2009. március 13., péntek

Csicsóka savanyúság

Becsléseim szerint még annyi csicsókám van a földben, hogy az nem fog jóízűen elfogyni, mire mindenképpen fel kell szedni, hogy ne hajtson ki egész erdőként. Így aztán jó lenne tartósítani valahogy. Olvastam már róla, hogy finom savanyúság készíthető belőle, de receptet nem találtam. Mindez persze nem akadályozott meg abban, hogy kivitelezzem a dolgot :)

Tegnap még csak egy kis lábasban próbáltam ki pár darabbal, hogy hogy tesz és mit csinál az "uborkalében", ha főzöm addig, mint ameddig "befőttként" dunsztolnám. Igen ízletes lett, és külön öröm, hogy nem főtt puhára, hanem roppanós maradt.

Ezen felbátorodva ma már üvegbe raktam a körömkefével alaposan lecsutakolt, majd késsel felkarikázott csicsókát. Ugyanúgy ízesítettem, mint ahogy az uborkát szoktam savanyítani (itt írtam róla tavaly), csak most a friss zöldfűszer és a cukor/édesítő kimaradt. Előbbi azért, mert ilyenkor nincs, utóbbi meg azért, mert a csicsóka önmagában is édeskés ízű. Bő 20 perc dunsztolás elég volt neki, akkor már kiemelve és megmozgatva egy üveget forgott benne a tartalom. Mivel most csak egy menet volt, a fazékban hagyom kihűlni. (Lesz még további kör, csak előbb vissza kell gyűjtenem az üres savanyúságos üvegeket utántöltésre.)

Nekem ez most szinte ingyen van, csak a fűszereket kell megvenni, meg némi szabadidőt igényel az akció (nagy mennyiségben nem annyira élvezetes munka a csicsókamosás, de még mindig jobb, mintha hámozni kellene). Amúgy legfeljebb 60-70 dekányi csicsóka megy egy üvegbe (720 és 800 ml-es üvegeket használok az ilyesminek), tehát ha venni kellene az alapanyagot, akkor felső becslésként azt mondanám, hogy a kilónkénti ár háromnegyedét igényli befektetésként üvegenként.

6 megjegyzés:

Ági, aki főz írta...

Jaj, de jó ezt látni!

A nagymamám sokszor csinált savanyított csicsókát, akkoriban annyira nem voltam oda érte, de azért ettük. Arra emlékszem, hogy jó roppanós volt.
Aztán néhány évvel ez előtt a szabadkai piacon feltűnt egy zseniális bácsi az ő még zseniálisabb, nagyon különleges savanyúságaival és nála is lehetett kapni. Sajnos megbetegedett...

SZóval nagy érdeklődéssel olvasom, lehet, hogy egyszer én is nekilátok majd.

Névtelen írta...

kíváncsiság szinten lehet, h kipróbálom. A barátnőm szerint örülni fog neki! :)

Névtelen írta...

Kedves Dulmina!

Tudom, régen volt, de esetleg le tudnád még írni, pontosan hogyan csináltad, milyen lét tettél a csicsókára? Szeretnék meglepni vele valakit, és sehol sem találtam receptet.

Előre is köszönöm!
Lolle

Dulmina írta...

Hasonlóan ízesítettem, mint ahogy az uborkát is szoktam (mivel anno én se találtam sehol receptet, kénytelen voltam a saját fejem után menni):
egy 720 vagy 800 ml-es üvegbe
- 3 evőkanál 10 %-os ecet (biológiai erjesztésű, nem szintetikus)
- 1/2 teáskanál só
- 5-6 szem feketebors
- 1/2 teáskanál köménymag
- 1/2 teáskanál mustármag (elhagyható)
- 1-2 babérlevél
- annyi víz, hogy ellepje
- késhegynyi nátrium-benzoát a tetejére (biztos ami biztos, elvileg elhagyható)
(- celofánnal bélelt fedő, hogy ne marja ki a belsejét az ecetes lé)
Amikor ezt a "próbaüzemet" csináltam, még nem volt semmilyen friss zöldfűszer, úgyhogy az kimaradt, a szezonvégi nagy csicsókasavanyításkor viszont már pompázott a friss tárkony, így abból is tettem bele egy-egy ágat:
itt megnézheted, hogy milyenek lettek.

Akkor frissiben nem igazán tudtam értékelni - szeptembertől tavaszig bőven volt időm megunni a csicsókát, szóval márciusban már a fülemen jött ki :) De következő télen, jóval szerényebb friss csicsókatermés mellett határozottan ízlett ez a ropogós, különleges savanyúság (nem csak nekem, hanem azoknak a családtagjaimnak is, akik más formában is kedvelik a csicsókát - csicsókautálóknak meg nem erőltetjük).

Jó munkát és sok sikert az elkészítéséhez!

Névtelen írta...

Kedves Dulmina!

Nagyon szépen köszönöm, remélem nekem is ilyen jól sikerül majd. Teljesen tapasztalatlan vagyok befőzés ügyben, de lelkes :). Most pirulok, mert látom, leírtad az uborkás receptet a link alatt... Így külön köszönet, hogy a kedvemért még egyszer posztoltad.

Kellemes további főzőcskézést:
Lolle

Dulmina írta...

Nagyon szívesen! Mindig jó érzés, ha kezdőknek sikerült kedvet csinálnom hozzá, hogy belevágjanak például a befőzésbe - aztán hátha ráéreznek az ízére, és pár év múlva már eszükbe se jutna kihagyni :)
Bevallom, én is az uborkás receptből puskáztam ki a mennyiségeket, de valójában jobb és egyértelműbb, ha konkrétan le van írva itt. Az olvasóknak mindenképp, de nekem is, mikor ismétléskor innen keresem vissza a bevált receptet.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails