Dagasztás nélküli kenyér, újra (vegán)

Jómagam nem vagyok egy nagy kenyérfogyasztó. Hetekig megvagyok úgy, hogy nincs itthon kenyér, és egyáltalán nem is hiányzik. Persze, valamilyen sütemény vagy keksz szinte mindig van, s mivel ezekből még az édes műfaj is csak igen visszafogottan édes nálam, sokszor simán elmennek főételnek is, nem csak desszertnek. Lisztáru téma tehát kipipálva. Isti viszont határozottan kenyeres - reggelire, vacsorára, vagy épp az ebéd mellé is szívesen fogyasztja. Már ha van itthon. Vagyis ha sütöttem. Friss, meleg kenyérnél persze én is szívesen társulok az evésbe, úgyhogy egy fél kiló lisztből sült kenyér háromnegyede gond nélkül elfogy azon melegében. Szóval naponta süthetnék, akkor sem volna minek megszáradnia. Időnként jólesik a kézi gyúrással meg a különféle lisztekkel, ízesítésekkel eljátszani, no de ilyen gyakorisággal azért sok lenne. (Sok is, olyankor egyszerűen elmarad a kenyérsütés, és eszünk mást.) Előkerestem hát a legegyszerűbb bevált receptemet a témában, és ha épp nincs kedvem kreatívkodni, akkor este bekeverem, másnap délelőtt meg megsütöm a jó öreg dagasztás nélküli kenyeret.

Kicsit persze megint továbbfejlesztettem a régi változatához képest, most így esik a legjobban a végeredmény, mindkettőnknek:
Belevalók: 25 dkg Graham liszt és 25 dkg fehér liszt, 2 teáskanál só, 0,5 dkg friss élesztő, kb. 3 dl kézmeleg víz, hogy fakanállal épp keverhető tészta legyen belőle. (Újabban a Tápió Malom Graham lisztjét használom, és igen elégedett vagyok a minőségével. Ez olyan igazi Graham liszt: nagy korpaszemcsék is vannak benne igen jó mennyiségben, úgyhogy csak ebből sütve igen tömény kenyér lesz - egyszer kipróbáltam, bár előre sejtettem az eredményt: tömör, nedves, igazi barna kenyér. Így "hígítva" is igen jó barna, de lényegesen lazább, jobban hasonlít a megszokott bolti kenyerekhez, noha az összetétele és a készítési módja egész más.)
Kelesztés: Letakarva, langyos helyen egy éjszaka (kb. 12 óra, de több se árt meg).
Sütés: Az átkevert tésztát kiolajozott püspökkenyérformába öntöm, és itt hagyom újra megkelni, 50 fokra felmelegített, majd elzárt sütőben (kb. 1 óra). Utána pedig bekapcsolom 200 fokra, így sül 30 percig, visszább veszem a hőt 180 fokra, így sül még 20 percig, majd az elzárt sütőben hagyom még 10-15 percig. Ezek a hőfokok és idők más ilyen formátumú kelt tésztáknál már beváltak, és ennek a kenyérnek is vastagabb, ropogósabb héja lesz így; anélkül, hogy külön párásítanám a sütő levegőjét. Meg nincs előtte üresjárat, amit pocséklásnak érzek, de nem süthetek előtte mindig valami mást a sütő előmelegítésével egybekötve.

Idő: 14-15 óra elteltével lehet enni, de csak 10-15 percnyi munka összesen
Pénz: 120 Forint egy adag (kb. 3/4 kilós kenyér lesz belőle)