Faeper-dzsem Dulmina módra (vegán)

A reális önmérséklet gyakorlása jegyében idén eddig még csak elméletben befőztem - vagyis jótanácsokkal láttam el a hozzám forduló kérdezőket, de én magam nem tettem el se epret, se cseresznyét, se meggyet. Ma azonban a tettek mezejére léptem, és egy teljesen új finomságot raktam össze a saját fejem után. A nálam megszokott, cukor- és tartósítószermentes felállás, egy magától jó édes gyümölcsből; hozzá illő, minimális ízesítéssel.

A múltkori faeper-szüret után tegnap ismét kisétáltunk a fákhoz, hogy csipegessünk még róluk. Meg találtunk újabb fákat is, újabb adag csipegetni valóval. Meg - Isti sasszemének köszönhetően - csipegetni valónál sokkal több terméssel is. Egyből bevillant, hogy ebből bizony nagyon finom dzsemet lehetne főzni, mindenféle hozzáadott édesítés nélkül. Ha tudnánk belőle szüretelni egy-két kilót, már érdemes lenne hozzáfogni. Ma visszazarándokoltunk hát, és óvatosan lehajtogatva a rugalmas ágakat, szedtünk egy nagyobb mennyiséget az eperből. Nem kellett hozzá különösebben jó szimat, hogy megállapítsuk: már annak sokszorosa lehullott a fűbe és erjedt ott, szóval nem fog ez hiányozni senkinek. A túl éretteket a biztonság kedvéért én is inkább megettem azon frissiben, nehogy erjedésnek indult szemek kerüljenek a dzsembe, a közepesen érettől felfelé kategóriát viszont kis műanyagdobozokban a hátizsákba rejtve hazahoztuk.

Itthon aztán bő vízben óvatosan átmostam őket, majd nagyjából lecsepegtetve megmértem (bő egy kiló lett), és egy vastag aljú lábasba raktam. Rászórtam a tömegarányos mennyiségű Stabarkot, inkább bőven, mint szűken mérve (1 púpozott teáskanál), és kanállal elkevertem. Ettől jobb ötletem nem volt a cukor nélküli csomómentes elkeverésre - de kár is lett volna máson agyalni, bevált ez. Belegondoltam, hogy az ízének és minden bizonnyal a színének is jót tesz majd egy kis citromlé - belefacsartam hát fél citromot. Alágyújtottam, s mivel igencsak száraznak bizonyult az elején, 1 deci vízzel tettem a durva leragadás ellen. Kevergettem, időnként kóstolgattam, és az ugrott még be, hogy egy kis vanília nagyon feldobná - 1 teáskanál vanília kivonat hozzáadása után valóban még kiválóbb lett. Jól átforraltam, így közben a kevésbé érett, ezért egészben maradt eperszemek is megfőttek benne. Mikor már állandó kevergetés mellett is erőst rotyogott, levettem a tűzről, és kiforrázott üvegekbe töltöttem. A kupakok rácsavarása után pár percre fejreállítottam őket, majd visszafordítva szárazdunsztba tettem őket, hogy lassan hűljenek ki. Négy kis üveggel lett (kb. 1 liter összesen), plusz a Főkóstolónak jutott pár kanálnyi a lábas aljáról. Így ő is megállapíthatta, hogy érdemes volt fáradnunk az eperszedéssel.