2011. július 18., hétfő

Paradicsom!

Kezdettől fogva nagy várakozással nézegettük és gondoztuk a paradicsomtöveket a Tanyán. Futó, bőtermő fajta, most van először ilyen az Öregnek, bár akitől beszerezte őket, ott korábbi évben látta is a termő ültetvényt. Így hát lelkesen mesélte, hogy milyen, jókora adag vágyakozással a hangjában, hogy hátha majd ez is, itt, épp úgy meghálálja a gondoskodást. Isti már hónapok óta alig győz lépést tartani velük kötözésben, annyira nőnek; lassan le is hagyják a kerítést. És egyre csak nőnek és szaporodnak rajtuk a kisebb-nagyobb zöld paradicsomok is. Meg egy ideje a narancssárgába hajlók, meg... ezt vártuk: a pirosak is!

Tegnap este - idén először - próbaképp megkóstoltam a legérettebbnek tűnőt. Illatos, édes, ízletes, igazi paradicsom ám, úgyhogy hamar követte a második, meg a harmadik, meg az akárhányadik. A napsugaraktól langyos, kicsit talán földes is a locsoláskor felverődött cseppek miatt, folyik a leve, ha nem vigyázok, a pólómra is, de nem zavar, mert finom! Érett, zamatos paradicsom, olyan igazi, egyenesen a tőről szakajtva. Most egyelőre még csak evésnyi mennyiségben, de nemsokára annyi lesz naponta, hogy jöhet a lé, meg a befőtt, meg a szósz, meg a zakuszka, meg amit csak akarunk.

Hmm... Talán azért tudok így örülni az idei elsőnek, mert tavaly ősszel, a fagyok beálltakor ettem utoljára friss paradicsomot? Persze, saját eltevésű lé meg befőtt került az ételeinkbe szezonon kívül is, de a téli, tavaszi és kora nyári vízízű látványparadicsomokat már évek óta hanyagolom. Olyankor azt élvezem inkább, aminek épp akkor van a szezonja.
 

1 megjegyzés:

Maria írta...

Nézz be hozzám kedves Dulmina, díjat szeretnék továbbadni:)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails