Jó ötletnek tűnt, de végül több okból sem vált be a sufni a befőttek tárolására, úgyhogy idebent kellett helyet találni nekik. A tenyérnyi spájz továbbra is kicsi ehhez, meg a polc teherbírása felől is vannak kétségeim, úgyhogy inkább az egyik tetőtéri szoba minősül át télire raktárszobának. Fekvése miatt úgysem lenne gazdaságos fűteni, így némi átrendezéssel kiköltözöm onnan, és birtokba veszik a befőttek, a cserepes virágok, meg mindaz, amit szintén inkább itt tartunk célszerűbbnek tárolni a sufni helyett.
Idén is a
reális önmérséklet gyakorlása jegyében zajlott a befőzés, bár végül elég sok minden került üvegekbe az alatt a röpke három hónap alatt, amíg rendszeresen ez volt a hétvégi program.
Fönt a hátsó sor
padlizsánpástétom, az első sor pedig
hámozottparadicsom-befőtt. Lent öt adag
zakuszka. Utóbbiból ennyi még sose volt egyetlen évben, de annyira szeretjük mindketten, hogy nem lesz gond elfogyasztani, és így - legalább kezdetben - nem kell annyira beosztani. (Középen pedig kedvenc íróm könyvei. Eredetileg csak megfigyelési célból kerültek ide a befőttek, de aztán rájöttem, hogy nem tudok jobb helyet nekik, és akkor már inkább ez a kirakat, mint dobozok mélye az ágy alatt.)
Fölső polc:
paradicsomlé (piros és sárga), tésztaszószok. Középső polc: további tésztaszószok, három fajta:
cukkinis, zöldbabos, vegyeszöldséges. Alsó polc: rostos körtelé.
Tovább is van ez a polc! Legfölül, meg aztán a teásdobozok, kazetták és CD-k polca alatt:
sült birs. Alatta körtelé, pár üveg
sült paprika, az előtérben pedig
zöldparadicsomos zakuszka.
Ami pedig nem fért polcra, az régi jó szokásom szerint dobozban: balról meg középen rostos birslé, jobbról pedig még egy osztag körtelé. (
Ugyanez, csak barack helyett körtéből, illetve birsből; ez volt az idén elérhető áron, a birs pedig saját termés.)
A hűtőben tartom a
házi ételízesítőt meg a
sós paprikakrémet.
Szilvalekvárunk is van, nem kevés (üstben főtt, úgy nyilván nem lehet keveset csinálni), csak azt még el kell hozni és méltó helyet kell keresni neki. Több évre elegendő adag, de ez nem romlik meg, és akkor kell csinálni, amikor jó termés van szilvából - idén pedig annyi volt, hogy nem győztük máshogy elfogyasztani. Talán ez volt az utolsó nagy fellépése a dédnagymamámtól örökölt üstháznak, ami mostanra már elég rozoga, de azért még éppen egyben van, és kellő óvatossággal használható.
Tavalyról maradt még: némi paradicsomlé, elég sok lecsó (egész és darált is - jól jártunk vele, mert idén jóval drágább volt az alapanyag), savanyított zöldparadicsom, darált paprika.
Régebbről is akad még mindenféle ez-az, fajtánként pár üvegnyi, bár az elmúlt évben elég hatékonyak voltunk ennek a "meghatározatlan készletnek" a leépítésében.
Idén így vágunk neki a télnek, meg a tavaszi szűkösebb időknek, amikor a tárolt zöldségek már, igazi, szabadföldi frissek meg még nincsenek.
