2,5 dl langyos tejben felfuttattam 2 dkg friss élesztőt egy kis cukorral. (Az eredetiben szereplő 3 dl tej nekem soknak tűnt a kevert liszthez, és jó is volt a megérzésem, mert ennyi folyadékkal épp jó lett a tészta állaga: összeállt puha gombóccá és egyértelműen nem ragadt - gépben megsütve pedig nem esett be a teteje.)
Közben egy nagy tálban összekevertem a por alakú összetevőket: 20 dkg Graham lisztet, 20 dkg réteslisztet, 5 dkg zabkorpát (búzakorpa helyett, mert azt nem találtam, meg nem is annyira szeretem), 1 teáskanál sót, 1 evőkanál lenmagot és 1 evőkanál szezámmagot (utóbbi kettőt 5 dkg 24 órán át áztatott búzaszem helyett - otthon kipróbálom majd ezzel is, de most idő se volt erre, meg búza se volt kéznél). Őrölt ánizs és koriander szerepelt még a receptben, ezeket most hanyagoltam.
Már majdnem hozzáfogtam kézileg dagasztani, mikor felfedeztem az enyémhez nagyon hasonló kenyérsütő gépet a konyhában (igen, még mindig nem a saját birodalmamban zajlik a történet). Nosza, az üstjébe raktam előbb a folyadékot, aztán a porokat, majd Dagasztás programra kapcsoltam. Figyeltem a tészta összedolgozását, hogy szükség esetén beigazíthassam az állagát. A gépre bíztam a kelesztést is, és mivel igazán meggyőzőnek láttam az eredményt, végül egy Sütés programot nyomtam rá. (Ennyi erőből mehetett volna valami teljes program is, de így jobban bírtam követni a folyamatot, meg a tésztaforgatás se ronthatta el a dolgot, mint az én kis gépemben szokta.)
Jó 70 dekás cipó lett belőle, kisebb géphez épp a mennyiség, nagyobbhoz másfélszeres adag való igazán (csak most első kipróbáláskor nem akartam egyből növelni az adagot).
Szép belszerkezetű, a 100% barnánál némileg könnyebb és persze világosabb színű lett (vagyis nem durván reformos, de azért mégsem fehér kenyér). A magok íze miatt nem is hiányzik belőle a fűszerezés.
Idő: kb. 3-3,5 óra, a kenyérsütő géptől függően
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból megoldható, az ízesítők kivételével.
2 megjegyzés:
Bocsika, de ez a kenyér valami pocsék. Sikeresebb próbálkozásokat a kenyérsütés terén.
A kép valóban béna lett, de maga a kenyér kifejezetten ízlett, és nem is csak nekem. Otthon, a saját sütőmben készítve bizonyára többet kihoztam volna ugyanebből a receptből, de gépi barna kenyér műfajban elég jó dobásnak ítéltem.
Megjegyzés küldése