2012. március 20., kedd

Első találkozásunk a tofuval

Vannak alapanyagok, amelyekről sokat hallottam meg olvastam már, de még sosem próbáltam. Talán meglepő, hogy vega létemre a tofu is ilyen volt, egészen mostanáig. Számomra a vegaság ugyanis nem a megszokott ízek és ételek húsmentesítéséről szól, így kezdettől fogva inkább néztem gyanakvással, mintsem nyálcsorgatva a különféle húspótlókat. Aztán a szejtánnal volt pár kósza találkozásom, látom is benne a lehetőségeket, de nem vonz ez a vonal. Így a tofu se izgatta a fantáziámat. Hiszen körülbelül ugyanazt tudja, csak ráadásul szójából van. Nyilván nem igaz azért minden rossz, amit a szójáról írnak, de minden bizonnyal nem is nélkülözhetetlen még egy vegának sem. Rejtett formában valószínűleg megeszem én a betevő szójaadagomat, nem kell külön is rátenni még egy lapáttal, pláne rendszeresen.

Most féláron jött szembe a natúr tofu a múltkori bevásárlásunkkor. Magyar termék, nem génkezelt, tartósítószermentes. Kóstoljuk meg! - döntöttük el rövid tanakodás után. (Saját bevallása szerint kifejezetten tofut Isti se evett még, csak szójababbal kísérletezett már régebben.)

A csomagolás semleges ízű, tetszőlegesen fűszerezhető valamit ígért, s tényleg az. Sok fűszert kíván, de valóban akármi lehet belőle, mert magában elég semmilyen. Állagra viszont nem olyan "gumis", mint a szejtán, inkább olyan, mint egy keményebb sajt. Megfőzni se muszáj, szóval tulajdonképpen nem rossz ez.

Az első csomagból pástétom lett, főzés nélkül: villával összetörtem, majd ízesítettem őrölt paprikával, köménnyel, sóval, majoránnával, meg öntöttem bele némi hidegen sajtolt olajat, aztán meg vizet, hogy jól kenhető krémmé váljon. Sokat kóstolgattam, s közben azt is megállapítottam, hogy igencsak laktató.

A többit eltettük későbbre, a fagyasztóba. Remekül bírta, felengedés után ugyanolyan volt, mint fagyasztás előtt.

A második csomagból Isti főzött paprikást, főzelékfeltétnek. Így is tetszett, állagra és ízre egyaránt.

A harmadik csomagot szintén Isti készítette el: felkockázás után olajon enyhén átpirította, majd ráöntött egy kis üveg lecsót, fűszerezte, és összefőzte. Finom és laktató vacsora lett belőle.

A negyedikből pedig tofurántottát tervezek csinálni a napokban.

Összességében nem bántuk meg, hogy kipróbáltuk, de azért gyakori tétel sem lesz ezután a bevásárlólistánkon. Alkalomadtán jöhet.   

 

3 megjegyzés:

Mókus írta...

én több helyen is azt olvastam, a tofu nem jó fagyasztva, mert megváltozik a szerkezete és furán szivacsos lesz. Ezekszerint az a magyar tofu nem úgy viselkedik, mint ahogy a japán meg kínai testvérei...
de tulajdonképpen ez nem haszontalan tény, csak fura...

Dulmina írta...

Húha, nekem meg eszembe se jutott, hogy esetleg nem jó ötlet ilyen módon eltenni későbbre. Ez mindenesetre teljesen okés volt utána, de ha máskor netán másmilyenhez lesz szerencsém, azzal majd nem kockáztatok.

erdna írta...

Én kimondottan szeretem a tofut. Szívesen használom. Készítek belőle diókolbászt és a töltött káposztát is abból készítem.
Nálam nagyon bevált. :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails