Márciusi gondolatok

Egy újabb hónap elteltével ismét csokorba gyűjtöttem az észrevételeimet:

Most már két vegetáriánus szakácskönyvem is van! Az új beszerzés Hamikus Zsuzsanna: Tündérkonyha című könyve, ami ugyan sokkal előbb volt, mint ez a blog, mégsem arról neveztem el, merthogy akkor még nem tudtam róla :) Szimpatikus receptek vannak benne és a szemléletmódja is közel áll hozzám. Én már nem használok ennyi kefírt, mint amennyi itt lépten-nyomon szerepel, és az opcionális sajtozást is sokszor hanyagolom, de bőven marad így kipróbálni való recept/ötlet. Amiket eddig megvalósítottam, azok alapvetően tetszettek, biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, ami az állandó repertoár részévé válik majd. További pozitív hozadék, hogy máris sokkal több rozs- és kukoricalisztet használok, mint korábban. (Részletesen is írtam a könyvről egy külön bejegyzésben.)

Alapvetően nem túl tavaszias még az idő, bár szerencsére egyre gyakrabban vannak szép napok. Ennek ellenére nincs még annyira elegem a szürkeségből, mint tavaly ilyenkor, és messze nem érzem annyira kimerülve a tartalékaimat. Ezért aztán az a nagyon nagy sóvárgás sincs meg bennem a tavasz iránt. Érdekes különben, hogy a többi évszakot nem szokták úgy várni, csak a tavaszt. Na én most a tavasszal is úgy vagyok, mint a többivel szokás. Azért ha majd eljön, örülni fogok neki :)

Lassan elkezdődik a kerti szezon. Eddig döcögősebben indul, mint tavaly, de azért reménykedem a jó folytatásban.

Az erre a hónapra meghirdetett blogos esemény témák kevésbé mozgatták meg a fantáziámat, ennek ellenére talán benevezek majd. Kisvirág játéka viszont nagyon tetszett, és szerencsére meg is tudtam valósítani, amit kitaláltam rá.

A hónap elején a bodzavirág ment leginkább teaként, aztán most már nem kívánom annyira a meleg italt. Lassan eljön inkább a házi ivólevek ideje, no meg a vízé.

Úgy tűnik, elég jól gazdálkodtam a télre betárolt zöldségekkel: szerencsére nem nagyon volt romláskár, és a friss tavaszi zöldek érkeztéig el is fog kényelmesen fogyni, ami még van. Egy részüket már beaprítottam vegyes egytálba, de a többinek is látom a felhasználását az elkövetkező egy-két hétben.

Kezdenek felszaporodni az üres befőttesüvegek, bár szerencsére a telik még jóval többen vannak. Igaz, az idei befőzések sorát is megnyitottam a csicsókasavanyítással (azóta a "sorozatgyártás" is folyamatban van). Korábbi ígéretemhez híven a vetni való csicsókát elosztogattam, de a többivel is csak kezdenem kellett valamit. (Október óta azért már sikerült némileg megunni, úgyhogy ekkora mennyiségnél a teljes körű friss felhasználás elég reménytelen ügy lett volna.)

Vega megközelítésben egyre inkább fából vaskarika a húsvét. Tavaly még legalább tojást ettem, most már azt se igazán (ha máshol elém tesznek olyan kész ételt, ami nem durván tojásos és nem nyersen van benne, megeszem, de hogy én tartsak itthon tojást és készítsek belőle valamit, azt inkább nem). A húsvétot megelőző böjt a szokásos értelemben meg azért "nem ér" számomra, mert én alapból így étkezem. Ráadásul a húsvéti ünnep egyéb vonatkozásai se igazán élményteliek számomra (és ez nem újkeletű dolog), úgyhogy ideje alaposan átértékelnem a témát mindenestül.

Elindult a Vegán vendéglő, melynek én is szerkesztője vagyok. Igaz, a kezdeti lelkesedésem hamar letört (nem ok nélkül), de nem adom fel. Csak most helyre kell tennem pár dolgot ezzel kapcsolatban.

Mogyorókrémes-zabpelyhes keksz

Nem igazán az én műfajom a mogyorókrém, pláne a bolti, de a minap egy kis pakolászás során találtam két kis üveggel. Szerencsére nem a legvadabb fajta (azt meg se veszem); gyümölcscukorral van édesítve és végülis annyira nem bicskanyitogató a további összetétele sem. Viszont ahhoz túlontúl édes, hogy nálam záros határidőn belül elfogyjon csak úgy. Ezért adta magát az ötlet, hogy belesütöm ebbe a kekszbe úgy, hogy egyáltalán nem édesítem a tésztát mellette (és természetesen a szokásos egyéb módosításokat is végrehajtom).

Ízletes, ropogós keksz lett a jutalmam, úgyhogy lesz mibe felhasználni a mogyorókrém maradékát is (ha ugyan ki nem találok hozzá valami mást).

Így készítettem:

Egy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 1 bögre + 2 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 jó csipet só
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 2 evőkanál őrölt lenmag
• 3/4 bögre apró zabpehely

Hozzáadtam az alábbiakat is, és lágy, de éppen nem ragadós tésztává dolgoztam össze:

• 1 dl étolaj (úgy szemre)
• 6 evőkanál mogyorókrém
• kb. 1/2 bögre víz a megfelelő állaghoz

Mivel a kakaós keksz miatt már elő volt véve a keksznyomó, kézi gombócozás helyett ezt is azzal nyomtam ki a kikent tepsikre. A legegyszerűbb, nagy lyukú kinyomóformát választottam, hogy a zabpehely ne tömítse el. A kinyomott kekszek tetejét villával megcsíkoztam. 2 nagy tepsivel lett, úgy 65 darab. Nálam 180 fokon 10 perc sütés kellett nekik (a szélén és az alján látszik, a színét kell nézni, nem az állagát; kihűlve szilárdul majd).

A bolti mogyorókrém elfogytával pedig ebből kiindulva alkotok majd valamit házilag. Azt talán efféle trükközés nélkül is jóízűen fogyasztom majd. De persze nem kizárt, hogy időnként ilyen kekszbe is kerül belőle :)

Ebben a mogyorókrémben most volt tejszármazék, így nem lett vegán a keksz, de gondolom, létezik ilyesmi krém vegán módozatban is, és mivel az egyéb hozzávalók között nincsen állati eredetű, a kész keksz is megoldható úgy. Esetleg a házi mogyorókrém-receptet alakítanám tejmentessé, vagy egyszerűen csak darált mogyorót, csokit (vagy kakaóport / karobport) és némileg több zsiradékot tennék a tésztába a mogyorókrém helyett.

Nagyon kakaós keksz

Piszke csokis keksze vegánul és jóval kevésbé édesen, hogy még én is jóízűen eszegessem. Kellemesen puha, tömény kakaós csemege lett így, ezért olyanoknak ajánlom, akik csokiból is a nagyon magas kakaótartalmú változatokat kedvelik. Nekem így magában ízlik, de valami finom gyümölcsös dzsemmel is el bírom képzelni.

Egy tálban összekevertem a por alakú összetevőket:

• 35 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 4 púpozott evőkanál cukormentes holland kakaópor
• 1/2 csomag sütőpor
• 1/2 kiskanál só

Hozzáadtam még az alábbiakat is, és lágy, de éppen nem ragadós tésztává dolgoztam össze:

• 4 evőkanál méz
• 1,5 dl étolaj (úgy szemre)
• kb. 1 bögre víz a megfelelő állaghoz
  

Keksznyomóba töltöttem, majd kikent sütőlemezre nyomtam. 2 nagy és 2 közepes tepsivel lett, úgy 110 darab összesen. 180 fokos sütőben 10 perc kellett nekik. Amikor az aljuk éppen megsült, akkor már jó. Tipp: amikor kezdő konyhatündérként még nem igazán tudtam ránézésre megállapítani a sötét színű kekszekről forrón, hogy megsültek-e már, a formázásnál mindig úgy rendeztem el őket, hogy hasonló jellegű világos keksz is kerüljön minden tepsire - amikor azoknak barnulni kezdett a szélük, akkor a sötétek is készen voltak mellettük.

Tavaszváró keksz

A szóban forgó keksz már el is fogyott a héten, de mentségemre szóljon, hogy már vagy két hete sütöttem, nem a napokban, és a felét elajándékoztam. A tavasz meg... azt hiszem, azért már érkezőben: a kertben a legtöbb növény már láthatóan megindult, és az ibolyák után az első nárciszok is kinyíltak. Persze, időnként még elég hűvös van, de egyre gyakrabban van szép idő is, amikor vágyom elmenni biciklizni, vagy legalább odakint ténykedni (legrosszabb esetben kiülök a laptoppal, és ott dolgozom).

Az alábbi bejegyzést eredetileg a Vegán vendéglő című blogban tettem közzé, de úgy gondolom, hogy itt is helye van. Hamarosan pedig két új kekszreceptet is megosztok még (az egyik szintén vegán, a másik pedig azzá alakítható).

* * *

Pár napja sütöttem ezeket a kis virág alakú kekszeket. Az alap egy kókuszos tészta, a díszítés pedig aszalt áfonya. Korábban csokival is készítettem már, de nálunk mindenkinek az áfonyás ízlett jobban. Keksznyomóval formáztam, ezúttal virág alakúra; ennek hiányában a kézi gombócozás-lapogatás is járható út.

Lágy, de nem ragadós tésztát készítettem a következőkből:

• 3 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 bögre kókuszreszelék
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag
  
• 1 csomag sütőpor
• 3 evőkanál lágy, sötétbarna nádcukor (lehetőleg finom szemcséjű)
• 1 dl étolaj, úgy szemre
  
• bő 1 bögre víz

Kikent tepsire kekszeket formáztam belőle a keksznyomó segítségével. Tetejükre aszalt áfonyát raktam. 180 fokon 15 perc sütés kellett nekik (amikor a szélük láthatóan barnul, akkor jó). Kb. 100 darab lett összesen.

Megjegyzések:
* A keksznyomóhoz érdemes olyan formát választani, aminek elég nagyok a lyukai és nem tömítik el a kókuszreszelék darabkái. Másik lehetőség, hogy előtte apróra kell darálni a tészta összetevőit.
* Édesítés ízlés szerint, én az aszalt áfonya mellé nem kívánom a túl édes kekszet, de mondjuk ezen a téren erősen alulról lövöm a közízlést.
* Aki így száraznak találja, kanalazzon hozzá valamilyen dzsemet, vagy ragassza össze ezzel a kekszeket. Nekem a citruslekvár nagyon ízlik hozzá.

(A recept korábban a Tündérkonyhámban is megjelent már.)

Könyvajánló - Hamikus Zsuzsanna: Tündérkonyha

Kicsi, de igen tartalmas könyv ez, szép borítóval, ígéretes alcímmel: "vegetáriánus meseszakácskönyv". Sokat vártam rá, mire sikerült beszereznem, mivel nem mostanság adták ki.

Számomra még mindig hihetetlen, hogy már 1995-ben létezett ilyen szemléletű receptgyűjtemény. De nem csak receptek vannak benne, hanem rögtön indításként egy nagyon kedves "mese", amolyan kerettörténet; annak az életmódnak az alapjai, amihez aztán remek konkrét megvalósítást mutatnak a további fejezetek receptjei, ételtípusok szerint csoportosítva a finomságokat. Fotók helyett rajzok és mandalák törik meg a szöveges oldalak egyhangúságát, és a receptek betűtípusa is kézíráshoz hasonló, így kicsit olyan érzés lapozgatni, mintha valakinek a saját kis receptes füzetkéje lenne (a kerettörténet szerint az is!). Stílusa is közvetlen, baráti. Nekem nagyon tetszik, hogy a receptekben semmi sem kőbe vésett: a hozzávalók ("belevalók" - szép ez a szó) mennyisége, pontos fajtája, illetve némelyiknek a használata választható. Az alapreceptekhez pedig rengeteg változtatási ötlet és iránymutató tanács tartozik, teret engedve az olvasó kreativitásának. Hasznos tippekből a könyv végére is jutott még egy jó csokor.

A receptekben használt hozzávalók, fűszerek mind a könnyen beszerezhető kategóriából kerülnek ki, így nem akadálya a kipróbálásnak, hogy előbb még "össze kell vadásznom" őket. Számomra üdítő, hogy nincs tele lépten-nyomon mindenféle pótló/helyettesítő dologgal (szója, szejtán, növényi tejek, tojáshelyettesítők, stb.), hanem ezek nélkül mutat be olyan ételeket, amelyek teljes mértékben megállják a helyüket, hétköznapokra és ünnepekre egyaránt. Tojás nem, a tejtermékek közül pedig némi sajt és kefír fordul elő a receptekben, igencsak visszafogott mennyiségben, illetve nagyon sokszor a választható összetevők között. Így ki-ki eldöntheti, hogy mennyit használ ezekből, ha egyáltalán fogyaszt még ilyesmit. Talán azért ennyire szimpatikus számomra ez a megközelítés, mert én is fokozatosan iktattam már ki néhány igen elterjedt dolgot az étrendemből, és úgy nem esett nehezemre a váltás, hogy nem kellett egyik napról a másikra teljesen új receptek után néznem.

Az eddig kipróbált receptek látványos hozadéka nálam, hogy most már sokkal többször és többféle ételbe használok kukorica- és rozslisztet is a szokásos (teljes kiőrlésű) búzaliszt mellett. Eddig mindegyik kipróbált étel ízlett, és határozottan kijelenthetem, hogy akad közöttük olyan, ami hosszú távon is az állandó repertoár része lesz, akár jelenlegi formájában, akár kicsit variálva, testreszabva. A legtöbb receptről egyébként úgy gondolom, hogy előbb-utóbb ki fogom próbálni, illetve ötlet szintjén fel fogom használni az alkotáshoz. Lassan igencsak végigolvastam már mindet (nem elejétől a végéig, hanem esténként böngészgetve, szemezgetve az ételnevek alapján), és nemigen találtam olyat, amire azt mondanám, hogy biztosan nem tetszik, és ha készen elém tennék, akkor sem enném meg.

Amikor elneveztem a blogomat, még nem tudtam erről a könyvről, de a Vegetáriánus.hu ajánlóját elolvasva úgy tűnt, hogy talán nem áll nagyon távol az én gondolkodásmódomtól. Így maradt ez is tündérkonyha, természetesen adva hozzá a nevemet, ezzel is jelezve, hogy nem követek egy meghatározott irányzatot, hanem az itt leírtak az én egyéni meglátásaim. Most érdekes látni, hogy a könyvtől függetlenül én is ebbe a fő irányba mozdultam el főzési/étkezési/receptírási szokásaim terén az utóbbi másfél évben: magam éreztem úgy, hogy már nem kell a tojás (a könyvben is tojás nélküli receptek vannak), tejtermékek közül nálam is a kefír meg pár sajtféle van terítéken, de igencsak mértékkel, kamrapolcom tartalma igencsak hasonlít a könyvbéli tündérkamráéhoz, az utóbbi időben én is szeretem mandala-szerűen elrendezni az ételeket a tányéron/piteformában, a kezdeti pontos receptírás helyett igen hamar áttértem a hozzávetőleges mennyiségekre és az ötletelésre... Így könnyű telitalálatnak érezni ezt a könyvet és sok-sok ihletet meríteni belőle :)

Szóval lehet, hogy nem véletlenül jutott eszembe nekem is a "tündérkonyha" szó, mikor azon töprengtem, hogy mit is írjak be ide címnek, ami később is tetszeni fog. A könyv felfedezése kicsit elbizonytalanított (mert nem állt szándékomban lopni, mégis úgy nézhetett ki, hogy azt tettem), de végülis nem bántam meg, hogy ezt választottam. És azt sem sajnálom, hogy csak most vethettem össze a saját tündérkonyhámat Zsuzsiéval: így megvan az az érzésem, hogy magam választottam ezt az utat az étrendreformálásban, és az is, hogy jól tettem.

Egyszerű muffin (vegán)

Ezt most nem cifráztam, csak az került bele, ami nagyon muszáj, így 5 hozzávalóból megúsztam:

Egy tálban összekevertem a következőket:

• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 330 ml (egy Kubus üveg) rostos gyümölcslé (házi, most épp szilva - inni túl sűrűnek éreztem, de ebbe jó volt)
• 1/2 dl étolaj, úgy szemre

(Ha nem jó az állaga, egy kis liszt, illetve víz hozzáadásával lehet igazítani rajta - a használt gyümölcslé sűrűségétől függ, hogy kell-e.)

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam (12 darab lett), majd kevés barnacukorral megszórtam mindegyiknek a tetejét (2 teáskanál barnacukor ment el az összesre). Nálam 180 fokon 25 perc alatt sült meg előmelegítés nélkül (tűpróbával ellenőriztem).

A belekevert gyümölcslé és a tetejére pirult barnacukor kellemes ízt adott neki. Én most nem kívántam bele semmi egyéb dúsítást, élveztem így a maga egyszerűségében.

(Fényképet pedig ezúttal mobiltelefonnal voltam kénytelen készíteni, de azért a semminél jobb lett :)

Kamrapolc

No nem szó szerint, mert igazából nincs nálam olyan. Ehelyett változatos helyeken van a házban mindaz, amit amúgy a kamrapolcon tartanék. Van egy kicsi spájz, aztán két polcos szekrény (igaz, a konyhán kívül), no meg a sokat emlegetett sufni (ez az igazi kincsesbánya!); a konyhaszekrény elég kicsi, és csak edényeket tárolok benne. Régebben több blogon is olvastam hasonló listát, most megpróbálom én is összeszedni, hogy mik azok a dolgok, amik szinte mindig fellelhetőek nálam, mert igen gyakran használom őket.

Igyekszem úgy spájzolni, hogy romlási veszteség ne legyen (egy-két rendkívüli esettől eltekintve szokott is sikerülni). Egyébként viszont összességében tekintélyes készleteim vannak, így ritkán létkérdés a beszerzőkörút, illetve ritkán kényszerülök módosítani az elképzeléseimen bizonyos hozzávalók hiánya miatt. Ha elfogyott valami, felírom, de nagyon rövid listával még nem indulok el vásárolni (addig is bőven tudok változatosan főzni a többi rendelkezésre álló alapanyagból).

Vastaggal azokat a tételeket emeltem ki, amelyeket igazán alapvetőnek tartok és mindig igyekszem elkerülni, hogy teljesen kifogyjak belőlük. Csak ezeken is elélnék, nem is túl egyhangú ételekre telne belőlük, de a változatossághoz és a még több lehetőséghez azért jól jön a többi.

• Lisztek: teljes kiőrlésű búzaliszt, teljes kiőrlésű rozsliszt, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, Graham liszt, rizsliszt, kukoricaliszt, zabliszt / zabpehelyliszt (egyebeket a kézimalommal vagy kávédarálóval frissen őrlök a szükséges mennyiségben)
  

• Gabonafélék: barna rizs, árpagyöngy, kukoricadara, hajdina (bár az rendszertanilag nem gabona), köles, bulgur, kuszkusz, búzacsíra, amarant, zabkorpa, kukoricakeményítő, teljes kiőrlésű tönkölydara, zabtöret; pelyhek: zab (kicsi, nagy), árpa, rozs, búza, keverék; gyümölcsös müzli

• Száraztészták: durum spagetti, fusilli, szélesmetélt + egyéb változatos formák (igazi olasz - ebből nem engedek!), néha rizstészta is előfordul
  

• zsemlemorzsa, édes morzsa (házi: száraz kenyér, illetve kalács húsdarálón ledarálva, átszitálva), száraz rozskenyérvég (savanyításhoz)
  

• Hüvelyesek: barna lencse, vörös lencse, sárgaborsó, babok (fehér, barna, kicsi, nagy - amit a nénik árulnak a piacon), csicseriborsó
  

• Csíráztatni való magok: tönkölybúza, napraforgó, zsázsa, retek, stb.

• Aszalt gyümölcs (házi készítésű szilva, alma, paradicsom, körte, csipkebogyó + ritkán veszek célzottan, pl. áfonyát), mazsola, kókuszreszelék

• Édesítők: méz (termelői vegyes, akác + most még hárs, selyemvirág, cimetes és némi havasi méz is van), barnacukor (világos, sötét - süteményekbe), gyümölcscukor (bizonyos eltevésekhez néha kell egy kicsi)

• tengeri só, házi vegyeszöldséges fűszersó

• Fűszerek: zöldfűszerek (élő és szárított) , őrölt paprika (igazi, piaci), bors (őrlőfejes), fahéj, szegfűszeg, köménymag, mustármag + egy csomó egyéb fűszer, amit egyre kevesebbet használok (szerintem életem végéig elég lesz némelyik, még akkor is, ha jól húzom :). A gyári fűszerkeverékeket nem kedvelem, az egyen összetétel és a hozzáadott ízfokozók miatt sem.
  

• Olajos magvak: mák (csakis a piacról a néniktől), dió és mogyoró (szüleimtől házi) + most épp napraforgó (madáretetéshez is), tökmag (piacról), barackmag (a szezonban elfogyasztott friss sárgabarackok magja megtörve), földimogyoró (sózatlan!), kesudió (utóbbi kettő ritkán és kevés, mert a többiből kielégítem ilyen irányú igényeimet), szezámmag, egész és őrölt lenmag (őröltből sok fogy tojáshelyettesítésre)
  

• sütőpor, szódabikarbóna, szárított élesztő (+ friss a hűtőben, ha tervezek annyit sütni, hogy várhatóan elfogy az egész kocka), citromsav (végszükség esetére)
  

• Alkoholos dolgok: vanília kivonat, rum (süteményekbe), pálinka (apukámtól házi, többféle évjárat - leginkább csak szagolgatom :), borok (időnként röviditalnyi mennyiségben fogyasztom + néha ételekbe), gin (sárgadinnyéhez), nem saját fogyasztásra 1-2 sör
  

• Ecetek: 10 %-os biológiai erjesztésű (savanyúságokhoz), almaecet, borecet (fehér, vörös), ízesített (házi bodza, málna), 20 %-os ecetsav (takarításhoz). (Nem igazán fogy, de azért még van. Savanyúságból én legfeljebb 1-2 üveggel fogyasztok egész évben, a család viszont elég nagy rajongója a témának. Nálam inkább a házi savanyú káposzta megy ebben a műfajban, de ahhoz meg nem kell ecet.)
  

• Olajok: napraforgó (főzéshez, illetve süteményekbe is zsiradéknak), (extra szűz) olíva + most van hidegen sajtolt lenmag- és kukoricacsíra-olaj is (hideg fogyasztásra)

• teák: fekete, zöld, vörös, gyümölcsös (többféle ízesítésű, de mind szálas/darabos), szárított bodzavirág (házi)
  

• instant kávé (én nem kávézom, de vendégeknek tartok, kiegészítőkkel együtt: kockacukor, tejpor, édesítőtabletta), holland kakaó (gabonakávé és karobpor is van, de egyik sem jött be igazán)

• szóda patron, hab patron (bár egyre ritkábban használom)

• Csokik: nálam a 70 %-os étcsokinál kezdődik az esetleg fogyasztható kategória, általában halmozódik, mert nem igazán szeretem (egész évben fogy 1-2 tábla, az is zömmel süteményekbe; és ennek többszörösét kapom)
  

• Befőttek, dzsemek, lekvárok, gyümölcslevek: házi készítés 100-150 forintos gyümölcsökből, minőségre utazva, saját ízlésemnek megfelelő összetétellel (nincs minden évben minden, de nem is szokott az utolsó üvegig elfogyni a következő szezonig - párszáz üveg azért forog)

• dzsem kocsonyásító (nem cukros, nem zselatinos!), nátrium-benzoát (nagyon ritkán használom)

• habtejszín, üveges olívabogyó
  

• Hűtőben: vaj, sütőmargarin (tepsit kikenni), friss élesztő, sajtok (füstölt parenyica, meg néha Camembert), szójaszósz, mustárok (dijoni + valami enyhébb), bontott üveg dzsemek, hűtést igénylő maradékok, ritkán előfordul joghurt/kefír. (Az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy sokkal kisebb hűtő is bőven elég lenne.)
  

• Fagyasztóban: valamilyen zöldségfasírt, amit csak pirítani kell és fogyasztható (például ilyen + néha előre elkészített gombóc, szamósza, stb., amiből kiolvasztás nélkül, gyorsan lehet ehetőt varázsolni. (Egyéb készételeket viszont nem szeretek fagyasztani, és az előkészített zöldségek se igazán jöttek be ilyen módon. Húst meg ugye nem eszek :)
  

• Sufniban: idénynek megfelelő zöldség, gyümölcs, akkora mennyiségben, hogy lehetőleg ne legyen sose létkérdés a beszerzőkörút, de ne is muszájból egyem, mert különben megromlik
  

Ezen kívül mindig akad egy-két kipróbálásra váró újdonság (vagy olyan dolgok utója, amik nem igazán jöttek be, de azért becsületből elfogyasztom alkalomadtán), illetve néha találok olyan elsüllyedt dolgokat a múltból, amikről már rég leszoktam.

Háromlisztes reform palacsinta (vegán)

Nem mintha nem lenne jól bevált alapreceptem a témában, de a változatosság jegyében ki kellett próbálnom ezt is. A kiindulópont Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájából való, de aztán sütés közben kicsit továbbgondoltam.

A három liszt, ami került bele: teljes kiőrlésű búzaliszt, teljes kiőrlésű rozsliszt és kukoricaliszt kb. egyforma részesedésben. 25 dkg lisztkeverékhez tettem másfél evőkanál kukoricakeményítőt, 1 teáskanál szódabikarbónát, csipet sót és kisebb részletekben annyi vizet, hogy palacsintatészta sűrűségű keveréket kapjak (nekem összesen kb. 2,5 bögrényit felvett, és azért nem érdemes egyszerre hozzáönteni, mert eleinte kevesebb folyadékkal könnyedén csomómentesre lehet kavarni egy "mezei" kanállal, mindenféle habverő, robotgép és hasonló eszközök nélkül). A végén én még kevertem hozzá 2 evőkanálnyi étolajat, így a sütésnél egyáltalán nem kellett olajoznom a palacsintasütőt. Állnia sem kell, összekeverés után rögtön lehet is sütni a szokásos módon.

Nálam most annyi volt a csavar, hogy kakaósat is sütöttem: mármint nem kakaós töltelékűt, hanem kakaós tésztájút. Egy másik tálban kevés vízzel simára kevertem 2 evőkanálnyi cukrozatlan, holland kakaóport, majd adtam hozzá 4 teli merőkanállal a sima palacsintatésztából, jól elvegyítettem, és így sütöttem ki. (Ha ezt előbb kitalálom, akkor a lisztekkel lett volna érdemes vegyíteni a kakaóport, és úgy bekeverni a tésztát. Mondjuk szerencsére így se lett csomós benne a kakaó.)

Töltelékekből most a következők kerültek elő: házi dzsem (ezúttal bodza), méz + őrölt fahéj, méz + darált dió, méz + darált mogyoró, kakaós tészta + méz. (Nem lévén édesszájú, utóbbiaknál egy-egy kiskanálnyi akácmézet kentem csak darabonként a kisült tésztára, majd megszórtam a választott egyéb ízesítővel.) Feltekerve ettem, sütés közben folyamatosan, így nem tudom, hány darab lett összesen :) (nagyságrendileg úgy 15 és 20 között valahol).

Nagyon könnyen kezelhető tészta; jól eltalált sűrűségnél egészen vékony, de nem szakadós palacsintákat lehet belőle sütni. Már az illata is más, mint a csak búzalisztből készült fajtáé. Az ízén is kellemesen érezni a kukoricát meg a rozsot. Frissen volt a legjobb, de azért másnap jóízűen elfogyott a maradék is.

Gyorsjelentés a kertből

Pár mondat arról, hogy mi újság odakint:

• Felszedtem az összes csicsókát, és elég széles sávban felástam a helyét. Így még igen sok ottfelejtett darabot találtam (télen a kissé fagyos földet nem túrtam át alaposan). A vágott, de már láthatóan csírázásnak indult darabokat visszaraktam nagyjából sorba, hogy meglegyen az utánpótlás. A vetni valókat elosztogattam, az "öklök" (mert a nagyja bizony ekkora, és elég sok) még feldolgozásra várnak a sufniban: savanyúság lesz majd belőlük (hétvégén visszakaptam az üres üvegeket).
  

• A tavaszi hagymás virágok közül sokkal kevesebb bújt ki, mint tavaly. A jácintok teljesen eltűntek, és úgy néz ki, hogy a tulipánok se nagyon fognak virágozni. Egyedül a nárciszok ígéretesek, bár szerintem azok is megfogyatkoztak.

• Hétvégén családi segítséggel megvolt a komposzt kipakolása és széthordása. Egy év alatt is igen sok megérett, az a kevés meg, ami nem, az idén betöltött adagot szaporítja. A kert minden olyan részébe került a kész komposztból, ahová növényeket tervezek vetni/ültetni, meg maradt még egy jókora kupac amolyan eseti felhasználásra.

• Vannak új fűszernövény-magok, hamarosan kezdem a palántanevelést, illetve a megfelelő időben a kinti vetést. A múlt héten már kilyuggattam az összegyűjtött tejfölös/joghurtos poharak alját, és a belevaló is megvan már. A tavalyi poharak nagy része is használható még, azokban csak a földet kell kicserélni.
  

• Az évelő fűszernövények szépen hajtanak odakint, és úgy néz ki, hogy a kis fák is mind túlélték a telet. A bokrok (josta, szeder, piros és fekete ribizli, egy kis bodza) is szépen hajtanak, csak a málnák között vannak károsodott példányok.
  

• Haszonnövények közül a csicsóka mellett a pasztinák volt igazán sikeres tavaly, így idén is vetettem egy sort a vízvezeték egy szakasza fölé (mélyen fellazított talajban nem lesz elágazó - ez pedig 2 éve igen mélyen fel volt ásva :) Mást nem is tervezek, mert a tavalyi tapasztalat azt mutatja, hogy nem érdemes (ezekben a témákban marad a piac).
  

Pasztinákos-zabos falatok

Pár órával korábban beáztattam egy bögre zabtöretet. Meghámoztam, majd durvára reszeltem 3 nagy pasztinákot, és kevés olajon időnként megkeverve félpuhára pároltam. A zabtöretről leöntöttem a víz nagyját, majd a többivel a pasztinákhoz adtam, és együtt pároltam tovább. Kevés őrölt fahéjjal ízesítettem (ennél az ételnél már bejött a fahéj a pasztinákhoz). Mikor jól formázható állagúra sűrűsödött, levettem a tűzről és hűlni hagytam. Egy nagy tepsit vékonyan kiolajoztam, majd evőkanállal kupacokat raktam rá a masszából, és enyhén lenyomtam őket. Lehetnek közel egymáshoz, mert nem fognak nőni. 180 fokon bő 20 percig sütöttem előmelegítés nélkül, majd az elzárt sütőben hagytam még egy ideig. Akkor van kész, mikor szép barnásra sült a külseje.

Melegen és hidegen is ízletes. Én most főzelékhez ettem feltétnek, de friss salátával körítve is el bírom képzelni. Vendégváró falatoknak is ideális. Zabtöret hiányában zabpehellyel készíteném ugyanígy. Más gabonával is lehetne, csak azt a hosszabb főzési idő miatt külön kellene megfőzni, így én legfeljebb maradékot forgatnék be ezen a módon. Természetesen a használt zöldség is variálható, meg azzal együtt a fűszerezés is.

Krumplis lepény

Alaposan megmostam 6 közepes krumplit és 3 közepes pasztinákot, majd öntöttem rá annyi vizet, hogy ellepje, és feltettem főni. Közben beáztattam egy fél marék aszalt paradicsomot, meg összeállítottam egy adag gyors pizzatésztát, és letakarva félretettem. A főtt zöldségekről leöntöttem a főzővizet, és hideget engedtem rájuk; így nemsokára le tudtam húzni a héjukat. A tűzhely tepsijét vékonyan kikentem olívaolajjal, majd kibéleltem a tésztával. A tetejét kiraktam a felkarikázott krumplival és pasztinákkal (lehet csak krumplival is készíteni, de itt-ott némi pasztinák nagyon kellemes plusz ízt ad az egésznek). Lett egy teljes réteg, meg aztán ahol nagyon kilátszott a tészta, oda még tettem egy-egy karikát. A paradicsomszeleteket is a felső rétegben osztottam szét, majd megcsorgattam az egészet egy kis olívaolajjal. 180 fokon kb. fél óráig sütöttem, előmelegítés nélkül - akkor van kész, mikor a tészta körben elválik a tepsitől, és szép színe van. Tálalás előtt petrezselyemzöldet morzsoltam rá.

Az alapötletet Napmátka Zsályás-krumplis kenyérlángosa adta.

Blogajánló: Vegán vendéglő

Nemrégiben egy újabb közös blognak is társszerzője lettem:

Vegán ötletek (hús-, tejtermék- és tojásmentesen) különleges alkalmakra. Húsvét, születésnap, nyári grillparti, piknik stb.
Mindez nem csak vegáknak, hanem a vegákat vendégül látóknak is! :-) Tej- és tojásallergiásoknak is!
Reform verzióban, főként teljes kiőrlésű liszttel, a finomított cukor mellőzésével, reform hozzávalók használatával. Méz előfordul a receptekben.

Ha van kedved, nézz be!

Gyümölcsös tündértorta (vegán)

A mostanság gyakran emlegetett könyvből ötleteltem össze ezt is, merthogy lépten-nyomon találok benne olyat, ami eddig elkerülte a figyelmemet, de egyébként határozottan tetszik. Maga a szerkezet persze egyáltalán nem új, de ezt a tésztát és ezt a fajta pudingot is most készítettem először (és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára :)

A tésztához egy tálban összekevertem a következőket:

• 2 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 dl étolaj (szemre)
• 2 evőkanálnyi méz (de különben meg kinek-kinek ízlése szerint)
• bő 1 bögre víz (több méz mellé valószínűleg kevesebb is elég)

Kikent gyümölcstortaformába igazítottam, és 180 fokon bő 15 perc alatt megsütöttem. Rácsra borítva hűlni hagytam.

Rávalónak pudingot főztem, de nem kész pudingporból, hanem annál sokkal olcsóbb és adalékmentesebb megoldást követve:
2 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt egy kis lábasban simára kevertem kevés vízzel, majd felöntöttem a többivel, összesen 0,5 literrel. Állandó kevergetés mellett puding állagúra főztem. A tűzről levéve raktam hozzá egy kis vanília kivonatot, mézzel édesítettem (nekem 2 evőkanálnyi ehhez is elég volt), majd a kihűlt tésztára öntöttem, elsimítottam, és dermedni hagytam. (A tejes pudinghoz képest ez enyhén áttetsző, és a színezékek hiányában nem olyan sárga, mint a gyári pudingporból főzött. Az íze és az állaga viszont meggyőző.)

Végezetül friss gyümölcsdarabokkal, ezúttal kiwivel raktam ki a tetejét.

Ez a tészta nem olyan levegős, mint az ilyen tortákhoz szokásos piskóta, de nem is fujtós. Nekem 26 cm-es formám van, abban nem is túl vastag, a puding pedig épp kitölti a közepén a bemélyedő részt. Ennél most körülbelül egyforma vastagságú réteg lett az alsó tészta és a puding. Mivel gyümölcskocsonyát nem szoktam rakni a tetejére (a készítéséért se rajongok, meg a zselatin se az a vegáknak való összetevő), olyan gyümölcsöt szoktam választani, ami felvágva nem barnul meg álltában. Ha keményebb a gyümölcs, akkor pedig arra is ügyelek, hogy úgy rakjam szét a tortán, hogy a torta szeletelésekor majd ne kelljen elvágni. A lágyabb gyümölcsökkel nincs ilyen probléma, azokkal együtt szépen lehet szeletelni a tortát.

Zöldtészta-rakottas

Már régebben megakadt a szemem ezen a recepten Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájában. Ám mivel elég sok előfőzőcske-lépés van benne, nem igazán volt kedvem nekiállni. Viszont most itt volt a tegnapi ketchupos káposzta maradéka (egy csökkentett adag), azt beforgattam "bármilyen zöldségragu" kategóriában, így csak a zöldtésztát kellett elkészítenem hozzá (az összesütéssel pedig a káposzta megmelegítése is megoldódott). Ennek a tésztának főtt krumpli az alapja, és a hozzáadott dolgok közül a sok-sok petrezselyemzöld adja a színét. S mivel a mennyiséget sikerült egy kicsit túllőnöm, a káposztás mellett egy sajtos változat is született.

A tésztához meghámoztam és felkarikáztam 1 kilónyi krumplit, majd annyi vizet öntöttem rá, hogy bőven ellepje. Enyhén sózva puhára főztem. Leöntöttem a vizét, és kézi krumplinyomóval összetörtem. Hozzáraktam 1 marék teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 marék kukoricalisztet, 2 evőkanál kukoricakeményítőt, 1 kiskanál szódabikarbónát, 0,5 dl étolajat, kevés egész köménymagot és jó sok petrezselyemzöldet (ezúttal szárítottat, összemorzsolva). Ezekkel is összedolgoztam.

Vékonyan kiolajoztam egy piteformát, kibéleltem a krumplis massza negyedével, peremet csinálva neki a szélén. Ráraktam a káposztát (de bármilyen más párolt zöldség mehet helyette, és ahogy magamat ismerem, előbb-utóbb megfelelően összeaprított nyerssel is ki fogom próbálni), majd betakartam a krumplis massza negyedével. (Kisebb csomókban raktam rá, majd kézzel eligazgattam. Külön kinyújtani nagyon lágy ez a tészta.) Végül villával csíkokat húztam rá díszítésnek.

A tészta maradékát egy másik kiolajozott piteformába egyengettem, majd füstölt parenyica sajtból húzott csigákkal díszítettem a tetejét.

Beraktam őket a hideg sütőbe, és 180 fokra kapcsolva fél órát sültek, majd még egy kicsit bent hagytam őket az elzárt sütőben.

Nagyon kellemes ízű lett a fűszeres krumplis massza, és mindkét kiegészítő jól illett hozzá. (Mert persze mindkettőt meg kellett kóstolnom frissen :) Én a formából villáztam ki, mert nem igazán bíztam benne, hogy sikerül épségben kiszednem tányérra. Kicsit hűlve viszont szépen összeállt, mint a rakott ételek általában.

Külön továbbra sem fogom készíteni, legfeljebb csak a sajtos változatot, de maradék párolt zöldség felhasználására kiváló ötlet. Jól jöhet továbbá vendéglátáshoz is, akár úgy, hogy zöldséges helyett húsos töltelék kerüljön bele, akár úgy, hogy több krumplit főzök meg, és egy részéből krumplipürét készítek valamihez köretnek a húsevő szakasz számára. (Csak a hús elkészítését nem vállalom, mert rosszul vagyok tőle :)

Kürtős kalács házilag, reformosan (vegán)

Rögtön első olvasatra annyira megtetszett Ré receptje, hogy szinte azonnal ki kellett próbálnom. Úgyis következett valami "lisztáru", mert épp elfogyott itthon minden ilyesmi, és egy szokásos kenyér helyett inkább ez lett az.

A receptet persze most is csak annyira tartottam be, amennyire szoktam, vagyis 100 % teljes kiőrlésű lisztet használtam, és a tejet meg a tojást is kiiktattam. Ez lett belőle:

1 dkg élesztőt felfuttattam kb. 1 dl vízben 2 evőkanál barnacukorral. Közben egy tálba öntögettem a többi hozzávalót: 35 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 evőkanál őrölt lenmagot, kb. 0,5 dl étolajat és 1 teáskanál vanília kivonatot. Majd hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam (ehhez még kellett hozzáadnom valamennyi vizet). Letakartam, és langyos helyen duplájára kelesztettem. (Hűvös időben erre leginkább a sütő vált be: bekapcsolom 50 fokra egy kicsit, de nem várom meg, míg egészen felmelegszik, beteszem a tésztát tálastul, és rácsukom a sütőajtót. Így nem szükséges további fűtés, mert tartja a hőt, és a tészta is szépen megkel.)

Közben elkészítettem a formákat: 10 papírgurigát bevontam alufóliával úgy, hogy többszörösen betekertem őket, és a végeiknél rájuk hajtottam. Ehhez a gurigáknál 4-5 centivel hosszabb darabokat vágtam a fóliából, és ezekbe csomagoltam. (Személy szerint semmi kivetnivalót nem találtam az így hasznosított WC-papír gurigákban, de akit ez zavar, az például konyhai papírtörlő gurigájából is megoldhatja, csak azt előbb ketté kell vágni.)

A megkelt tésztát lisztezett felületen hosszúkás alakúra és nem túl vastagra nyújtottam, majd derelyevágóval felcsíkoztam. A csíkokat az előkészített formákra tekertem úgy, hogy mindig legyen némi átfedés a szélénél. Jó volt a becslés, épp elég volt a 10 guriga (bár a tészta széléből kicsit rövidebb kalácsok lettek). Utána tollkenő segítségével enyhén megnedvesítettem a tésztát, majd darált dióba forgattam. Nem lévén édesszájú, a cukrot inkább hanyagoltam teljesen a külsejéről. (Legközelebb darálás helyett inkább késsel vágnám apróra a diót, és a forgatás után picit bele is nyomkodnám a tésztába. Meg alkalomadtán más ízesítéseket is kipróbálok majd: kókuszreszelék, egész mák, fahéj, mogyoró, stb.)

200 fokon bő 15 perc alatt megsültek. Akkor kapcsoltam be a sütőt, mikor az utolsó darabokat tekertem, nem melegedett még fel egészen, mikor beraktam őket. 15 perc elteltével már láthatóan kezdtek pirulni, ekkor elzártam a sütőt, de még bent hagytam őket egy kicsit. Kivéve aztán lehúztam őket a gurigákról. Ami nem fogyott el frissen, azt kenyérruhával (ez sűrű szövésű és a konyharuhánál nagyobb) letakarva raktam el másnapra. De meg kell mondanom, hogy frissen volt az igazi!

Köszönöm Rének az ötletet és a kiinduló receptet, erről meg fogom emlegetni! :)

Ketchupos káposzta

Januárban megvolt a fagyasztó-leolvasztás, és itt abba is maradt a hűtőtakarítás. Mostanáig. Hétvégén kipakoltam az alsó részt is, szódabikarbónás vízbe mártott törlőkendővel áttörölgettem a hűtő belsejét és polcait, majd visszaraktam a még jónak ítélt tartalmat. Szerencsére nem sok végezte alternatív hasznosításban (komposzt, gyújtós, illetve erre járó macskák eledele), és ez majdnem egy év alatt halmozódott fel benne (jó, persze a nagyon nyilvánvaló dolgokat közben is selejteztem). Nem tagadom, néha nálam is megromlik ennek-annak az utója, ha valamiért elmaradt a megfelelő felhasználás.

No, de ennek a fél üveg ketchupnak még nem észleltem baját, még ha nyilván nem is mostanság bontottam ki. Virágoskúti bio ketchup, leértékelve vettem, kóstolásra. Meg kell hagyni, hogy egész jó, bár a benne érezhető hagyma-íz miatt kétszer is meggondolom, hogy ne házi paradicsomlevet fűszerezzek-e meg, persze hagyma nélkül (nem bírom, na). Valamelyik este pedig olvastam egy Ketchupos káposzta névre keresztelt receptet Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájában, s mivel korábban raktározott káposzta is akad még a sufniban, ma összehoztam őket:

1 kis fej káposztát késsel összeaprítottam, nem túl hosszú csíkokra. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rátettem a káposztát, és időnként megkeverve félpuhára pároltam. Időnként hagytam, hogy enyhe barna színt kapjon az alja. Aztán ráöntöttem a ketchupot (kb. 1 dl volt), meg kiöblítettem az üveget egy kis vízzel, és azt is hozzáadtam. Kis lángon, lefedve pároltam tovább, amíg elfőtt a leve. Kevés sóval és egy kis őrölt köménymaggal ízesítettem, amúgy nekem a ketchup fűszeressége elég volt. (Az eredeti recept szerint vízzel felöntve kell megfőzni a káposztát, és jóval több fűszer kerül még bele. Én a leveses és a fűszeres dolgoknak se vagyok igazán rajongója, azért módosítottam.)

Nem állítom, hogy gyakran lesz ismétlés, de készletleépítés és maradékfelhasználás címszóval egész jó kör volt a gyors ebéd kategóriában (meg még maradt is egy csökkentet adag). A ketchup minősége nyilván sokat számít az eredmény tekintetében.

Zöldséges gyöngybab

A hétvégén tudtam venni gyöngybabot a piacon. Nagyon örültem neki, mivel szeretem, hogy ez sokkal hamarabb megfő, mint a többi fajta (szétfőzve viszont nem az esetem). Így nyugodtan hozzá lehet tenni a zöldségeket az elején, alágyújtani, és nemsokára kész a tartalmas, ízletes egytálétel (de leves is lehet, ha valaki inkább úgy szereti - én csak annyi vizet öntöttem rá az elején, hogy épp ellepje, így minimális leve lett, mire elkészült). Ezúttal az "öreg" répa és gyökér maradéka (3-3 szál, kis hasábokra vágva), egy maréknyi savanyú káposzta, pár szelet aszalt paradicsom meg némi fűszer (1 babérlevél, pár szem színes bors és kevés só) került egy fél bögre gyöngybab mellé, amit előtte egy éjszakára beáztattam. Bő fél óra alatt meg is főtt mindenestül. (Lassabban puhuló babot előbb külön főznék valameddig, és csak utána tenném hozzá a zöldségeket, hogy ne legyenek túl puhák a végére. A babot minden esetben célszerű beáztatni előtte, mert ez észrevehetően csökkenti a főzési időt.) Ez a mennyiség 1 bőséges adagot tett ki úgy, hogy nem volt más ebédre, és kenyeret sem ettem hozzá.

Krumpli-pasztinák saláta

Erős főttkrumpli-ehetnékem támadt tegnap. Ezt csak azért furcsállottam különösképp, mert sose szerettem csak úgy a főtt krumplit. Sőt, még ételben se igazán, ha az elért egy kritikus mennyiséget benne.

Mindegy, épp volt egy kinézett recept, amiben szerepelt, és a többi hozzávaló is akadt itthon, ami úgy szombat este nem hátrány a megvalósítás szempontjából. Hozzá is fogtam, csak aztán eszembe jutott, hogy egy kis pasztinák biztosan nem rontaná el. S miközben főtt, az illatok arról is meggyőztek, hogy nem kell ezt bonyolítani sem további hozzávalókkal, sem különösebb fűszerezéssel.

Így alkottam a következőt: Enyhén sós vízben megfőztem 6 közepes krumplit és 3 közepes pasztinákot. Mikor már járta a villa, leöntöttem a főzővizét, és hideget engedtem rá. Így viszonylag hamar le tudtam húzni a héjukat anélkül, hogy égési sérüléseket kockáztattam volna. A zöldségek felét egy tányérba kockáztam, enyhén sóztam, megcsorgattam egy kis extra szűz olívaolajjal, és még langyosan elfalatoztam. Hihetetlenül jólesett, a pasztinák ízletessé tette az egészet.

Ma a másik feléből csak neki akartam rugaszkodni az összetettebb változatnak, de közben rájöttem, hogy most egy ismétlést többre tartanék. Úgy is lett. És akkor már mégiscsak lett bejegyzés is róla.

Piros-fehér-zöld keksz

Egy régebbi receptem variációja a nemzeti színek jegyében:

Egy tálban jól elkevertem az alábbiakat:

• 15 dkg apróra reszelt sajt (én egy tekercs füstölt parenyicát használtam úgy, hogy a héját leszedtem, és csak a belsejét reszeltem le)
• 20 dkg zabliszt (reform lisztjeim közül a legfehérebb, amiből magában is lehet tésztát készíteni)
• 1 teáskanál só
• 1 teáskanál sütőpor

Hozzáadtam még ezeket is, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam:

• 1 dl étolaj (úgy szemre)
• kb. 1 dl víz

A tésztát három részre osztottam, és egy-egy részhez hozzágyúrtam az alábbi természetes színező-ízesítő anyagokat:

• a piroshoz: 1 kiskanál pirospaprika
• a fehérhez: 1 evőkanál szezámmag
• a zöldhöz: 1 evőkanál szárított petrezselyemzöld, apróra morzsolva

Külön-külön hurkává sodortam mindegyiket, majd kicsit ellapítottam és egymásra raktam őket. Innen lehetett volna szeleteléssel vagy nyújtással-szabdalással is kekszeket gyártani, én azonban inkább elővettem kedvenc keksznyomómat, és azzal formáztam a kikent tepsire.

180 fokon 15 perc alatt sült meg. A tányéros képen az összesnek kb. a harmada látható. Laza, ropogós kekszek lettek, melyekben határozottan érezni a sajtot és a színezéshez használt ízesítőket is.

Megjegyzés: Így nagyon könnyű volt formázni, és a kész kekszek egyáltalán nem törnek a "toldásoknál". Csak zablisztből elég omlós a nyers tészta, keksznyomó nélküli formázáshoz javaslom egy részét (legalább a felét) teljes kiőrlésű búzalisztre cserélni.

Ráadás felfedezés: Magyar hozzávalókból sikerült mindezt elkövetnem.

Ha Kisvirág nem hirdette volna meg ezt a játékot, akkor valószínűleg csak egyszerű sajtos-szezámmagos kekszet sütöttem volna... De így sokkal érdekesebb volt! :)

Csicsóka savanyúság

Becsléseim szerint még annyi csicsókám van a földben, hogy az nem fog jóízűen elfogyni, mire mindenképpen fel kell szedni, hogy ne hajtson ki egész erdőként. Így aztán jó lenne tartósítani valahogy. Olvastam már róla, hogy finom savanyúság készíthető belőle, de receptet nem találtam. Mindez persze nem akadályozott meg abban, hogy kivitelezzem a dolgot :)

Tegnap még csak egy kis lábasban próbáltam ki pár darabbal, hogy hogy tesz és mit csinál az "uborkalében", ha főzöm addig, mint ameddig "befőttként" dunsztolnám. Igen ízletes lett, és külön öröm, hogy nem főtt puhára, hanem roppanós maradt.

Ezen felbátorodva ma már üvegbe raktam a körömkefével alaposan lecsutakolt, majd késsel felkarikázott csicsókát. Ugyanúgy ízesítettem, mint ahogy az uborkát szoktam savanyítani (itt írtam róla tavaly), csak most a friss zöldfűszer és a cukor/édesítő kimaradt. Előbbi azért, mert ilyenkor nincs, utóbbi meg azért, mert a csicsóka önmagában is édeskés ízű. Bő 20 perc dunsztolás elég volt neki, akkor már kiemelve és megmozgatva egy üveget forgott benne a tartalom. Mivel most csak egy menet volt, a fazékban hagyom kihűlni. (Lesz még további kör, csak előbb vissza kell gyűjtenem az üres savanyúságos üvegeket utántöltésre.)

Nekem ez most szinte ingyen van, csak a fűszereket kell megvenni, meg némi szabadidőt igényel az akció (nagy mennyiségben nem annyira élvezetes munka a csicsókamosás, de még mindig jobb, mintha hámozni kellene). Amúgy legfeljebb 60-70 dekányi csicsóka megy egy üvegbe (720 és 800 ml-es üvegeket használok az ilyesminek), tehát ha venni kellene az alapanyagot, akkor felső becslésként azt mondanám, hogy a kilónkénti ár háromnegyedét igényli befektetésként üvegenként.

Párolt káposzta paprikás zabtörettel

Káposztakészleteim leépítése jegyében készítettem tegnap a következő ételt ebédre:

A párolt káposztához fogtam egy kis fej káposztát, és nem túl vékonyan felszeleteltem. Arra is ügyeltem, hogy a csíkok ne legyenek túl hosszúak, meg hogy a torzsa által összetartott darabok is legfeljebb falatnyiak legyenek. Vastag aljú edényben kevés napraforgóolajat melegítettem, majd rátettem a feldarabolt káposztát, és időnként megkeverve roppanós-puhára pároltam. Nem forgattam állandóan, hanem hagytam, hogy az alja enyhén barnás színt kapjon (de persze meg ne égjen). Mikor kész volt és már levettem a tűzről, egy kis szójaszószt forgattam hozzá.

Közben megfőztem a zabtöretet. Ez új alapanyag a konyhámban, nemrég szereztem be belőle egy csomaggal. Zabból van, valahol félúton a szemes zab és a zabliszt között. Már ott a boltban úgy gondoltam, hogy valami paprikás jellegű dolog finom lehet belőle - hát most kipróbáltam! Még előző este átmostam, majd beáztattam egy bögrényit. Most pedig kevés felmelegített olajra szedtem egy lábasba, majd sóval, frissen darált borssal és őrölt pirospaprikával ízesítettem. Az áztatóvizéből is öntöttem még hozzá, és összefőztem. Gyorsan megvolt, mivel majdnem puhára ázott.

Tányérra szedtem a káposztát, a közepére pedig a főtt zabtöretből halmoztam (nem mindet, kb. 1-1,5 dl száraz magból készült kása kitesz egy adagot, főleg ha jó sok zöldség is van hozzá). Egyszerű, de ízletes ebéd lett, és közben további ötleteim támadtak a zabtöret felhasználását illetően. A zab áztatóvizének maradékát ittam meg utána.

A maradék paprikás zabtöret akár kenyérkencének is elment volna (kicsit hígabbra főzve meg főleg, merthogy álltában is sűrűsödött még), de én nem igazán rajongok ezért a műfajért (vagy ha mégis megeszem, akkor külön, hozzá - sosem szerettem a megkent változatot). Inkább kásaként kanalaztam el, és egy kis savanyúságot ettem hozzá. (Ez a savanyúság amolyan "próbaüzem" volt egy nagyobb szabású akció előtt, amiről hamarosan beszámolok majd.)

Illatos meglepetés

Ma ezt fedeztem fel a fűben a ház előtt:

És nem is csak ez a két szál van :)

Zabpelyhes-diós torta (vegán)

Újabb recept Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájából. És már látom, hogy a konkrét finom étkek mellett azt is köszönhetem ennek a könyvnek, hogy végre nagyobb mennyiségben is fogyasztom a kukoricalisztet (eddig főleg csak főzeléksűrítéshez meg alkalomadtán pudingfőzéshez fogyott 1-2 evőkanálnyi mennyiségben). Ebbe a sütibe is kellett egy egész bögrével! Amúgy egy nagyon egyszerű, kevert tészta az alap, arra került egy szintén nagyon egyszerű krém.

A tésztához egy tálban összekevertem a következőket:

• 1 bögre zabpehely
• 1 bögre kukoricaliszt
• 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)
  
• 1 teáskanál őrölt szegfűszeg (az eredetiben ez is 1 evőkanál, meg még 1 evőkanál őrölt édeskömény is; ennyi fűszer az én ízlésemnek sok)
  

Majd hozzáadtam a következőket is:

• 1/2 bögre étolaj
• 1 nagy evőkanál méz (mennyiség ízlés szerint, az eredetiben 1/2 bögre szerepel)
  
• kb. 1 bögre víz (a használt mézmennyiségtől függ, több méz mellé valószínűleg kevesebb is elég)
  

Összekevertem, majd kikent, kilisztezett piteformába öntöttem, és kanállal elsimítottam a tetejét. 180 fokon 35 percig sütöttem előmelegítés nélkül, meg még az elzárt sütőben hagytam egy kicsit (30 percnél a tűpróba még nem mutatta teljesen késznek).

Rácsra borítva hagytam kihűlni, majd megtöltöttem. Kettévágtam, és házi sárgabaracklekvárt kentem a közepébe (ez most elég sűrű volt, úgyhogy előtte összekevertem egy kis vízzel), kívülre pedig diókrém került: ehhez jó 1 bögre darált diót összekevertem 1 teáskanál mézzel (mennyiség persze kinek-kinek ízlés szerint) és annyi vízzel, hogy jól kenhető, inkább lágy, de nem folyós masszát kapjak (nekem kb. 1 dl víz kellett hozzá). Díszítésnek mazsolát szórtam a tetejére. (Az eredetiben nincs lekvár, de a cukormentes házi fajta nem rontotta el.)

A tészta elég sokat beszívott a lekvár és a diókrém nedvességtartalmából, és a lekvár nem is igazán látszik a felvágott tortában, csak az íze árulja el. Másnapra a mazsolaszemek is megszívták magukat egy kicsit. Természetesen ez nem olyan édes és légies, mint a legtöbb torta, de nekem épp ezért ízlik nagyon. És még a dió is hőkezelés nélkül van benne! :) Alkalomadtán kipróbálom a mákkrémes változatot is (ugyanez, csak dió helyett mák), annak baracklekvár helyett bodzalekvárt tennék a belsejébe.

Almás pitetorta (vegán)

Jó régen készítettem almás sütit, mivel mindig inkább a friss, nyers almára szavaztam. De mostanra igencsak felszaporodtak az apró, és némileg már fonnyadni kezdő darabok, így azokkal kivételt tettem.

A kókuszos lepény tésztáját készítettem el hozzá, igaz, kicsit csökkentett mennyiségben: a lisztekből csak 4-4 evőkanállal vettem most. Mindezt azért láttam jónak, mert nem akartam összefüggő tésztaréteget a tetejére.

A töltelékhez felnegyedeltem az almákat, kivágtam a magházukat, majd ezen oldaluk felől "kireszeltem" őket a héjukból. Így megspórolom a hámozást, és még a csücskök se maradnak ott az egyes darabok végén. A héjnak legfeljebb a széléből megy bele egy kicsi (de ez egyáltalán nem zavaró), a többi egészben megmarad, és tövig ki lehet belőle reszelni az almát. Így nem is büntetés apró almából csinálni :)

Kikentem a piteformát, majd kibéleltem a tészta 3/4 részével, jó magas peremet csinálva a szélén. Beleraktam a lereszelt almát, miután enyhén kinyomkodtam a levét (és amíg sült a pite, jutalmul megittam). A maradék tésztával és almadarabkákkal díszítettem. A töltelék ízesítésétől szándékosan eltekintettem, hiszen magában is ízletes almából volt (ráadásul több fajtából vegyesen).

180 fokon 30 percig sütöttem előmelegítés nélkül, majd a forró, de már elzárt sütőben hagytam még egy ideig.

Melegen is egész jól lehetett szeletelni, és az íze sem okozott csalódást.

Mi újság a kertben?

Elég változékony az idő, de a tavaszias napokon határozottan jólesik csinálni ezt-azt odakinn. Vagy egyszerűen csak nyugtázni, hogy a növények túlélték a telet, és lassan kihajtanak.

• A tavaszi hagymások közül főleg a nárcisz indult meg nagyon, de tulipánt és csillagvirágot is sikerült már beazonosítanom. Végül mégiscsak lett egy pici hóvirág is.

• Az évelő fűszernövények - oregánó, izsóp, tárkony, citromfű, menta - is kezdenek kihajtani, a kakukkfű lombozata pedig egész télen megmaradt.

• A tavaly tavasszal feltöltött komposztálóban jóféle földdé érett a tartalom. A tetejéről egy réteget átszedtem a másikba, a többiből pedig lehet majd javítani a kert talaját (nagyjából már megvan, hogy pontosan hol lenne jó).

• A tavalyi komposzt maradékából meg feltöltöttem a tápkockás dobozokat, sőt, egy részükbe már fűszernövény-magokat (bazsalikom) is tettem.

• A teljesség igénye nélkül gyűjtögetem össze a komposztba az avart meg a fákról letört gallyakat. Közben már megcsodálhatom a rügyezésnek indult bokrokat, és a télen etetett madárkák is dalolnak már (így elnézem nekik, hogy megint széthordtak egy csomó dióhéjat meg napraforgóhéjat :)

• Lassan elfogy a pasztinák, csicsóka viszont jócskán van még. Ez a két növény mindenképpen nagyon hasznos itt, mert épp akkor lehet élvezni a termésüket, amikor nem nagyon van piac, meg igazán kedvem se menni.
  

Elismerés

Cukroskata tüntetett ki vele a napokban:

"Add annak a három bloggernek, akiktől a legjobb írásokat olvastad, akiknek az oldalán a legérdekesebb fejtegetésekbe botlottál, akiktől a legtöbbet tanultad, vagy akikre a leginkább felhívnád saját olvasóid figyelmét.
Privát üzenetben, (e-mailban, kommentben, stb. ) küldd el nekik a „szabályokat" és ha tudod, akkor a két képet, azaz a díjat. Szentelj egy bejegyzést annak, akinek a „díjat" adod. A bejegyzésben említsd meg kitől kaptad, és kiknek adod, illetve azt, hogy miért pont Őket választottad. Ez nagyon fontos! Írd meg, miért ajánlod őket másoknak is! A bejegyzésbe ne feledd el behelyezni a díjazottak blogjára mutató linket. A postba illeszd be a nagyobbik képet, a kisebbiket pedig (belátásod szerint) tedd ki saját blogodba."

Köszönöm szépen, igazán jólesett. Én is gyakran megfordulok nála és szívesen olvasgatom az írásait. Több receptet, ötletet is ellestem már tőle, de a nosztalgiázós bejegyzései is érdekesek.

Az én választottaim:

KatAnyaka, akitől számos kiváló vegán alapreceptet tanultam, s alakítom őket kedvemre azóta is.

Napmátka, akinél a receptek mellett csodálatos fotók, versrészletek, írások fogadnak.

Govinda, akinél kezdő vegaként egyből ottragadtam, és azóta is rendszeresen visszajárok: a receptek mellett elgondolkodtató írások is vannak a blogjában, és a Civil rádiós műsorait is érdemes meghallgatni.

Pasztinákpite

Nem ennek indult, hanem egy újabb ígéretes recept kipróbálásának. Végül úgy jött ki, hogy elragadott a kreativitás, és nem sokat tartottam meg az eredetiből (talán majd máskor). Szerencsére azért így is finom ebéd lett a jutalmam :)

A "tésztához" meghámoztam és a reszelő apró lyukán lereszeltem 8 közepes krumplit. Kevertem hozzá 1-1 kanál teljes kiőrlésű rozslisztet, kukoricalisztet, keményítőt, aztán 2 kanálnyi étolajat, 1 kávéskanál szódabikarbónát, meg szárított rozmaringot bőségesen.

A "töltelékhez" lereszeltem 3 közepes pasztinákot a reszelő nagy lyukán.

Kiolajozott piteforma aljára egyengettem kanállal a krumplis keverék felét, a szélén peremet csinálva neki. Ráraktam a reszelt pasztinákot, és kicsit lenyomkodtam, majd betakartam a krumplis keverék másik felével. A pasztinák vékonyából, ami nem volt alkalmas reszelni, díszítést raktam a tetejére. 180 fokon jó fél órát sütöttem, előmelegítés nélkül.

Reménytelennek láttam épségben kiszedni a formából, így abból villáztam ki (persze csak felét egy étkezésre). (Kihűlve viszont szépen összeállt, másnap a maradékot gond nélkül ki lehetett emelni.) A pasztinák remekül megpárolódott a fűszeres krumplis burokban, így ízletes egytálétel lett a jutalmam. Valahogy az "öreg" (tárolt) répa és gyökér helyett szimpatikusabb volt a frissen kiásott pasztinák, még ha így nem is lett színes az étel.

Csicsóka - helyzetjelentés

Januárban játékot hirdettem, most pedig elérkezett az idő, hogy teljesítsem az ígéretemet. Ebben a bejegyzésben fogom vezetni, hogy hogyan is állok a dologgal.

Kérem, hogy aki megjegyzésben jelentkezett, de még nem írt nevet és postacímet magánban (dulmina_kukac_citromail_pont_hu), legyen szíves pótolni.

Ma már postára is adtam 3 csomagot, az eddig kapott címek közül választva. A címzetteknek az imént írtam e-mailt, s bár így a meglepetés elmarad, legalább lehet tervezni az ültetést.

A legjobb, ha mihamarabb földbe kerülnek a gumók, addig pedig hűvös és lehetőség szerint nem túl száraz, szellős helyen érdemes tárolni őket. Kikelni még nem mostanában fognak, de elvetve a legjobb nekik. Bármilyen sovány talajon megélnek, de azért a kicsit jobb földet meghálálják, lazább földből pedig majd könnyebb lesz kibányászni a termést, ami nem csak a tövek alatt közvetlenül, hanem azoktól jóval távolabb is található. Ajánlom a témában Bálint Gazda írását.

Még elég sok felszedetlen csicsókám van, úgyhogy több körben is tervezek még postázni a hónap folyamán (csak közben gondoskodnom kell a vetésre nem kimondottan alkalmas darabok felhasználásáról is). A csomagoláshoz szükséges anyagokból is feltankoltam ma.

-------
Az eddigi állás, amit folyamatosan frissíteni fogok:
* Ma, március 9-én feladtam 3 csomagot, ezekkel Gyömrőn, Nyíregyházán és Budapesten fog hamarosan csöngetni a postás.
* Március 16.: A hétvégén felszedtem egy nagyobb adag csicsókát, 6 csomag tellett ki a vetni valókból. Ahová mindezeket küldtem: Eger, Debrecen, Hódmezővásárhely, Bak, Budapest és Diósd (most is írtam e-mail értesítőt is a címzetteknek). A jó időben kezdenek megindulni a gumók a földben, úgyhogy legkésőbb a hétvégén felszedem a maradékot mind. Még három cím van a listámon (Jánossomorja, Balatonszabadi és Zalaegerszeg), igyekszem három csomagot összeállítani, és azzal bezár a bazár.
* Március 24.: Postára adtam az utolsó 3 csomagot is, így 12 ment el összesen. Ezt azért nem gondoltam volna a játék meghirdetésekor!
* Március 26.: Lett még egy ráadás csomag, Kistormáson is hamarosan szükség lesz az ásóra. Viszont tényleg nincs több, ezt már a savanyításhoz megmosott óriás példányokról letörögetve vadásztam még össze (és a csomagoláshoz használt ragasztószalag is épp elfogyott :)
(Ja, és múlt hétvégén szüleim is elvittek egy adagot az ő kertjükbe.)

Köszönöm mindenkinek a jelentkezést, a kedves leveleket és a sok-sok bátorítást a blogíráshoz. Most már rajtatok a sor: kívánom, hogy sikerüljön a telepítés, legyen kedvetekre való a termés, süssetek-főzzetek belőle finomakat, és tegyétek majd közkinccsé a bevált receptjeiteket!

Kókuszos lepény (vegán)

Több tésztáról is gondoltam/írtam már, hogy jó alaptészta mindenféle pitéhez. Ez is az. De muszáj volt kipróbálnom, mert kicsit változatosabban vannak benne a gabonák, és néha ez nem hátrány.

Tésztát gyúrtam az alábbiakból: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 5 evőkanál kukoricaliszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, bő 1/2 dl étolaj, 1 evőkanál méz (különben meg ízlés szerint), víz.

A töltelék meg ebből állt: 10 dekányi kókuszreszelék, 1 evőkanál méz, víz. Édesítés itt is ízlés szerint, víz meg annyi, hogy ne túl száraz, de ne is lében úszó keverék legyen.

Kiolajozott piteformát (az enyém 24 cm-es) kibéleltem a tészta felével, peremet csinálva neki a szélén. Rákentem a tölteléket, majd betakartam a tészta másik felével, és villával megszurkáltam. 180 fokon 30 percig sült, előmelegítés nélkül.

A töltelék nem igazán krémes, meg nem is a népszerű "szaftos" fajta, de nekem ízlik a maga egyszerűségében (több méz valószínűleg jobban összefogta volna, csak úgy meg nekem túl édes). Citruslekvárral ettem, de el bírom képzelni úgy is, hogy bele kerüljön ez, ne hozzá kanalazzam.

A recept Hamikus Zsuzsanna: Tündérkonyha című könyvéből való, csak a mennyiséget csökkentettem a sütőformám méretéhez. Ki fogom próbálni az ott szereplő meglepetés-változatot is, amibe több különböző (maradék) töltelék kerül, és mivel teljesen fedett a teteje, csak a felvágáskor derül ki, hogy hová mi jutott.

Krumplis kenyerek minden mennyiségben

Lezárult a februári BBD forduló, amelyben krumplis kenyér készítése volt a feladat. A házigazda Lien két részben tette közzé az összefoglalót, ami itt és itt olvasható.

Jómagam a nagy sikert aratott tejszínes-krumplis kenyér receptjével (angolul itt), valamint kétféle krumplis-zöldséges pite recepttel (ezzel és ezzel, angolul egyben itt) neveztem be (habár ez utóbbi igencsak feszegette a téma határait). A savanyúkáposztás kenyér is a lehetséges jelöltjeim között volt, de ez inkább finom lett, mint szép, úgyhogy alulmaradt :)

A következő kör házigazdája Mansi, a téma pedig: gyors kenyerek (a kiírásban elég jól be is határolja, hogy mit ért alatta). Ötletem már van; akár a régebbi, magyarul már közzétett receptjeim közül is tudnék választani, de akár valami újdonság is belefér. Majd még meglátom!

Zakuszkával rakott krumpli

Egy újabb egyszerűen elkészíthető krumplis finomság volt ma az ebédem:

A mázas cseréptálamba rétegeztem felkarikázott krumplit (megmosva, héjastul) és zakuszkát. A tetejére füstölt sajtot daraboltam. Ráraktam a tál fedelét, majd be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 50 percig sütöttem, majd még jó negyed óráig az elárt sütőben hagytam. A krumpli puhára párolódott, a zakuszka ízletes szószt képezett rajta, a sajt pedig megolvadt és rápirult a tetejére.

Az alapötletet a Rongybaba konyhában olvastam, csak én töltögetés helyett inkább nyersen felszeleteltem a krumplit, és bedobáltam az egészet a cseréptálba.
Ez a zakuszka még a 2007-es évjáratból volt, amit padlizsán helyett fejtett babbal készítettem. Legközelebb 2008-asból csinálom majd.

Sajtos főzelék

Néhány napja vörös lencséből készítettem, ma meg sárgaborsóból. Semmi különös amúgy: megfőzöm a magot, esetleg krumplikockákkal kiegészítve (leírás itt, illetve itt), aztán a kész főzelékbe letekert parenyica sajtot darabolok, és összekeverem. Később viszont nem érdemes tovább kevergetni, mert megolvad benne a sajt (a héjdarabok nem tűnnek el teljesen, a belsejéből vágott kockák viszont eléggé szétfolynak).

(A "Mit ennék most szívesen?" örökzöld kérdésre volt ma este az a válaszom, hogy főtt krumplit. A bent lévő két szemet mind meg is főztem ilyenformán. Ehhez megint jólesett a füstölt sajt, így lett kép is, és akkor már bejegyzés is az ötletről. Így legalább nem merül feledésbe...)

Diós rizs

Esténként lapozgatom, olvasgatom az új (nálam legalábbis :) szakácskönyvemet, Hamikus Zsuzsi Tündérkonyháját. Tényleg tündéres, tele jobbnál jobb ötletekkel, receptekkel. Ma el is készítettem az egyiket, igaz, kicsit alakítva rajta:

Barna rizs helyett rizskeveréket használtam hozzá; ebben előgőzölt, barna és vad rizs van. Kevés olajon megfuttattam egy bögrényit, majd kétszeres mennyiségű vizet öntöttem rá. Megvártam, míg felforr, majd lefedve, kis lángon 30 percig főztem. Miután elzártam alatta a tüzet, még állni hagytam a fedő alatt, amíg ehetőre hűlt. Tálaláskor egy kis maréknyi összevágott diót szórtam a tetejére. Mivel a keverékben a vad rizsnek elég karakteres íze van, a fűszerezéstől (petrezselyem és szójaszósz vagy só) eltekintettem. Ez a mennyiség 2 adag.

Előbb-utóbb ki fogom próbálni másmilyen olajos magvakkal is, bár lehet, hogy utána megállapítom, hogy mégiscsak dióval a legjobb.

Csipkebogyós-mákos muffin

Amikor elolvastam ezt a receptet Citromfűnél, egyből beindult a fantáziám, hogy mit lehetne ebből kihozni reformosan, és még jobb esetben akkor már vegánosan is. Ma megvalósítottam a tervet:

Egy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 evőkanál rizsliszt
• 5 evőkanál egész mák (igen, egész)
  
• 2 evőkanál őrölt lenmag

Aztán hozzáöntögettem még az alábbiakat is, és az egészet jól elkevertem:

• kb. 1 dl házi hecsedli lekvár (pont elfogyott egy kis maradék a hűtőből)
  
• 1 dl étolaj (úgy szemre)
• kb. 2 dl víz a megfelelő állaghoz (remekül ki lehetett öblíteni vele a lekváros üveget)

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam (12 darab lett). Megszórtam a tetejét egy kis barnacukorral (1 teáskanálnyi ment el az összesre). 180 fokon megsütöttem. Kb. 30 perc elteltével mutatta késznek a tűpróba.

Szépen feljött, és a mákszemek is egyenletesen oszlanak el benne. Ízletes sütemény, érdemes volt kipróbálnom.

Máz és díszítés helyett inkább csipkebogyó italt készítettem hozzá: szárított csipkebogyót hideg vízbe áztattam (így nem mennek tönkre a csipkebogyó hasznos anyagai). Ez egy kellemesen savanykás itóka, és a megázott csipkebogyó-darabok is ehetőek belőle. (A képen látható még csak addig ázott, amíg elkészítettem a muffint; tovább áztatva még jobb.)

A muffint és az italt is lehet édesíteni ízlés szerint, én nem kívántam ezt. A muffinnál a lekvár édességét nem árt figyelembe venni.

Kelkáposztás egytál

Tegnap a kiadós kerékpártúra után ez lett az estebéd:

Előző este beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt, majd reggel a pataki tálat is, fedelével együtt.

Az étel összerakásakor a következők kerültek bele: a beáztatott árpagyöngy leszűrve, 1 bögre víz, 1 kis fej kelkáposzta felcikkezve, kevés egész köménymag, 8 szem krumpli hasábokra vágva (felét meghámoztam, felét héjasan tettem be; szeretem a héjasnak az ízét, de ilyenkor már nem minden krumpli alkalmas erre), kb. 10 dkg füstölt parenyica (ezúttal nem reszeltem, hanem letekerve csíkokra húztam és azokat 2-3 centis darabkákra vágtam). (Vegán változatban is el bírom képzelni ugyanezt, egyszerűen a sajt nélkül.)

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, meg utána még bent hagytam egy kicsit az elzárt, de még forró sütőben.

Finoman megpárolódott az egész, a teteje még meg is pirult egy kicsit. Nekem a különösebb fűszerezés se hiányzott, a sózás meg aztán végképp nem (krumpli ide vagy oda). 3 bőséges adag, úgyhogy mára is maradt belőle.

Az új könyvbe belelapozva azt olvastam, hogy a gabonák áztatóvizét érdemes felhasználni a főzéshez, vagy egész egyszerűen meginni. Kapóra jött az árpagyöngy leve - s tényleg, meglepően kellemes ízű itóka volt.