Adventi koszorú

Sosem volt még adventi koszorúm, és a családomban sem volt szokás ilyesmi. Asztali dísz az igen, de csak közvetlenül az ünnep előtt beszerezve. Most is ilyesmiben gondolkodtam, de aztán mégiscsak koszorú lett belőle. Természetesen, saját készítésű.

Igaz, egészen másért mentem be tegnap a százforintos boltba, de aztán a zömmel idényjellegű tömegárutól roskadozó polcok között igazi kincsre bukkantam: koszorúalapra. S mikor konstatáltam, hogy nem külföldi és nem is drága, egyből a kosaramba tettem. Gondoltam, már csak gyertyák kellenek, meg valami szalag, aztán a kertben vágok pár örökzöld ágat, és már kész is lesz belőle a karácsonyváró dekoráció. Mi tagadás, sokáig kellett bóklásznom a mindenféle csilli-villi, vagy épp túlzottan is mű illatú ez-az között, mire találtam igazán csinos, stílusos gyertyákat és szolid mintájú szalagot. Mindegy, nem sajnáltam rá az időt, sem a majd’ kétszer annyi pénzt, mint amennyibe a legolcsóbb került volna. Közben azt is kitaláltam, hogy mindezt nem ragasztóval, hanem gombostűkkel fogom összerakni, így az ünnep elmúltával szétszedve az alkotást, bizonyos részeket újra lehet majd hasznosítani. Nosza, vettem hát azt is. Csak gyertyatüske nem lett, de úgy gondoltam, hogy legfeljebb majd megfelelő méretű szegekkel oldom meg a rögzítést, a viasz lefolyása ellen védő kis tányérkát meg alufóliából meghajtogatom. Aztán a további díszítéshez a közértben lett apró mandarin, meg este még felvágtam két almát szárított almakarikának. A vásárlásból hazaérve persze egyből elkezdtem összerakni azt a bizonyos koszorút, közben pedig még arra vonatkozólag is támadt ötletem, hogy a madarak etetését hogyan oldhatnám meg a kertemben egy kicsit elegánsabban annál, hogy kiszórom nekik az ennivalót, és kész. No, de erről majd egy másik bejegyzésben…

Advent

Szent András napja is eljött, holnapután pedig advent első vasárnapja lesz. A célegyenesbe fordul tehát a karácsonyi készülődés. Természetesen nem fogom cserbenhagyni az én hűséges, vagy épp csak egy-egy receptért ide látogató, esetleg csak úgy erre vetődő kedves olvasóimat. Arra gondoltam, hogy amolyan virtuális adventi kalendáriumként minden nap írok valamiről az ünneppel, az ünnepi készülődéssel kapcsolatban. Megosztom az én kis kincseimet: recepteket, ötleteket, gondolatokat... Lesznek régi, jól bevált dolgok, s persze újak is, amiket kísérleti jelleggel próbálok ki. Lesz sok sütemény, meg ajándékozási és díszítési ötlet, meg idevágó, elgondolkodtató írások – szóval vegyes bazár. Remélem, azért akad majd benne olyan, ami másnál is kinccsé válik.

Kívánok hozzá jó böngészést, az ígéretesnek ítélt ötletek sikeres megvalósítását, és kellemes készülődést az ünnepekre!

Búzacsírás Graham kenyér

A blogom látogatottsági statisztikáit nézegetve úgy tűnik, hogy az utóbbi napokban sokan érdeklődtek a házi kenyérsütés iránt. Ezért úgy döntöttem, hogy elkezdem felrakosgatni a régi, jól bevált receptjeimet a tárgykörben. Én kenyérsütő gépben szoktam elkészíteni őket, de persze kézzel is meg lehet dagasztani, majd a megkelesztés után sütőben kisütni.

Az alábbi volt az első igazán sikeres Graham kenyerem. Megmutatta számomra, hogy fehér liszt nélkül is lehet jó kelt tésztát, finom kenyeret sütni.

Búzacsírás Graham kenyér

1. A hozzávalókat kenyérsütőgép keverőedényébe rakjuk a listán szereplő sorrendben, majd elindítjuk a Normál programot.

• 2 pohár (2x175 g) natúr joghurt vagy kefír, a 150 grammost tejjel lehet kipótolni
• 3 evőkanál olívaolaj
• 3 teáskanál só
  
• 2 teáskanál méz vagy cukor
• 50 dkg Graham liszt
• 5 evőkanál búzacsíra
• 2 dkg friss, vagy ennek megfelelő szárított élesztő

2. Az első dagasztás után ellenőrizzük a tészta állagát. Akkor jó, ha összeállt gömbbé, és éppen nem ragad. Szükség esetén tej, illetve Graham liszt hozzáadásával javíthatunk rajta.

3. A sütési idő lejártával a kész kenyeret rácsra borítjuk.

Jó étvágyat!

Ötlet: http://www.norbi.hu - fórum

A témával kapcsolatos további receptjeim, írásaim a kenyérsütő gép címkénél találhatók. Jó böngészést hozzá!

Francia fordított almatorta

Régóta nagy kedvencem ez az egyszerű sütemény:

Francia fordított almatorta

1. Kivajazott tortaforma alján egyenletesen eloszlatunk 3-4 evőkanál (vaníliás) gyümölcscukrot. Fontos, hogy ezt a kis cukormennyiséget ne helyettesítsük semmilyen édesítőszerrel, mert az nem tud karamellizálódni. (Fontos: Nem érdemes csatos tortaformát használni, mindjárt kiderül az is, miért :-)
2. A forma alját kirakjuk meghámozott almadarabokkal. Inkább nagyobb darabok legyenek, de csak egy rétegben rendezzük el őket, különben a kész torta kiborításánál egy része a formában marad.
3. Az almákat megszórjuk őrölt fahéjjal, 1-2 evőkanál zabkorpával, valamint ízlés szerint darált dióval vagy mandulával (így a megpárolódott alma nem áztatja majd el a tésztát).
4. Egy tálban megolvasztunk 15 dkg vajat, majd fakanállal hozzá­keverünk 3 egész tojást, 20 dkg Graham lisztet és 1 csomag sütőport. Végül kell még bele 3-4 evőkanál tejföl, és édesítő ízlés szerint. Akkor jó, ha sűrű, de kenhető tésztát kapunk.
5. A keveréket eloszlatjuk az almák tetején. Célszerű a közepére önteni, és kanállal sugárirányba szétkenni a tésztát.
6. Előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsül. A tészta átsülését tűpróbával ellenőrizzük. Ez idő alatt a cukor karamellizálódik és az alma is megpuhul.
7. A formából kiborítva azonnal szeletelhető és tálalható, de hidegen is finom.

Változat:

• Az alma helyett ananászkarikákkal sem lehet rossz… A gyümölcs kicserélésénél arra azért figyeljünk, hogy ne legyen nagyon lédús, mert eláztatja a tésztát.

Jó étvágyat!

mindmegette.hu és Update receptek alapján saját fejlesztés

Sajtos bunda

A Pakóra kapcsán említettem, hogy régebben panírozás helyett volt egy kedvenc sajtos bunda, amit sok mindenre használtam. A karácsonyi receptek felkutatása közben előkerült ez is, így most meg tudom írni. (Aztán hamarosan jönnek a karácsonyi receptek is ;-)

Most persze már zöldségekkel csinálnám inkább, de húsevő családtagok az eredeti változatot értékelik jobban. Így nem írom át a receptet, a bundáznivalót válassza meg mindenki ízlése szerint. Íme:

Pulykafalatok sajtos bundában

1. Fakanállal összekeverjük a bunda hozzávalóit: 1 tojás, 10 dkg reszelt sajt, 10 dkg Graham liszt, csipet só, kb. 1 dl tej.
2. 60-70 dkg pulykamellet vagy egyéb csontmentes húst lapos, kb. gyufásdoboznyi darabokra vágunk.
3. Serpenyőben olívaolajat forrósítunk, és lassan kisütjük benne a sajtos keverékbe mártott húsdarabokat. A keverék sűrűsége akkor jó, ha vastagon, de összefüggően ragad a húsra. Álltában is sűrűsödik, de kevés tej hozzáadásával újra jó lesz.
4. A kész pulykafalatokat konyhai papírtörlőre szedjük ki, és azonnal tálaljuk. Tetszőleges köret, illetve saláta adható hozzá.

Változatok:

• Bármilyen más olyan hússal is jó, ami rövid idő alatt átsül.
• Zöldségeket is bundázhatunk hasonló módon. Patiszonnal például nagyon finom.
• Ha a végén marad ki egy kis bunda, a serpenyőbe kanalazva apró lepénykéket süthetünk belőle.

Jó étvágyat!

Ötlet: http://www.norbi.hu - fórum

Téli, melengető italok

A hűvös idő beköszöntével ismét előkerültek nálam a teásbögrék, s a jóféle fekete, vörös és zöld teák. Hol csak simán, hol meg mézzel és citrommal iszom őket, és időnként a Pirikenagyinál olvasott Svéd teát is elkészítem.

Nemrég olvastam valahol, hogy forralt bor helyett jó a mézes tea kis vörösborral. Kipróbáltam, tényleg jó. Persze az igazi, jóféle forralt bor se kutya :-) Én fahéjjal vagy szegfűszeggel készítem, meg néha mazsolát vagy aszalt gyümölcsöt is dobok bele. De egy kedves barátomnál ittam már olyat is, amiben csípős paprika volt!

Kurma dásza könyvében találtam egy fűszeres almaitalt, ami almalé, sok szegfűszeggel, fahéjjal és kardamommal kis lángon 20 percig forralva, majd citromszeletekkel és mézzel ízesítve. A honlapján meg vörös teával ír hasonlót: víz a fűszerekkel összeforralva, aztán bele a vörös tea, lefedve áll, és leszűrve, esetleg még ízesítve lehet inni. Ráadásul a vörös tea újramelegítve is jó, nem úgy, mint a többi.

Gyakran főzök kompótot is, bő lével, körtéből, almából, birsből, sok citrommal és fűszerrel. A sűreje elmegy leves helyett vagy könnyű csemegének, a lé pedig felmelegítve kellemes kis ital. Tavaly nagy felfedezés volt a vörösboros körte: ugyanúgy csinálom, mint a kompótot, csak víz helyett vörösbort öntök levének. A körte szépen megszíneződik és különleges aromát kap. Ez utóbbi persze elmondható a léként használt borról is.

Mindig jól jön, ha van

A kenyérsütős bejegyzés végén már írtam a házi zsemlemorzsáról (avagy mire jó a rosszul sikerült kenyér). Most megpróbálom csokorba szedni, mi még az, ami nem konkrét, önálló étel, de alkalomadtán rászánom a fáradtságot a készítésére, mert később még hasznát veszem.

1. Zsemlemorzsa, kalácsmorzsa, sütimorzsa (bővebben itt)
2. Szárított zöldségek, zöldfűszerek (bővebben itt)
3. Zöldséges alaplé (bővebben itt)
4. Aszalt gyümölcsök (bővebben itt)
   
5. Citromhéj, narancshéj: Ha épp olyan ételt készítek, amiben nem kell a héj, akkor azt előbb lereszelem, majd megszárítva jól záródó üvegben tárolom. Így ha csak héjra van szükség, nem muszáj csak azért megkezdeni egy gyümölcsöt, illetve csak azért menni a boltba.
6. Vaníliakivonat (Chili & Vanília instrukciói alapján): Nem egy kategória a kristályvanillinnel, függetleníti a vaníliát a cukortól, és így igazán sokat ki lehet nyerni egy-egy vaníliarúdból.
7. Fagyasztóba elrakott félkész ételek (bővebben a fagylakoma címkénél, folyamatosan bővítem a listát)
8. Főzött sütitöltelék üvegbe elrakva, mint a dzsem: Ha az adott alapanyagot nem tudom olyan ütemben fogyasztani, mint amilyen ütemben megromlana, akkor a vészhelyzetre való tekintettel ezt a megoldást dobom be. Célszerű akkora üvegekbe rakni, amekkorákba egy-egy felhasználáshoz elegendő fér.
9. Szezonban készített ivólevek, befőttek, dzsemek (bővebben a befőzés címkénél, ezt a listát is folyamatosan bővítem)
10. Savanyú káposzta (Rigor instrukciói alaján)
11. Ghí (tisztított vaj) (Govinda útmutatásai szerint, bár Kurma dásza könyvében egyszerűbb elkészítési módot is olvastam, és szándékszom kipróbálni)
    

(Folyt. köv.)

Az én képzeletbeli vegetáriánus menzám

Szörnyű menzai élményekből számomra is jutott elég úgy összevissza 8 év alatt. El is határoztam utána, hogy önként soha többet nem eszek ilyesmit – lehet, hogy egyszerűbb ételeket tudok csak főzni, de azt legalább úgy, hogy jóízűen meg is tudom enni.

Azóta a főzésbe is jobban beletanultam, meg tudatosabban válogatom meg a hozzávalókat is: a fehér lisztet és a cukrot mindenképpen mellőzöm, és nem vetem meg az egyéb „reform” összetevőket sem. A piacon pedig bevásárolok az évszaknak megfelelő finom, friss zöldségekből, gyümölcsökből. Nem túl régóta hagytam fel a húsevéssel, de ezt egyáltalán nem érzem lemondásnak. A vega fogásokkal ugyanúgy jól tudok lakni, és jól is érzem magam tőlük.

Azt is észrevettem az utóbbi időben, hogy tulajdonképpen nem költök sok pénzt élelmiszerre. A piacon két-háromezer forintért annyi mindent kapok, hogy ügyeskednem kell a pakolással, hogy biciklivel haza tudjam vinni. A közértben sajnos ez a probléma nem merül fel, de az is igaz, hogy nem kell túl gyakran mennem.

Ilyen háttérrel érdekes szellemi kihívásnak éreztem Zsúrkenyér feladványát: egy heti menü összeállítását úgy, hogy 4 személyre 1360 Forintot költhetek el naponta. Úgy gondoltam, hogy azokból az ételekből válogatok, amikről az utóbbi két hónapban írtam a blogomban, így a recepteket is egyszerűen tudom mellékelni. Természetesen néhány alapanyag idény jellege, meg a változatosság okán is folyamatosan változó menükkel üzemeltetném az én képzeletbeli menzámat: az ételek egy részét teljesen, illetve egyes ételek hozzávalóit (mondjuk egy vegyes zöldségesnél) az éppen beszerezhető árukhoz igazítva. Tél vége, tavasz felé pedig alighanem a befőttes és mélyhűtött szekciót is be kellene vetnem.

A levesek és egytálételek árát megbecsülve érdekes eredményre jutottam: olyannyira nem drágák, hogy marad pénz desszertre is, meg olyan jóleső kis „mellékes” dolgokra is, hogy kenyér és üdítő. Ezek után merjen valaki panaszkodni, hogy a húsmentes menüvel nem lakik jól :-) Ahol pedig még így sem sikerült elköltenem az 1360 Ft-ot (hihetetlen, de lett ilyen nap), ott én a tízóraira meg az uzsonnára szánnám a maradékot. A feltételezett 60 Ft-ból (4 főre 240 Ft a kettőre) azért elég korlátozottak a lehetőségek…

Persze tudom, hogy a kenyeret nem a konyhás nénik készítik, hanem megveszik, és ők legfeljebb szeletelik. Azzal is tisztában vagyok, hogy a Graham kenyér készen megvásárolva sokkal többe kerül, mint amennyibe maguk az alapanyagok kerülnek. Menzai körülmények között a házilag tartósított dolgok használata sem tűnik reálisnak – a gyári pedig alighanem drágább, arról nem is beszélve, hogy a minősége sem olyan (cukor, adalékok, miegymás miatt). Pár étellel kapcsolatban talán lehet vitatkozni, hogy nagy tételben mennyire kivitelezhető az elkészítése. (Bár akarattal sok nehézség áthidalható.)

Íme, a menü:

Minden napra adnék személyenként 2,5 dl üdítőt és 2 szelet kenyeret. Az üdítőnek a körtelé alapján számolva az anyagára kb. 200 Ft, a kenyérből pedig egyszerűen, Graham lisztből (200 Ft/kg) vízzel dagasztott kenyeret számolva 8 Forintnál nem kerül többe egy szelet. Üdítőt persze nem minden nap ugyanolyat adnék (elvégre a körtén kívül más gyümölcs is van a világon). Erre a két állandó kiegészítőre vegyük úgy, hogy elmegy 260 Ft, tehát 1100-ból kell kihozni a többit.

A leves-főétel-desszert kombinációk: (Az ételek neve egyben a róluk szóló bejegyzésre mutató hivatkozás, zárójelben pedig utánuk írtam, hogy becslésem szerint mennyibe kerül 4 adag, ha nekem kell megvennem a hozzávalókat.)

Hétfő:

- Zabkorpás zöldbableves (400 Ft)

- Pasta sült paprikával (500 Ft)

- Birsalmás muffin 2 db (200 Ft)

Kedd:

- Gyökérleves (250 Ft)

- Székelykáposzta (200 Ft)

- Halava (400 Ft, diót kihagyva lehet olcsóbbá tenni)

Szerda:

- Borscs (200 Ft)

- Puliszkás pizza (400 Ft)

- Almás-mangós csemege (500 Ft, csak almából lényegesen olcsóbb)

Csütörtök:

- Zöldségleves (300 Ft)

- Kelkáposzta-főzelék (400 Ft)

- Nagyon mákos kocka (200 Ft)

Péntek:

- Ecetes krumplileves (200 Ft)

- Paradicsomos fűszeres rizs (600 Ft)

- Sült alma tepsiben 1 db (200 Ft)

+ Ráadás: ötletek tízóraira, uzsonnára (zárójelben a becsült ár):

- Idénygyümölcs (a piacon 100-120 Ft/kg szoktam venni olyat, ami természetesen nem a legszebb, legnagyobb, de ízletes)

- Aszalt gyümölcs (kb. 500 Ft/kg az anyagár, 1 marék úgy 2 dkg, 4 személyre az 40 Ft)

- Müzliszelet (120 Ft / 4 szelet)

- Anzac (160 Ft / 4x5 db)

- Bolus (120 Ft / 4 db)

- Gópál fasírtos szendvics (160 Ft / 4 db, 1 fasírt kb. 10 Ft, 2 szeletnyi kenyérnek megfelelő tésztából a zsemle kb. 20 Ft)

- Keksznyomós kekszek (édes vagy sós) (100 Ft / 4x5 db, átlagosan)

- Birsalmás kosárka (100 Ft / 4x2 db)

- Alj nélküli túrós (120 Ft / 4x2 szelet)

- Almás kenyér tésztája zsemlének megsütve (60 Ft / 4 db)

És akkor még egy csomó finom és szintén nem sokba kerülő fogás ki is maradt… (ámde a következő hét is hét :-)

Ecetes krumplileves

Ezt valójában a jubileumi VKF-re írt bejegyzésemben kellett volna megírnom, de hát jobb később, mint soha…

Szóval az emlékeim és némi kutatómunka, meg jelenlegi főzőtudásom alapján megpróbáltam legalább valami hasonlót alkotni, mint Mama annak idején. Persze én már a „reformos” hozzávalóimat használtam, de így legalább rá lehet fogni ezekre, hogy miért nem pont olyan lett, mint régen :-)

Recept: Ecetes krumplileves

Hozzávalók (4 tányérnyihoz): 2 evőkanál étolaj, 2 evőkanál Graham liszt, 4-5 közepes krumpli, 1 liter víz, 2 babérlevél, 1 kis pohár tejföl, 4 tojás, 2 evőkanál ecet, só, paprika.

Elkészítés:

1. Az olajból és a lisztből rántást készítek, majd felöntöm a vízzel, és belerakom a felkockázott krumplit meg a babérlevelet.
2. Felforralom, majd lefedve kis lángon addig főzöm, amíg a krumpli már majdnem puha.
3. A tejfölt elkeverem egy kevés lével, majd az egészet a levesbe keverem. Sóval és paprikával ízesítem.
4. Nagyra veszem a lángot, és amikor zubogva forr a leves, akkor egyesével beleütöm a tojásokat. Ezután egy pár percig nem kavarom meg, hogy ne nagyon menjenek szét. Addig főzöm, amíg a krumpli puha lesz, a tojások sárgája pedig keményre főtt.
5. Tálalás előtt belekeverem az ecetet is.

Bundás zöldség (pakóra)

Nem vagyok nagy híve a panírozásnak, főleg, ha az elkészítésről van szó. Morzsázás, mártogatás, ráragad, nem ragad rá – aztán az olajba úgyis hull le belőle. Sokkal jobban kedvelem azt a módozatot, amikor valami sűrű palacsintatészta-félébe kell mártogatni, és már lehet is sütni. Ha pedig előfőzni sem kell a bundázni valót, az még külön öröm. Régebben volt egy sajtos bunda, amit nagyon szerettem ebben a műfajban, a legújabb felfedezés meg a Kurma dásza könyvében szereplő pakóra. Ráadásul ez frissen kisütve még ropogós is. Viszont számomra az egyik negatív pont, hogy picit túl fűszeresnek érzem így, de ez nyilván egyéni ízlés kérdése, és szabadon módosítható. A másik, hogy egy egész adag tésztából rengeteg zöldséget be lehet bundázni, így legközelebb majd csökkentem a mennyiséget. Mivel azonban a por elég sok összetevőből áll, úgy fogom megoldani, hogy csak egy részéhez teszek vizet, a többit jól záródó üvegben elrakom későbbi felhasználásra, így nem kell mindig méricskélni, ráadásul csökkentett mennyiséget. Merthogy mindenképpen visszatérő vendég lesz ez az étel a konyhámban.

Recept: Bundás zöldség (pakóra)

Hozzávalók (1 pohár = 250 ml): 2/3 pohár sárgabosóliszt, 1 és 1/3 pohár Graham liszt, ¼ teáskanál sütőpor, 2 és ½ teáskanál só, 1 és ½ teáskanál kurkuma, 2 teáskanál cayenne bors (ebből fogok legközelebb kevesebbet használni), 1 és ½ teáskanál őrölt koriander, kb. 2 és ½ pohár hideg víz, falatnyi zöldségdarabok, olaj a sütéshez.

Elkészítés:

1. Egy tálba kimérem a por alakú összetevőket, és jól elkeverem őket. Apránként hozzáadom a hideg vizet, és habverővel sima tésztává keverem. A sűrűsége akkor jó, ha belemártva egy zöldségdarabot teljesen befedi azt és nem folyik le.
2. A tésztát 10-15 percig pihentetem. Közben előkészítem a zöldségeket. Például a karfiolt rózsáira szedem, a krumpliból kb. fél centi vastag szeleteket vágok, stb.
3. Mély sütőedényben olajat melegítek, majd kisütöm benne a tésztába mártott zöldségdarabokat. Nem célszerű hirtelen sütni, hogy a zöldségeknek legyen idejük megpuhulni, de túl lassan sem, mert akkor meg teleszívják magukat az olajjal.
4. Konyhai papírtörlőre szedem ki, és azon frissiben tálalom.

Megjegyzés: Mivel kész sárgaborsólisztet nem kaptam, feles sárgaborsóból állítottam elő otthon egy kávédaráló segítségével.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 106. oldal

Töltött paprika

Szinte hihetetlen, de még sikerült kiskerti paradicsompaprikához jutnom a piacon, így újabb receptet tudtam kipróbálni Kurma dásza könyvéből. Sőt, amolyan 2 az 1-ben megoldás lett, mivel nem csak a burgonyapürével töltött változatot csináltam meg, hanem a paprikák egy részébe a tegnap főzött paradicsomos fűszeres rizsből raktam. Annál a receptnél ugyanis szerepelt, hogy akár paprika töltelékeként is felhasználható. Fogyasztáskor megoszlottak a vélemények, hogy melyik a jobb...

Recept: Töltött paprika

Hozzávalók: a burgonyás töltelékhez: 4 evőkanál vaj, 1 teáskanál szárított kapor, 1 teáskanál pirospaprika, 1 és ½ teáskanál só, 1 teáskanál szárított bazsalikom, 750 ml tört burgonya, 10-15 dkg reszelt sajt; húsos paradicsompaprikák vagy kaliforniai paprikák.

Elkészítés:

1. A vajat felolvasztom egy nagyobb edényben, majd a tűzről levéve hozzárakom a fűszereket, a tört krumplit és a reszelt sajt háromnegyedét.
2. A paprikákat megmosom, megszárítom. Tetejüket levágom, csutkájukat kiszedem. A paprikákat egy tepsire sorakoztatom, a levágott tetejüket meg a tepsi mellé, hogy majd mindegyikre vissza tudjam tenni a sajátját.
3. A paprikák üregébe belekanalazom a tölteléket, megszórom reszelt sajttal, majd visszaillesztem a „kalapokat”.
4. Előmelegített sütőben addig sütöm őket, míg a paprikák puhulnak és enyhén barnulnak (kb. 30-40 perc).

A tört krumplihoz kb. 1 liternyi vékonyra szeletelt krumplit főztem puhára enyhén sós vízben, majd leszűrve krumplinyomóval összetörtem. A szükséges töltelékmennyiség nyilván a paprikák méretétől függ, de ha marad ki, az sem tragédia. A fűszeres vajjal és sajttal összekevert krumplipürét nem csak töltelékként tudom elképzelni, hanem köretként is valamilyen egyéb ételhez.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 67. oldal

Kenyérsütő gép - házi kenyér és rokonai

Jó tíz évvel ezelőtt láttam életemben először kenyérsütő gépet egy barátomnál, s egyből úgy éreztem, hogy ez egy tényleg igen hasznos eszköz. Akkoriban persze még nem lehetett minden műszaki boltban kapni ilyet, pláne nem több félét, s barátom büszke is volt rá nagyon, hogy külföldről hozatták.

Mostanra viszont én is kenyérsütőgép-tulajdonos lettem, és igen sokoldalúan használom is. Számos fajta kenyeret, kalácsot, süteményt szoktam készíteni benne, s bizony elég gyakran bevetem az olyan kelt tészták dagasztásához és megkelesztéséhez is, amit aztán formázva és esetleg töltve sütőben vagy serpenyőben készítek el (pizza, túrós bukta, zsemle, kifli, fánk, lángos, stb.). Máskor meg épp a gépet használom csak sütésre, mondjuk fél adag kevert tészta, esetleg lepény készítéséhez. Alaposan dagaszt és meglepően szépen süt, s ha sütés előtt kiveszem a keverőlapátot, majd jól megolajozom a kis tartóját, akkor a kész árunak csak egy kis lyuk árulkodik az alján arról, hogy ebben sült.

Sok fajta receptet kipróbáltam már a legegyszerűbb fehér kenyértől a gyári kenyérliszt-keverékekből sülteken át a kedvenc tejes kiőrlésű kenyereimig. Persze nem ok nélkül ez utóbbiak a kedvencek. Ma már mindent Graham lisztből vagy valamilyen teljes kiőrlésű lisztből csinálok (a lisztekről korábban már írtam egy rövid eszmefuttatást).

Ide most nem írok külön receptet, de a kenyérsütő gép címkével megjelölve folyamatosan rakom fel az e tárgykörbe tartozó bevált recepteket. (Amiket természetesen kenyérsütőgép nélkül is el lehet készíteni, azzal legfeljebb kényelmesebb.)

Ha pedig lapos lett a kenyér (vagy valamilyen okból nem fogyott el), akkor sem keseredek el, hanem felszeletelve megszárítom, hogy húsdarálón áthajtva remek zsemlemorzsához jussak. Olaj nélkül pirított morzsát meg a külön összegyűjtött végekből és héjakból csinálok ugyanilyen módszerrel (mondjuk gombócot hempergetni bele igen kiváló). Rosszul sikerült kalácsból pedig édes morzsa lesz, amit például süteményekhez tudok felhasználni. Szóval ha az íze rendben, akkor valamilyen formában biztos meg lehet enni!

Zöldséges alaplé

Sokáig gondolkodtam, hogy jó ötlet-e megírni ezt. Hiszen manapság nem „menő” az utolsó szemig hasznosítani a dolgokat, s olyasmikre időt és energiát fordítani, amik egy zacskó porból vagy egy kis kockából sokkal gyorsabban is megoldhatók (a minőség persze már más lapra tartozik). Aztán az jutott eszembe, hogy piacra járni sem feltétlenül „menő”, pláne nem biciklivel, és befőzni sem az, meg gyümölcsöt aszalni és zöldségeket szárítani sem, szóval én már úgysem vagyok „menő”. De amilyen jól érzem magam így, nem is bánom :-)

Ezért álljon itt ez a konyhai ténykedésem is, talán nem haszontalanul.

Az alapötletet Kurma dásza szakácskönyvéből vettem, nevezetesen a levesalapok után szabadon. Írja is, hogy azok csak útmutatásul szolgálnak, meg hogy a zöldséghéjakat és ‑szárakat ne dobjuk ki. Aztán épp előző este láttam másik kedvenc szakácsom, Kaldeneker egyik videójában, amint a kukorica csutkájából főzi az alaplét a kukorica-krémleveshez – gondoltam is, profi hasznosítás. Meg valahonnan rémlik még olyan recept, ahol a lereszelt karfioltorzsa sűrítésre szolgál – tehát tulajdonképpen ehető.

A rakott zöldséghez az előkészítésnél kellett farigcsálni rendesen, meg a karfiol torzsája is ott volt, így adta magát a dolog. Persze hasznosítható cucc alatt nem valami piszkos, öreg, használhatatlan vackot kell érteni – hisz az alaplé is csak olyan lesz (legjobb esetben), amilyenek a hozzávalók voltak. Természetesen az összes zöldség szépen meg volt mosva – egy részét eleve úgy vettem, a többit meg magam sikáltam meg egy erre rendszeresített körömkefével. Tisztításkor pedig két kategória lett – az egyikbe mentek a tényleg használhatatlan részek, hogy a komposztot gazdagítsák majd, a másikba pedig az alaplé hozzávalói, a hámozóval szép vékonyra faragva. Így ugyanis jobban kiadják az ízüket. S hogy mik is pontosan? A karfiol torzsája, meg a rózsáinak a levágott szára; répa, gyökér, zeller, krumpli héja; gyökér vékony vége, ami elég rosszul nézne ki más ételben; karalábé kicsit fás alja, hisz az íze jó, csak az állaga nem, de az itt nem számít; petrezselyem- és zellerzöld szára; káposzta külső, fonnyadt, de nem hibás levelei – és szabadon folytatható a lista. Minden szépséghibás, de nem ízhibás dolog mehet bele, hiszen itt a lé lesz a lényeg, a tartalom a másik kaszt sorsára jut majd a főzés után, vagyis megy a komposztba. Ha sok ilyen jellegű „hulladék” akad más ételek előkészítése kapcsán, akkor érdemes ebbe összegyűjteni.

Maga az elkészítés sem bonyolult: Az aprítékot kevés vajon 15-20 percig kevergetve párolom, lefedve 10 percig állni hagyom, majd vízzel felöntve felforralom (lepje jól el, de azért sűrű legyen), és szorosan lefedve kb. 2 óráig főzöm kis lángon, kevergetés nélkül. Ha hűlt egy kicsit, leszűröm (nem paszírozom, hanem hagyom kicsöpögni), és felhasználásig hűtőbe vagy fagyasztóba rakom.

Mire jó ez az egész? Mindenbe, ahol leveskockából vagy ételízesítőből kellene alaplé, illetve zöldséglevessel kellene felönteni a dolgot: levesekhez, pároláshoz, főzőlének, sültek alá – amibe csak tetszik. Lehet, hogy nem „menő”, de finom lesz vele az étel!

Piacra járni jó

Nálam egyértelműen a piac a fő beszerzési forrás, ha élelmiszerről van szó. A piacon is a kistermelőket meg a nyugdíjas nénikéket tisztelem meg a vásárlással, hiszen az ő árujuk garantáltan friss, zamatos, kiskerti zöldség, gyümölcs. Mindig az, aminek éppen szezonja van – de valaminek úgyis mindig éppen szezonja van. Aztán már hazaúton megy a kombinálás, hogy mi mindent fogok csinálni a szerzeményekből. A szezonális receptekből elsőbbséget élveznek a jól beváltak, de azért mindig sor kerül pár kísérleti recept kipróbálására is. Főleg, ha valamilyen eddig általam nem túl ismert hozzávalóhoz sikerül hozzájutni – így lett már édeskömény, rebarbara, legutóbb pedig csicsóka.

A piacolásnak persze hangulata van. Az egy dolog, hogy nagyjából tudom, mit szeretnék venni (mi fogyott el itthon), de az adott napi felhozataltól függ, hogy végül mi kerül a hátizsákba meg a táskákba, úgy legfeljebb 15 kilóig – a tapasztalat azt mutatja, hogy ennyit tudok hazahozni biciklivel. Először tehát körbemegyek, tájékozódom, feltérképezem a terepet – második körben pedig jöhet a vásárlás. Ha többen is árulnak ugyanazt, előnyt élveznek azok, akiknél már máskor is vásároltam, és elégedett voltam az áruval. Egyébként meg próbálok optimalizálni a minőség-ár viszonyra nézve. Szerencsére aki nem kereskedő, az nem a haszonra megy, és rossz minőségű áruval inkább nem áll ki a piacra, ne szidja senki. Úgyhogy nagyon nagy buktát nem kockáztatok.

A visszatérő vevőket megbecsülik – legközelebb bővebben mérnek, ráadást adnak, figyelmembe ajánlják az újdonságokat, kis kedvezményt élvezek, válogathatok... Én meg elmondom, milyen jó volt a múltkori áru, s ha nem szakadt el a zacskó, azt is visszaviszem, ne hozzak el újat. Tojástartó, tejes üveg szintén forog, míg úgy nem érzem, hogy ideje kivonni a forgalomból. A nagy címletű pénzt inkább a boltban vagy a postán váltom fel – apró figyelmesség, de hasznos. Így lesz kölcsönös a megbecsülés, és mindenki jól jár.

Müzli, házi alapanyagokból

Pár éve igen nagy megbotránkozást keltettem kedves barátaim körében, mikor egy közös utazás során ők elővették a szendvicseiket, én meg egy kis üvegnyi müzlit és egy doboz joghurtot meg egy kiskanalat, utóbbival összekevertem a két előbbit, s csatlakoztam a jóízű falatozáshoz. „Ez meg mi?” – szegezték nekem a kérdést. „Müzli.” Olyan arcot vágtak, hogy sose felejtem el. Megnyugtattam őket, hogy nem fogyózom, egyszerűen csak ezt szoktam reggelizni.

Akkor szoktam le a bolti müzlikről, amikor rájöttem, hogy több-kevesebb, gyakran sajnos pofátlanul sok hozzáadott cukrot tartalmaznak. Soknak az ízén is érzem, hogy nekem túl tömény, néhánynál meg csak magamban bosszankodom, hogy az öles „hozzáadott cukrot nem tartalmaz” felirat ellenére az összetevők listájából kiderül, hogy nem egészen így van, mert a felhasznált pelyhek maguk messze nem cukormentesek. Az egyéb adalékokról meg inkább ne is beszéljünk...

A minap eszembe jutott, hogy elég régen ettem müzlit, pedig valamikor nagy kedvencem volt. Aztán az is beugrott, hogy minden adott egy természetes, egyéni változathoz. Hiszen van házi aszalt gyümölcs meg körtelé, natúr (szigorúan natúr!) pelyhekkel kiegészítve már meg is van minden alkotóelem. Kiváló reggeli, főleg, ha még egy kis pirított dióval is feldobom. Vagy ha esetleg a pelyhet is megpirítanám... Szóval, drága barátaim, ne nézzetek rám úgy, mint egy marslakóra, mikor kolbászos szendvics helyett müzlit falatozok reggelire – inkább próbáljátok ki ti is!

Jeruzsálemi túrótorta

A bolushoz hasonlóan ezt a receptet is Fűszeres Eszternél olvastam, és egyből megmozgatta a fantáziámat. Tulajdonképpen minden olyan recept érdekel, amiben klasszikus tészta helyett valami más az alap, ami a tészta funkcióját tölti be (lásd: Túrós zabpehely vagy Puliszkás pizza). Ezek az ételek sokkal kímélőbbek, mint lisztes társaik, még ha a liszt nálam teljes kiőrlésű is. Úgyis volt itthon kuszkusz, amit úgy vettem a múltkor, hogy nem volt konkrét elképzelésem a felhasználást illetően, egyszerűen csak ki akartam próbálni.

Attól tartok, a technikámon még finomítanom kell, hiszen alighanem túl lágy lett a túrókrém, így nem sikerült szépen ráegyengetni a kuszkuszt a tetejére, de ez szerencsére a készáru élvezeti értékét nem csökkenti. Sőt, ha rászórom a pirított diót és kanalazok rá az öntetből, akkor szinte nem is látszik. Az öntetes megoldás is tetszik, hogy ki-ki maga szabályozhatja vele a süti édességét, nem „beépített, fix” édesség van (ami nekem gyakran túl sok, még akkor is, ha a porcukorréteget már többé-kevésbé lekapartam).

Birsalmás kosárka

Íme, itt a második kipróbált recept a Kaldeneker Gyurinál olvasott birsalmás cikkből. A lisztet persze teljes kiőrlésűre cseréltem, de kivételesen minden mást betartottam (na jó, a végén a porcukrozást azért hanyagoltam :-). Egyszerű és finom. A tésztából ugyan maradt ki (nyilván túl vékonyra nyújtottam), de azt kis körökre kiszaggatva külön kisütöttem – lekvárral igen jó. Könnyen kezelhető, praktikus tészta, nem hiába olvastam már Gyuri több receptjében is. Mivel nincs kimondottan édesre vagy sósra ízesítve, sokféle töltelékkel működik – szándékomban is áll majd kipróbálni párat (és természetesen majd beszámolok a tapasztalataimról).

Közben birsalmából kicsit sok lett az "önként jelentkező", vagyis a gyorsan fogyasztandó darab. Ezekből ugyanilyen tölteléket készítettem, csak azonnali felhasználás helyett üvegekbe raktam azt, és a dzsemekhez hasonlóan lezártam (5 perc fejenállás, utána szárazdunszt, mindez tartósító nélkül). Később még jól jön majd, akár muffint, akár ilyen kosárkát szeretnék sütni.

Anzac, az ausztrál aprósüti

Mivel a könyve rövid idő alatt nagy kedvencem lett, a minap az Interneten is rákerestem, ki is ez a Kurma dásza. Kiderült, hogy honlapja is van, meg blogja is, tele jobbnál jobb receptekkel. Ezek egy része a könyveiből való (merthogy többet is írt), egy részét meg olvasói levelekre válaszolva írja le. Nagyon közvetlen, jó humorú pasi, és persze fantasztikus dolgokat művel a konyhában.

A netes gyűjteményéből választottam ezt a receptet – aztán persze alakítottam rajta egy picit, de nyugi, elrontanom nem sikerült :-))) A kóstolás közben meg támadtak még egyéb ötleteim is, hogy mit lehetne még módosítani ahhoz, hogy kicsit karácsonyi jellege legyen. Mert ugye rohamosan közelednek az ünnepek, ahogyan arra Siccike linkgyűjteménye finoman felhívta a figyelmemet...

Recept: Anzac (ausztrál aprósütemény)

Hozzávalók: 1 bögre (250 ml) zabpehely, 1 bögre Graham liszt, ¾ bögre kókuszreszelék, 12 dkg vaj, 1 evőkanál méz, 1 teáskanál szódabikarbóna, kb. 1 dl forró víz, 1 evőkanál folyékony édesítő.

Elkészítés:

1. Egy nagy tálban összekeverem a zabpelyhet, a lisztet és a kókuszreszeléket.
2. Egy lábasban kis lángon megolvasztom a vajat és a mézet.
3. A szódabikarbónát feloldom 2 evőkanál forró vízben, majd a habzó keveréket az olvasztott vajhoz öntöm, és összekeverem. Majd az egészet a szilárd hozzávalókhoz öntöm, és ezekkel is jól elkeverem. Ha nagyon száraz, akkor még kevés forró vizet öntök hozzá.
4. Kézzel kis golyókat formázok a masszából, és vajas sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket. (Nekem 45 darab lett, de ez nyilván az egyes sütik méretétől függ; az eredeti receptben 24 volt, gondolom, jóval nagyobbak.)
5. Előmelegített sütőben 150 fokon 20 percig sütöm őket. Akkor van kész, ha már a tetejük is szép barna. Úgy tapasztaltam, hogy ha még nem eléggé sültek meg, akkor erőteljesen érezni bennük a szódabikarbóna ízét. A tepsin hagyom hűlni őket.
6. Jól záródó fémdobozban tárolom, már ami el nem fogy a kóstolgatáskor, meg teával, meg csak úgy... :-)
   

Mivel két tepsivel lett, adta magát az ötlet, hogy kipróbálom a hőlégkeverést az új sütőmben. A fölső tepsiben remekül meg is sült a fent írt paraméterek szerint, az alsóban maradt egy kicsit halványabb. Aztán leesett, hogy nem csak hőlégkeverést, de grillt is kapcsoltam rá :-) Az alsó tepsit pedig kóstolás után még visszatettem egy kicsit felülre. Nem hiába volt úgy az eredeti receptben, hogy a fölső sínen kell sütni...

Igen, szóval amit módosítottam: fehérliszt Graham lisztre, juharszirup mézre, 1 bögre cukor 1 evőkanál folyékony édesítőre. Valószínűleg a lisztcsere miatt kellett az eredeti 2 evőkanálnyi víznél több.

Amit majd ki akarok próbálni: kókuszreszelék helyett darált diót vagy mogyorót, a zabpehely egy része helyett pedig apróra vágott aszalt gyümölcsöt rakni bele, és valamilyen fűszerezéssel feldobni (őrölt fahéj vagy szegfűszeg, esetleg mézessütemény-fűszerkeverék).

Bolus, a holland briós

Már egy pár napja foglalkozatott a gondolat, hogy kellene sütni valami kalács-félét. S mivel a dédnagymamám-féle rostélyosnak legfeljebb a fonására emlékszem valamennyire, az összetételére nem (bár Mamát ismerve biztos nagyon egyszerű lehetett!), pont kapóra jött a Fűszeres Eszternél olvasott recept. Csak annyit módosítottam rajta, hogy teljes kiőrlésű búzalisztből készítettem el. Így persze egy kicsit több tejet kért, de egy nagyon jól kezelhető, könnyen formázható tészta lett belőle, és szépen meg is kelt. Nagyon értékeltem, hogy a nyolc darab éppen ráfért egyszerre a tűzhely tepsijére.

Miután elkészült, alig bírtam kivárni, hogy hűljön egy kicsit, és megkóstolhassam... Azért holnap reggelire még maradt, egy finom forró teával vagy kakaóval szerintem jól fog esni. Nekem személy szerint külön emeli az élvezeti értékét, hogy jó fahéjas a teteje ;-)

Kelkáposzta-saláta

A fagyok beköszöntével a kiskertekben betakarították a még menthető dolgokat, azokkal volt most tele a piac. Így jutottam két pici fej kelkáposztához. Ezúttal nem főzelék lett belőle, hanem saláta. Kerestem pár receptet a neten, aztán ezt raktam össze belőle. Az alap Ajsa receptje, megbolondítva egy kicsit Chili és Vanília ötleteivel, s persze a saját ízlésemre formálva.

Recept: Kelkáposzta-saláta

Hozzávalók (1 személyes adag): 1 kis fej kelkáposzta, 1 evőkanál ghí, 1 teáskanál köménymag, pár karika citrom, fél marék tört dió.

Elkészítés:

1. A kelkáposztát leveleire szedem, kivágom a vastag levélereket, majd deszkán nagyon vékonyra vágom.
2. Mély serpenyőben felhevítem a ghít, kicsit pirítom rajta a köménymagot, majd hozzáöntöm az összevágott káposztát.
3. Időnként megkeverve addig pirítom, míg összeesik, de azért picit ropogós marad.
4. Tányérra szedem, és rászórom a cikkekre vágott citromot és a diót.

Most könnyű vacsorának salátaként ettem, de legközelebb kifőtt tésztával is kipróbálom.

Csíkos krumpli

Valamikor a nyáron fedeztem fel ezt az egyszerű, de ötletes receptet, s azóta többször is csináltam már. Nem olyan nehéz elkészíteni, mint amilyennek látszik, viszont igen látványos a végeredmény, és ráadásul sokoldalúan használható is: valamilyen mártogatóval lehet önálló étel, de olyan is volt már, hogy köretként került a tányérra.

Recept: Csíkos krumpli

Hozzávalók: közel azonos méretű, vékony héjú krumplik (vagy meg kell hámozni), olívaolaj, só.

Elkészítés:

1. A krumplikat jó alaposan megmosom, majd megszárítom.
2. 2-3 milliméterenként bevagdalom őket úgy, hogy alul egy kicsi összetartsa. Nekem ez úgy megy a legjobban, hogy egy megfelelő méretű kanálba rakom a krumplit, hogy biztosan ne vágjam keresztül teljesen.
3. A bevagdalt krumplikat elrendezem a sütőedényben, és a tetejüket megkenem olívaolajjal. Nem rakom őket túl közel egymáshoz, hogy legyen helyük szétnyílni.
4. Forró sütőben vagy mikrohullámú sütő grill fokozatán addig sütöm őket, amíg megpuhulnak (a szükséges idő nyilván a sütőtől és a krumplik méretétől függ).
5. Enyhén megsózva tálalom.

Kímélőbb, mint az olajban kisütött krumpli, bár ízében is inkább a héjában sült krumplihoz áll közelebb. Ráadásul ezt nyugodtan meg lehet enni héjastul :-)

Utólagos kiegészítés: "Sima" só helyett egy kis házi fűszersó nagyon fel tudja dobni!

A lisztekről

Graham liszt, teljes kiőrlésű búzaliszt és szintén teljes kiőrlésű rozsliszt mindig van itthon. Néha teljes kiőrlésű tönkölyliszt is. Meg zabpehelyliszt – amit ha nem sikerül készen venni, kávédarálóban is elő lehet állítani zabpehelyből. Fehérlisztet évek óta nem tartok, és egyáltalán nem is hiányzik.

A receptjeimet így sem kellett lecserélni, hiszen mindent el lehet készíteni ezekből az egészségesebb lisztekből is. Sűrítéshez (rántásba, szószokba) is ugyanúgy működnek, meg süteményekbe is. A sütőpornak vagy szódabikarbónának teljesen mindegy, hogy milyen tésztát lazít, a zabkorpás ugyanúgy laza lesz tőlük, mint a Graham lisztes, vagy épp a hagyományos. Az élesztős tésztáknál kell figyelni, hogy mindig legyen benne búza alapú liszt (Graham vagy teljes kiőrlésű), ne csak rozs, mert az önmagában nem kel meg. Rá lehet segíteni egy kis búzasikérrel, de megfelelő körülmények között (jó élesztő, langyos hely, kis cukor vagy méz, no és elegendő idő) szépen megkelnek anélkül is.

Az még a különbség, hogy a teljes kiőrlésű lisztek több folyadékot felvesznek, mint a fehérek, és még így sem lesznek olyan ragadósak. Nekem nagyon tetszik, hogy könnyebb dolgozni a nyers tésztával, amikor nyújtásról vagy formázásról van szó.

Kicsit más az ízük is az ilyen tésztáknak, aztán egyéni ízlés kérdése, hogy ez kinek-kinek bejön-e. Az mindenesetre nem igaz, hogy a csak teljes kiőrlésű lisztből készített pékáruk keserűek.

Egyedül a „Sárga ...” című sütemények nem lesznek belőlük sose sárgák, hiába volt szép a tojás – a kakaós vagy fahéjas csodákról viszont garantáltan senki meg nem mondja, hogy nem fehér lisztből készültek.

Fűszertartó kreatívoknak

Már elég sok felbontott, zacskós fűszer felhalmozódott nálam, áttekinthetetlenül szétnyúlva néhány dobozban.

Egy barátomtól még jó régen kértem pár kiürült gyógyszeres dobozt virágmagnak, s ő egész szatyornyi gyűjteménnyel örvendeztetett meg.

Valamelyik nap főzés közben rájöttem, hogy ezt a kettőt össze lehet kombinálni, és akkor végre szakszerűen tárolom a fűszereket, és a gyógyszeres tégelyek sem a sufniban porosodnak tovább.

Az ötlet megvalósítása sem váratott sokat magára.

A fűszeres zacskókból a címkézést is megoldottam. Tettem a tégelyekre és a fedőkre is jelzést, így bárhogyan is tárolom őket, gyorsan megtalálom, amit keresek, no és a fedőket sem cserélem össze. A dobozok akkorák, hogy kényelmesen elfér bennük egy zacskónyi fűszer, és könnyű kimérni belőlük teáskanállal a szükséges mennyiséget. Nem csak a fénytől védik és jól zárt térben tartják a fűszereket, de a tetejükbe épített szilikagél még a nedvesedést is megakadályozza. Mosogatni se kellett a belsejüket, hiszen a korábbi tartalom miatt elég tiszták voltak. Örülök, hogy sikerült praktikusan újrahasznosítanom őket.

Árpagyöngyös kenyér

Ezt a receptet is Kaleneker Gyurinál olvastam, s néztem meg nála videón, hogy ő hogy készíti el. Vadrizs nem volt itthon, árpagyöngy viszont igen, úgyhogy én abból csináltam, meg csupa Graham liszttel – s persze a kényelmesebbik módon, kenyérsütőben. Aztán talán nem lesz ez mindig így, és egyszer én is megpróbálkozom az eredeti, egyébként igen ötletes formával. Az íze szerencsére így is kiváló :-) Azt hiszem, végig fogom variálni a pelyhekkel (zab, árpa, búza, rozs – a minap sikerült vennem őket) meg a magokkal (főtt vad rizs, barnarizs, hajdina, köles, stb).

Zöldségleves

Nem igazán vagyok leveses. Ha mégis ilyen műfajban alkotok, az legtöbbször az egytálétel kategóriát közelíti inkább. Ilyen ez a leves is, és kivételesen az eredeti recept szerint ilyen, nem én toltam el ennyire a tartalom-lé arányt a tartalom javára. Ráadásul nem is nehéz elkészíteni. Beszerezhetőségi megfontolásokból kicsit módosítottam az alapanyagokon: feles mungóbab helyett lencse, paradicsom helyett zöldpaprika került bele, és talán a zöldségekkel is kicsit bőkezűbben bántam. Kifejezetten tetszik, hogy nem kell külön sűríteni, meg engem a tészta hiánya sem zavar. Szerintem ezután az állandó repertoár része lesz nálam ez a leves.

Recept: Zöldségleves

Hozzávalók (kb. 6 tányér leveshez): ¼ pohár (60 ml) az alábbiak mindegyikéből: szárazbab, sárga felesborsó, barna lencse, árpagyöngy; 3 evőkanál vaj, 1 zeller, 2-3 sárgarépa, 2-3 petrezselyemgyökér, 2-3 krumpli, 1 zöldpaprika (felaprítva összesen 4 pohárnyi zöldség), 7 pohár meleg víz, ½ teáskanál szárított zöldfűszer, ¼ teáskanál frissen darált feketebors, 2 teáskanál só, petrezselyemzöld a tetejére.

Elkészítés:

1. A magokat bő, hideg vízbe áztatom éjszakára.
2. A zöldségeket megtisztítom, falatnyi darabokra vágom.
3. Egy lábasban felteszem a vizet melegedni, a levesfőző fazékban pedig felolvasztom a vajat, és kevergetve 5 percig pirítom benne a zöldségeket.
4. Felöntöm a meleg vízzel, hozzáadom a lecsöpögtetett magokat, a szárított zöldfűszert és a borsot.
5. Felforralom, majd kis lángon lefedve addig főzöm, míg a hozzávalók mind megpuhulnak.
6. A végén megsózom, és beleszórom a petrezselyemzöldet.
7. Melegen tálalom, friss, házi kenyérrel.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 39. oldal

VKF! X: „Mama ha látná...”

...szokta mondani anyukám, amikor valami tésztával foglalatoskodom. Igen, biztos örülne, csak a kenyérsütő géptől lenne rosszul :-)

A Petőfi utca 8. szám alatt lakott, és naponta mentünk hozzá. Sokszor volt úgy is, hogy ott maradhattam - játszani, a konyhában kuktálkodni, iskoláskoromban leckét csinálni. Vályogház volt, nyáron hűs, télen meg jó meleg. A sparheltban durrogott a gesztenye, amit ősszel én gyűjtöttem be a ház előtti nagy fa alól. Volt egy hatalmas diófa is az udvarban, termett rengeteget, csak termésének vastag héja volt, késsel kellett türelmesen kipiszkálgatni. Szőlő is volt, sok féle, az Othellót azóta is imádom. Ősszel kipréseltük, s ittuk a mustot. Szilvafák is voltak, s jó években szilvalekvár-főzés is, természetesen üstben. Körtefa is volt a kertben, kettő, bár a körte mindig kukacos volt. A spájzban a stelázsin ott sorakozott a rengeteg házi lekvár, befőtt, savanyúság. (Ezek után csoda, hogy nekem is mániám a befőzés?) Meg egy bádogkádban a kiürült lisztes- és cukroszacskók. Aztán volt tyúkudvar, meg kacsák is, és a ház előtti árokban imádtak pancsolni. Néha a tyúkok beszöktek a kertbe, és leették a virágokat. Igen, virágok is voltak: tulipán, jácint, májusi szegfű, gyöngyvirág, tátika, rózsák, lepkevirág, pletyka, krizantémok... Minden héten vittünk belőle a temetőbe. Nem mentünk körbe, hanem az oldalsó kerítésen volt egy lyuk, a mellette lévő árokban meg saját tákolású lépcső. Néha a Sanyi (nagy, sárga macska) napokra elment csavarogni. Felmászott a kapuoszlop tetejére, ült ott egy darabig, aztán nekiindult a nagyvilágnak. Nyáron a verandán száradt a házi tészta (bámulatos ügyességgel és türelemmel tekerte a csigát - én nem olyan ügyesen, de annál nagyobb lelkesedéssel próbáltam utánozni), meg tepsiken az alma és a szilva. (Az aszalást én is csinálom manapság - a nyáridő elmúltával benn, a felfűtött cserépkályhán; és a házi száraztészta-készítést is feltett szándékom kipróbálni.) Sokat sütöttünk: lepényeket, kalácsot, tepertős pogácsát, lekváros kiflit, szalagárét – de a kedvencem a bodag volt. Egyszerű kenyértészta, kis fekete tepsiben, zsírral locsolgatva, megsütve. Szilveszterkor nyújtottuk a rétest, akkorára, mint az asztal; meg sodortuk a perecet és a rostélyos kalácsot. A gyakran készített ételek receptjét fejből tudta, a többi meg fel volt írva egy kis kockás füzetbe, szép, dőlt betűkkel. A tésztához sosem méricskélte a hozzávalókat – aztán valahogy mindig jó lett. Már ha nem történt egyéb baki. Egyszer úgy jártunk, hogy betettük az almáslepényt a sütőbe (ő a nagyot, én a kicsit, mert őt pontosan utánozva csináltam én is), aztán elmentünk szomszédolni – és roppant elcsodálkoztunk, hogy visszaérve füst van a konyhában :-) A sütiken kívül gyakran volt paprikáskrumpli nokedlivel, ecetes krumplileves (amiben a beleütött egész tojás volt a legjobb, meg a babérlevél), csurgatott tojásleves (jó sűrűn, sok köménymaggal), néha gombóc, meg derelye, vasárnap tyúkhúsleves (azóta se ettem olyan finom házi tyúkot - le is szoktam a húsevésről :-). Karácsonyra kacsasült (igen, a pancsolós kacsákból, tömve), párolt káposztával. A karácsonyfán nem volt csak egyféle szaloncukor, meg gyertyák. A nagy szobában volt, ahova külön eseménynek számított bemenni. Tömör, sötétbarna, fa bútorok voltak, meg szentképek a falon. A családi fotók egy része is itt, a többi meg a rongyosra olvasott, kis, fekete imakönyvben. Újság is járt, a Szabad Föld. Mindig anyukám vásárolt be, de pontos elszámolást vezettek, és Mama mindent kifizetett. Meg nekem is jutott néha pár forint: réz kétforintos, ötös, tizes, ritkán huszas is (Dózsa György arcával a hátán), s a konyhakredencben egy kis pohárban gyűjtögettem – aztán meg befektettem takarékbélyegbe (hisz nála is az értelmes spórolást, újrahasznosítást láttam). Mikor már mentünk haza, Mama mindig csomagolt süteményt (ezért kellett gyűjteni a zacskókat a kádban), s akkor is azt mondta szüleimnek, hogy jó voltam, ha azért nem igazán úgy volt...

Utólagos kiegészítés: Az ecetes krumplilevest megpróbáltam rekonstruálni, és ez lett belőle. Kicsit hasonlít :-)

Halava - továbbfejlesztett változat

Korábban már többször is készítettem halavát egy másik recept alapján, de tegnap, hirtelen ötlettől vezérelve, a Kurma dásza könyvében szereplő változatot próbáltam ki. Eredmény: immár nem csak finom, de látványra is rendben van. Nem tudom, hogy mindez a kicsit eltérő arányoknak vagy a kicsit más készítési módnak köszönhető-e, de nem is ez a lényeg.

Recept: Diós-mazsolás darahalava

Hozzávalók (2 adaghoz; 1 pohár = 250 ml): 1¼ pohár víz, ¼ pohár mazsola, ízlés szerint édesítő (az eredetiben 5/8 pohár cukor), 7 dkg vaj, 5/8 pohár búzadara, 1/6 pohár darabolt dió.

Elkészítés:

1. Egy lábasban felteszem főni a vizet a mazsolával és az édesítővel. Ha felforrt, akkor kicsire veszem alatta a lángot és jól záródó fedővel lefedem.
2. Egy másik lábasban felolvasztom a vajat, majd kis lángon, állandóan kevergetve barnára pirítom benne a búzadarát (kb. 20 perc). Mikor félig megpirult, hozzáadom a diódarabokat is, és együtt pirítom tovább.
3. A víz alatt feltekerem a lángot, majd mikor lobogva forr, hozzáöntöm a tűzről levett darához. Először fröcsköl, de lendületesen kell hozzáönteni, így ez hamar megszűnik.
4. Kis lángon, kevergetve addig főzöm, míg besűrűsödik. Ezután lefedve még 5 percig főzöm nagyon kis lángon, majd még 5 percig állni hagyom.
5. Forrón tálalom.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 154. oldal

Borscs

Vagyis orosz céklaleves. Egy orosz származású barátomnál ettem először ilyet, és egyből a kedvenceim közé került. Ez volt a Piros Leves. Ízletes, tartalmas, bár nem az a gyorsan összedobható kategória. Természetesen elkértem a receptet, és párszor meg is csináltam. Ennek már majd’ tíz éve, s most hozzájutottam egy másik, immár vegetáriánus recepthez. S mivel a piacon igen jó a felhozatal céklából, nem volt kérdés, hogy ki kell próbálnom. Nem bántam meg!

Recept: Borscs (Orosz céklaleves)

Hozzávalók (6-7 tányérnyi leveshez): 8 pohár (2 liter) víz, 1½ teáskanál só, 2 babérlevél, 6 kis krumpli, 1 kis fej káposzta, 4 evőkanál ghí, 2 közepes cékla, 1 citrom leve, 1 teáskanál koriander, 1 teáskanál fekete bors, 2-3 sárgarépa, ¼ teáskanál őrölt szegfűszeg, 1 teáskanál barnacukor, petrezselyemzöld, tejföl a tetejére.

Elkészítés:

1. Először előkészítem a zöldségeket: a káposztát legyalulom, a krumplit megtisztítom és felkockázom, a céklát megtisztítom és durvára reszelem, és így teszek a répával is.
2. Egy nagy fazékban felforralok 7 pohár vizet, majd hozzáteszem a sót, babérlevelet, krumplit és káposztát. Ha újra felforrt, lefedem, és kis lángon addig főzöm, míg a zöldségek éppen puhák lesznek (kb. 20 perc).
3. Egy kisebb lábasban felmelegítek 1 evőkanál ghít, pár percig pirítom benne a reszelt céklát, majd hozzáöntöm az 1 pohár vizet. Ha felforrt, lefedem, és kis lángon a cékla puhulásáig főzöm (kb. 15 perc, nagyjából egyszerre lesz kész a másikkal).
4. A céklához adom a citromlevet, majd az egészet a főtt káposztához öntöm, és fedő alatt, kis lángon főzöm tovább.
5. Kiöblítem a céklás lábast, felmelegítek benne 3 evőkanál ghít. Beleszórom a mozsárban összetört koriandert és borsot, majd a reszelt répát, és pár perc alatt puhára párolom.
6. A répát is a leveshez adom, majd a cukorral és a szegfűszeggel még 2 percig forralom. A végén hozzáadom a petrezselyemzöldet is.
7. Forrón tálalom, esetleg egy-két kanál tejföllel meglocsolva.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 44. oldal

Puliszkás pizza

Kaldeneker Gyuri gyűjteményéből néztem ki ezt a receptet, csakhogy aztán a körülményekre való tekintettel az alap elgondoláson kívül szinte mindent megváltoztassak benne. Ahhoz képest egész jó lett a végeredmény, így feltett szándékom egyszer majd az eredetit jobban megközelítően is kisütni ezt a finomságot. Mert az úgy volt, hogy itt vannak az utolsó, darab üveg lekvárok a múltkori akcióból, aztán akadt pár fonnyadt paprika, némi felkockázott cukkini a fagyasztóban, meg egy kis száradásnak indult sajt, s pár szem paradicsom – én meg kikombináltam, hogy ezeket egy csapásra el lehet tüntetni ebbe a kajába, ha pesto helyett paprikalekvárt kenek az alapra, és a feltétet is az előbb említett maradékokból oldom meg, a paradicsomot hagyva díszítésnek. Így ugyan nem sok köze maradt a pizzához, de ez már részletkérdés. Hihetetlenül egyszerű és praktikus a kukoricadarás alap, és tulajdonképpen egy könnyen elkészíthető, jól variálható fogás ez. Szerintem írok majd még róla, és addigra valami találóbb nevet is kiötlök neki :-)

Birsalmás muffin

Sikerült még hozzájutnom néhány szép, érett birsalmához, így éppen kapóra jött, hogy Kaldeneker Gyurinál meg olvastam egy cikket a birsalmával kapcsolatban – jobbnál jobb receptekkel. Egyből ki is néztem a három süteményt, s mivel messze ezt a legegyszerűbb elkészíteni, ezt próbáltam ki először. Az eredmény annyira kedvemre való lett, hogy komolyan elgondolkodtam, megéri-e a másik kettő a több fáradtságot :-)

Mivel nem egetverően cukros egyik sem, meg a barnacukor egyébként is kellemes aromát ad az egésznek, azt most békén hagytam, csak a lisztet cseréltem Graham lisztre. No meg tettem a birsalmához egy kis őrölt fahéjat is, a tésztába meg egy fél csomag sütőport, hogy biztos ne legyen sűrű. Két nekifutást összehasonlítva azt tapasztaltam, hogy ha olajozás helyett vajjal kenem ki a formát, akkor könnyebben kijön a kész sütemény. De ezek már csak az én egyéni lököttségeim :-)

Rakott zöldségek sajtmártásban

Ma igen sok féle finom, friss zöldséghez jutottam a piacon. Zömmel olyanok voltak, amik nem nőttek ugyan túl nagyra, de a fagyok elől betakarították őket, s szinte jelképes áron kínálták darabra. Nosza, került a kosárba répa, gyökér, zeller, karalábé, karfiol, apró cékla, káposzta, kelkáposzta, sőt, még egy kis csicsóka is.

Itthon meg kezdődött a kombinálás, hogy a meglévő készleteimmel kiegészítve mit is lehetne kihozni ebből a sok jóból.

Végül ez lett az egyik. A céklát azért kihagytam, mert nem vágytam pink színű rakottasra, meg a káposztákkal és a csicsókával is más terveim lettek, de erről majd máskor. Hozzáraktam viszont a társasághoz egy kis krumplit és sütőtököt, meg egy kevés zöldbabot a fagyasztóból (önálló ételnek már kevés lett volna). De tulajdonképpen szinte bármiből el tudom képzelni ezt az ételt, és emiatt maradékok eltakarításához is ideális.

Szép is lett, meg finom is, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kihűlve össze is állt úgy, mint ahogy könyvekben meg magazinokban szokott lenni a képen a rakottas. Frissen persze kicsit széthullósabb volt, ez látszik a mellékelt fotón is. Hiába, no, frissen szoktam lefényképezni a főztjeimet, csak épp annyit várva, hogy az objektívet ne gőzöljék össze, mert utána fennáll az elfogyás veszélye :-)

Recept: Rakott zöldségek sajtmártásban

Hozzávalók (kb. 6 adaghoz; 1 pohár = 250 ml): 2 liter falatnyi darabokra vágott vegyes zöldség, 10 dkg vaj, ¼ teáskanál őrölt szerecsendió, 2/3 pohár liszt, 5 pohár meleg tej, 2 teáskanál só, ¾ teáskanál őrölt fehérbors, 25 dkg reszelt sajt, 2-3 dkg vaj a tál kikenéséhez és az étel tetejére, petrezselyemzöld a díszítéshez.

Elkészítés:

1. Egy nagy fazékba rakom a zöldségeket, kevés vizet öntök aljuk, és fedő alatt enyhén megpárolom őket. (Akkor jó, ha egy nagyobb darabot megszúrva nehezen, de belemegy a villa.)
2. Közben elkészítem a sajtmártást: Egy serpenyőben megolvasztom a vajat, majd a tűzről levéve belerakom a szerecsendiót és belekeverem a lisztet. A tűzre visszarakva felöntöm a meleg tejjel, és állandó kevergetés mellett felforralom, majd kis lángon besűrítem. Hozzáadom a sót, a borsot, és a reszelt sajt felét.
3. Összekeverem a párolt zöldségeket (lé nélkül) és a sajtszószt, majd kivajazott tűzálló tálba öntöm, és rászórom a sajt másik felét, valamint vajdarabokat rakok a tetejére.
4. Előmelegített sütőben addig sütöm, míg a tetején kicsit megpirul a sajt (kb. fél óra). Eközben a zöldségek is megpuhulnak.
5. Petrezselyemzölddel megszórva tálalom.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 72. oldal

Gópál híres vegetáriánus fasírtja

Első olvasásra úgy éreztem, hogy ezt nekem ki kell próbálnom. A megvalósítás csak pár hozzávaló hiánya miatt váratott magára – mostanáig (amit meg nem sikerült szereznem, az kimaradt :-). A vártnál kicsit jobban megdagadt a lencse meg a rizs is a főzéskor, így kapásból dupla adaggal kezdtem, ami talán nagy merészség volt így elsőre, de utólag határozottan állíthatom, hogy egyáltalán nem bántam meg. Ha valaki hozzám hasonlóan eddig a darált hús meg a beáztatott zsemle miatt nem kedvelte a fasírtot, akkor ennek a receptnek a kipróbálásába bátran belevághat – nem fogja megbánni! A nagyszerű ízélményen túl a másik érv, hogy a szamósza mellett a fagyasztóban elraktározott instant kaja repertoárt is nagyszerűen lehet bővíteni vele. Még nem teszteltem, de szerintem nem vegáknak is nyugodtan fel lehet tálalni – nem feltűnően zöldséges, viszont feltűnően finom, fűszeres, és nem utolsó sorban egészséges. Lássuk hát!

Recept: Gópál híres vegetáriánus fasírtja

Hozzávalók (16-20 darabhoz): 1 pohár (250 ml) ragadósra főtt rizs, 1½ pohár főtt barna lencse, ½ pohár durvára reszelt sárgarépa, 1½ pohár zsemlemorzsa, ½ pohár vaj vagy ghí, 2 evőkanál szójaszósz, 2-2 teáskanál szárított bazsalikom, oregánó és petrezselyemzöld, 1 teáskanál só és 1 teáskanál pirospaprika.

Elkészítés:

1. A hozzávalókat belemérem egy nagy tálba, majd összekeverem és jól összegyúrom őket.
2. Vékonyan kiolajozok egy sütőlemezt.
3. A masszából kézzel kis golyókat formázok, majd korongokká lapítom és a sütőlemezre helyezem őket.
4. Előmelegített sütőben addig sütöm őket, míg enyhén megsötétednek.
5. Az elősütött, kihűlt fasírtokat elhasználásig hűtőbe vagy fagyasztóba rakom. Utóbbi esetben fóliát rakok közéjük, hogy ne fagyjanak össze.
6. Felhasználás előtt olajban kisütöm őket.

Most házi kenyérrel ettem, de ki fogom próbálni zöldségkörettel, főzelék feltétnek és szendvicsbe is.

Utólagos kiegészítés: Olaj nélkül is ki lehet sütni, pontosabban inkább pirítani a serpenyőben. Fagyasztóból kivett fasírtok esetén csak arra kell ügyelni, hogy közben legyen ideje a közepének is kiolvadni.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 132. oldal