Lehet, hogy én már a nyarat érzem, és azért nincs kedvem a konyhában ténykedni? Jó, persze, enni azért kell, úgyhogy sütök néha kenyeret, meg készítek ezt-azt a régebbi, jól bevált fogások közül. Minél egyszerűbb, annál jobb. Néha már olyan érzésem van, hogy úgy válogatok, mint aki nem tud főzni, ezért csak olyat vállal be, aminél minimális a kockázat. A másik, amit észrevettem, hogy nem is kívánom a nagyon fűszeres dolgokat. Néha már a főttet sem. Ha mégis főttről van szó, akkor legyen kicsit roppanós, rágható az a zöldség.
Több olyan receptet is kipróbáltam az évek során (de persze főleg amióta nem eszem húst), amiben valamilyen zöldségből lesz valami paprikás-féle: patiszonból, karalábéból, karfiolból, krumpliból, zöldbabból... A hagymás alap persze nálam felejtő, és az utóbbi időben a többi extra is áldozatául esett az egyszerűsítési akciónak: csak az maradt, ami nagyon muszáj.
Így készítem: A zöldséget jellegétől függően előkészítem, darabolom. Lábasban kevés olajat melegítek, pár percig kevergetve pirítom rajta a zöldséget, majd felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Pirospaprikával és vegyeszöldséges fűszersóval ízesítem. Kis lángon, fedő alatt készre főzöm. A végén valamilyen zöldfűszert morzsolok rá. Így magában is képes vagyok jóízűt enni belőle, de egy kis házi kenyér vagy főtt tojás, esetleg a levébe főzött nokedli sem rontja el.
Általában egyféle zöldségből készítem (ma például újkrumpliból volt), de feltett szándékom kipróbálni Cukroskata Tavaszi paprikáskrumpliját, amibe zöldborsó kerül a krumpli mellé. Ebbéli tervem a megfelelő borsó beszerzésén bukott meg a minap, de nem adom fel! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése