Csicseriborsó-fasírt (vegán)

Első találkozásom a csicseriborsóval nem volt valami meggyőző. Becsülettel megettem ugyan, de nemtetszési indexét mutatja, hogy nem örökítettem meg a receptet (ritkán ilyen is előfordul). Most pedig a fél kilós csomag maradékával szerettem volna kezdeni valamit. Akkor főztem, ami elég sok idő volt még áztatás után is, ráadásul az íze sem jött be igazán, se natúr, se fűszerezve. A mostani receptben külön tetszett, hogy az áztatás és a sütés között nem kell megfőzni, csak ledarálni a borsót. A fűszerezést a saját ízlésemhez szabtam, így nagyjából ez volt a maximum, amit számomra ki lehetett hozni a témából. Egész jó lett (a főttnél nagyságrendekkel jobb), de attól tartok, továbbra sem lesz a kedvencem a csicseri. Van ilyen.


Éjszakára beáztattam 35 dkg csicseriborsót. Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, és a borsót áthajtottam a húsdarálón. Hozzákevertem 1 evőkanál sós paprikakrémet és 1 marék szárított-morzsolt petrezselyemzöldet, valamint 1 evőkanál olívaolajat. A két tenyerem között összenyomva kis korongokat formáztam belőle, és szilikon sütőlappal borított tepsire sorakoztattam. 180 fokon bő 20 perc alatt sült meg. Ezzel a mennyiséggel tele lett egy nagy tepsi (42 db, igaz, nem túl nagyok), meg kimaradt még 7 db, amivel nem kezdtem külön tepsit, hanem serpenyőben sütöttem meg inkább; plusz zsiradék nélkül, kis lángon, hogy át tudjon sülni a belseje, mire megpirul a külseje. Most répafőzelék mellé ettem, a sütősekből pedig jutott a fagyasztóba is. (Műanyag tálcára raktam, fóliával a rétegek közé, hogy ne fagyjanak össze. Felhasználáskor serpenyőben süthető ugyanúgy, mint a friss; a lassú sütés során kiolvad és átmelegszik belül, mire megpirul kívül.)

A receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában találtam, Falafelgolyók néven. Golyóvá elég nehezen tudtam volna formázni, mert gömbölygetéskor hullott szét, meg fagyasztáshoz mindenképp a lapos forma célszerű. (Kevésért nem venném elő a húsdarálót, meg ugye így végre nem kell tovább rakosgatnom a száraz borsót. Más hasonló fasírtokat is szoktam így fagyasztani, azért gondoltam, hogy ennek a maradéka is elfér ott, és alkalomadtán jól jön majd.) Mellé pedig a nyers répasaláta helyett a tárolt répából jobbnak láttam a főzeléket. (Az igazi, szabadföldi zsenge répára még várni kell, meg azt hiszem, azt natúr elrágcsálom majd, öntet és csicserifasírt nélkül.)

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, igaz, miközben sült, kényelmesen meglett a főzelék is hozzá
Pénz: ez most passz, régen vettem már a borsót, de az a meghatározó az egészben
És ráadásul nem is hazai volt... na jó, az ízesítők és a répa azért javít valamit az összképen :)