Ízek és érzések - új reformkonyha-magazin

Nem szoktam főzős magazinokat venni. Alkalomadtán belelapozok egyikbe-másikba (például ha előtte olvastam róla ismertetőt és kíváncsi vagyok, vagy úgy évente 1-2 alkalommal a fodrásznál), de valahogy sosincs meg az az érzésem, hogy igen, szeretnék saját példányt, mert annyi jó dolgot látok benne hirtelen, amit képtelenség lenne megjegyezni hazáig. A szép kivitel sokkal kevésbé (önmagában nem) fog meg - persze, nem hátrány az sem, sőt! De gyakorlatias énemnek igenis az kell, hogy kapásból legyen benne legalább 4-5 olyan recept, amit szívesen kipróbálnék, és ez különösebb nehézségek nélkül meg is valósítható. Az én ízlésemmel persze ez nehéz ügy egy hagyományos receptmagazinnak (rendben, nem én vagyok a célcsoport, és ennyiben maradtunk).

Így nem csoda, hogy magamtól valószínűleg nem találtam volna rá az Ízek és érzések címet viselő új reformkonyha-magazinra. Szerencsére Siccike felhívta rá a figyelmemet, így az első adandó alkalommal kicsit jobban szétnéztem a boltban az újságoknál, megkerestem, belelapoztam... és megvettem. (Itt bele lehet lapozni online is - ez alapján én személy szerint nem voltam túlságosan meggyőzve, de ez ugye ízlés dolga... Kézbe véve a teljes változatot megállapítottam, hogy az egész magazinban sokkal jobb a kedvemre való dolgok aránya, mint ebben a kis bemutatkozóban.)


Ami rögtön tetszett benne:

• Már odafelé lapozgatva megvolt a néhány kipróbálásra érdemes recept, és visszafelé is találtam még.
• Igényes kivitel, szép fotók, áttekinthető tördelés - szóval jó kézbe venni.
• Sok-sok, változatos recept, néhány gondolkodtató írás, kevés hirdetés - jó az arány!
  
• Nem külföldi kiadvány lefordítása, adaptálása, hanem hazai szerkesztésű és kivitelezésű magazin.
  
• Ezen dolgok megállapítása után 455 Forintos árával nem éreztem drágának.

További pirospontok:

• Betűrendes receptlista a végén.
• Sok receptnél változatok is fel vannak tüntetve, hogy hogyan lehet további speciális igényekhez alakítani.
• Könnyen beszerezhető, szezonális alapanyagokat használ, ráadásul reformos kivitelben. (Ez alól egy-két kivételt találtam csak, de annyi belefér.)
• Külön tetszik, hogy a cukorbetegeknek ajánlott receptekben sem mesterséges édesítő van, hanem természetesen édes alapanyagok.
  
• Nem máshonnan már jól ismert receptek összeollózása, ismétlése.
  
• A számomra teljes egészében elfogadható, kipróbálásra érdemes receptek mellett elég sok olyan is van, amiből egy-egy rész tetszik (pl. húsos ételek körete, salátaöntetből a tojásmentes majonéz, bejgliből a töltelékek).
• Bár a tartalom vázát az ünnepek ételei képezik adventtől újévig, szép számmal akadnak benne olyan dolgok, amiket ünneptől függetlenül is lehet készíteni, alkalmazni.
• Egy-egy témában általában több, más-más ízléshez illeszkedő recept is szerepel, így jó eséllyel mindenki talál kedvére valót közöttük (pl. kalácskoszorúk, szaloncukrok, halas receptek, szendvicskrémek, stb.). Egyedül a két kiemelt szezonális hozzávalónál (most a sütőtök és a gesztenye) érzem kevésnek az 1-1 receptet, szívesen olvastam volna többféle felhasználási módjukról is.
• Az ételek mellett italokról is esik szó, receptekkel.

Ami kevésbé jön be:

Alapvetően olyan 90%-ban elégedett vagyok vele, apróbb hibákat és hiányosságokat vettem csak észre az olvasgatás során, aztán a receptek kipróbálásakor fény derült továbbiakra is... Ami az én ízlésemből adódik, azt nem írom - nyilván egy tágabb célcsoportnak szól a magazin, belefér, hogy egyik olvasónak ez nem jön be, a másiknak meg az. Amíg mindegyik talál benne számára hasznosat, érdekeset elegendő mennyiségben, addig nincs ezzel baj. És én messze több értékes tartalmat találtam csak ebben az egy lapszámban, mint évek alatt az átlapozott ilyen-olyan főzős magazinokban összesen.

A sok jó mellett megállapítottam a következőket is:

• A receptek megjelölése, csoportosítása jó ötlet (mindenevők asztalára, vegetáriánus fogások, érzékenyek ételei, gyermekek kedvencei, gabonakonyha), de vannak következetlenségek a jelek alkalmazásában. A legtöbb nem zavaró, de egy súlyos dolgot nem hagyhatok szó nélkül: Az összes halas recept meg van jelölve vegetáriánusnak. Pedig hát a hal is állat! Én tudom, meg a vegetáriánusok tudják, de vajon tudják-e az őket vendégül látó, és a témában nem feltétlenül járatos mindenevők, hogy a hal az bizony hús? (És akkor a pontykocsonya zselatinjáig még el se mentem, pedig az szintén nem a vegák asztalára való.) Kellemetlen helyzetek adódhatnak, ha valaki megbízik a szakértőkben és nem gondolja végig minden esetben, hogy mi is a helyzet.
  

• Még nem sikerült rájönnöm, hogy a feltüntetett elkészítési időkbe mi számít bele és mi nem. Azt látom, hogy jópár receptnél biztosan nem az általam fontosnak tartott szempontok valamelyikének felel meg az adat, tehát nem az, hogy mennyi idő elteltével lehet enni, és nem is az, hogy összességében mennyi ideig kell foglalkozni vele. A jelmagyarázatnál érdemes lett volna szentelni ennek is egy mondatot.

• A cukorbetegeknek nagy segítség lenne, ha az ételek mellett tájékoztató jelleggel szerepelne azok szénhidráttartalma is. Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert olyan hozzávalók is szép számmal szerepelnek a receptekben, amikről ez az adat kevésbé közismert (az egyszerűbb tápanyagtáblázatokban benne sincs mind), meg jónéhány receptben számukra úgy általában nem javasolt dolgok is vannak. Igaz, kis mennyiségben, és összességében teljesen elfogadható módon - utóbbit viszont jó lenne tudatosítani, nehogy azért ne merjék kipróbálni, mert jaj, az aszalt gyümölcs, a méz, a satöbbi miatt úgysem ehetik; pedig sokkal jobban járnának vele, mintha a teljesen hagyományosban lecserélik a cukrot édesítőre, és kész.
  

• Eddig 2 receptet próbáltam ki belőle, egyik sem 100 %-os siker és megelégedés, pedig sokkal jobban betartottam, mint általában szoktam a recepteket. Az íz rendben van, tehát el fog fogyni, csak nem egészen azt kaptam, amit a leírás alapján vártam. (Ezekről bejegyzés hamarosan.) Remélem, hogy csak szerencsétlenül választottam, és a többi szuper lesz!

Összességében nem bántam meg, hogy megvettem, az előfizetésen még gondolkodom (a többi kipróbált recept elégedettségi mutatójától függ majd a válasz).

-----------

Későbbi kiegészítés, miután további recepteket is kipróbáltam, illetve több-kevesebb ötletet merítettem belőlük:

• A receptek leírásánál lépten-nyomon olyan érzésem van, hogy abszolút kezdőknek az alapján nemigen lesz igazi sikerélmény. Még gyakorlattal rendelkezők, de a reform hozzávalókkal csak most ismerkedők is könnyen belefuthatnak kedvet szegő csalódásba... Márpedig ha öt szakértő névvel, képpel vállalja, akkor alapból nem kétkedem, hogy kiválóan működik minden. Alapötletnek nagyon jók a receptek, de az igazán sikeres fogások esetén elég sokat hozzá kellett tennem a saját háttértudásomból, alapanyag-ismeretemből, hogy gördülékenyen menjen az elkészítés, és a kész ételnél az íz mellett a látvány is vonzó legyen. (Közben rájöttem, hogy ezeket a kis háttér-trükköket bizonyára az előfizetésnél beharangozott főzőtanfolyamon mutatják majd be élőben mindazoknak, akik eljutnak oda.)
  
• A mennyiségek néhol problémásak, például: Mekkora is az az üveg narancsdzsem a bejglitöltelékhez? 4 személy hogy osztozik 6 haltekercsen? Továbbá bizonyos hozzávalóknál jó lenne, ha a szükséges mennyiség lehetőleg igazodna a kapható kiszereléshez és egész dobozzal/csomaggal kellene felhasználni egy-egy ételhez, s nem kellene utána a maradék sorsáról agyalni (vagy legyen mellette másik olyan recept, amibe meg épp elfogy a maradék - romlandó hozzávalók esetén különösen nagyra értékelném).
  
• Főleg a sokféle összetevőből álló recepteknél zavar nagyon, hogy a hozzávalók nem abban a sorrendben vannak felsorolva, mint ahogyan szükség van rájuk. Például az aszalt gyümölcsös kalácskoszorúnál mire kibogoztam a dolgot, rájöttem, hogy igazából mégse akarom annyira megsütni ezt (és tényleg inkább a régebben már kipróbált receptjeim között néztem szét a témában, s találtam is olyat, amit végül megvalósítottam).
• Azok után, hogy Elmira mit ír a cikkében az édesítésről, igen furcsa olvasni egynémely receptben (amelyeket ráadásul ő ajánl) az édesítés mértékét. Első közelítésben nem akartam szóvá tenni, mert tudom, hogy én nagyon alulról lövöm a közízlést ezen a téren, de az elmélet (cikk) és a gyakorlat (konkrét receptek) számomra kifejezetten üti egymást.
• Helyenként a kép és a szöveg nincs szinkronban (pl. a flódni rétegei abszolút nem úgy vannak a képen, ami azért tűnt fel különösen, mert ki van emelve a receptben, hogy a hagyományostól eltérően megy a rétegezés (vizuális típusúként a képről könnyebben befogadtam volna, erre látom, hogy ott bizony a hagyományos elrendezés van); a szaloncukros képen mintha kénezett sárgabarack is lenne valami mázzal, de persze lehet, hogy én látom rosszul...).

Összegezve a véleményem: 5-ös skálán értékelve egy erős 4-es. Egyelőre nincs előfizetés, a következő számot majd megint átlapozom a boltban, és ha találok benne elég sok olyat, ami érdekel, akkor meg is veszem. Az utolsó oldalon található előzetes alapján erre jó esély van.

------------

Amiket elkészítettem az első számból:

• Birsalmás kókuszgolyó - íz rendben (miután a cukrozást jóval lejjebb vettem), állag probléma
  
• Aszalt gyümölcsös golyócskák - íz rendben (bár az aszalt gyümölcs mellé én már mézet nem tettem, egy kis citromlevet annál inkább), súlyos állag probléma megint
  
• Mediterrán halleves, ami nálam egytál - ami nem tetszett benne, azt bátran átszabtam, így igazán kedvemre való végeredmény lett a jutalmam (igaz, azt nem tudtam meg, hogy az eredetit betartva milyen lett volna)
• Diós-narancsos-áfonyás bejglitöltelék - az alapötletet felhasználtam, állag-ügyben már bizalmatlan voltam és saját belátásom szerint adagoltam a hozzávalókat; ízletes lett, megtartom
  
• Zöldfűszeres haltekercsek - ezt is komolyabb átszabásnak vetettem alá, és nagy sikere volt az így elkészített ételnek
• Szilveszteri malacsült krumplival és töltött almával - a leírás elég elnagyolt, sokat kellett saját kútfőből ügyeskedni; amúgy jó összeállítás, kifejezetten ízlett, a töltött alma receptjét külön is megtartom
  

Párolt kelbimbó mustáros lencsével

Gyors, de ízletes és laktató ebédem volt egyik nap a következő:

Este beáztattam 1 bögre (2,5 dl) barna lencsét. Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, majd a lencsét 1 bögre friss vízben puhára főztem. 1 evőkanál magos mustárral és némi sóval ízesítettem. Közben egy vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat melegítettem, majd rászórtam 1/2 kg kelbimbót. Rázogatva forgattam, és időnként egy nagyon kevés vizet öntöttem alá, hogy ne süljön oda; így pároltam roppanós-puhára. A mustáros lencsére szedve tálaltam. 2 adag.

Változatok: A lencse fele lecserélhető barna rizsre, illetve tavaly írtam egy csak rizses megoldásról is.

Idő: kb. 20 perc, csak ne felejtsük el időben beáztatni a lencsét
Pénz: 250 Ft
Alapvetően hazaiból, a fűszerek kivételével.

Görög teasütemény

Egy barátom kérése volt, hogy olyan kekszet készítsek, aminek mazsola vagy lekvár van a közepén. A szállítás miatt inkább a mazsolásat választottam, hiszen az garantáltan nem folyik, nem ragad. Némi töprengés után eszembe jutott, hogy valamikor nagy kedvenc volt nálunk a Váncza süteményeskönyvből a görög teasütemény. Hogy mitől görög, azt nem tudom, de azt igen, hogy elég szép mennyiségű mazsolás-diós töltelék van a tetején, vagyis kielégíti a kívánalmat. Gyorsan rákerestem a neten, és alig pár perc elteltével már meg is volt az eredeti recept. Én meg ezt hoztam ki belőle:


A töltelékhez egy kis lábasba öntöttem 15 deka apró szemű mazsolát, 6 deka (6 púpozott evőkanál) darált diót, és kevés vízzel állandó kevergetés mellett sűrűre főztem. A tűzről levéve hozzákevertem 1 evőkanál mézet.

Lágy, de nem ragadós tésztát állítottam össze az alábbiakból:

• 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 2 evőkanál őrölt lenmag
• 1 csomag sütőpor
• 1 teáskanál vanília kivonat
• 2 evőkanál méz
• 1 dl étolaj
• bő 1 dl víz

Vékonyan kiolajoztam egy nagy tepsit. A tésztából kisebb diónyi gombócokat formáztam, majd a tepsire sorakoztattam őket, és ujjal benyomtam a közepüket. Az így elkészített "fészkekbe" teáskanállal szétosztottam a tölteléket (az utolsóra már "közadakozás volt" - azaz a púposabbakról levettem egy-egy szem mazsolát, és azokat csoportosítottam össze rá - de végülis megoldottam).

180 fokon kb. 20 perc alatt sültek meg. 32 darab lett, és ez éppen ráfért egy tepsire. Ezek a nálam megszokott kekszeknél jóval nagyobbak (kb. kétszer akkorák), de a töltelék miatt nem érdemes elaprózni.

Így is nagyon ízletes, de esetleg ki lehet egészíteni a téli időszak jellegzetes fűszereivel, ízlés szerint. Nevéhez illően egy bögre teával különösen finom, akár egy ünnepi (vagy adventi, vagy csak egyszerűen hétköznapi) uzsonnának is.

Idő: egy órán belül megvan sütéssel együtt
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Zömében hazaiból, a mazsola és a vanília a kivétel.

Birsalmás-diós keksz

Nagy szemű mazsolát rumba áztattam néhány órára (80 darabot, ez 3/4 teásbögrényi volt). (A rum alkoholtartalma elpárolog a sütés végére, de akit zavar, használjon gyümölcslevet vagy vizet helyette. A lényeg, hogy ne maradjon száraz a mazsola, mert akkor megég, mire megsül alatta a tészta.)

Egy tálban összekevertem az alábbi poralakú összetevőket:

• 12 dkg (12 evőkanál) darált dió
• 12 dkg (6 evőkanál) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 12 dkg (6 evőkanál) zabpehelyliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál őrölt fahéj

Aztán hozzáadtam az alábbiakat is, és lágy, de nem ragadós tésztává dolgoztam össze:

• 3 evőkanál méz
  
• 12 dkg birspüré (cseréptálban megsütött birsalma krumplinyomóval összetörve, szűrőn átnyomva - ebből a kekszhez félretett adag)
• 1 dl étolaj
• kb. 1/2 dl víz

Kikent tepsire kis korongokat formáztam belőle (én gépesítettem a műveletet a keksznyomóval, de persze kézileg is lehetett volna). Aztán mindegyiknek tettem a közepére egy-egy szemet a rumtól lecsepegtetett mazsolából.

Nálam 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy adag, és összesen 72 darab lett.

A fehér lisztes csodákat megszégyenítően laza, enyhén ropogós, fűszeres kekszek lettek. A birsalma íze sajnos beleveszett, de az állagának kétségkívül jót tett a birspüré. Hmm... lehet, hogy legközelebb a rumos mazsola helyett nem túl száraz birsalmasajt-darabokat kellene inkább tenni a tetejére? (A lekvár szerintem túl nedves oda, elvenné a keksz ropogósságát.) (Utólagos kiegészítés: Az ötlet jónak bizonyult, így az igazi, határozott birs-ízzel.)

Ez most saját elgondolás alapján született, és annyira ízlik az eredmény, hogy megtartom a receptet.

Idő: 1 óra alatt megvan sütéssel együtt
Pénz: 400 Forintból kitelik a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a mazsola és a fahéj lóg csak ki a sorból.

Birsalmás kókuszgolyó

Megsütöttem egy cseréptálnyi birsalmát (most csak a kisebb tálamban, kb. 2 kiló lehetett darabolás előtt), csak most nem sajt lett belőle, hanem három másik finomság:

Előszöris a tetejéről a gusztusosan megpirult darabokat egy tányérra szedtem, megcsorgattam egy kis mézzel, és megszórtam némi dióval, így. Ezzel feltöltöttem az energiáimat a továbbiakhoz :)

A maradéknak nekimentem a krumplinyomóval, és összetörtem. Egy kis részét szűrőn átpaszíroztam, és félretettem egy kekszhez (recept itt).

A többihez visszatettem a szűrőn fennakadt rostokat, és ezt készítettem belőle:

Serpenyőben rázogatva illatosra pirítottam 2 marék dióbelet, majd deszkán, késsel durvára aprítottam, és az 1 kiló birspüréhez öntöttem. Aztán (több részletben) 20 dekányi kókuszreszeléket kevertem még hozzá. Gyümölcscukorral édesítettem, nekem most 3 evőkanállal kellett bele (a mennyiség nyilván birs- és ízlésfüggő). Elég lágy massza lett, de azért sikerült golyókat formáznom belőle, amiket aztán kókuszreszelékbe forgattam. 45 darab lett, olyan kétfalatos méretűek. (Külön tetszett a receptben, hogy nem darált keksszel van összefogva a massza, és végülis a forgatáshoz meg messze kevesebb kókuszreszelék elég volt, mint az eredetiben szerepelt, így összesen nekem is elég lett hozzá a 25 deka. Másnapra egyébként szilárdult valamennyit, és enni már teljesen jó volt.)

Legközelebb a kókuszreszelék egy része helyett inkább darált diót kevernék a masszába, hátha azzal jobban összeáll (vagy esetleg elég lesz a 20 dekás csomag kókuszreszelék, és nem marad darabban egy másik). S ha előbb kapcsolok, a golyók közepébe kerülhetett volna egy-egy nagyobb darab (mondjuk negyed) pirított dió, nem csak a bekevert darabkák. Dió helyett mogyoróval is ki fogom próbálni (természetesen ezt a töltött változatot). Hisz birsből még mindig nincs hiány!

Forrás: Ízek és érzések magazin, 2009. december-január. (Annyit alakítottam az eredetin, hogy én főzés helyett inkább a jól bevált módon megsütöttem a birset, és kevésbé édesre csináltam. A kókuszreszelék átcsoportosítása pedig kényszerű lépés volt, hogy kezelhető legyen a massza.)

Idő: másnap lehet enni, mert bő 1 óra a sütés + ki kell hűlnie + kb. fél óra alatt megvan az összeállítás és a gombócolás
Pénz: kb. 500 Forint a fenti mennyiség
A kókuszreszelék nyilván nem hazai, és ez a gyümölcscukor is Németországból jött. A birs és a dió viszont természetesen kiskerti volt.

Egészséges finomságok mikuláscsomagba

Fittanyuka kérdezte, íme az én ötleteim a mikuláscsomag összeállításához, ha a bolti tömeg-édességektől inkább eltekintenénk, a minőségi kész belevalókat pedig túl drágának találjuk:

• Friss gyümölcs
  Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. De lehet, hogy csak azért gondolom így, mert sose voltam csokirajongó, ezért én a gyümölcsöt értékeltem legtöbbre gyerekként. És akkoriban még nem is volt olyan egyszerű beszerezni azt a banánt, narancsot, esetleg mandarint.

• Dió, mogyoró, mandula, barackmag, ...
  Töretlenül, egészben. Így garantáltan natúr, garantáltan igazi. Kisebb gyerekeknek érdekesek a formák, no meg jó móka együtt megtörni aztán!

• Tündércsemege
  Jól hangzik, ugye? ;) És végtelenül egyszerű: valamilyen aszalt gyümölcs és valamilyen olajos mag, körülbelül egyenlő mennyiségben, egyszerűen összekeverve (az ötlet Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájából való). Legjobb persze háziból, vagy ha vesszük az alapanyagot, akkor mindenképpen érdemes odafigyelni a minőségre (az aszalt gyümölcs semmiképp ne legyen cukorsziruppal átitatva, és a kénezésből se kérnék). Legegyszerűbb esetben mazsola meg dió kerül bele, de szoktam aszalt szilvát, almát, körtét, illetve magnak mogyorót vagy barackmagot is használni (egyszerre persze csak egy-egy félét, és azért épp ezeket, mert a mazsola kivételével ezeket nem kell vennem).

• Mézes-magvas csemege
  Az olajos mag és aszalt gyümölcs kombináció akácmézzel kiegészítve, az édesszájúak örömére. Nem kell nagy üveg, mert elég tömény, de jól el lehet csemegézni apránként, és mégiscsak természetesebb ez, mint az ipari édességek.
  

• Keksz
  Természetesen házi kivitelben, így jól kézben tartható az összetétele, illetve igazítható a megajándékozott ízléséhez. Ha van keksznyomónk, akkor pedig igazán könnyedén és gyorsan lehet szép, érdekes formájú csemegéket alkotni. Itt válogathatsz kekszreceptjeim között. (Nem édesszájú gyereknek akár sós ízvilágút is lehet választani.)
  

• Muffin
  Kevésbé elálló, mint a keksz, de talán ez jelen esetben nem akkora probléma. Minimuffin formában vagy kis méretű muffinpapírban sütném. Receptjeimet itt böngészheted.

• Kókuszgolyó és rokonai
  Minimuffin papírban még jól is néz ki, és persze nem a darált keksz, margarin, cukor vonalon oldanám meg az összetételét. Ez az almás-zabpelyhes változat még emlékeztet is az eredetire, ez a meggyes-mákos kicsit merészebb (valójában csak a forma ugyanaz). Vagy itt egy birses meg egy aszalt gyümölcsös változat is a közelmúlt terméséből.

• Müzliszelet
  Ami nem csak szelet lehet, hanem kisebb darabok is, vagy akár sütikiszúróval vágott formák. Az alapreceptet itt írtam le.

• Szaloncukor
  Vagy tulajdonképpen bármilyen apróság, amit becsomagolhatunk ilyenformán. Én nemrég birsalmasajtból készítettem a régi időket idéző csomagolásban, de természetesen színes csomagolópapírból is megoldható a külseje. Ez a kókuszos változat is nagyon finom, mondjuk most már édesítő helyett inkább mézzel készíteném. Utóbbinál érdemes figyelni rá, hogy csak pár napig tartható el, a birsalmasajtosnak viszont legfeljebb a moly lehet az ellensége.

• Birsalmasajt
  Ez a csemege nem csak szaloncukornak becsomagolva, hanem sütikiszúróval figurákat vágva is bekerülhet a csomagba. Az apróbb alakzatok különösen gyerekbarátak.
  

• Kis üveg dzsem vagy lekvár, házi 'Kubu'
  Tényleg kicsi, 1,5-2 dl-es üvegre gondolok, és természetesen háziból. Itt persze előnyt élvez, aki hozzám hasonlóan elég sok félét készített az év folyamán (a recepteket a címben belinkeltem), de egy narancs- vagy citruslekvár még most is könnyedén elkészíthető. (Kisebb gyerekeknek inkább a sima narancsosat ajánlanám, kevesebb belereszelt narancshéjjal, mert nekik valószínűleg kevésbé ízlenek a kesernyés változatok.) Aztán együtt kenhetjük pirítósra vagy sütibe, ahogy a megajándékozott választja.

• Tea
  Ha sikerült megszomjazni a nagy ajándékbontogatásban és a finomságok elfogyasztásában, akkor jóleshet egy bögre tea, természetesen közösen elfogyasztva. Készből valamilyen gyümölcsös, vörös vagy zöld teát választanék (a minőség jegyében csakis darabosat/szálasat, s ha nem ízlik natúr, akkor egy kis mézzel édesítve), de akár teaméz is kerülhet a csomagba, például ilyen vagy ilyen.
  

Remélem, ennyiből már sikerül megfelelőeket válogatni!

A tárolást jól viselő darabok nem csak mikuláscsomagba, hanem adventi naptárba rejtett kis meglepetésként is elhelyezhetőek. Meg természetesen mindkét helyre tennék még melléjük nem ehető ajándékokat is.

Karfiol-krumpli egyveleg pataki tálban

Annyira ízlett a múltkor a pataki tálban sütött karfiol, hogy megint abban készítettem el. Ezúttal nem gabonaféle, hanem krumpli került mellé szénhidrátnak, és minimális fűszerezésnek egy kis kakukkfű. A kész sültet aztán ízlés szerint lehet vegán vagy tejes változatban, illetve akár húsétel köreteként is fogyasztani.

Előszöris beáztattam a pataki tálat a fedelével együtt.

1 közepes fej (1 kilónyi) karfiolt rózsáira szedtem, a nagyobbakat falatnyi darabokra vágtam. Mivel a torzsája sem volt kemény (ezt vágásnál lehet érezni), ezt is beledaraboltam. Nem meglepő módon ez is karfiolízű, ugyanúgy puhára párolódik, mint az étel többi része, kár kidobni (még akkor is, ha komposztba lesz, nem a kukát tömjük vele).

Kiválogattam 1 kilónyi vékony héjú, apróbb szemű krumplit. Alaposan megmostam, lecsepegtettem, majd cikkekre vágtam, így mindegyik darabhoz jutott héj is. (Kisebb tojásnyi krumplikból 8 cikket kanyarítottam, így ezek is falatnyi darabok lettek.)

Vágtam egy csokor friss kakukkfüvet, és letépkedtem a leveleit. (Friss hiányában szárított is jó.)

Kiöntöttem a tálból az áztatóvizet (jó lesz még kézmosóvíznek vagy virágokat locsolni), majd beleraktam az előkészített karfiolt és krumplit, rászórtam a kakukkfűleveleket, és összeforgattam. Megcsorgattam a tetejét egy kis olívaolajjal, majd rátettem a tál fedelét.

Hideg sütőben indítva (a tál miatt fontos!) 200 fokon 1 órát sütöttem, meg még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Ennyi idő alatt finoman megpárolódott az egész.

Vegán változat: A tányérra szedett zöldségekre kevés citromlevet csepegtettem (1 kis citrom leve elég az összeshez), és így ettem. Sózni se kívántam, inkább élveztem a hozzávalók saját ízét, amit remekül kihozott a pataki tál.

Tejes változat: A darabokat natúr joghurtba mártogattam (vagy tejfölbe is lehetett volna). Természetesen fűszerezni is lehetett volna a mártogatót, ízlés szerint. (Nagyságrendileg 2 kis vagy 1 nagy doboz joghurt/tejföl elég az összeshez.)

Húsos változat: Köretként. (Ezt nem próbáltam ki, de ha úgy jönne ki, simán feltálalnám hús mellé. Így nem kell teljesen külön főzni mindenkinek, és a vágyódás sincs, hogy bezzeg a másik menüváltozat mennyivel izgalmasabb.)

Ez a mennyiség 3-4 adag vegetáriánus főétel vagy 5-6 adagnyi köret.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka van vele az elején
Pénz: Aktuális piaci zöldségárakkal számolva kb. 250 Forint az alap, ahhoz jön a választott kiegészítő és esetleg fűszerek ára (vagyis a teljes mennyiség vegánul kb. 300 Ft, a tejes változatban kb. 400 Ft). Egyszóval: olcsó.

Szerzetesek eledele

Régen kinéztem már magamnak ezt az ételt, de valamiért mindig elmaradt az elkészítése. Pedig tulajdonképpen nincs benne semmilyen extrém hozzávaló, a szójaszósz sem egy beszerezhetetlen dolog manapság (bár a karamellel színezett változatokat inkább visszateszem a boltban). Több helyen is olvastam receptet, végül alapvetően a legszimpatikusabbat követve (köszönöm, Duende!), de a saját ízlésemhez és az aktuális lehetőségekhez igazítva így készítettem:

Előszöris feltettem párolódni a köretnek szánt barna rizst (részletes leírás itt).

Utána előkészítettem az összes zöldséget, mert gyors egymásutánban kellenek, meg folyamatos felügyeletet is igényel majd a készülő étel. Külön-külön tálakba raktam őket, mert nem egyszerre kerül a fazékba mind.

Nálam most a következő zöldségekből állt össze az étel:

• 3 répa, 3 petrezselyemgyökér, 1 pasztinák, 1 cékla - meghámozva, kis hasábokra vágva (összesen kb. 1 liter lett előkészítve) (pasztinák hiányában egy kis zellert használnék)
  
• 5 nagy kelkáposztalevél (egy nagy káposzta külső leveleiből), a vastag erei nélkül kis négyzetekre vagdosva
• 1 kis (ökölnyi) karfiol rózsáira szedve, a torzsája felkockázva, plusz a kellevelek erei szintén felkockázva (mindegyiket elég zsengének tartottam ahhoz, hogy megpárolva jó legyen majd)
• 1 kis (ökölnyi) káposzta kb. fél centi széles csíkokra szelve, torzsástul
• 1 marék gombatönk, felcsíkozva (csak mert épp volt itthon)
• 1 nagy marék csicsóka felcsíkozva

Öntöttvas wok hiányában egy nagy, vastag aljú fazékban, amibe kényelmesen belefér majd minden, kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam a gyökérzöldségeket, és kevergetve pirítottam egy kicsit. Aztán hozzáadtam a karfiolt, majd némi idő elteltével a kétféle káposztát.

Mikor már oda akart volna sülni, felöntöttem kb. 2 dl vörösborral, meg ízesítésnek került bele 4 evőkanál szójaszósz, egy kevés gyömbérpor és egy pici barnacukor (részemről a sózást nem kívántam, szerintem a szójaszósz sóssága elég volt neki). (Legközelebb talán a csípős paprikát is bevállalom :)

Tovább folytattam a kevergetve pirítást, amíg érezhetően puhulni kezdett minden.

Csak ezután adtam hozzá a gombát és a csicsókát.

1 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt elkevertem egy kis vízzel, felöntöttem 1 bögre mennyiségűre, majd a készülő ételhez adtam. Nemsokára besűrűsödött, sőt, elkelt neki még 1 bögre víz, hogy a szósz ne túl vastagon vonja be a zöldségeket (tehát fél liternyi víz ment bele összesen).

Ezzel még összefőztem, aztán gyorsan elzártam alatta a gázt, hogy még kellemesen roppanós maradjon minden.

Tálaláskor a tányérra raktam a megpárolt barna rizst, majd kihúztam körbe a szélére, hogy középre rakhassam a zöldségeket.

A fenti mennyiség 4 adaghoz elegendő. Kettő fogyott így, barna rizzsel (ehhez 1 bögre rizst főztem meg), a másik kettőhöz pirított tésztát készítettem másnap: kifőztem 16 deka összetört spagettit a szokásos módon, majd vastag aljú, mély serpenyőben olajat forrósítottam, rátettem a lecsepegtetett tésztát, és időnként megkeverve átpirítottam; 1 evőkanálnyi szójaszósszal ízesítettem.

Ritkán készítek ilyen ázsiai ízvilágú ételeket, így különleges ebéd volt ez a hétvégén. Szerintem nagyon jót tett neki a cékla, és a csicsóka ilyetén felhasználása is ötletes. Őszi-téli zöldségekből változatosan összeállítható, könnyű, de laktató fogás. Biztos nem utoljára készítettem!

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, és sajnos végig van vele teendő
Pénz: kb. 500 Forint a 4 adag zöldség + a választott köret ára (akárhogyis, kb. 700 Forintból kitelik a 4 bőséges adag étel)
Alapvetően hazaiból, az ízesítők kivételével. Nem is rossz egy kínai jellegű ételhez!

Zakuszkás-sajtos sült gombafejek krumplival

Finom vacsora minimális munkával, nálam most a gyorsan felhasználandó kevés ez-az hasznosítása jegyében:

6 nagyobbacska (kb. 30 dkg) csiperkegomba tönkjét kitörtem, majd a gombafejeket egy vékonyan kiolajozott tepsire raktam. Telikanalaztam az üregüket zakuszkával, majd megszórtam reszelt sajttal (6 evőkanálnyi zakuszka és kb. 6 dkg füstölt parenyica kellett hozzá). Szűk fél kilónyi vékony héjú krumplit alaposan megmostam és lecsepegtettem, kis hasábokra vágtam héjastul, majd a gombák mellé ömlesztettem a tepsire, összeforgattam 1 evőkanálnyi olajjal, végül szétterítettem és enyhén sóztam. Az egészet betettem a sütőbe, és 200 fokon kb. 25 perc alatt készre sütöttem. Eddigre puha lett a krumpli és enyhén megpirult a sajt a gombák tetején. Kifejezetten ízletes lett a zakuszkától, ráadásul a sajt leevése után jó volt belemártogatni a krumplihasábokat. 1 bőséges adag, lehet többszörözni. (Megjegyzés: Én most egy másik, vegyes zöldséges ételhez használtam fel a gombatönköket, de ha nem tervezünk ilyet, egyszerűen közé lehet csíkozni a krumplinak; nem fogja elrontani.)

Idő: jó fél óra elteltével lehet enni, de 5-10 percnél nem több munka az összerakás az elején
Pénz: kb. 400 Forint
Csupa hazai alapanyagból.

Szaloncukor birsalmasajtból

Már kellően kiszáradt az erre szánt birsalmasajt-lap, így a hétvégén feldaraboltam és becsomagoltam szaloncukornak. Vegyesen van diós és mogyorós, s mivel egyforma papírba került mind, lesz majd egy kis meglepetés, illetve lehet szurkolni, ki milyet szeretne húzni.

A régi szaloncukrokat idéző kétszínű papírt sütőpapírból és alufóliából állítottam össze. Az elején kikísérleteztem, mi az a méret, amibe kényelmesen belefér a tartalom, és jól is néz ki, majd ennek megfelelően hajtogattam a papírt, és késsel leszabtam. A rojtozást kötegben csináltam, nem egyesével, így sokkal egyszerűbb és haladósabb volt. A csomagoláskor alulra tettem az alufóliát, rá a sütőpapírt, összeillesztve azt a szélét, ami majd kívülre kerül. Beletekertem a birsalmasajtot, majd összenyomtam és óvatosan megcsavartam a végét, így biztosan nem bomlik ki magától.

Ezeket nagyrészt elkínálgatom majd az adventi időszakban, de már szárad az utánpótlás, amiből marad is az ünnepekre. Ennyi előzetes készülődés szokott nálam lenni, hiszen a birsalma fő szezonja némileg korábban van, mint az ünnepváró időszak kezdete. A többi viszont még ráér, legfeljebb a jónak tűnő ötleteket jegyzem fel, hogy legyen majd hová nyúlni, amikor a megvalósításon a sor.

Karfiol árpagyönggyel, pataki tálban

Káposzta helyett ezúttal karfiollal készítettem el ezt a jól bevált fogást:

1 közepes fej (úgy kilónyi) karfiolt használtam fel hozzá, rózsáira szedve. Nagyon finoman megpárolódott az árpagyöngy tetején a tálban, sokkal jobb íze lett így, mint akár főzve, akár serpenyőben párolva. Most a legegyszerűbben, vegán módozatban készítettem, de egy kis (füstölt) sajtot határozottan el tudok képzelni a tetején.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni (+ ne felejtsük el az áztatást), de csak negyed óra munka van vele
Pénz: 200 Forint az egész, ami 3 bőséges vagy 4 normál adag
Hazai alapanyagokból.

Mogyorós-kávés keksz

A változatosság jegyében újabb fajta mogyorós kekszet próbáltam ki, hiszen idén is bőséges mogyorótermés volt, így adott a belevaló.

Lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztát készítettem az alábbiakból:

• 10 dkg puha vaj (vagy vegán változatban bő 1/2 dl étolaj)
  
• 2 evőkanál méz
• 3 dl (kb. 20 dkg) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg darált bokormogyoró
• 3 teáskanál Nescafé (nem kávézóknak 2 is elég lehet, és érdemes feloldani a vízben, csak úgy hidegen)
  
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 1/4 teáskanál só
• 2 teáskanál őrölt lenmag
• kb. 1/2 dl víz

Kikent tepsire nyomtam a keksznyomó segítségével, majd mindegyiknek egy-egy egész szem mogyorót nyomtam a tetejére. 2 tepsivel lett, valamivel több, mint 60 darab. Nálam 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet.

A kiinduló receptet Millie blogjában olvastam; átszabás saját felelősségemre. Vegánul is ki fogom próbálni, a vaj helyett bő 1/2 dl olajjal (és valószínűleg így egy picit több víz kell majd). Nekem nem ízlik a gabonakávé, de minden bizonnyal le lehet rá cserélni a normál porkávét. Így eléggé érzeni rajta a kávéízt, legközelebb csökkenteni fogom a mennyiséget 2 teáskanálra, hogy inkább egyensúlyban legyen a mogyoróval. [Utólagos kiegészítés: Kipróbáltam a változtatásokat, és határozottan jó ötletnek bizonyult mindkettő.]

Idő: egy órán belül megoldható, sütéssel, mosogatással együtt
Pénz: kb. 500 Ft a fenti mennyiség
Alapvetően hazai alapanyagokból, a kávé, a lenmag és a só kivételével.

Extra sárgaborsófőzelék

A krumplis változatnak indult, csak nem volt itthon elég sárgaborsó. Nosza, kipótoltam vörös lencsével, hiszen az szintén gyorsan megfő áztatás nélkül, és az íze is csak javára válik majd a kész főzeléknek. Közben eszembe jutott, hogy van még egy kis felszedett csicsóka. Így ez lett belőle:

3/4 bögre sárgaborsót és 1/4 bögre vörös lencsét szűrőben megmostam, majd 3 bögre vízben feltettem főni (ennyivel a képen látható főzelék állagú lesz, bővebb lére engedve készíthető leves is ugyanilyen módon, az is "önbesűrítő"). Meghámoztam és felkockáztam néhány szem krumplit, és hozzáöntöttem a magokhoz. Utána a csicsókán volt a sor, azt is hámoztam, kockáztam, majd az ételhez adtam (ez hamarabb megfő, mint a krumpli, azért ez a sorrend és azért külön a kettő). (Összesen kb. fél kiló volt a krumpli és a csicsóka együtt, nagyjából fele-fele arányban.) Kis lángon, félrebillentett fedő alatt a borsó megpuhulásáig főztem. Addigra a krumpli és a csicsóka is jó volt már, a vörös lencse pedig bele is veszett, de az íze és a sűrítő hatása megvolt. Sóval, morzsolt petrezselyemzölddel és egy kis köménymaggal fűszereztem, és nem nagyon kavargattam, hogy ne törődjön a tartalma és ezáltal ne sűrűsödjön idő előtt a leve, mert akkor utána hajlamos odakozmálni. Én így magában ettem, de természetesen tetszőleges feltéttel ki lehet még egészíteni. 2 adag.

Idő: fél órán belül lehet enni, és 10-15 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 150 Forint a 2 adag főzelék, feltét nélkül
Hazai alapanyagokból, a vörös lencse kivételével.

Birsalmás-mákos pitetorta (vegán)

Az idei bőséges birstermésből múlt hétvégén egy pitét sütöttem. A mellé került mák és a díszítése már a közelgő ünnepeket idézi - ha sikerül addig eltartanom pár birsalmát, még akár ismétlés is lehet ebből a könnyed, ízletes tortából.

Először a tölteléket készítettem el. Ehhez alaposan megmostam, majd felvágtam 4 közepes birsalmát, és a magház eltávolítása után kis darabkákra aprítottam, egyenesen a főzővízbe. Lepje el jól a lé, mert a töltelékhez és a tésztához is kelleni fog majd folyadék. Nem túl puhára főztem, a vége felé 3 evőkanálnyi mézzel ízesítve (a meleg lé segítségével sikerült is összetakarítanom a kifogyott mézescsuprok aljáról azt a kevéske mézet - teába nem megy, mert azt natúr iszom, csak úgy elmosogatni viszont pocséklás lenne).

Közben ledaráltam 20 dkg mákot.

A birsdarabokat leszűrtem, majd 4 dl kompótlevet visszaöntöttem a lábasba. Egy bögrében simára kevertem 3 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt némi további lével, majd ezt is a lábasba öntöttem. Időnként megkeverve sűrűsödésig főztem (mint egy pudingot), majd a tűzről levéve hozzákevertem a darált mákot, végül pedig a főtt birsdarabokat. Őrölt fahéjjal ízesítettem.

A tésztához egy nagy tálban összekevertem 4-4 púpozott evőkanál (8-8 dkg) teljes kiőrlésű búzalisztet, teljes kiőrlésű rozslisztet és kukoricalisztet, valamint 1/2 teáskanál szódabikarbónát. Hozzáadtam 2 evőkanál mézet, kb. 1/2 dl étolajat, és bő 1 dl kompótlevet, és puha tésztává gyúrtam. Néhány percnyi állás után jól gyurmázhatóra keményedett.

Addig kikentem a 26 cm-es csatos tortaformát. Kézzel beleegyengettem a tészta 2/3-át, kb. 2 cm magas peremet csinálva neki a szélén. Ezen eloszlattam a tölteléket, majd a félretett 1/3 rész tésztából elkészítettem rá a díszítést. Kinyújtottam, és kivágtam belőle 16 kis csillagot (süteménykiszúróval), a leeső részekből pedig rudakat sodortam. Előbb a rudakat helyeztem el, egy hosszút középre, majd mindkét oldalon felezgetve a távolságot a következővel. Aztán a közökbe beraktam a csillagokat. Végül 2 teáskanálnyi mézzel megcsorgattam az egésznek a tetejét.

Nálam 180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (a tésztát kell nézni, ha az láthatóan pirul, és elvált a formától akkor kész).

A formában hagytam kihűlni, aztán az oldalát levéve az egészet átborítottam egy tálcára, onnan meg vissza egy pizzatányérra (a simán lecsúsztatás nem akart menni, és inkább nem erőltettem).

A csíkok mellett közvetlenül vágtam fel, így egy csík meg egy csillag jut egy szeletre, és nem kell sehol sem átvágni a díszítést. Hidegen már kellően szilárd a töltelék is.

A birsalma-mák párosítás ötletét Loriennél olvastam nemrég, a tészta pedig Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyhájából való, a Lepisüti, amit ő is számos töltelékkel variál a könyvben.

Idő: kb. 1 óra előkészítés + 1/2 óra sütés + legalább 1-2 óra hűlés
Pénz: kb. 500 Ft a 16 szelet
Hazai alapanyagokból, mindössze a fahéj lóg ki a sorból.

Margaréta keksz

Újabb egyszerű, tojásmentes kekszreceptet próbáltam ki, s mivel alkalmas volt rá a tészta, ezt is a keksznyomóval formáztam.

Lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztát gyúrtam az alábbiakból:

• 35 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg vaj
  
• 4 evőkanál méz
  
• 1 csipet só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• kb. 1,5 dl víz

Keksznyomóba töltöttem, és kikent tepsire virág formájú kekszeket nyomtam belőle. 180 fokon bő 15 perc alatt sült meg egy-egy adag (más kekszet is sütöttem előtte, így előmelegített volt a sütő). 3 tepsivel lett, kb. 90 darab.

Citruslekvárral igen finom (és még van a tavalyiból - ami nem is tavalyi, mert idén januárban készült :) Ennek hiányában másmilyen dzsemmel vagy lekvárral is fogyasztható. Magában nekem olyan "semmi különös" keksz, a citruslekvárral együtt viszont akár ünnepi aprósüteménynek is jó lehet.

A kiinduló receptet Antal Vali oldalán találtam egy megjegyzésben (sajnos történt vele azóta valami, a könyvjelzőm már nem visz oda; még szerencse, hogy a múltkor kijegyeztem a füzetembe, csak a megsütésig nem jutottam el) - és jól átalakítottam. Helyből lejjebb vettem a 25 dkg margarint (ezúttal vajra cserélve), és inkább vizet adtam még hozzá, hogy összeálljon a tészta. Így ugyan nem lett olyan omlós, viszont a magas zsiradéktartalmú kekszek nem esnek jól nekem. Továbbá lusta voltam nyújtani, szaggatni, főleg, hogy a keksznyomó már úgyis használatban volt. Gondoltam, jó lesz az úgy is, ha nyomok teli meg lyukas közepű köröket; ezért választottam ezt a formát. Csakhogy jóval vastagabb kekszeim lettek így formázva, kettesével összeragasztva meg már végképp nem tetszik a méret. Ezért egyszerűen csak a közepére (vagy ha senki sem látja, akkor az üvegből hozzá :) kanalazom a citruslekvárt. (Eredetileg szív alakúra kellett volna szaggatni, és narancslekvárral összeragasztani egy-egy teli meg lyukas közepű darabot.) Én most vajjal készítettem a tésztát, de eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy vegán módozatban, margarinnal vagy olajjal is működik ugyanez (kinek-kinek hite szerint).

Idő: 1 jó óra alatt megvan úgy, hogy amíg az első adag sül, addig formázom a többit
Pénz: kb. 500 Ft, bőséges mennyiségű házi lekvárral együtt (az is felszámolva anyagáron)
Hazai alapanyagokból.

Birsalmás halszeletek

Ez az egyszerű, de igen ízletes halétel szerintem akár ünnepi fogásként is megállja a helyét:

50 dkg tengerihal-filét előző este kivettem a fagyasztóból, így magától felengedett. Elrendeztem a darabokat egy vékonyan kiolajozott tepsiben, majd enyhén sóztam és megszórtam szárított kaporral (de a következő adaghoz már azóta betáraztam a frisset a fagyasztóba). Alaposan megmostam 2 közepes birsalmát, majd a magházuk kiemelése után húsukat vékony szeletekre vágtam, és kiraktam velük a haldarabok tetejét, a maradékot pedig melléjük tettem. Meghámoztam és felszeleteltem 1 kilónyi krumplit, és ezzel betakartam az egészet. Enyhén sóztam, majd alufóliával lefedve beraktam az egészet a sütőbe. 180 fokon 45 percig sütöttem (előmelegítés nélkül), meg utána még az elzárt sütőben hagytam egy kicsit. 30-35 perc tájékán levettem róla a fóliát. (A krumplit érdemes ellenőrizni a tetején, mire az átsül, a hal és a birs is jó az alján.)

Az egésznek a "lelke" a sült birsalma, mennyei illatával és ízével, ráadásul a tepsi aljára került daraboknak szép vöröses-barnás színük lett. Aki nem szereti a kaprot, szerintem nyugodtan lecserélheti valamilyen más zöldfűszerre, mondjuk kakukkfűre vagy rozmaringra, esetleg petrezselyemre. A "sima" tengeri hal helyett cápaharcsa filéből készítve még ízletesebb volt, és ebben tényleg nem találtam szálkát még én sem (pedig különös érzékem van hozzá :)

Az ötletadó receptet Főz és fecseg blogjában olvastam. Nálam a püré műfaj nem igazán megy, pláne tojásosan, ezért raktam rá inkább vékonyra szeletelve a nyers krumplit. Mire az étel többi része megsült, a krumpli is finom puha lett a tetején. Külön tetszik, hogy ezzel bele van építve a köret, és amíg sül, nyugodtan lehet mellette mást csinálni, akár a konyhán kívül is.

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, de csak kb. 15 perc munka az összerakás (fontos viszont, hogy a halat ne felejtsük el kiolvasztani)
Pénz: kb. 700 Ft a fenti mennyiség, ami 2 bőséges adag
A hal nem hazai volt, a többi hozzávaló viszont igen.

Sült csicsóka gazdagon

A sima csíkos krumpli után nyáron nagy sikere volt ennek az extra változatnak, így nem volt kérdés számomra, hogy a csíkos csicsókát is kipróbálom ezen a módon. Szerencsére már nagyobb, sima gumókat is találtam szép számmal, amik épp megfelelőek voltak a megvalósításhoz:

A felszedett csicsókát alaposan lecsutakoltam, és pár napig állni hagytam. Erre azért van szükség, mert frissen reped, nem lehet szépen bevagdalni. Ezeknek most nem volt túl szép a héjuk, ezért a krumplihámozóval gyorsan megszabadítottam őket tőle, majd a meghámozott darabokat 2-3 milliméterenként bevagdostam, vigyázva, hogy alul egy kicsi összetartsa (nekem még mindig egy kanálba ültetve megy ez legkönnyebben, de olyat is olvastam már, hogy fakanálnyél a távtartó, ami megakadályozza, hogy túlszaladjon a kés). Kiolajozott tepsire raktam őket, majd az egészet be a sütőbe. 200 fokra kapcsolva 25 percig sütöttem (előmelegítés nélkül), majd megtöltöttem. A vegán változatba fél répaszeletek, a húsosba pedig negyed háziszalámi-szeletek kerültek a résekbe, amik eddigre kicsit kinyíltak (de késsel óvatosan rá lehet segíteni). Még 10 percre visszatettem sülni, majd tálaltam. (Ennyi sütéstől még kellemesen ropogós, harapható maradt a csicsóka és a répa, de már határozottan nem nyers. Aki puhábbra szeretné, ízlés szerint növelje a sütési időt. A szalámi viszont mindenképpen csak 8-10 perccel a vége előtt kerüljön bele, különben kiszárad/megég.) A zöldségek és a szalámi is elég karakteres ízű, én nem kívántam hozzá semmilyen fűszerezést (sózást se).

Ehető így magában, nekem például még evőeszköz se kell hozzá, letörögetem a szeleteket kézzel. De el bírom képzelni valamilyen viszonylag semleges ízű gabonafélével (rizzsel, kuszkusszal, stb.) körítve, vagy főzelékfeltétként is. A krumplis változattól eltérően ez hidegen is finom.

Tipp: Ha vegán vendégnek készítjük, tiszteljük meg őt azzal, hogy külön tepsiben sütjük és külön tányéron tálaljuk a húsos és a húsmentes változatot, és utóbbi alá véletlenül se zsírral kenjük ki a tepsit.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de ebből csak kb. 2*10 percnyi munka
Pénz: kb. 400 Ft / 2 adag főétel, fele répás, fele szalámis (ehhez kell 1 szűk kilónyi csicsóka, 1 közepes répa, 10-15 dkg szalámi, pár csepp olaj a tepsi kikenéséhez)
Hazai alapanyagokból.

Tejberizs

Ha már a tejbegrízt megírtam, akkor ne maradjon ki ez sem :) Tényleg tejes, bár megint egy kis maradék főzőtejszínt hígítottam meg hozzá. (Merthogy a tej nem megy nálam annyira, hogy tartsak itthon.) A rizs pedig természetesen barna.

1 pohár (2 dl) rizst 1 pohár főzőtejszín (10 %-os zsírtartalmú) és 1 pohár víz keverékében feltettem főni. 1 evőkanál barnacukorral ízesítettem. Miután felforrt, nagyon kis lángon, lefedve pároltam. Időnként ránéztem, és amikor úgy láttam, hogy nagyon fő, némileg félrebillentettem a fedőt. Amikor már majdnem elfőtt a leve és a rizs is majdnem puha volt (kb. 25-30 perc, ha eddigre nem elég puha a rizs, akkor egy kis víz kell még hozzá), visszaillesztettem a fedőt, elzártam alatta a lángot, és 10-15 percet hagytam így állni. Fontos, hogy a sima rizshez hasonlóan ezt se keverem meg közben (mivel én ezt is "pergősen" szeretem inkább, nem pedig szottyosan; utóbbi állag eléréséhez a keverésen kívül egy kis rizsliszttel - és persze picit több folyadékkal - lehet rásegíteni). Tányérra szedve megszórtam egy kis őrölt fahéjjal és némi barnacukorral. 1 bőséges adag. (Érdekes módon a gyümölcsöt sose kívánom hozzá, se frissen, se befőttként, se szószként. Külön-külön szeretem mindegyiket, de a tejberizs tartozéka valahogy egyértelműen a fahéj nálam - ahogy a tejbegrízé meg a kakaó.)

Idő: kb. háromnegyed óra elteltével lehet enni, de minimális munka van vele
Pénz: 150 Ft/adag
A rizs hazai volt, a tejszín viszont lengyel, a barnacukor meg mauritiusi.

Lencse-rizs egytál sült csicsókával

A tegnapi sült csicsóka maradéka meg fűszeres leve ebben az ételben végezte ma:

1 bögre barna rizst és 1 bögre barna lencsét a csicsóka visszamaradt fűszeres levében meg 2,5 bögre vízben fedő alatt puhára pároltam. (Ez most kb. 40 perc volt, mert elfelejtettem időben beáztatni. A vizet nem egyszerre tettem hozzá, mert semmiképp sem levest akartam, s így egyszer pótolnom kellett közben, de ennyi volt összesen.) Kevés sóval és bőséges mennyiségű szárított majorannával fűszereztem. A végén összemelegítettem a sült csicsókával, és így tálaltam. 3 adag.

Idő: 45 perc
Pénz: kb. 200 Ft a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

Borban sült csicsóka mustárral

Avagy két receptből egy harmadik:

Felszedtem egy kilónyi csicsókát, majd alaposan megmostam, lecsepegtettem. Nem hámoztam meg mindenestül, csak ahol vastagnak éreztem a héját, ott húztam le a zöldséghámozóval. (A központi gumókon a sötétebb részek ilyenek; a többi héj ugyanúgy elenyészik a kész ételben, mint például az újkrumpli vagy egyéb zsenge zöldségek héja, tehát szerintem nem érdemes bajlódni a hámozással.) Kis hasábokra vágtam, és egy közepes tepsibe ömlesztettem. Ráöntöttem körülbelül 2 dl fehérbort, nagyjából ugyanannyi vizet, meg úgy 1 dl étolajat. Hozzáraktam 1 púpozott evőkanál magos mustárt, enyhén sóztam, és nagyjából összeforgattam, majd eligazgattam úgy, hogy ne nagyon lógjon ki a csicsóka a folyadékból (ami úgy szűken-szépen lepte csak el, de ennyi elég neki). Beraktam a hideg sütőbe, majd 200 fokra kapcsolva 50 percig sütöttem, meg utána még bent hagytam 10-15 percet az elzárt sütőben.

A csicsóka kellemesen megpuhult, de azért maradt némi tartása, és finom íze lett a fűszeres lében. A felső, kilógó darabok teteje enyhén meg is pirult. Én vegán egytálételként ettem, de köretként is el bírom képzelni. Készíthető csicsóka és krumpli tetszőleges arányú keverékéből is.

A visszamaradó fűszeres levet most sem öntöm ki, akár rizst (vagy más gabonát) párolni, akár valamilyen serpenyős zöldséges egytálételhez fel lehet használni. Ámbár lencsét főzni sem megvetendő... Na, holnapig még kitalálom!

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, de csak 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 300 Ft a fenti mennyiség, ami 2 adag főétel vagy 3-4 adagnyi köret
A mustár kivételével hazai alapanyagokból.