Lekváros virág-keksz (lakto-vega)

Igaz, hogy évjáratos, de szép színű, és legfőképp finom ízű házi sárgabarackdzsemre bukkantam a sufniban nemrég. Egyből az jutott róla eszembe, hogy ez kiváló lenne olyan kekszbe, ahol egy teli meg egy lyukas közepű korongot kell összeragasztani vele. Persze kitétel, hogy a tészta ne legyen túl édes, reform lisztekből készíthető legyen, és az sem árt, ha mindez nem túl munkaigényes művelet.


Egy nagy tálba öntögettem a következőket, és elkevertem:

• 25 dkg liszt, ebből 10 dkg zabpehelyliszt és 15 dkg Graham liszt (felesben akartam, de sajnos csak ennyi zabpehelyliszt volt itthon)
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 púpozott evőkanál darált dió (épp ennyi maradék volt még az üveg alján, gondoltam, nem rontja el)
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 5 dkg barnacukor (és számomra még így is majdnem túl édes lett...)
  

Késsel hozzászeleteltem 10 dkg hideg vajat, majd kézzel gyorsan összemorzsoltam. Utána hozzáadtam 1/2 dl vizet, amivel épp összeállt a tészta. (Az őrölt lenmag + víz 1 tojás helyett került bele.)

Betettem a hűtőbe kb. fél órára.

Utána enyhén lisztezett felületen kinyújtottam, majd virág alakú szaggatóval kivágtam. A virágok felének kiszúrtam a közepét - mivel a legkisebb pogácsaszaggatóm is túl nagy lett volna, ezért egy megfelelő méretű fém kupak volt a célszerszám. A leesett darabokat összegyúrtam és újranyújtottam, a virágközepekből kiszedett kis köröket viszont inkább megsütöttem úgy. Nekem ebből a mennyiségből 27 sorozat lett (teli + lyukas + kis kör), amiket szilikon sütőlappal bélelt tepsire raktam. Nálam 200 fokon 10 perc alatt sült meg egy-egy adag, és három menetben fért el minden.

Először a tepsin hagytam hűlni egy kicsit, majd óvatosan tányérra szedtem. A teljesen kihűlt darabokat sárgabarackdzsemmel összeragasztottam: egy-egy teli meg lyukas közepű virágot, a kis köröket meg kettesével (nem spóroltam, így kb. 2 dl dzsem fogyott el összesen).

Másnapra megpuhult a tészta, ahogy beszívta a dzsem nedvességtartalmát. Ilyen állapotában jó fogyasztani. A darált dió kifejezetten jót tett az ízének, és összességében is finom csemege lett.

A kiindulópont Thrini linzere volt, de mivel alaposan átszabtam a belerakott hozzávalókat és azok arányát is, inkább nem nevezném linzernek.

Idő: enni csak másnap lehet, mert puhulnia kell; mindenestül kb. 2 óra az elkészítése, amiből kb. 45 perc a tényleges munka
Pénz: kb. 450 Forint volt a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a lenmag meg a barnacukor kivételével.