeltem az egyiknek a tetejét, és belülről nyomtam bele óvatosan a villát az egyik cakkjába, hogy megtudjam, járja-e már (így kívülről nem látszik a próba nyoma).

2 bőséges adag lett, meg maradt ki egy kevés a töltelékből (talán 1,5 dl hajdinát is elég lett volna megfőzni, ámbár a patiszonok méretétől is függ, hogy mennyi tölteléket nyelnek el).

Megjegyzés: Fontos, hogy zsenge patiszon legyen az alapanyag, különben nem is lesz annyira ízletes, meg bármennyire is megsütjük, kemény marad a héja. Egészben meghámozni pedig nem kis feladat lenne... A méret nem mindig irányadó, nagy szárazság esetén a kicsik is lehetnek koravének. Én a színét szoktam nézni a piacon: ha enyhe halványzöldes árnyalatú, fényes külsejű példányt látok, azt megveszem. Néha a fehéret is, de azt már nem tölteni (az egy kicsit korosabb már, de más ételekbe tökéletes). A szürkésbe hajló, matt példányokat viszont biztosan ott hagyom. A szárát is érdemes nézni: ha élénk zöld, akkor frissen szedték, ha pedig többé-kevésbé száraz, barnába hajló, akkor az már alighanem több piacot is megjárt darab.

Az ötletadó receptet Cserkénél olvastam. Gomba hiányában került bele a paprika, és nem is rontotta el!

Idő: kb. 1 óra a tálalásig (30 perc munka + 30 perc sütés)
Pénz: kb. 250 Ft a 2 bőséges adag
A hajdinának szerintem megint csak a forgalmazója volt magyar, de a patiszon és a paprika helyi termés!