Medvehagymás kocka (vegán)

Akár húsvétra is ajánlom ezt az igazán tavaszias hangulatú sós csemegét.

Tészta: 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, 15 dkg fehér kenyérliszt, 1 kávéskanál cukor, 1 dkg élesztő, langyos víz.
Tálba szitálom a kétféle lisztet, mélyedést csinálok bele, rászórom a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, kevés langyos vizet öntök rá, picit megkeverem a folyadékot, és megvárom, míg felfut az élesztő. Aztán további langyos víz hozzáadásával összegyúrom. Letakarva kb. egy óra hosszat kelesztem, majd átgyúrom.
Töltet: 12 dkg sütőmargarin, 1 evőkanál sós medvehagymakrém. (Ha nem kell tejmentesnek lennie, akkor 10 dkg vajat használnék.)
Puhára olvasztom a margarint, és hozzákeverem a medvehagymakrémet.
A tésztát enyhén lisztezett felületen téglalappá nyújtom. Középső harmadát vékonyan megkenem a medvehagymás töltettel, ráhajtom az egyik üres szélét, azt is megkenem, végül ráhajtom a másik üres szélét. 90 fokkal elforgatom, és újra kinyújtom. Most 4 felé osztom gondolatban, és a középső két negyedét kenem meg. Behajtom rá a két üres szélet. Ezután megkenem a felét, és összehajtom, mintha becsuknék egy könyvet. Kinyújtom, elforgatom, és megismételem a két hajtogatást - ha minden jól megy, a végére épp elfogy a töltet. (Csinálni sokkal egyszerűbb, mint leírni. Ugyanaz a módszer, mint a leveles vajas tésztánál, csak itt kenem és nem pihentetem közben.) Végül kb. ujjnyi vastagra nyújtom, éles késsel berácsozom a tetejét, és kis (kb. 3x3 cm-es) négyzetekre vágom. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom őket, nem túl közel egymáshoz. Pihentetem, amíg fölmelegszik a sütő, majd pirosra sütöm (nálam 175 fok, légkeverés, 2x10 perc). Rácsra szedve hagyom kihűlni.
Főleg frissen ellenállhatatlan, de másnap is csak annyi volt rá a panasz, hogy miért nincs több :)

Medvehagyma ételízesítő későbbre (vegán)

Nagyobb mennyiségű - igaz, nem teljesen friss - medvehagymához jutottam a hétvégén, így jó részét tartósítanom volt célszerű. A jól bevált házi ételízesítő és sós paprikakrém mintájára ezt a sós krémet készítettem belőle.

A medvehagymaleveleket átválogattam, alaposan megmostam, lecsepegtettem. Húsdarálón áthajtottam. A kapott darálékot bögrével megmértem, és negyedannyi sót kevertem hozzá. A tálban hagytam, és később még párszor átkevertem. Végül üvegekbe raktam, és celofánnal kibélelt fedővel lezártam. Ételízesítőként használom, például szendvicskrémekbe, sós gabonaételekbe, kelt tésztákba. Felhasználáskor mindenképpen figyelembe kell venni a sótartalmát! Hűvös, napfénytől védett helyen hónapokig eláll.

Paradicsomos zabpehelygombóc (vegán)

Hamar a kedvenceim közé került ez a recept, hiszen egyszerű és jól tárolható hozzávalókból, kevés ráfordítással ízletes és tartalmas ebédet vagy vacsorát eredményez. Paradicsombefőzéskor föltétlen számolok majd vele!

Diódarálón áthajtok 1 bögre hántolt napraforgómagot (vagy diót) és 1 bögre zabpelyhet (vagy más gabonapelyhet) - nem baj, ha nem őrli maradéktalanul apróra. Fűszerezem: natúr vegamix, só, bazsalikom (vagy tetszés szerint, a mediterrán vonalon). Meg kerül még bele 3 evőkanál búzadara vagy búzacsíra. (Eddig előre összekészíthető.) Kevés olaj és víz keverékén üvegesre párolok egy fej apróra vágott vöröshagymát, esetleg kiegészítve egy-egy reszelt répával, gyökérrel. Hozzáadom a poralakú összetevőket, és összedolgozom annyi langyos vízzel, amennyit felvesz (kb. 2 dl). Kicsit állni hagyom, majd egy közepes méretű, kiolajozott tepsibe szaggatom evőkanállal. Nem kell szabályos gombócoknak lenniük és sok hely ne maradjon közöttük, meg csak egy rétegben helyezkedjenek el. Ráöntök minimum fél liter - de inkább több - paszírozott paradicsomot, és közepes tűznél addig sütöm, amíg jól átforrósodik az egész és besűrűsödik rajta a szósz (kb. fél óra). Közben spagettit főzök hozzá vagy kenyérrel kínálom, azon melegében. 3-4 adag.

Alapötlet: Magvas szakácskönyv

Vintage gofrisütő és egyszerű gofri

Szívesen járok régiségvásárba, ahol aztán egyszercsak a legvalószínűtlenebb dolgok kacsintanak rám. Régi idők láthatóan használt, de megbecsült tárgyai, modern társaikat lazán lepipáló minőségben, és sokszor fillérekért. Így szegődött hozzám nemrég ez a kétségtelenül szép, de működőképességét tekintve "zsákbamacska" gofrisütő is. Miután kívül-belül megtakarítottuk és az ügyeletes műszaki zseni alaposan átvizsgálta, eljött az ideje, hogy süssek is benne.

A tészta hozzávalói:
Szárazak: 25 dkg liszt, 2 teáskanál szódabikarbóna, 2 csapott evőkanál cukor, csipet só
Nedvesek: 2 tojás (felverve), 4,5 dl tej (nálam házi rizstej), 2 evőkanál olaj
Külön-külön összekeverem őket, majd a szárazakhoz öntöm a nedveseket és csomómentesre keverem. Felforrósított gofrisütőben kisütöm; kb. 15 db lesz belőle. Házi lekvárral vagy pudinggal tálalom. Frissen az igazi!

Nagy kedvencünk lett, így aztán módomban állt kísérletezni és továbbfejleszteni a receptet. Íme egy laktatóbb, rostosabb - egészségesebb - változat:
15 dkg zabpehelyliszt, 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, 2 teáskanál szódabikarbóna, 2 csapott evőkanál cukor vagy ennek megfelelő hőálló édesítő, csipet só
1 tojás, kb. 1 liter házi rizstej, 2 evőkanál olaj
Elkészítése ugyanúgy, de ez 20 darabot is kiad.

Karácsonyi-újévi ételeink 2016

2017 karácsonyára üzenem magamnak:

Jóval az ünnepek előtt megállapodtunk a Gazdával, hogy nem visszük túlzásba a konyházást, csak a kedvencek legyenek, esetleg többször is. Így a lényegi bevásárlást még az ünnepi őrület előtt (november végén) meg tudtam oldani, utána már csak pár apróság kellett még (leginkább a nem eltartható dolgok). Némi rátartással vettem szinte mindent, így a legnépszerűbb csemegékből igény szerint tudtam extra adagot is készíteni, de semmiből nem maradt ki kezelhetetlenül sok és semmi sem megy végül veszendőbe. A dió- és mogyorótöréshez is idejében hozzáfogtam, illetve ha volt egy kis időm, egyéb előkészítő munkákkal haladtam, hogy az aktuális ételkészítés ne nyúljon amiatt fárasztóan hosszúra.

Már az adventi időszakban is többször készítettem házi szaloncukrot. A mogyorósnak volt a legnagyobb sikere, igény szerint pirított mogyoróval a közepében vagy anélkül. A lekváros-diósba most házi fügelekvár került, a kókuszosat pedig az eredeti receptemnek megfelelően aszalt áfonyával dúsítottam. Érdemes volt anno jól összeszedni és leírni ezeket, gyakorlatilag ugyanúgy csinálom évek óta. Mivel gyorsan fogy és nem dekorációnak szánjuk, most sem csomagoltam be őket.

A szaloncukrok mellett cukrozott narancshéj is készült egy adag, melynek többségét csokiba is bemártottam.

Többször sütöttem bejglit, különféle töltelékekkel; a fügelekváros-diós volt a legtutibb! Ezen már csak a görög teasütemény tett túl.

Az ünnepi főétel narancsos kacsa volt, először párolt vöröskáposztával, másodszor meg héjában sült krumplival. A pecsenyezsírt egy kis vajjal pótoltam ki a szószhoz, hogy bőven legyen mibe mártogatni a krumplit.

Szilveszter-újévre egy nagy tál lencsesalátát készítettem, és kolbászt főztem hozzá. (Nem bonyolítottam túl, mert vendégünk volt.)
Saláta, kb. 10 adag: 0,5 kg beluga lencsét beáztattam, majd babérlevéllel, darát borssal, petrezselyemzölddel ízesített vízben puhára főztem. Apró kockákra vágtam 2 répát, 1 paszternákot, 1 fekete retket, és olaj meg víz keverékén puhára pároltam. Mindkettőt leszűrtem, és balzsamecettel meg hidegen sajtolt napraforgóolajjal leöntve összeforgattam. Langyosan és hidegen is kitűnő. (A leszűrt főzőlevekből leves lett, ahogyan a kolbász főzővizéből is később.)

Pozitívumok: Nem estünk túlzásokba se a mennyiségekkel, se a sokféleséggel, se a különlegességekkel. Jóízűen elfogyott minden.
Negatívumok: Pár apróság, amire inkább nem fecsérlem a szót, mert végül lényegtelen.

Egyszerű kevert sütemény

Úgy vagyunk ezzel a sütivel, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Finom, változatos, egészséges - és végtelenül egyszerű. KEDVENC.

Tálba mérem és összeforgatom a tészta száraz hozzávalóit, úgymint:
1 bögre (2,5 dl) zabpehely (vagy más gabonapehely, akár vegyesen is)
1 bögre sima liszt + 1 bögre Graham-liszt (vagy 2 bögre teljes kiőrlésű liszt)
1 bögre darált dió vagy darált mák
1/2 bögre cukor (édesszájúak növelhetik a mennyiséget)
1 marék mazsola (vagy más aszalt gyümölcs vagy csoki, összeaprítva)
1 csipet citromsav
1 teáskanál szódabikarbóna
kevés őrölt fahéj vagy mézeskalácsfűszer
Hozzáadok annyi vizet, hogy könnyen keverhető, nem túl folyós tészta legyen (úgy másfél bögre víz kell hozzá, az összetevők minőségétől függ). Kikent és kilisztezett püspökkenyérformába öntöm, és közepes tűznél tűpróbáig sütöm. Langyosan vagy kihűlve, magában vagy lekvárral egyaránt finom.
Tipp: A száraz hozzávalókat előre össze lehet készíteni, így még könnyebb dolgunk van az összeállításkor.
 

Könyvajánló: Magvas szakácskönyv

Nem vagyok híján szakácskönyveknek, de ezt a számomra hiánypótló művet nem hagyhattam ott az abc-ben. Bojtosné Nacsa Hajnalka Magvas szakácskönyve az a régimódi stílusú, csupa szöveg recepttár, mely hasznos segítségem a mindennapokban.


Korábban nehézkesnek éreztem, hogy napról napra változatos és ízletes gabonaételeket alkossak az éppen rendelkezésre álló alapanyagokból. Árpa, rizs, köles, rozs, kukorica, zab, búza, amaránt, hajdina – olvashatjuk a borítón. Nekem nem is kell több, ezek azok a gabonafélék, amelyekhez rendszeresen hozzájutok elérhető áron. Szerencsére a könyv receptjeiben szereplő egyéb hozzávalók is túlnyomórészt könnyen beszerezhetőek, és az egész mű jól illeszkedik a mai magyar viszonyokhoz.


Alapvetően egészséges ételek kaptak helyet a gyűjteményben, és számomra rendkívül üdítő, hogy nem esett át a ló túlsó oldalára sem az alapanyagok, sem az elkészítési módok terén. Bár én már régóta reformkonyházok, még nekem is tud újat mondani, nem az elmúlt évek divatos-közismert receptjei sorakoznak benne a rövid, de informatív bevezetők után (amiken helyenként ugyan látszik a korrektúrázás hiánya, de egyáltalán nem vészes).


A mindennapi használatot segíti, hogy a közölt receptek az egyes gabonák (zab, árpa, rizs, köles, rozs, kukorica, búza, hajdina, amaránt), azon belül pedig az egyes fogások (reggeli ételek, levesek, főételek, desszertek) szerint vannak csoportosítva. A logikusan felépített tartalomjegyzéken túl praktikus összefoglaló táblázatok és névmutató is gondoskodik a jó áttekinthetőségről. (Az irodalomjegyzéket viszont kicsit hiányolom.)


A lehetséges változatok és egyéb ötletek sorolásával a legegyszerűbb dolgoknak is van létjogosultsága a könyvben (például: pirítós). Az összetettebb receptek sem agyonbonyolítottak, és a leírások könnyen követhetőek. Az egységes formátumnak és stílusnak is köszönhetően végképp nincs olyan érzésem, hogy az egészet csak összeollózták volna a netről.


Az általam eddig kipróbált receptek mind korrektek voltak és ízlettek is az elkészített ételek (a paradicsomos zabpehelygombóc pedig alighanem kedvenc lesz). Néhány süteményreceptnél tűnik úgy számomra, hogy nem egészen jók az arányok – szóval először csak ésszel adagolnám a folyadékot a tésztához –, de persze lehet, hogy tévedek.


Talán csak az utóbbi idők megszokása mondatja velem, hogy szívesen olvasnék kicsit a szerzőről is, valamint hogy milyen személyes köze van a főzéshez és azon belül a gabonakonyhához; hogyan jutott el a könyv megírásáig.


Összességében nagyon megérte az árát (499 Ft), hiszen egy remekül használható gyűjteményhez jutottam a mindennapi főzéshez.




További információk a Kiadónál: Bojtosné Nacsa Hajnalka: Magvas szakácskönyv. Vagabund Kiadó, 2016.

Zöldborsó minden mennyiségben

Igen jó termésünk volt idén zöldborsóból, ezért az utóbbi időben szinte minden nap terítékre került valamilyen formában. Most a kedvenceinket szedem csokorba, hogy ne merüljön feledésbe:

Paprikásborsó kölessel
(köles, zöldborsó, pirospaprika, só, olaj, víz, zöld fűszer - lehet zsenge répával, gyökérrel, karalábéval, újhagymával tarkítani)

Zöldborsós barna rizs
(barna rizs, olaj, só, víz, zöldborsó, zöld fűszer - lehet zsenge répával, gyökérrel, karalábéval, újhagymával tarkítani)

Főzelék
(zöldborsó, olaj, pici víz, teljes kiőrlésű liszt, rizstej, só, zöld fűszer - lehet zsenge répával, gyökérrel, karalábéval, újhagymával tarkítani)

Paprikáskrumpli borsóval / karalábéval
(újkrumpli, víz, só, zöldborsó, karalábé, kevés gyökér, répa, újhagyma zöldestül, pirospaprika, olaj, nokedli)

Zöldségfasírt
(főtt zöldségfélék - pl. zsenge répa, gyökér, karalábé, karfiol, krumpli - turmixolva, főtt zöldborsó egészben, főzővíz, só, zöld fűszerek, apró szemű zabpehely, teljes kiőrlésű liszt, szikkadt/száraz barna kenyér felkockázva, olaj - kikent püspökkenyérformában egyben sütve vagy cukkini töltelékének, akkor a zsenge cukkini belsejét is megfőzöm és beleturmixolom)

Tavaszi leves zöld fűszerekkel, bulgurral
(zöldségfélék, só, víz, olaj, bulgur, és rengeteg zöldféle - újhagyma, karalábé, petrezselyem, kapor ... levele)

Napraforgó-gombócos zöldségleves
(zöldségfélék, víz, só, a gombóchoz teljes kiőrlésű tönkölyliszt, napraforgómag, víz, só; a kész leves tetejére hidegen sajtolt napraforgóolaj, pirospaprikával elkeverve)

----

Megjegyzéseim jövő évre: A Zsuzsi-borsót 2 hetes eltéréssel érdemes vetni, 2 soronként, minél korábban kezdve, a másik fajtának meg támrendszer kell! Naponta szedni kell, a Zsuzsi-borsó egyenletesebb eloszlásban adja a termést, kb. 10 napon át, a másiknál kiugró csúcs van, a nagy és széles csövek látványosabbak és könnyebb fejteni, de nem ízletesebbek a szemek.

Egyszerűen finom tavaszi zöldségleves

Aktuális kedvencem ez az egyszerű, de ízletes és tartalmas leves:

Friss, zsenge zöldségféléket - karalábét, gyökeret, répát stb. - feldarabolok, és kevés olajon (vagy vajon) megfuttatom. Bulgurt szórok hozzá, azzal is pirítom még pár kavarásnyit, majd felöntöm vízzel, és pici sóval ízesítem. Körülbelül tíz perc elteltével, amikor a zöldség már majdnem puha, hozzászórok jó sok apróra vágott zöldet - petrezselyem, újhagyma, karalábé zöldjét. Ezzel már nem főzöm tovább, csak lefedve állni hagyom. A tányérban egy kis tejföllel gazdagítom még, de anélkül is finom. Jó étvágyat hozzá!

Hétköznapi kis keksz

Tea mellé, úti elemózsiának, vagy csak úgy elropogtatni egyaránt szeretem ezt az egyszerű tönkölykekszet. Mivel a tészta állaga lehetővé teszi, az antik mézeskalács-formázóval mintázom, de természetesen lehet simán csak vékonyra nyújtani és tetszőleges alakzatokat szaggatni belőle.

Hozzávalók:
50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
25 dkg vaj vagy sütőmargarin
15 dkg cukor (ezzel csak alig édes; édesszájúak növeljék a mennyiséget)
1 teáskanál szódabikarbóna
kevés víz
(esetleg némi vanília kivonat vagy őrölt fahéj/szegfűszeg ...)

Elkészítése:
A lisztet összemorzsoljuk a vajjal/margarinnal, majd hozzákeverjük a cukrot meg a szódabikarbónát. Annyi vizet gyúrunk még hozzá, hogy éppen összeálljon. Kekszeket formázunk belőle, szükség esetén picit lisztezve a felületét. 180 fokos sütőben 12 percig sütjük, majd rácsra szedjük. Melegen még puha, de mire kihűl, ropogósra szilárdul. Fémdobozba rakva sokáig eltartható.

Tanyasi fényűzés :)

"Tulajdonképpen mi gazdagok vagyunk - mondta a Gazda. - Nem akárki eszik ilyen kenyeret."

Kovászos kenyér, a sparheltban sütve. Egy hétig nevelgettük hozzá a kovászt a nulláról, most meg persze már vigyázunk rá. A második se sikerült rosszabbul, immár forma nélkül, simán a tepsin. Elkészülte után a sütőből kivéve "beszélget", tényleg - ami hatalmas élmény és újdonság volt. Sütöttem pedig már sok kenyeret, géppel kezdve jó tíz éve, aztán sokáig villanysütőben, aztán most itt a sparheltban kétnaponta. A kemencére még gyúrok! :)

 

A Tanyán

Nincs konyha, csak a szoba sarkában egy sparhelt, egy asztal, meg néhány szedett-vedett edény. Nincs víz, csak kint a kútból. Nincsenek szakácskönyvek meg internet, még a saját blogomból sem puskázhatok, csak az emlékeimbe meg az eddigi tapasztalataimba kapaszkodva kombinálhatok abból, ami épp van. És csak abból. De abból úgy, hogy lehetőleg semmi se vesszen kárba. Nem követek konkrét receptet, csak a józan eszemet arra vonatkozólag, hogy mit mivel hogyan rakjak össze.


Először még fűszerek sem voltak, csak egy kis só meg cukor. Ottfelejtett és kihajtott hagyma a kertből. Felhasználtam még a zöldjét is. Késsel pucoltam a krumplit, nem a hámozóval, amivel már akkor profin megtanultam kiskoromban, amikor kést még nem is adtak a kezembe. Így azán késsel azóta se tudok rendesen... Paprika nélküli "paprikáskrumpli" főtt első este; egyszerű, natúr, tápláló.


Másnap már a gyúrás sem maradhatott el. Ha már mellesleg a sütő is felmelegszik az esti begyújtással, legyen kenyér is - és vele "otthon-illat"! Máskor meg tök került a tepsire, egy enyhébb napon meg kakaós csiga, mert arra kevesebbet kell fűteni, mint a veknire, hogy átsüljön. Ha viszek lekvárt - olyan igazi, katlanban főzött szilvalekvárt -, akkor bukta is lesz.


Vájlingban mosogatok, már szivacs is akadt. Minden este sorra kerül minden edény, épp csak annyi van, amennyi szűken-szépen elég. Az ígért palacsintasütő már maga a luxus lesz. De két villára pályázom még előbb - most még kanállal (vagy kézzel) eszünk mindent.


Előbb csak egy kis ládika volt az alapanyagoknak. Már van egy zöldséges rekesz is kint a hűvösön, meg a kamraszekrénynek kinevezett polcok is kezdenek benépesülni. Liszt, árpagyöngy, lencse, rizs, sárgaborsó, tészta, krumpli, körte, lecsó, paradicsomszósz... Meg kerül hol ez, hol az; általában azonnali fogyasztásra, így mindig megvan a kiindulópont az örök kérdés - "mit főzzek?" - megválaszolásához.


Kényelemhez szokva elég nomád, próbára teszi rendesen a találékonyságot, és még véletlenül sem való finnyásoknak. De finom vacsoráink vannak - a maradék pedig az utolsó falatig jóízűen elfogy másnap, melegítés nélkül is. A Gazda őszintén hálás, hogy így éltetem. Én pedig örülök, hogy megtaláltam Őt!

Fügelekvár

Ez is elérkezett... Már annyi fügét terem a saját fám, hogy lekvárnak is jutott belőle. A lehető legegyszerűbben, minimális cukorral, ahogy én szeretem :)

A fügét - jó érett legyen, de még ne erjedjen - megmosom, a felső részén a csomájánál ahol vastag a héja, levágom, de nem hámozom meg precízen. Cikkekre vágom, de csak azért, mert a kissé darabos lekvárt szeretem, nem a simára turmixoltat. Ha a végén leturmixolnám, akkor legfeljebb felezném vagy a nagyokat negyedelném. Teszek hozzá kevés cukrot (most bő kilónyi fügéhez ment 3 csapott evőkanállal, de különben ízlés szerint), csipet citromsavat, kis fahéjrudat, öntök alá vizet, és felforralás után kis lángon, időnként megkeverve kb. egy órát főzöm. Szépen besűrűsödik, nem kell hozzá kocsonyásító. Forrón beüvegelem, és száraz dunsztban hagyom kihűlni.

Kiváló sütésálló lekvár lesz, már ha el nem fogy "csak úgy". Egyelőre öt kis üveggel lett, de ha nem győzöm tartani a lépést a fával evésügyileg, akkor lehet, hogy lesz még repeta a lekvárfőzésből.

Könnyű, nyári gyümölcsleves

Ez a végtelenül egyszerű leves ízletes hűsítő a kánikulában. Természetesen más idénygyümölcsökből is készíthető, de szerintem ez az összeállítás kifejezetten telitalálat.

Megtisztítok és felaprítok pár szem savanykás, nyári almát meg pár szem - lehetőleg fehér húsú - őszibarackot. Egy liternyi vízben felfőzöm őket csipet citromsavval, némi fahéjjal és pár teáskanál cukorral ízesítve. Kevés vízzel simára keverek 2 evőkanál étkezési keményítőt (vagy 1 csomag vaníliás pudingport), és állandó kevergetés mellett a levesbe csurgatom. Egyet fő és kész. Hidegen tálalom.
Tipp: Víz helyett tejet is adhatunk a keményítőhöz, illetve a végén keveset az egész leveshez. De ezt inkább hűvösebb időben szoktam alkalmazni, és személy szerint valamilyen növényi tejet használok.

Könyvajánló: Horváth Judit: Szerelmem, cupcake! Csészetorták díszmagyarban

Mindig örömmel tölt el, ha a külföldön már nagy népszerűségre szert tett dolgokat nem csak az eredeti, illetve lefordított leírásokból és receptekből ismerhetem meg, hanem megjelenik róluk a magyar viszonyokhoz szabott mű is. Horváth Judit könyve ilyen. A külföldön élő magyar szerző a cupcake-ek, vagyis csészetorták világába kalauzol el ebben a szép, igényes megjelenésű kiadványban.

A kötet nem csupán recepteket közöl, hanem családi fotók és személyes történetek is színesítik, még jobban bemutatva a szerzőnek a sütés iránti szenvedélyét, mely egyébként a könyv minden lapján megmutatkozik. De nem csak ezektől olvasmányos, hanem a fejezetekhez és az egyes receptekhez írt tartalmas felvezetőktől is, melyek sok-sok cukrásztörténeti érdekességet közölnek. Számomra ugyan nem a legkönnyebben olvasható a szöveg a színes-mintás háttéren, de határozottan megéri az erőfeszítést.

Gyönyörű, étvágygerjesztő fotó tartozik minden egyes recepthez, mintha csak egy komoly, külföldi magazint lapozgatnánk vagy stockfotókat böngésznénk. Ezek alapján nem annyira érzem a magyar vonalat, főleg a nagymama receptjei ihlette fejezethez illenének azok az igazi nagymamis tárgyak: kopottas kispesti gránit tányérok, azok az egyszerű, Viktória mintás alpakkák, ünnepibb terítékekhez egy-egy féltett, antik Zsolnay...

A receptekben aztán örömmel fedeztem fel olyan jellegzetesen magyar hozzávalókat, mint a túró vagy a mák. Szerencsére a többi alapanyag is túlnyomórészt elérhető, könnyen beszerezhető itthon. Kár elvétve azért az egy-két kanálnyi gyümölcsvelőért, önkelő lisztért és társaiért, bár némi gyakorlat birtokában találékonyan áthidalhatjuk a hiányukat. Teljesen kezdők úgysem ebből a könyvből fognak megtanulni sütni, de cukrászművésznek sem kell lenni ahhoz, hogy sikeresen alkossunk belőle.

A cukormennyiségektől viszont dobtam egy hátast... Az én ízlésem szerint 45-50 dkg porcukor még 12 felé osztva is rengeteg! Főleg, hogy ez csak a díszítés egy alapból édes tésztán. Értem én, hogy desszert, meg illedelmesen csak egyet eszünk belőle, de nekem ez akkor is sok(k). Úgy is fogalmazhatnék, hogy a magamfajta kevésbé édesszájúak, valamint a speciális diétákat követők ezúttal nem a célcsoport. A teljes áttekintés során azért találtam pár könnyedebb, illetve sós jellegű receptet – és nyilván ezek közül fogok majd választani kipróbálásra –, de ezért biztos nem venném meg az egész könyvet.

Az összességében változatos receptkínálatot két alaprecept és megannyi téma köré csoportosítva ismerhetjük meg: Variációk alapreceptre, Családi kedvencek a kopottas receptfüzetből, Kávéházi komfort az otthon melegében, Lázadó korszak: cupcake, ahogy tetszik, Miért is szeretjük a csokoládét?, Ha utazunk, eszünk – ha eszünk: utazunk. Tetszik a tagolás, a visszakeresést viszont nagyban megkönnyítené, ha lenne tartalomjegyzék és tárgymutató.

A változatosság nem csak az ízekre, hanem az elkészítés módjára is igaz: az egyszerűtől a bonyolultig minden nehézségi szint előfordul a könyvben. Bizonyos süteményeket kétségkívül célszerű ilyen egyszemélyes adagokban készíteni, hiszen amellett, hogy látványosak, megkíméljük magunkat a szeletelés nehézségeitől. A legösszetettebb recepteket olvasva azonban olyan érzésem volt, hogy annyi erőből már inkább rendes tortát sütnék. A fülszöveg „könnyedén és gyorsan elkészíthető” szófordulata erős túlzás úgy általánosságban.

Angol és magyar, régi és modern, olvasmány és recepttár érdekes ötvözete ez a könyv, melyet elsősorban a hagyományos ízeket kedvelő, de az újdonságokra is nyitott közönség figyelmébe ajánlok.

A könyv a kiadó honlapján (http://tbkiado.hu/) rendelhető meg, árkedvezménnyel és ingyenes házhoz szállítással.

Mustáros krumplifőzelék spárgával

Olyan egyszerű, hogy a címben szinte benne a recept - de annyira ízlett, hogy nem akarom, hogy feledésbe merüljön következő spárgaszezonig.

Meghámoztam és felaprítottam bő fél kilónyi krumplit, és annyi enyhén sós vízben, amennyi épp ellepte, feltettem főni. Közben megtisztítottam és feldaraboltam fél csomag zöld spárgát, külön gyűjtve a csúcsokat. Amikor a krumpli már kezdett puhulni, akkor rászórtam a spárgát, és lefedve, kis lángon együtt pároltam őket tovább. A spárgacsúcsokat csak akkor tettem hozzá, mikor már minden majdnem puha volt. Elkevertem egy kis pohár tejfölt 2 evőkanál zabliszttel és 1 teáskanál magos mustárral, meg némi főzőlével, majd hozzákevertem a zöldségekhez és összeforraltam.

 

Spárgás penne

Újabb végtelenül egyszerű ötlet spárgára, avagy mi lett a tegnapi csomag másik feléből.

Megtisztítottam és kb. 3 cm-es darabkákra vágtam fél csomag zöld spárgát, külön gyűjtve a csúcsokat. Kevés olaj és víz keverékén, kis lángon roppanós-puhára pároltam; a csúcsokat csak a legvégén tettem hozzá. A tűzről levéve hozzákevertem egy kis pohár tejfölt, és ízesítettem egy kávéskanálnyi mustárral meg némi sóval. Közben megfőztem 6 dkg durum pennét, és összeforgattam a spárgával. (Így a spárga dominált benne, lehet több tésztával is készíteni, de akkor valamivel több tejfölt is elbír.)
 

Spárgás bulgur

Végtelenül egyszerű, nem is recept, de például így érvényesül igazán a friss, tavaszi zöldség íze.

Megtisztítottam és falatnyi darabkákra vágtam fél csomag zöld spárgát. Kevés olajon kicsit átpirítottam 2 dl bulgurt, majd felöntöttem 5 dl vízzel, sóztam, megkevertem, végül rászórtam az előkészített spárgát. Forrás után kis lángon, lefedve főztem, amíg már alig volt leve. Ekkor elzártam alatta a tüzet, és még lefedve állni hagytam. Csak közvetlenül tálalás előtt kevertem össze. Zöldfűszeres fűszersóval meghintve ettem.

Tipp: Azért esett pont a bulgurra a választásom, mert ez igencsak egyszerre puhul meg a spárgával. Más gabonafélével is készíthető hasonló étel, de ha annak hosszabb a főzési ideje (például a barna rizsé), akkor a spárgát csak később tegyük hozzá.
 

Régi kedvencek újratöltve: Sörös-sós ropogós

Vendégvárónak vagy egészséges rágcsálnivalónak egyaránt kiváló ez a sós csemege. A sör íze nem érezhető benne, az alkoholtartalma pedig a sütés során elillan.

Hozzávalók:

• 25 dkg teljes kiőrlésű liszt vagy Graham-liszt
• 25 dkg zabpehelyliszt
• 5 dkg szezámmag vagy durvára vágott napraforgómag
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 1 csomag sütőpor vagy 1 teáskanál szódabikarbóna
• 2 csapott teáskanál tengeri só
• 1 teáskanál egész köménymag (elhagyható)
• 1,5 dl olaj
• 2,5 dl sör
• a tepsi kenéséhez: olaj

Elkészítése:
Tálba szórjuk a tészta száraz hozzávalóit, az egészet elkeverjük, majd az olajjal meg a sörrel együtt közepesen kemény tésztává gyúrjuk. (Szükség esetén további kevés liszt, illetve folyadék – sör vagy víz – hozzáadásával igazíthatunk az állagán.) Kisebb adagokban 3 mm vékonyra nyújtjuk, és késsel vagy derelye-metszővel tetszőleges darabokra vagdossuk, amelyeket vékonyan olajozott sütőlemezre rakosgatunk. Kerülhetnek közel egymáshoz, mert a sütés során nem nő jelentősen a terjedelmük. A teljes mennyiség 5 nagy tepsire fér rá. 180 fokra melegített sütőben 12 percig sütjük. Akkor van készen, amikor a széleken láthatóan pirulni kezd a tészta. Vigyázzunk, ne süssük túl, mert megkeményedik. A kihűlt keksz légmentesen zárható dobozban tárolva sokáig ropogós marad.
Tipp: a keksz készítéséhez akár maradék, állott sört is felhasználhatunk.

A recept megjelent a Kifőztük magazin 2012. májusi számában.
 

Töltött gomba

Szemrevalóbb darabokból mindig jó ötlet a töltött zöldség: ezúttal gombához jutottam, és fűszeres vegafasírtot kanalaztam bele.

A töltelékhez összekevertem az alábbiakat: 6 evőkanál zsemlemorzsa, 2 evőkanál apró szemű zabpehely, 1 evőkanál liszt, 1 teáskanál csemegepaprika, 1 mokkáskanál őrölt kömény, 1 teáskanál só, pár tekerésnyi frissen darált bors, 1 evőkanál natúr vegamix. Öntöttem hozzá annyi forró vizet, hogy mindenhol átnedvesedjen. Végül kevés olajon üvegesre pároltam 1 kis fej hagymát és a 6 nagy gomba apróra vágott tönkjét, és ezt is belekevertem a masszába. Vékonyan kiolajozott tepsire sorakoztattam a gombafejeket, és beléjük kanalaztam a tölteléket. (Ha netán soknak bizonyul, kis kupacokban fasírtként is meg lehet sütni a gombák mellett.) 180 fokon kb. 20 percig sütöttem. Közben elkészítettem a köretet: (pirítatlan) hajdinát főztem hozzá.