Kovászos kenyér, a sparheltban sütve. Egy hétig nevelgettük hozzá a kovászt a nulláról, most meg persze már vigyázunk rá. A második se sikerült rosszabbul, immár forma nélkül, simán a tepsin. Elkészülte után a sütőből kivéve "beszélget", tényleg - ami hatalmas élmény és újdonság volt. Sütöttem pedig már sok kenyeret, géppel kezdve jó tíz éve, aztán sokáig villanysütőben, aztán most itt a sparheltban kétnaponta. A kemencére még gyúrok! :)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVYUQXY-DPtJYlHbrkbL21jbE8pAWG8tN1phIB28nRgaY5q-TnRI-0RBDATfghaXe5F4QHQd_8hN3FBbpe0GE-bGc3lThgec74j8GGDjCkDKifDut_lLsld2JdkN3wQI6kjJHeLwvd9DsT/s200/dulmina_signo.jpg)
1 megjegyzés:
Jókai Gazdag szegények című regénye jutott eszembe... A kovászos kenyerek tényleg különlegesek, ez is.
Megjegyzés küldése