2011. július 3., vasárnap

Paradicsomos-krumplis Graham kenyér (vegán)

Ilyen finom, ropogós héjú kenyeret még sose sütöttem!

Kalandos volt elkészíteni, és kinézetre sem egészen olyan lett, mint szerettem volna, de az állaga és az íze mindenért kárpótolt.

Előszöris volt egy kistányérnyi paradicsomos újkrumplim, amit villámebédként ütöttem össze a Kaldeneker Györgynél olvasott recept alapján, annyi különbséggel, hogy nekem csak nagyobb krumplijaim voltak, ezért negyedeltem őket, paradicsomszósz helyett pedig egy doboz natúr hámozottparadicsom-konzervet használtam. Nagyon ízlett egyébként, és annyira egyszerű, hogy Isti a kész étel falatozása közben magától rekonstruálta a receptet, a hozzávalókat és az elkészítés módját is beleértve (pedig nem látta/hallotta, mit művelek a konyhában, mert amíg főztem, ő odakint kertészkedett).

Szóval ebből maradt egy kicsi, meg a krumpli főzővizét sem öntöttem ki. Utóbbit - ha csak visszafogottan sóztam - langyosan nagyon szeretem csak úgy meginni is, de ez azért több volt annál, hogy mind jólessen ilyenformán. Péntek volt, így tej hiányában nem jöhetett szóba a szokásos kedvenc kenyértésztánk, valami pékárut viszont szerettem volna sütni. Nosza! Villával összetörtem a paradicsomos krumplit, és beleraktam a kenyérsütő gép üstjébe. Aztán ment hozzá liszt: most 20 deka sima volt a zacskóban, és nem akartam újat bontani (mondjuk ez butaság, mert másnap úgyis kell, hisz minden nap sütök, de mindegy), úgyhogy 30 dkg Graham került mellé. Aztán 2 csapott teáskanál só, egy bögre (2,5 dl) krumplifőzőlé, meg vagy 2 dekányi friss élesztő, csak egyszerűen szétmorzsolva, semmi futtatás. Ja, meg 1 csapott teáskanál barna cukor, és ha már a fűszerpolcra tévedt a tekintetem, akkor még 1 csapott teáskanál szárított bazsalikom is egy üveg aljáról (a krumpliban friss bazsalikom volt, de az egész kenyérhez arányában nagyon kevés). Úgy gondoltam, ennyi elég is, hogy tészta legyen belőle. A dagasztást figyelve megállapítottam, hogy lisztet még erősen kíván, s végül vagy 10-15 dekányi Graham még belement összesen (fehéret most már csakazértsem bontottam). Így is jó puha maradt még, de azért már kezelhető.

A bazsalikomnak köszönhetően igen finom illata volt már kelés közben is, és alig egy óra alatt gyönyörűen fel is ért a gép tetejéig. Kiborítva kézzel lazán átgyúrtam, és megállapítottam, hogy ha különösebben formázni akarnám, akkor azért ragadás ellen lisztezni kéne rendesen, úgyhogy inkább egyetlen cipót gömbölyítettem belőle, és elhelyeztem a nagy tepsim közepén, szilikonlapot terítve alá. Kereszt alakban bevágtam, majd úgy 10-15 percnyi további kelesztés után megsütöttem.

Előmelegítés nélkül 200 fokon 30 perc, 180 fokon 20 perc, kikapcsolva 10 perc állatás a bevált idő és hőfok nálam az ilyen egyben sült kenyerekhez. Hát, ennek ez nem volt elég, az alját megkopogtatva még nem egészen úgy kongott, mint elvárható lett volna. Ezt megállapítva visszatettem hát még 15 percre 180 fokon, "önkritikát gyakorolni". Ha már elég csúnyán nyílt szét a vágásnál, legalább sületlen ne legyen a közepe! Az illata azért reményekre adott okot - a bazsalikomé mellett a frissen sült kenyér hamisítatlan illata is belengte már a konyhát.

De az igazi meglepetés akkor jött, mikor végül nekiengedtük a nagykést, majd elkezdtük enni: az a pont jó vastagságú, ropogós héj! Pedig nem trükköztem gőzös sütővel (korábban próbáltam már, de nem jött be), csak úgy egyszerűen megsütöttem az összedobált maradékokból gyúrt tésztát. A belseje pedig rugalmas, és messze nem olyan levegőtlen, mint a barna kenyerek elég gyakran. Nem is tudom, hogy pontosan mitől lett ez ilyen jó, és abban sem vagyok biztos, hogy akármikor meg tudnám ismételni, mindenesetre megpróbáltam a lényegtelennek tűnő részleteket is leírni, hátha más is kedvet kapott hozzá, hogy kipróbálja ;)

Ó igen, biztos a kedv tette, meg a szabadság, hogy gondolomra beletettem mindazt, amit belevalónak tartottam, és így lett mégis kenyér aznap is, amikor egyébként felmentésem volt a sütés alól a fő kenyérevőtől.

Ui.: Természetesen nem ettük meg együltő helyünkben mindet, úgyhogy be tudok róla számolni, milyen lett másnapra: finom, kellemesen bazsalikomos, egyáltalán nem száraz, nem morzsálódós. Olyan igazi kenyér állagú, csak bármiféle állagjavító nélkül. Szuper volt, és nem ragozom tovább - aki nem hiszi, járjon utána!
 

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails