Csicseriborsó-főzelék zellerrel (vegán)

A hummusz mellett ezt készítettem még a csicseriborsóból. Egyszerű, de igen kiadós és ízletes étel lett a jutalmam.

Csicseriborsó-főzelék zellerrel
(vegán recept)

Hozzávalók (2 adaghoz):

• 15 dkg csicseriborsó
• víz
• 1 csipet szódabikarbóna

• 1 jó közepes zellergumó
• 1 evőkanál olívaolaj
• 3-4 evőkanál hüvelyesliszt
• víz
• só
  
• 1 evőkanál tárkonyecet (vagy sima fehérborecet vagy citromlé)
• a zeller zöldje

Elkészítése:

1. A csicseriborsót egy éjszakára beáztatjuk, majd enyhén szódabikarbónás vízben puhára főzzük (kb. fél óra).
2. A zellert meghámozzuk, és kis (kb. 0,5 cm élhosszúságú) kockákra vágjuk.
3. Vastag aljú edényben felmelegítjük az olajat, és időnként megkeverve enyhén átpirítjuk rajta a zellerkockákat.
4. Felöntjük kb. 1 dl vízzel, és roppanós-puhára pároljuk.
5. Hozzáadjuk a főtt csicseriborsót.
6. Megszórjuk egy evőkanálnyi hüvelyesliszttel, és jól elkeverjük. Szükség szerint kevés vízzel hígítjuk. Ezt addig ismételjük, amíg ízlésünknek megfelelő mennyiségű és sűrűségű kötőanyag lesz rajta.
7. Sózzuk és savanyítjuk, valamint belekeverhetjük a zeller összevágott zöldjét is.

Tipp:
Bővebb lére engedve, levesként is készíthetjük. Ebben az esetben a hüvelyesliszt hozzáadása után öntsük fel a kívánt mennyiségű vízzel, ízesítsük sóval és natúr vegamixszel, és forraljuk össze. (Én most a maradékot alakítottam át ily módon, és ez meglepően jó ötletnek bizonyult.)


Az alapul szolgáló receptet a NoSalty webszakácskönyvben találtam. Joghurt hiányában most vegánra vettem a figurát, de alkalomadtán kipróbálom majd azt a változatot is.


Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka van vele (plusz ne feledkezzünk meg a csicseriborsó beáztatásáról)
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
A csicseriborsó a címke szerint Törökországból jött, de legalább a zeller hazai volt.

Paprikalekvár 2010 (vegán)

A héten elkészítettem az idei adagot ebből a különlegességből. Vegyesen volt érett paradicsompaprikám és kápia paprikám, ezt dolgoztam fel a tavaly jól bevált módon, annyi különbséggel, hogy citrom hiányában növeltem egy kicsit a fehérborecet mennyiségét. Így ismét nem maradnak üresen ezek a másra nemigen használható olajbogyós üvegek.

Paprikalekvár

(vegán recept)

Hozzávalók:

• 2,5-3 kg vastag húsú, érett paprika: paradicsompaprika, kápia
• 2 evőkanál gyümölcscukor
• 3 csapott teáskanál tengeri só
• 1-2 csípős paprika (ízlés szerint)
• 100-120 ml fehérborecet

Elkészítése:

1. A paprikákat megmossuk, félbevágjuk, csumájukat eltávolítjuk. Vágott oldalukkal felfelé elrendezzük őket egy (két) tepsin, lehetőleg egy rétegben.
2. 200 fokon 50-60 perc alatt megsütjük. Két tepsit berakhatunk egyszerre is, légkeverésen.
3. A megsült paprikákat egy fazékba borítjuk, és lefedve állni hagyjuk, amíg langyosra hűl.
4. Ezután könnyedén le tudjuk húzni a héját. A kiengedett levét fogjuk föl.
5. A meghámozott paprikadarabokat a lével együtt összeturmixoljuk, majd hozzákeverjük az ízesítőket, az ecet kivételével.
6. Felmelegítjük, és időnként megkeverve kb. 10 percig főzzük, majd hozzáadjuk az ecetet is, és még 5 percig főzzük.
7. Közben időnként megkóstoljuk, és ízlés szerinti időben kivesszük belőle a csípős paprikát, hogy ne legyen kellemetlenül erős a lekvár.
8. A kész lekvárt előkészített üvegekbe kanalazzuk, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, majd pár perces fejreállítás után szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Felhasználása:

• kenyérre vagy krumplilepényre kenve
• pizzaszósznak
• péksüteményekbe tölteléknek
• ételízesítőnek, természetes színezőnek
• szendvicsdíszítésre
• gasztroajándéknak

Kaldeneker György receptje, az én ízlésem szerint jóval kevesebb cukorral és visszafogottabb fűszerezéssel, hogy sokkal inkább a sült paprika természetes íze érvényesüljön.


Idő: kb. 2 óra munka összesen + a sütés és a hűlés ideje
Pénz: kb. 600 Ft befektetéssel lett 1,2 liter (8*1,5 dl) lekvárom
Alapvetően hazaiból.

Csicseriborsó krém - hummusz (vegán)

A múltkori csicseriborsós kalandom után nem adtam fel a reményt, hogy sikerül ebből valami igazán kedvemre való finomságot is csinálnom. Akkor a hummusz merült fel igen kézenfekvő ötletként, fel is vettem gyorsan a "mindenképpen ki fogom próbálni" című listámra. Most jött el az idő:


A csicseriborsót beáztattam egy éjszakára (nem csak ehhez főztem most, így nagyobb mennyiséget - ehhez aztán végül 10 dekányi száraznak megfelelőt használtam fel). Másnap leöntöttem az áztatóvizét, majd másikban feltettem főni. Csipetnyi szódabikarbónát is szórtam bele, mert azt olvastam, hogy ez rövidíti a csicseriborsó amúgy órákban mérhető főzési idejét. Hát, nem tudom, hogy a szódabikarbónának köszönhetően-e, de fél óra elteltével tényleg puha volt. Leszűrtem, s egy villával könnyedén össze tudtam törni (nagyobb mennyiségnek azért inkább turmixgéppel, vagy legalább krumplinyomóval mennék neki, de tulajdonképpen nem volt rossz ez a megoldás sem). Az előzetes tájékozódás során olvasott receptek alapján egy "minimál" ízesítést alkalmaztam: szezámsó, extra szűz olívaolaj és fehérborecet került bele, evőkanálnyi lépcsőkben (fajtánként kb. 2-3 evőkanálnyi), sűrű kóstolgatás mellett. (Borecet helyett szívesen használtam volna citromlevet, csak épp nem volt itthon citrom.) Nem akartam "megúsztatni" az olajban, így egy idő után inkább a borsó főzővizéből tettem még hozzá, hogy kenhető, krémes állagú legyen. A szezámsó nagyon finom ízt adott neki, és különösen tetszik, hogy nem a só, hanem a pirított szezámmag dominál benne, lehet tehát bátran használni még egy ilyen magamfajta notórius alulsózónak is. Egy részét - abszolút nem autentikus módon - egy krumplilepényre kenve ettem meg azon frissiben, a többit pedig kis paprikákba töltöttem (amik enyhén csípősnek bizonyultak, s ez remekül illett a töltelékükhöz - amit még jó, hogy nem fűszereztem mondjuk cayenne borssal :). Utóbbi formátumban hidegtálakra vagy vendégváró falatoknak is el bírom képzelni.

Ebben a formában határozottan ízlett a csicseri, azt hiszem, a 25 dekás csomag többi részét sem a molyok fogják megenni.


Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de ebből legfeljebb 10 percnyi munka (plusz áztatás)
Pénz: kb. 150 Forint a fenti mennyiség, amit 2 adag ételhez fogyasztottam el
A borecet menti meg a hazai alapanyagok becsületét, amúgy ez most alapvetően külföldi hozzávalókból van.

Zöldséges árpagyöngyleves (vegán)

Egyszerű, tartalmas leves, tészta helyett árpagyöngy betéttel. A paradicsomnak és a zöldségeknek köszönhetően igazán telt ízű, a benne főzött árpagyöngynek köszönhetően pedig nem igényel semmilyen külön sűrítést. Alapvetően bármikor elkészíthető, picit mindig az aktuális zöldségkínálathoz igazítva. Én most az idei első pasztinákkal és egy kis szem zöld paradicsommal dobtam fel (az eltenni vett paradicsomok között akadt véletlenül, s így felhasználtam ezt is).

Zöldséges árpagyöngyleves
(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 3 evőkanál olívaolaj
• 3-4 zsályalevél
• 1-1,5 liter víz
• 1 kis marék napon szárított paradicsom
• 2 marék hántolt árpa
  
• 2-3 sárgarépa
• 2 petrezselyemgyökér
• 1 kis pasztinák (vagy zeller)
• tengeri só
• frissen darált tarkabors
• petrezselyemzöld

Elkészítése:

1. Ha lehetséges, akkor előzetesen beáztatjuk az árpát néhány órára vagy egy éjszakára (így rövidebb főzést igényel majd).
2. Vastag aljú fazékban felmelegítjük az olajat, majd kevergetve picit pirítjuk benne az összevágott zsályalevelet.
3. Felöntjük a vízzel, beledobjuk az összeaprított szárított paradicsomot, valamint az árpát. Ízesítjük sóval és pár tekerésnyi borssal.
4. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főzzük, amíg az árpa érezhetően puhul.
5. Közben meghámozzuk és kis hasábokra vágjuk a zöldségeket, majd a leveshez adjuk és együtt főzzük készre.
6. A végén szükség szerint beigazítjuk a fűszerezését, valamint hozzáadjuk az összevágott petrezselyemzöldet is.

Kaldeneker György receptje, saját ízlésemhez és aktuális lehetőségeimhez szabva.


Idő: 30-40perc, aminek legfeljebb a fele munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, pár fűszer kivételével.

Paradicsomkoktélok 2. (vegán)

A múltkori kör után kicsit sajnáltam, hogy nem volt több piros paradicsomom, ezért a legszebb fajta koktélból olyan keveset tudtam csinálni. A piaci jószerencse azonban úgy hozta, hogy egy héttel később is tudtam még venni egy jó adagot abból a szuper sárga koktélparadicsomból, és ezúttal piros is akadt mellé bőven. Lett hát sorozatgyártás (12 db 330 ml-es és 2 db 500 ml-es üveg):


Aztán lett olyan is, amibe a piros paradicsomok apraját tettem be egészben, egyébként ugyanúgy csináltam (3 db 400 ml-es és 2 db 720 ml-es üveg). Ez nem annyira látványos, viszont szerkezetében kétségtelenül jobban hasonlít a konzervre, mint a natúrbefőttként eltett változat. (A kis paradicsomok héját elég vékonynak ítéltem, így eltekintettem a meghámozásuktól, de persze ízlés szerint meg lehet futni ezt a kört is.)


Végül lett csak lé is a pirosból (7 db 330 ml-es üveg). Mivel elég apró szemű (de finom és igencsak rostos) volt, nem vesződtem a hámozással, hanem héjastul főztem meg (de messze nem annyira, mint hagyományosan szokás), úgy turmixoltam le, és persze így nem lehetett megspórolni a szűrést. Ez a fajta lé így teljesen sima, leginkább ivólének való (szósznak ezt a másik változatot ajánlom).


Idő: kb. 5 óra volt mindenestül
Pénz: 2000 Ft (600 Ft volt a 4 kg sárga koktélparadicsom+ 1400 Ft a mintegy 11 kg piros vegyesbazár, és valamennyit ettem is meg belőle frissen)
Csakis hazaiból!

Szezámmagos-diós keksz (lakto-vega)

A szezámmagos szelet mellett még egy ilyen is kitelt a beszerzett alapanyagból. Egyszerűen, kevés munkával megvan ez a ropogós és áthatóan szezámmagos csemege.

Szezámmagos-diós keksz
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (kb. 40 darabhoz):

• 9 dkg vaj
• 12,5 dkg barna nádcukor (nem édesszájúak nyugodtan csökkentsék a mennyiséget)
• 1 teáskanál vanília kivonat
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 10 dkg szezámmag
• 6 dkg dió
• 1 bögre (2,5 dl) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 púpozott mokkáskanál sütőpor
• 1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna
• kb. 2 evőkanál víz

Elkészítése:

1. Serpenyőben, rázogatva külön-külön megpirítjuk a diót és a szezámmagot (vagy utóbbiból eleve pirítottat veszünk). A diót deszkára borítjuk, és késsel durvára vágjuk.
2. Megolvasztjuk a vajat, majd összekeverjük a barnacukorral és a vanília kivonattal, aztán hozzáadjuk a többi belevalót is, és fakanállal jól összedolgozzuk. A vizet úgy adagoljuk apránként a végén, hogy egy morzsalékos, de enyhe nyomásra összeálló tészta legyen belőle.
3. Hengerré formázzuk, és betesszük a hűtőbe pár órára (vagy akár egy éjszakára).
4. Éles késsel kb. fél centi vastag szeletekre vágjuk, és szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk, viszonylag távol egymástól (két nagy tepsire kényelmesen ráfér).
5. 190 fokon 12 perc alatt megsütjük. Akkor van kész, mikor enyhén barnul. Ekkor még puha és látszólag sületlen, de kihűlve megszilárdul. Emiatt a tepsin hagyjuk hűlni, csak utána szedjük fel óvatosan.

Tipp:
A hengerré formázást könnyedén megoldhatjuk, ha van keksznyomónk. Egyszerűen beletöltjük a tésztát az eszköz fém csövébe, közben jól lenyomkodva, hogy ne legyen levegős, majd kinyomóforma nélkül egészben kitoljuk belőle az összeállt szabályos hengert. Ebből a mennyiségből kétszer lesz tele.


Az alapul szolgáló receptet az 5 perc konyha oldalon találtam. A pisztáciát dióra cseréltem benne, valamint az őrölt lenmag plusz víz kombinációval kiiktattam belőle a tojást. Az én mércémmel elég édes lett, magamnak majd kb. feleennyi cukorral csinálom.


Idő: kb. 20 perc munka és 25 perc sütés összesen + hűtés
Pénz: kb. 500 Ft a fenti mennyiség
Ami lehetett, hazai volt, a szezámmag és a nádcukor - jellegéből adódóan - nem.

Szezámmagos mézes szelet (vegán)

Egy szezámmagimádó barátom kedvéért készítettem ezt az egyszerű, töményen szezámmagos csemegét.

Szezámmagos mézes szelet
(vegán recept, mézzel)

Hozzávalók:

• 10 + 5 dkg egész szezámmag
• 10 dkg tahini (pirított, őrölt szezámmag)
• kb. 4 nagy evőkanál méz
• 1 marék mazsola vagy más aszalt gyümölcs apróra vágva (elhagyható)

Elkészítése:

A kétféle szezámmagból 10-10 dkg-ot összekeverünk, majd fakanállal hozzádolgozunk annyi mézet, hogy mindenütt érje és egy nem túl ragacsos masszává álljon össze (a szükséges mézmennyiség annak sűrűségétől függ). Ízlés szerint aszalt gyümölccsel is kiegészítjük. Két celofánréteg között kb. 1 cm vastag lappá nyújtjuk, majd éles késsel kb. gyufásdoboznyi téglalapokra vágjuk, és a darabokat megforgatjuk egész szezámmagban, hogy ne legyenek ragacsosak kívül.


A receptet Andinál találtam, köszönet érte!


Idő: 20-25 perc
Pénz: kb. 300 Forint
A méz hazai volt, a többi hozzávaló nem.

Mogyorókrém-változatok (lakto-vega és vegán)

Ezúttal földimogyoróból, nevezetesen mogyorópehelyből készítettem krémet, két változatban is. Mindkettő igen ízletes, bár kétségtelenül más, mint a bolti: sokkal több benne a mogyoró, és darabosabb is. Az egyiknek vaj, a másiknak pedig csoki adja a szilárdságát, de szobahőmérsékleten jól kenhető mindkettő. Én most palacsintatölteléknek használtam, de természetesen kenyérre vagy péksüteményre kenve, kekszekbe, vagy akár "csak úgy" is fogyasztható.

Kakaós/karobos mogyorókrém
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (kb. 1,5 dl lesz belőle):

• 5 dkg vaj
• 10 dkg mogyorópehely
• 2 csapott teáskanál cukormentes holland kakaópor
• 1 evőkanál méz (illetve ízlés szerint lehet több)

Elkészítése:

A vajat megolvasztjuk egy kis lábasban, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a mogyorópelyhet és az átszitált kakaóport, végül mézzel ízesítjük. Hűlni hagyjuk, hogy valamennyire megszilárduljon, illetve ami nem fogy el frissen, azt hűtőben tároljuk. Ha később is kenhető állagra vágyunk, felhasználás előtt idejében vegyük ki a hűtőből.


Megjegyzés:
Én személy szerint nem szeretem a karob ízét, de kakaó helyett ízlés szerint azzal is készíthető. Sőt, a mogyorópehely kapható karobos változatban is, Nutellino néven - így eggyel kevesebb féle hozzávalóból is megoldható.

* * *

Csokoládés mogyorókrém

(vegán recept, mézzel)

Hozzávalók (kb. 2,5 dl lesz belőle):

• 0,6 dl víz
• 8 dkg étcsokoládé (50-70 %-os kakaótartalmú)
• 10 dkg mogyorópehely
• 1 evőkanál méz (illetve ízlés szerint lehet több)
• 1 evőkanál hidegen sajtolt lenmagolaj

Elkészítése:

A vizet és az összetört csokoládét egy kis lábasban addig melegítjük, míg a csoki felolvad. Simára keverjük, majd hozzáadjuk a mogyorópelyhet, a mézet és az olajat. Hűlni hagyjuk, hogy valamennyire megszilárduljon, illetve ami nem fogy el frissen, azt hűtőben tároljuk. Ha később is kenhető állagra vágyunk, felhasználás előtt idejében vegyük ki a hűtőből.


Idő: 5 perc összeállítani + valamennyi hűlés kell neki
Pénz: a kakaósból kb. 250 Ft a fenti adag (170 Ft/dl), a csokisból pedig kb. 500 Ft (200 Ft/dl)
Ennél sajnos nem igazán lehet jeleskedni a hazai alapanyagok használatában, bár ami lehetett (vaj, méz), az természetesen az volt.


Korábban bokormogyoróból is csináltam már "házi Nutellát" így, illetve ugyanezt a masszát kicsit szilárdabbra készítve szaloncukor is lett belőle tavaly. Akkor az lakto-vega volt, most megvan egy lehetséges vegán változat alapja is.

Fasírttal töltött paprika sütőben (vegán)

Az Ákos fasírtpor maradéka ebben az egyszerű, gyors, de igen ízletes és kiadós ebédben végezte. Már a múltkor említettem, hogy sütőben megsütve is ki akarom próbálni, és zöldségtöltelékként is látok benne fantáziát. Végül amolyan "két legyet egy csapásra" megoldás született: kis méretű t.v. paprikákba töltöttem, ami ízben is nagyon illett hozzá, meg praktikus is volt annyiban, hogy a paprikának nincsen kivájt belseje, ami egyébként ehető, tehát illene beépíteni a töltelékbe. A fasírtpor kiválóan vizsgázott így is, sőt, nekem személy szerint jobban ízlett ebben a kevésbé olajos formában. Köretnek krumplit sütöttem hozzá, szintén erősen csökkentett olajtartalommal. Azért esett erre a választásom, mert jól melléfért a tepsire, így minimális plusz befektetést jelentett az elkészítése.

Fasírttal töltött paprika sütőben
(vegán recept)

Hozzávalók (3 adaghoz):

A töltelékhez:

• 15 dkg Ákos fasírtpor
• szűk 1,5 dl víz
• 1 evőkanál olaj

Amibe mindez kerül:

• 6 kis méretű tölteni való paprika
  

A körethez:

• 9 kis-közepes krumpli
• 1 evőkanál olaj
• kevés só
  

Elkészítése:

1. A fasírtport összekeverjük a vízzel és az olajjal. Ezúttal az előírás szerintinél valamivel kevesebb vizet használunk, a cél egy lágy, de semmiképp sem folyós massza. Félretesszük, amíg előkészítjük a zöldségeket.
2. Vékonyan kiolajozunk egy nagy tepsit.
3. A krumplit alaposan megmossuk vagy meghámozzuk, és kis hasábokra vágjuk. (Ha szép, vékony a héja, elég csak megmosni - mindenestül ehető lesz és kellemes plusz ízt ad neki a rajtahagyott héj.) A tepsire szórjuk, kézzel összeforgatjuk az olajjal és a sóval, majd vékony rétegben elterítjük a tepsi egyik felén.
4. A paprikákat hosszában kettévágjuk, és óvatosan eltávolítjuk a csumájukat. Kiskanállal beléjük rakjuk a tölteléket, majd a tepsi másik felére rendezzük őket.
5. Betesszük az egészet a sütőbe, és 200 fokra kapcsolva 20-25 percig sütjük (előmelegítés nélkül), majd még 5 percig az elzárt, forró sütőben hagyjuk.

Idő: kb. 45 perc elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

Répaleves tarka rizzsel (lakto-vega)

Nagy kedvencem a Natura termékcsaládból a rizskeverék, mert tarka megjelenésével és különleges ízével a legegyszerűbb ételeket is feldobja - sőt, ilyenekben érvényesül csak igazán. Ezúttal egy répalevesbe került betétként:

Répaleves tarka rizzsel
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 6 nagy répa (bő 0,5 kg)
• 1 evőkanál olívaolaj vagy vaj
  
• 10 dkg (bő 1 dl) rizskeverék
• kb. 1 liter víz
• 1 teáskanál natúr vegamix
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
• pár szál petrezselyemzöld

Elkészítése:

1. A répát meghámozzuk, és kis hasábokra vágjuk.
2. Vastag aljú fazékban felmelegítjük az olajat/vajat, majd kevergetve enyhén átpirítjuk rajta a répát.
3. Hozzáadjuk a rizst, és rögtön fel is öntjük a vízzel. Mehetnek bele az ízesítők is.
4. Ha felforrt, kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a rizs megpuhul (kb. fél óra).
5. A végén hozzákeverjük a natúr joghurtot, valamint az összevágott petrezselyemzöldet.
   

A kiinduló receptet a Mindmegettén találtam.


Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, ebből 15 percnyi munka
Pénz: kb. 250 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.

------------

Korábbi receptjeim ilyen rizskeverékkel:

• Rakott kel - nagyon másképp
• Diós rizs
• Rizses rakott karalábé
• Nyári színes rizses egytál
• Gombás-zakuszkás halrakottas rizzsel
• Zöldfűszeres haltekercsek

Paradicsomkoktélok (vegán)

Kétségtelen rossz szokásom, hogy hiába várok vendéget délutánra, reggel alkalomadtán még simán bevásárolok a piacon munkából. Sürgős munkából, persze. Vagyis kényelmes készülődés helyett kreatív befőzés a délelőtti program. Most épp paradicsomból.

A kis sárga koktélparadicsom ránézésre sárgaszilvának tűnt, csak az volt furcsa, hogy most. Mire mondja a néni, hogy ez paradicsom, kóstoljam csak meg. Kissé bizalmatlanul közelítettem hozzá (hiába, no, az én fogalmaim szerint a paradicsom piros, és inkább nagy, mint kicsi), és igencsak meglepett, hogy milyen átütő paradicsomíze van. Az üzlet megköttetett, egy másik helyen meg pirosból volt "vegyesbazár", kerek befőzőparadicsom meg lucullus vegyesen.

Itthon aztán indult a móka, mosás után az alábbi módon került üvegekbe az áru:

A sárga koktélparadicsom apraját Kubus üvegekbe raktam (330 ml), a közepeseket tésztaszószosakba (400/420 ml), a nagyokat szabvány befőttesüvegbe (720 ml).

Előbb csak a piros paradicsomból készítettem levet, hogy ezzel töltsem fel, de a kubus üvegek (5 db) után már elég kevés maradt belőle.


Így a sárgából is beáldoztam a puhábbakat, szépséghibásakat. Ebből a vegyes léből töltöttem fel a karcsú szószosüvegeket (3 db), hígítás nélkül, majd mivel láttam, hogy nem lesz elég, a szélesekbe (5 db) elosztottam a maradékot, aztán némi vízzel egészítettem ki.


Ezeket a fajtákat aztán hagyományos módon dunsztoltam ki.

A nagy üvegekbe (3 db) már egyáltalán nem került lé, az natúrbefőtt lett a kuktában készítve.


Most már csak azt kell kitalálnom, hogy mi mindenre használjam fel mindezt, de szerencsére ez a rész nem azonnal aktuális :)


Idő: kb. 3 óra volt mindenestül
Pénz: 900 Forint volt az alapanyag (150 volt a koktélparadicsom kilója, 100 a simáé; előbbiből 5, utóbbiból kb. 1,5 kg került most az üvegekbe) + egy kis víz meg energia, ebből lett a képen látható mennyiségű "koktél"
Hazai, sőt, környékbeli kiskertekben termelt alapanyagokból.

Paradicsomeltevéssel kapcsolatos receptjeim gyűjteményét itt találod. Benne vannak a klasszikusok, úgymint lé, lecsó, aszalt paradicsom, de azt is megmutatom, hogyan teszem el a hámozottparadicsom-befőttet házilag, valamint tésztaszósz-változatokból sincs hiány.


Ui: Délután már együtt nevettünk a vendégemmel, hogy milyen lökött vagyok.

Bodzadzsem szilvával - és a Stabark (vegán)

Már évek óta terveztem a Stabark névre hallgató, teljesen növényi alapú, tartósítószertől és egyéb adalékoktól mentes zselésítő kipróbálását. Aztán valahogy mindig elmaradt, győzött a jó öreg Dzsemfix 3:1, amihez persze sose tettem hozzá az előírt cukormennyiséget, inkább gyümölcsre váltottam azt is.

Nemrégiben azonban igen nagy lépést tettem a Stabark kipróbálása felé: beszereztem egy csomaggal, méghozzá a Jó egészséget! webáruházból, és a megállapodás értelmében most ezekből az alapanyagokból főzök (és nagyon élvezem ezt a kihívást!). Szóval a havi programba bekerült legalább 1 valamilyen dzsem, Stabarkkal. Valami szezonális, valami, amiből nincsenek tavalyról meg még régebbről megmaradt készleteim, valami, ami finom!

A megvalósításra térve: az előbbieken túl, valami olyan, amihez tudok jó minőségű alapanyagot szerezni (rosszból kár hozzáfogni). Mondjuk bodzabogyót a gátoldalból. Szilva meg csak akad mellé. S lőn:

Bodzadzsem szilvával
(vegán, tartósító- és adalékmentes)

Hozzávalók (kb. 1 literhez):

• 1/2 kg leszemezett bodzabogyó
• 1/2 kg + 1 marék kimagozott szilva
• 5 gramm (= 1 púpozott teáskanál) Stabark
• gyümölcscukor (gyümölcs- és ízlésfüggő a mennyiség, nálam most 5-6 dkg került bele)

Előkészítése:

• A bodzabogyót leszedjük a száráról. Nem baj, ha megy közé pár éretlen, illetve túlérett, megaszalódott szem, a rosszak a mosáskor feljönnek majd a víz tetejére, így könnyen lehalászhatjuk őket. A többit 2-3 léből átmossuk, szűrőben lecsepegtetjük.
• A szilvát megmossuk, kettévágjuk, magját eltávolítjuk (legjobb magvaváló fajtát használni, és persze jó érettet, ízleteset).
• Az üvegeket kiforrázzuk, a fedőkbe celofánból bélést vágunk, hogy a bodza ne színezze majd meg a belsejüket.

Elkészítése:

1. Az előkészített gyümölcsöket húsdarálón áthajtjuk, előbb a bodzát, aztán a szilvát (a ráadás egy marék azért kell, mert valamennyi a darálóban marad - ez a dzsembe nem való, mert túl darabos, enni viszont jó).
2. Vastag aljú lábasba öntjük, és egy kifejezetten befőzéshez fenntartott fakanállal időnként megkeverve felforraljuk.
3. A Stabarkot összekeverjük annyi gyümölcscukorral, amennyi véleményünk szerint biztosan kell a dzsembe ízesítésnek, majd kisebb adagokban a fővő dzsemhez keverjük, és legalább 2-3 percig együtt főzzük vele.
4. Közben kóstolással ellenőrizzük, hogy elég volt-e bele a gyümölcscukor; ha nem, akkor apránként adunk még hozzá, amíg megfelelően édesnek nem ítéljük. (Így garantáltan csak annyi cukor kerül bele, amennyi a kellemes ízhez kell, de még nem nyomja el a gyümölcsök ízét és nem alakítja indokolatlanul kalóriabombává az egészet.)
5. A kész dzsemet az előkészített üvegekbe kanalazzuk, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, és pár percre fejreállítjuk. Ha a betöltésnél mellécsurgott kívül az üveg oldalán, akkor még most, frissen letöröljük.
   
6. Egy pléddel bélelt kosárba vagy ládába rakjuk (immár állítva), és be is takarjuk, hogy lassan hűljön ki (szárazdunszt).
7. Felcímkézzük, majd elhelyezzük a kamrapolcon. Eleinte időnként ellenőrizzük, hogy nem akar romlani, bár ha láthatóan ráhúzódott a fedő (homorú a közepe), akkor ez elég valószínűtlen.
   

Felhasználása:

• Természetesen bármihez jó, amihez valamilyen dzsem kell.
• Én előszeretettel használok ilyet áfonyadzsem helyett, amit alapanyag hiányában nem tudok házilag előállítani, a megfelelő minőségű kész pedig meglehetősen drága. Nyilván nem azonos a kettő, de jellegében, kinézetében nagyon is hasonlít, ezzel is jól működnek az eredetileg áfonyára szóló receptek.
• Megfelelő célszemélynek ajándék is lehet.

Idő: kb. 2 óra; a bodzaszemezés csak elszántaknak való elfoglalság, utána a többi már könnyedén megy
Pénz: 150 Forint volt a fenti mennyiség, ebből lett 5 kis üveg dzsem


Tapasztalataim a Stabarkkal kapcsolatban:
A csomagoláson található útmutató szerint adagoltam és használtam. Már az üvegelésnél látszott, hogy a dzsem kezd rákötni a kanálra. A maradék fél üveg dzsemen pedig látom, hogy kihűlve épp jó állagú, se nem folyós, se nem túl kemény. Az adagolás okozott némi fejtörést, ugyanis ez nem az általam korábban megszokott 1 kg gyümölcshöz való kis csomagban van, hanem ömlesztve, az 50 grammos tasakkal 10 kg dzsemhez elegendő (gyümölcs + cukor). Grammnyi pontosságú mérleg hiányában lett nálam a kanál-mérték, ami a célnak épp meg is felelt. Külön tetszik, hogy szabad kezet ad a cukrozást illetően (nem mintha a mértéket előíró más fajtáknál nem felülbírálnám belátásom szerint), az összmennyiséghez kell kiszámítani az adagot, és nem feltétlenül kell egész kilónak lennie, hogy kényelmes és célszerű legyen. A számításhoz egyébként konkrét példa is van a leírásban, ennek segítségével fejben is könnyedén ment. Elvileg előre kellene tudni, hogy mennyi cukrot fogok majd használni, de ezzel meg úgy voltam, hogy az a pár teáskanálnyi cukor nem jelentős tömeg, az belefér a Stabark mérési hibájába (amit emiatt inkább picit bővebben, mint szűkebben raktam). Meglepően kevés kellett belőle, így igencsak gazdaságos a használata. Meglévő Dzsemfix készleteimet azért felhasználom még, de lassacskán áttérek erre, más összetételű dzsemekhez is kipróbálva (régebbi dzsemreceptjeim között itt lehet böngészni).

Szezámsós magvas rúd (lakto-vega)

Több nekifutásom is volt az utóbbi időben az élesztős, legalább részben barnalisztes, minimum tojásmentes vagy esetleg vegán pogácsa témának. Fujtós és még fujtósabb, durván reformos kinézetű és ízű eredmények születtek, majd ami becsületből se fogyott el, azt megszárítva áthajtottam a húsdarálón, morzsának. Pedig még a (mások által egyébként dicsért) recepteket is betartottam - dehát ízlések és pofonok ugye.

Most saját kútfőből dolgoztam, téve a tésztába, amit jónak láttam, no és rögtön fel is jegyezve, hogy ha netán ehető lesz a végeredmény, akkor pontosan meglegyen az összetétele. Pogácsa helyett rudakra formáztam, így csak egyszer kellett kinyújtani, meg ugye ha nem az igazi, akkor láthatóan az alakjával van a baj :)

Önálló elcseszés helyett egy igazán finom sós rágcsa született, megörökítésre érdemes:

Szezámsós magvas rúd
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók: (1 nagy gáztepsihez)

• 1 dl langyos víz
• 1 mokkáskanál barnacukor
• 1 dkg friss élesztő

• 1,5 dl (kb. 5 dkg) burgonyapehely
• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 2 evőkanál szezámsó
• 1-2 mokkáskanál tengeri só (ízlés szerint)
• 3 evőkanál magkeverék

• 5 dkg puha vaj
• 1 pohár (175 g) natúr joghurt

Elkészítése:

1. A langyos, cukros vízben felfuttatjuk az élesztőt.
2. Közben egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzákeverjük a többi szilárd hozzávalót. Végül a felfuttatott élesztővel, a vajjal és a natúr joghurttal egy lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává gyúrjuk (szükség esetén pici víz, illetve liszt hozzáadásával igazíthatunk az állagán).
3. Langyos helyen, letakarva a duplájára kelesztjük (kb. 3/4 óra).
4. A megkelt tésztát lazán átgyúrjuk, majd enyhén lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtjuk. Éles késsel becsíkozzuk a tetejét, majd kb. 1,5 centi széles és 5-6 centi hosszúságú rudakra vágjuk úgy, hogy ferdén legyen rajtuk a minta. Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk, némi helyet hagyva közöttük.
5. 180 fokon kb. 25 perc alatt megsütjük, előmelegítés nélkül. Akkor jó, mikor láthatóan pirul a teteje is.
6. Frissen a legfinomabb, de a letakarva tárolt maradék másnap sem száraz, kemény.

Idő: kb. két óra elteltével lehet enni, de ebből csak fél óra munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a fűszerek kivételével.

Jó egészséget! webáruház akció

Blogom támogatója nem csak nekem, hanem nektek, rendszeres vagy rendszertelen, régi vagy új, véleményüket is megosztó vagy csak csendben böngésző olvasóimnak is szeretne kedveskedni egy kis ajándékkal:

Ha az elkövetkező egy hétben, mostantól egészen a hónap végéig, 2010. augusztus 31-ig bármilyen Natura terméket vásároltok a Jó egészséget! webáruházban, és a megrendelésnél beírjátok a "Dulmina tündérkonyhája" kódot a Megjegyzés rovatba, akkor 10 % kedvezményt kaptok az árból.

Válogatásra és beszerzésre fel, hamarosan újabb receptekkel jövök - amelyekhez én is ezekből a termékekből használtam ;)

Szerb padlizsán (lakto-vega vagy vegán vagy húsos is lehet)

Az eltevés mellett természetesen friss fogyasztásra is jutott a zsák padlizsánból. A tavalyi nagy kedvenc, a Nyári rakottas mellett egy új receptet is kipróbáltam. Ezt kicsit több idő elkészíteni a rizsfőzés miatt, de alapvetően ez is egy egyszerű, ízletes és emellett tartalmas fogás. A tejföl elhagyásával (vagy helyettesítésével) könnyen vegánná lehet alakítani, de némi füstölt kolbász hozzáadásával (akár utólag, akár belerétegezve, attól függően, hogy van-e vega fogyasztó is) a húsevők kedvében is járhatunk vele.


Megfőztem 1 bögre barna rizst a szokásos módon.
2 közepes padlizsánt kb. 1 cm vastag karikákra vágtam, és serpenyőben, pici olívaolajon addig sütöttem a szeletek mindkét oldalát, amíg egy kis színt kaptak.
Felcikkeztem 6 közepes paradicsomot.
Mázas cseréptálba rétegeztem a hozzávalókat padlizsán - rizs - paradicsom sorrendben, ezt ismételgetve (nekem mély tálam van, így 3 ilyen sorozat belefért). A padlizsános réteget mindig enyhén sóztam, a paradicsomosra meg bazsalikomot szórtam.
Végül megkentem a tetejét 1 kis pohár (175 g) sűrű tejföllel.
Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva fél óráig sütöttem; így összeértek az ízek és megpuhult a paradicsom is.


A kiinduló receptet a Mindmegettén találtam.

Idő: kb. 1,5 óra elteltével lehet enni, de csak fél óra munka van vele.
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség (3-4 adag)
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.


A másik padlizsános finomságról is egy kép (amit ezúttal pataki tál helyett egy mázas cseréptálban készítettem, de ugyanolyan jó volt így is; ez alapból vegán):

Padlizsános-paprikás paradicsomszósz (vegán)

Nemrégiben friss fogyasztásra készítettem ilyet (egyszerűen serpenyőben sütve-pirítva hozzá a zöldségeket), és akkora sikere volt, hogy ismételni kellett, valamint a tavaly leírt (és két felvonásban is készített) zöldséges helyett idén inkább ezt a tésztaszósz-változatot tettem el télire is.


3 nagy padlizsánt (1,5-2 kg) apróra kockáztam, vékonyan kiolajozott tepsire terítettem, és kézzel összeforgattam még 1-2 evőkanálnyi olívaolajjal. 200 fokon addig sütöttem, amíg láthatóan pirulni kezdett a széleken, de még nem volt nagyon puha (kb. 20 perc, előmelegítés nélkül). Kb. 2 kg vastag húsú paprikát a csutkák eltávolítása után kis négyzetekre szabdaltam, és a padlizsánnal azonos módon megsütöttem (ennek már kb. 15 perc is elég, mert forró a sütő). Forró vízbe mártogattam kb. 2,5 kg paradicsomot, majd lehúztam a héját és apróra daraboltam a húsát. A kiengedett leve nélkül (ezt nemes egyszerűséggel megittam - nem kell, hogy hígítsa a szószt) egy nagy fazékba tettem a sült padlizsánnal és paprikával együtt. Jól átforraltam, majd literenként egy késhegynyi nátrium-benzoátot kevertem bele (bevállalósok elhagyhatják, én most inkább biztosra mentem). Előkészített üvegekbe töltöttem, celofánnal bélelt fedővel lezártam, és némi fejreállítás után szárazdunsztban hagytam kihűlni. Ebből a mennyiségből 12 db 4 dl-es üveg lett tele, és minden üveg 2 adag tésztára való szószt tartalmaz. Fogyasztáskor kiegészítem majd némi friss zöldfűszerrel, illetve aki igényli, ízlés szerint sózhatja is (vagy hozzám hasonlóan koronázza meg egy kis feta sajttal, ami ugye elég sós).

Ennek egy munkásabb, mindenféle héjtól mentes változatát itt írtam le tavaly. Ez a mostani sokkal kevésbé pepecselős, de ugyanolyan jó ízű; akit nem zavarnak az egyébként alig észrevehető héjak, nyugodtan készítse így.

Idő: kb. 2 óra
Pénz: kb. 80 Forint / üveg (2 adag)
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.

Padlizsánkrém télire (vegán)

Kedvező áron sikerült nagyobb mennyiségű padlizsánhoz jutni, így most ilyen is lett. A megszurkált padlizsánokat sütőben megsütöttem (200 fokon 1 óra, előmelegítés nélkül), langyosra hűlve kikapartam a héjukból, fakanállal keverve nagyjából összetörtem, majd úgy natúr beüvegelve kidunsztoltam. Szándékosan nem ízesítettem semmivel, hiszen nincs egyetlen kedvenc felhasználási módom, és nem akartam korlátozni a lehetőségeket. Tapasztalataim szerint inkább padlizsános zöldségfasírtban és egyéb ételekben végzi majd, mintsem kenyérkenceként. Bő 3 kg padlizsán fér egyszerre a tűzhely nagy tepsijére, és ezzel meg lehet tölteni 6 db Nagymama lekváros (370 ml) üveget.

Idő: kb. 3 óra mindenestül, de csak a hámozás és a beüvegelés a lényegi munka
Pénz: nekem most 60 Ft / üveg
Hazai alapanyagból.

Háromgabonás kenyér (vegán)

A háromgabonás süteménypor után a kenyérliszt kipróbálása is sorra került. Elsőként egy nagyon egyszerű összetételű kenyeret készítettem ennek felhasználásával, szinte csak a kötelező elemeket mellétéve.

Az alábbiak kerültek a kenyérsütő gép üstjébe, hogy tésztát gyúrassak belőle:

• 2,5 dl víz (kb. - mindent összedolgozva egy puha, de nem ragacsos tésztagombócot kell kapni)
• 2 evőkanál olaj
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál barnacukor
• 50 dkg háromgabonás kenyérliszt
• 2-3 evőkanál magkeverék (elhagyható, de igazán feldobja, ha mégis belekerül)
  
• 2 dkg friss élesztő (vagy lehet helyette 1 csomag - 7 gramm - szárított)
  

A megkelt tésztát végül nem a gépben sütöttem meg, hanem püspökkenyérformába emeltem, ott is kelni hagytam még, majd villanysütőben sütöttem készre (előmelegítés nélkül 200 fokra kapcsolva 30 perc, majd 180 fokra visszavéve 15 perc, plusz még a forró sütőben állt 15 percet).

Tapasztalataim:
Igazán jó állagú tészta lett belőle, amivel könnyű dolgozni. Szépen megkelt, és a kenyér is egyenletesen laza belszerkezetű lett, bár természetesen sokkal tömörebb, mint a fehérlisztes fajták, és barna lisztből is sütöttem már ettől lazábbat, puhábbat (igaz, nem ilyen minimál receptből). Ízre viszont finom, és meglehetősen laktató is, úgyhogy további kísérletezésre érdemes. Kipróbálok majd más kenyérreceptet is ezzel a lisztkeverékkel, valamint különféle péksüteményekbe is el bírom képzelni.

Zakuszka 2010 (vegán)

Pár hónapja megismertettem keresztanyámmal a zakuszkát, és annyira megtetszett neki, hogy most, a szezon eljöttével együtt főztünk - neki egy adagot hagymával, nekem meg egyet hagyma nélkül. Az alap most is Kaldeneker György receptje volt, picit a rendelkezésre álló zöldségekhez szabva.


Került bele:

• 0,5 liter étolaj
• (5 nagy fej vöröshagyma, összevágva, mint a pörköltbe - ez az enyémből kimaradt)
• 1,5 liter darált paprika (kb. 2 kg friss, vastag húsú paprikából)
• 1 közepes cukkini, meghámozva, kibelezve, kis kockákra vágva
• a cukkininél valamivel kevesebb főzőtök ugyanúgy előkészítve (kevés volt a cukkini, de a tök remekül pótolta)
• 4 babérlevél
• 2 teáskanál szárított bazsalikom
• 1 liter paradicsom, lehéjazva, apróra vagdosva, a kiengedett vékony leve nélkül (kb. 1,5 kg friss paradicsomból)
• 7 dl natúr padlizsánkrém (kb. 1,5-2 kg egészben megsütött padlizsán kikapart húsa)
• 3 teáskanál só (a hagymásba 4, mert ő sósabban szereti a dolgokat)
  

Ebből lett valamivel több, mint 5 liter kész zakuszka.

Én ezt a legritkább esetben fogyasztom kenyérkenceként, inkább egyéb ételekbe építem be télen, mint például:

• Zakuszkás-sajtos lepény
• Zakuszkás-sajtos sült gombafejek krumplival
• Zakuszkával rakott krumpli
• Túrógombóc mellé
• Gombás-zakuszkás halrakottas rizzsel

Idő: kb. 4 óra alatt van meg egy adag mindenestül; amíg fő, közben folyamatosan lehet előkészíteni mindig a következő alapanyagot, illetve a végén az üvegeket
Pénz: 1600 Forint az egész adag
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Vörösboros karalábéleves (vegán)

Szokatlan, de finom kombináció ez a tartalmas leves:


1 nagy (de semmiképp sem fás!) karalábét meghámoztam, kis kockákra vágtam, és "bepácoltam" 1,5 dl vörösborba, amibe pár ág friss kakukkfüvet tépkedtem. Nálam most csak néhány órát állt a hűtőben, amúgy egy éjszakát kellett volna - talán tényleg jót tett volna a színének (no, majd legközelebb...). Ezzel egyidőben vízbe áztattam 1/2 bögre megmosott barna rizst is.

Egy megfelelő méretű fazékban felmelegítettem egy evőkanálnyi olívaolajat, majd hozzáadtam az áztatóvizétől megszabadított rizst. Aztán jött hozzá a karalábé mindenesül, meg annyi víz, hogy jól ellepje az egészet (kb. fél liter). Ízesítésnek került bele 1 evőkanál natúr vegamix, pár tekerésnyi frissen darált tarkabors meg némi só. Miután felfőtt, kis lángon, lefedve addig főztem, míg a rizs és a karalábé megpuhult (kb. 25-30 perc). Nem lett az az átütően szép színe a végére, mint vártam, de az íze kárpótolt! :) 2 bőséges vagy 3 normál adag.

A kiinduló recept Lajos Mari - Hemző Károly: 99 leves 33 színes ételfotóval című könyvében szerepel Toledói vörösboros karalábéleves néven. A szalonnát kihagyva és húsleveskocka helyett vegamixet használva egy ízletes és különleges vegán fogás lett belőle. A rizst is lecseréltem barnára - abszolút nem feltűnő benne a mássága, csak ezt már az elején bele kell tenni a hosszabb főzési ideje miatt -, valamint az aktuális lehetőségeimhez szabtam a fűszerezést.

Idő: a felrakástól számítva egy jó fél óra elteltével lehet enni, de az áztatás miatt előzetes tervezést igényel; a munka része kb. 10 perc
Pénz: kb. 200 Forint volt a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj és a fűszerek egy része kivételével.