Tárkonyecet

Idén különösen nagyra és - a szorgalmas nyírásnak köszönhetően - sűrűre nőtt a kertemben a tárkony. Még most is teli van zsenge hajtásokkal, amiket viszont ekkora mennyiségben nem tudok már frissen felhasználni a konyhában a fagyokig. Ma leszüreteltem egy jókora adagot, és a bodzaecet mintájára tárkonyecetet készítek belőle:

A tárkonyágakat beletömtem egy (720 ml-es) befőttesüvegbe, felöntöttem egy fél liter fehérborecettel, majd egy celofánnal kibélelt fedőt csavartam rá (a bélésre azért van szükség, mert így biztosan nem marja ki az ecet a fedő belsejét). Eltettem a kamrába (hűvös, sötét helyre), időnként majd megforgatom, aztán egy-két hónap elteltével leszűröm, visszaöntöm a borecet eredeti üvegébe, és átcímkézem. Egyelőre saját használatra gondoltam, s ha beválik, akkor elkövetkező években gasztroajándéknak is szóba jöhet, természetesen néhány hozzáillő recept kíséretében.

Idő: kb. 15 perc munka + legalább 1 hónap érlelés
Pénz: 280 Ft volt a felhasznált fehérborecet, a tárkony meg ingyen nőtt :) (és ekkora mennyiségben nemigen vásárolható)
Hazai alapanyagokból.

Krumplilepény paprikalekvárral (és egyéb variációk a témára)

Mióta sikerült kellőképpen leegyszerűsítenem, gyakran készítek krumplilepényt. Hámozott nyers krumplit éles reszelő nagy lyukán lereszelek egy tányérra, majd vékonyan kiolajozott és felmelegített palacsintasütőbe nyomkodom, 1-1,5 cm vastag rétegben. Kis lángon addig sütöm, míg pirul az alja (úgy érzésre, meg kicsit félrecsúsztatva alá lehet kukucskálni). A tányérra csúsztatom, majd visszaborítom a serpenyőbe. Villával lenyomkodom, és a másik oldalát is megsütöm (ez már kicsit gyorsabban megy). A tányérra borítom, hogy a forró oldala kerüljön felülre. Tálaláskor picit sózom, meg ízlés szerinti feltétet rakok rá. Lassan érdemes sütni, akkor lesz szép és enyhén ropogós külseje és puhára párolódott belseje. Nem az a pár perces művelet, de a megfordításon kívül nem igényel figyelmet, nyugodtan lehet addig mást csinálni.

Legtöbbször parenyicát reszelek a tetejére, vagy pedig natúr joghurttal, esetleg tejföllel kenem meg, de tejmentes lehetőségek is akadnak szép számmal: most éppen a nemrég készített paprikalekvár maradékát kentem rá, de ettem már padlizsánkrémmel vagy zakuszkával is (igazából mindenféle kenyérkence vagy szósz szóba jöhet). További variációs lehetőség, ha magát a lepényt nem tisztán krumpliból készítem, hanem annak legfeljebb harmadát valami más, jól reszelhető zöldségre cserélem. Ezek közül a pasztinákos a kedvencem, de a maga nemében mindegyik jó. Nem vega módozatban pedig megfordítás előtt ki lehet rakni a tetejét kolbásszal vagy húsos szalonnával, és úgy készre sütni. Vagyis van egy alap, és ez aztán könnyen igazítható mindenféle ízléshez; egyformát eszünk, és mégis ki-ki olyan változatban, amit igazán szeret.

Idő: bő fél óra elteltével lehet enni, de csak 5-10 percnyi munka van vele
Pénz: bő 1/2 kg krumpli kell adagonként a natúr lepényhez, ehhez jön még a választott feltét ára (egy százasból már nagyon komoly és tartalmas adag kijön!)
Megoldható hazaiból.

Mai bányászszerencse a kert aljában

A tavalyinál majdnem egy hónappal tovább bírtam türtőztetni a kíváncsiságomat, de ma kimentem az ásóval, és megnéztem, mit rejt a föld a csicsókaültetvényem alatt:

Lesz ez még nagyobb is, ámbár a zsenge apraja egy alapos mosás után nagyon finom ropogtatnivaló csak úgy, nyersen, minden nélkül...

Közben nyitott szemmel jártam és tájékozódtam a témában, így a régiek után nemsokára jönnek új receptek is a témában. Meg ugye remélhetőleg nem csak tőlem ;)

"Mocskos" tészta

Gyors, egyszerű ebéd egy munkás hétköznapra:

Kifőztem egy negyed csomag durumbúzás szélesmetéltet (így), leöntöttem róla a főzővizet, majd még a fazékban összekevertem annyi szilvalekvárral, hogy jól bevonja mindenhol (nekem ehhez úgy három nagy evőkanálnyi lekvárra volt szükség). Deszkán, késsel durvára vágtam egy kis marék diót, és tálaláskor rászórtam a lekváros tészta tetejére. Ez a mennyiség 1 adag, igény szerint lehet többszörözni.

Az alapötletet itt találtam a receptek között, a nálam felejtős dolgokat nemes egyszerűséggel kihagyva ez maradt belőle.

Idő: 15 percen belül lehet enni, és minimális munka van vele
Pénz: kb. 75 Ft / adag
Durumtésztából az olaszra esküszöm még mindig, a többi hozzávaló viszont hazai volt.

"Lecsó-szósz"

Már nagyon vadásznom kell az üres üvegeket itthon, de ivólevesből még leltem egy egész tálcával. A belevalót meg vadászni se kellett, hiszen még mindig bőség van belőle a piacon, ráadásul szinte fillérekért. Ehhez a menethez most 2 kg érett paradicsompaprikát és 3 kg rostos fajta paradicsomot használtam fel. Így még a színe is nagyon szép lett - ízre másmilyen paprikából is jó, a kinézetének viszont sokat jelent, ha szép piros az alapanyag. Aki szereti a csípőset, ilyen paprikával is bolondíthatja. A két alkotórész aránya ízlés szerint változtatható, több paprikával sűrűbb, több paradicsommal folyósabb lesz a végeredmény.

A hozzávalókat megmostam, a paprikák csutkáját és magjait eltávolítottam, és késsel mindent összedaraboltam nagyjából. Húsdarálón áthajtottam, majd egy nagy fazékban jól átforraltam, nagy lángon, eleinte lefedve, majd fedő nélkül; akkor jó, mikor már folyamatos kevergetés mellett is láthatóan forr - ez azért lényeges, mert a hőkezelés fogja tartósítani, nem kerül bele semmilyen tartósítószer. Nyers állapotához képest valamivel hígabb lett, de azért még így is igen tartalmas. (Be lehetett volna forralni egészen sűrűre is, illetve úgy lehetett volna ebbe az irányba módosítani az állagát, ha azt a vékony levet, amit a feldarabolt paradicsom meg a darált paprika engedett, nem öntöm hozzá; a sűrűbb anyagra azonban oda kell figyelni a főzéskor, nehogy odakapjon az alja.) Előkészített üvegekbe töltögettem egy üvegkancsóból, kanállal segítve a sűrejének, hogy nagyjából egyformán jusson belőle minden üvegbe. Lezárás után szárazdunsztba fektettem őket, hogy lassan hűljenek ki.

A darálás miatt nyugodtan el lehet tekinteni a hámozástól, ilyen kis méretben egyáltalán nem zavaró benne se a paprika, se a paradicsom héja. Én ezt a darabos állagot kedvelem, de természetesen ízlés szerint lehet simábbra is turmixolni.

A készáru minden olyan ételhez felhasználható, amibe szezonban friss paprika és paradicsom kerül az íze miatt, de vagy nem akkora mennyiségben, hogy nagy üveg lecsót legyen érdemes bontani miatta, vagy nem illenek bele a paprikacsíkok. Ízében ez is hasonló, csak az állaga más. Szándékosan nem fűszereztem semmivel most, mert így nagyobb mozgásterem lesz a felhasználáskor.

Idő: 1,5-2 óra
Pénz: 460 Ft volt a fenti mennyiség, amivel 11 db 330 ml-es üveg lett teli (42 Forint / Kubus üveg) + maradt egy kis kóstoló
Csakis hazai alapanyagokból, közvetlenül a termelőktől beszerezve.

------------------

Utólagos kiegészítés:
Amikhez felhasználtam:

• Magos-lecsós egyveleg
• Lencse-rizs egytál lecsósan
• Lencsés-savanyúkáposztás egytál vagy leves

Narancsos-vaníliás fügedzsem

Megint sikerült nagyobb adag finom fügéhez jutnom a hétvégén, így a múltkori lekvár sikerén felbuzdulva most dzsemkészítésre adtam a fejem. Ezúttal más gyümölcs meg némi fűszerezés is került mellé, és mivel rövid főzési időt és inkább darabos állagot céloztam meg, egy kis dzsem kocsonyásító is elkélt bele. A cukrozástól újfent eltekintettem, szerintem a füge édessége bőven elég volt bele, de akinek nem ízlik így, fogyasztáskor majd összekeveri egy kis mézzel. Különleges ízű, illatos csemege, gasztroajándéknak is kiváló.

2 kg fügét megmostam, a csomája felől a vastagabb héj részét levágtam, majd a megmaradó gyümölcsöt kis cikkekre aprítottam. 2 nagy narancsot alaposan megmostam, és a héjából a narancssárga részt lereszeltem a tökreszelőn, a húsát pedig kifiléztem, és kis kockákra vágva a fügéhez adtam. 1 nagy citrommal is megtettem ugyanezt, csak a reszeléshez a sajtreszelőt használtam inkább, és a húsát is apróbbra vagdostam. (A 2 narancs kb. 70 dkg, a citrom meg 15 dkg volt egészben.) Felhasítottam 1 vaníliarudat, és a gyümölcsökhöz kapartam a magjait, valamint a rúd maradékát is beletettem egészben. Hozzákevertem 1 csomag 3:1-es dzsemfixet is. Felforraltam, és időnként megkeverve addig főztem, amíg a héjas fügedarabkák megfőttek benne, de amúgy még bőven darabos állagú volt (kb. 10 perc az alágyújtástól számítva). Kóstolással megállapítottam, hogy szerintem épp ízletes így, nem kívánja az édesítést. Kivettem a vaníliarudat, a dzsemet pedig előkészített üvegekbe kanalaztam, lezárás után pár percre fejreállítottam, majd szárazdunsztban hagytam kihűlni. Ebből a mennyiségből 2 liter dzsem lett, nálam most igen vegyes méretű és alakú üvegekben így szezon végén.

Megjegyzések a fügével kapcsolatban: Az ehhez megfelelő füge érett, kívül puha, de megnyomva gyorsan visszanyeri alakját. A kemény nem elég érett még, és sajnos ez nem utóérő, ráadásul ilyenkor a még nem annyira ízletes húsa mellett a héjában kifejezetten fanyar tejnedv van (a csoma levágásakor jól látszik az előtörő fehér lé; de hámozáskor ez jórészt lejön belőle, nem rontja a kész dzsem ízét). A túl puhákkal is érdemes vigyázni, mert bár héjuk szinte alig, erjedt ízű lehet a belsejük; az már ne kerüljön bele a dzsembe. Nekem ez most két fajta füge volt (két helyről hoztam el a piacon az utolsó egy-egy kilót), egy apró szemű zöld, meg egy nagyobb szemű sárgás-barnás külsejű - ízre viszont mindkettő nagyon finom volt, és pár szem kivételével a legjobb érettségi fokú.

Tippek a citrusok előkészítéséhez: A reszelés csak friss, kemény, viszonylag vastag héjú gyümölcsök esetén működik. Ha nem ilyen a rendelkezésre álló alapanyag, akkor inkább zöldséghámozóval vágom le a színes héjrészt, majd ezeket a darabokat összefogva deszkán vágom keskeny csíkokra. A filézéshez pedig eltávolítom a fehér részt, meg még a szeletek alját is levágom vékonyan (késsel vagy zöldséghámozóval), majd késsel kiemelem az elválasztók közül gyümölcshúst. Az első szeletnél mindkét oldalon benyomom a kést és lefejtem a belső héjat, az utána következőknél pedig már csak a még egyben lévő gyümölcsrész felől, és így kifordítom a szeletet a belső héjából.

Az alapul szolgáló receptet Nóránál olvastam, köszönet érte!

Idő: bő másfél óra alatt lett kész mindenestül
Pénz: 1500 Ft
A hozzávalók jellegéből adódóan itt most a külföldiek is jelentős arányban képviseltették magukat (narancs, citrom, vanília), a füge viszont környékbeli volt, és a dzsemfix is magyar gyártmány. Ennyi belefér időnként :)

Krumpli-karfiol rakottas (vegán)

1 közepes fej karfiolt kis rózsákra szedtem. Utána krumplit hámoztam, majd szeleteltem (hullámosra, hogy majd jobban tapadjon rá a szósz), annyit, hogy körülbelül az előkészített karfiollal egyforma mennyiségű legyen (nekem most egy három literes tál lett velük teli).

Kevés olívaolajon enyhén átpirítottam 3 púpozott evőkanál rizslisztet, majd állandó keverés mellett apránként felöntöttem vízzel (így nem lett csomós, pedig csak egy sima kanállal kevertem). Kb. fél liter víz kellett ahhoz, hogy egy tejföl-sűrűségű massza legyen. 1 teáskanál sóval és 1 teáskanál kurkumával ízesítettem. (Lehet bátran fűszerezni, ne legyen rizses íze, meg a zöldségek úgyis sokat elvesznek az erejéből.)

Egy nagy tepsibe raktam az előkészített zöldségeket, majd eloszlattam rajtuk a mártást, és a kanállal óvatosan összeforgattam, hogy mindenhol bevonja vékonyan.

180 fokon 40 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. A zöldségek előfőzését/párolását kihagytam, így sokkal intenzívebb a saját ízük a kész ételben, és vajpuha állag helyett inkább haraphatók.

Tálaláskor megszórtam egy kis őrölt csemegepaprikával, meg petrezselyemzöldet morzsoltam a tetejére. Ez a mennyiség 3 bőséges adag főétel, vagy 4 adagnyi köret.

A kiindulópont Renáta Rakott karfiolja volt, csak az elkészítését cseréltem az ennél a fűszeres tejfölös receptemnél már jól bevált módra. Nyilván bármelyiknek tetszőlegesen választható meg a fűszerezése, így a tejes mellett most már egy vegán változat is van a repertoáromban.

Idő: egy jó óra a tálalásig, de csak 20-25 percnyi munka
Pénz: kb. 150 Ft a fenti mennyiség, persze csak karfiolszezonban
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Birsalmás muffin (vegán)

4 közepes birsalmát (kb. fél kiló) alaposan megmostam, majd a magház eltávolítása után kis darabkákra vágtam, és fél liternyi enyhén citromos vízbe tettem (épp ellepte a lé). 1 evőkanál barnacukor hozzáadásával éppen puhára főztem. A végén pedig leszűrtem és jól lecsepegtettem a birsdarabokat a létől.

Közben egy nagy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 2 bögre (240 ml-es) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 2 evőkanál őrölt lenmag
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 2 evőkanál barnacukor (édesszájúak tegyenek többet)

Aztán hozzáadtam az alábbiakat is:

• 1 teáskanál vanília kivonat
• 7-8 dkg olvasztott margarin, amiből előbb egy tollkenő segítségével kikentem a muffinforma mélyedéseit (lehet helyette vajat vagy olajat használni, kinek-kinek hite szerint - vajjal persze nem vegán a recept)
• 1 jó bögrényi kompótlé, hogy könnyen keverhető, de nem túl folyós tészta legyen (a maradék levet meg megittam)
  

Végül beleforgattam a főtt birsdarabokat is.

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam, 12 felé elosztva (elég nagyok lettek, de két tepsivel meg messze nem lett volna, és pár darab miatt nem tartottam érdemesnek a kétkörös sütést).

Nálam 180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. Akkor sült át, ha a beleszúrt fogvájó tisztán jön ki (tűpróba). A kész muffinokat pár percig állni hagytam a formában, majd óvatosan szedtem ki, mert ahol a szélére keveredett birsdarab, ott egy picit odatapadt (viszont nagyon finoman meg is pirult). (A magam részéről továbbra sem tervezem a rászokást a papír használatára, inkább vállalom ezt a kis kényelmetlenséget néha.)

Illatos, ízletes, extra gyümölcsös sütemény lett, ami még másnap sem száraz.

A kiindulási alap a neten számtalan helyen (például itt) fellelhető Birsalmás muffin recept volt. Reform-vegán kivitelben meg én így képzelem.

Idő: egy jó óra alatt megvan mindenestül
Pénz: kb. 250 Ft
A fő hozzávalók hazaiak voltak, az ízesítők - jellegükből adódóan - nem.

Nyári íz télire: Padlizsános-paprikás paradicsomszósz

Padlizsánkrémnek indult, de ahhoz kevés volt a padlizsán. Volt viszont finom paprika és paradicsom is, és a mennyiség növelésén túl az ízét is gazdagította, hogy ezeket is hozzátettem. Igaz, így inkább szósz lett - mert közben kitaláltam, hogy nem fogom pürésíteni, hanem darabosra hagyom. Ízesítésnek egy kis sót kívánt még mindenképp, a zöldfűszert viszont nem tettem hozzá most, hanem majd felhasználáskor fogom, amelyikhez épp kedvem lesz (mindig mást és mást).

A hozzávalókat megmostam, lecsepegtettem.

A paradicsompaprikákat kettévágtam, csutkájukat eltávolítottam, majd egy nagy tepsire sorakoztattam őket, vágott felükkel felfelé.

A padlizsánokat szintén kettévágtam hosszában, és késsel bekockáztam a húsukat, mélyen, de vigyázva, hogy a héjukat ne vágjam el. (Így nem krémesre sül, mint egészben, hanem tartása marad a padlizsánnak.) Ezeket is a tepsire raktam, vágott oldalukkal felfelé, helyenként második réteget is nyitva. (A sózás-állatás-leöblítés műveletsor kihagyásával se lett keserű, és fakés hiányában végig fém késsel dolgozva se lett rossz a színe. Részemről ennyit a padlizsánnal kapcsolatos klasszikus hiedelmekről.)

200 fokon 45 perc alatt megsültek, előmelegítés nélkül. Akkor jó, mikor a paprika láthatóan barnul itt-ott, a padlizsánok héja sem fényes lila már, a vágott oldaluk pedig pirul.

Egy nagy fazékba borítottam őket mindenestül, és lefedve állni hagytam, hogy a saját gőzében leváljon a paprika héja, és a padlizsán is összetöppedjen egy kicsit. Mikor langyosra hűlt, meghámoztam mindegyiket, és kis kockákra vágtam. (Így nem megy annyira szét, mintha darálnám, viszont bántóan nagy darabok se maradnak benne.)

A paradicsomokat forró vízbe mártottam, majd lehúztam a héjukat, és felcikkeztem őket egy nagy fazékba.

Feltettem főni, és mikor engedett valamennyi levet, akkor tettem hozzá az előkészített padlizsánt és paprikát. Időnként megkeverve alaposan átforraltam, közben sóval ízesítettem. Ketchup sűrűségű, de darabos szósz lett belőle, a sült zöldségek átható ízével.

A forró szószt üvegekbe kanalaztam, celofánnal bélelt fedőt csavartam rájuk, majd szárazdunsztba fektetve hagytam kihűlni.

Felhasználtam hozzá körülbelül 1,5 kiló padlizsánt, 1,5 kiló paradicsompaprikát, 2,5 kiló paradicsomot (a hosszúkás, rostos fajtából) és 1,5 teáskanál sót. Ebből lett 10 db 330 ml-es üveg szósz.

Terveim szerint kifőtt tésztára (ha gyorsan kell rá valami, a zöldséges szósz alternatívájaként), rakott ételekbe (zöldségekhez besamelmártás helyett, lasagne lapok közé, stb.), sült zöldségekhez mártogatónak, vagy egyszerűen csak kenyérhez kanalazva fogom majd elfogyasztani (a zakuszkához hasonlóan), ámbár leves alapnak se lehet rossz (csak én nem vagyok leveses)...

Idő: összesen ráment egy fél nap, de ebből csak másfél órányi volt a munka
Pénz: 700 Ft az egész
Hazai alapanyagokból.

---------------------

Utólagos kiegészítés:
Ezekhez használtam fel:

• Krumplilepényt megkenni (vegán feltét)
• Barna rizs, nyári sült zöldséges szósszal
• Gombás pizza

Pirospaprika-lekvár, Kaldeneker után szabadon

Korábban készítettem már a mesterszakács receptje alapján ilyet (persze már akkor is jóval kevesebb cukorral), csak akkor annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy piros helyett zöld színű paprikám volt hozzá. Idén viszont már most különösen kedvező árú a paradicsompaprika, ráadásul friss, érett, jó minőségű darabok.

2,5 kilónyi érett paradicsompaprikát megmostam, majd mindegyiket kettévágtam, és eltávolítottam a csutkáját és a magjait. (Szerintem nyersen könnyebb kiszedni az összes magot, és ha netán valamelyik paprikának rossz a belseje - ennél a fajtánál elvétve elő szokott fordulni a legjobb beszerzésben is - azt is időben észreveszem így.) A fél paprikákat egy nagy tepsire sorakoztattam úgy, hogy a vágott felük legyen fölül - így sütés közben a lé bennük marad, nem folyik ki és ég rá a tepsire. A legnagyobb tepsimre majdnem rá is fért mind, a kimaradókat viszont nem tartottam érdemesnek külön felvonásban sütni, így inkább raktam belőlük még egy (messze nem teljes) réteget.

200 fokon 45 percig sütöttem, előmelegítés nélkül - ekkor már az illata és a színe is arról árulkodott, hogy kész van.

Egy nagy fazékba öntöttem az egészet, és lefedtem, hadd álljon a saját gőzében. Mikor langyosra hűlt, lehúztam a héját.

A meghámozott paprikadarabokat a kiengedett levükkel együtt összeturmixoltam, majd feltettem főni (azért levestül, mert kevés is volt, sűrű is volt, és nagyon finom - sajnáltam volna kihagyni belőle, az állagát meg ennyi nem rontotta el). Az ízesítés nálam most a visszafogottság jegyében így alakult: 3 teáskanál só, 2 evőkanál gyümölcscukor, 1/2 citrom leve, 75 ml almaecet, 1 csípős paprika (egészben tettem bele, a végén pedig kivettem).

10-15 percig főztem gyakori kevergetés mellett (figyelni kell rá, mert csapkod, ráadásul igen élénk a színe is), majd előkészített üvegekbe töltöttem még azon forrón, lezárás után 5 percre fejreállítottam, aztán pedig egy plédbe csavarva hagytam kihűlni.

Frissen nem igazán voltam kibékülve az ízével, számomra az ecet nagyon "kilógott" (a csípősség beállítása miatt sokat kellett kóstolgatnom - azt akartam, hogy legyen egy picit erős, de ne adjon tűzleheletet). Másnapra viszont szépen "összesimult" - még jó, hogy lett a végén egy kis maradék, amin ezt tudom tesztelni :)

Felhasználási ötletek:

• szendvicsekre, hidegtálakhoz ízesítésnek és díszítésnek (piros arany helyett)
• kencének: kenyérre, krumplilepényre
• péksüteményekbe tölteléknek (nem kocsonyásítótól sűrű, így melegítés hatására se olvad folyósra) (például ilyen csigákba, a grillezett paprika helyett)
  
• ételekbe ízesítőnek és színezőnek
• különleges gasztroajándék
  

Idő: összesen ráment egy fél nap, de ebből csak egy bő órányi volt a munka
Pénz: kb. 450 Ft volt a fenti adag, amivel 8 db 1,5 dl-es üveg lett teli, meg maradt egy kávéscsészényi kóstoló
Hazai alapanyagokból, az ízesítők egy része kivételével (nyilván jellegükből adódóan).

Mese-mákos almás pite (vegán)

Ez mese-finom lett! Szerintem :)
Semmi különös hozzávalókból egy igen jól eltalált kombináció:


A töltelékhez 1 kiló 20 deka almát és 80 deka körtét négybe daraboltam, eltávolítottam a magházat, majd erről az oldalukról lereszeltem a negyedeket. (Így nem kell meghámozni; csak egyszerűen kireszelem a gyümölcsöt a héjból, ami egészben visszamarad a végén. Éles reszelővel villámgyorsan megvan.) Hozzáfacsartam 1/2 citrom levét, ízesítettem 1 teáskanál őrölt fahéjjal és 1 evőkanál vanília kivonattal, valamint belekevertem 15 deka egész mákot, és egy lábasban feltettem főni. 4 púpozott evőkanál keményítőt simára kevertem egy kis vízben, majd a rotyogó töltelékhez adtam, és ezzel is főztem még pár percig (ez olyan közepesen leves gyümölcs volt, szárazabbhoz kevesebb, még levesebbhez több keményítő kell, hogy a végén jó állagú legyen a töltelék). Édes fajta volt az alma is meg a körte is, úgyhogy kóstolás után megállapítottam, hogy ez így jó is lesz, kár lenne édesíteni.

A tésztához az alábbiakat gyúrtam össze: 30 deka teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 evőkanál méz, 1 csipet só, bő 1/2 dl étolaj (úgy szemre), kb. 2 dl víz (egy puha, de nem ragadós tésztát kell kapni).

26 cm-es kapcsos tortaformát vékonyan kiolajoztam. Lisztezett felületen kerekre nyújtottam a tésztát, úgy, hogy a közepére téve a formát kb. 10 cm-rel nagyobb legyen körbe. Beleemeltem a formába, eligazgattam a szélét, majd beleöntöttem a tölteléket, és a túllógó tésztarészeket ráhajtottam.

180 fokon bő fél óra alatt sült meg, előmelegítés nélkül (a tésztát kell nézni, ha az pirul, akkor jó).

Frissen felvágva szétcsúszik a töltelék, kihűlve viszont jól szeletelhető. Ezekkel az arányokkal extra gyümölcsös, aki ezt túlzásnak tartja, felezze a tölteléket. Muffinformában, kis "kosárkáknak" megsütve is el bírom képzelni (ehhez a változathoz arányában mindenképpen több tészta és kevesebb töltelék kell, hiszen külön-külön mindegyiknek van oldala).

A töltelék alapötletét a KarácsonyVarázs oldalon találtam, Mese-mákos almalekvárként. A dzsemfix (pektin) kihűlve sűrít, itt viszont a tészta elázása ellen már korábban is szükség van erre - ezért használtam inkább keményítőt a célra. A barnulás témát pedig szépen elintézi a fahéj és a mák, így a sok savanyút és a sok édeset egyaránt ki tudtam hagyni, maradt a gyümölcsök meg a mák íze, amit én nagyon kedvelek így magában.

Ha sikerül megfelelő alapanyagot beszereznem, no és megfelelő üvegeket összevadászni, akkor dzsemként is elkészítem majd ezt a kombinációt. De akár ezt a keményítős változatot is el lehetne tenni nagyobb üvegekbe, és akkor igen gyorsan elkészíthetővé válik ez a finom sütemény, körteszezonon kívül is.

Idő: egy jó óra, amiből fele az elkészítés, fele a sütés (tálalni viszont csak kihűlve célszerű)
Pénz: 550 Ft az egész, amiből 12-15 nagy szelet kitelik
A fő alapanyagok hazaiak voltak, az ízesítőkből nem mind (jellegükből adódóan).

Szőlőbefőtt

A hétvégén beszerzett kemény, nagy szemű fajta szőlő egy részéből befőttet készítettem a szokásos módon. Mivel én frissen is magostól eszem a szőlőt, ehhez se bajlódtam a magozással. Kb. 3/4 részére összeesett a gyümölcs, és ezúttal majdnem ellepi a lé a szemeket.

Elképzelésem szerint nem csak mint befőtt lesz finom, hanem természetes édesítőként is lehet majd használni (s ha az adott esetben mégis inkább mag nélkül volna jó, majd akkor kiszedem a szükséges mennyiségből - ezt a fajta szőlőt egyébként nem nehéz magozni). Legfőképp a dzsemkészítés jutott eszembe a témában: nyárvégi-őszi gyümölcsökből eddig is többféle ilyet készítettem (körtével, birssel, de még bodzával is), de ennek segítségével a szőlőszezonon kívül érő gyümölcsökből is lehetséges lesz ez.

Vegyes befőtt műfajban ezúttal csak a szőlő + körte kombinációból lett néhány üveggel.

Idő: kb. 45-50 perc / 3 üveg (üvegmosás, berakás, dunsztolás), ebből kb. 20 perc munka (remekül lehet mellette mást csinálni, én például számítógépes munkával párhuzamosan szoktam - a befőttberakás pont elmegy szempihentető szünetnek, és kifejezetten jó, ha a kidunsztolt befőtteket nem azonnal teszem át a kuktából a szárazdunsztba, hanem kicsit később)
Pénz: kb. 110 Ft/üveg (3/4 kilónyi szőlő belemegy a szabvány, 720 ml-es üvegbe)
Olyannyira hazai alapanyagból, hogy a házamtól alig pár kilométernyire termett.

Paradicsomos lencse

1 bögre (2,5 dl) barna lencsét beáztattam egy éjszakára. Az áztatóvizet leöntve egy közepes lábasba raktam az időközben alaposan megdagadt lencsét, és öntöttem rá 1 bögre friss vizet, majd alágyújtottam. (Így igen rövid leve lesz, de ízlés szerint lehet levesesebbre is készíteni. A főtt lencsében szerencsére van egyfajta önbesűrítő hajlam, úgyhogy akkor sem lesz vékony a leve.) Megvártam, míg felforr, aztán kis lángon, lefedve főztem tovább. Kevés sóval és 5-6 összetépkedett zsályalevéllel ízesítettem. Amíg főtt, meghámoztam és cikkekre vágtam úgy fél kilónyi paradicsomot (annyira érett volt már, hogy forró vízbe mártás nélkül is le lehetett húzni a héját). Mire ez meglett, a lencse is majdnem puha volt már. Hozzáadtam a paradicsomot, és ezzel már épp csak összefőztem, hogy a cikkek ne menjenek szét. Közben kitaláltam, hogy egy evőkanálnyi magos mustár kellene még bele - és tényleg nem rontotta el a kicsit csípős, kicsit savanykás íz, amit adott neki! Így igazán finom lett ez az egyszerű, gyors ebéd. 2 adag.

Idő: kb. 20 perc, ha nem maradt el a lencse beáztatása
Pénz: kb. 160 Ft a 2 adag
Hazai alapanyagokból.

Gabonapelyhes sós rúd

Eddig csak édes ízvilágú gabonapelyhes kekszeket sütöttem, épp ideje volt már egy sósat is kipróbálni:

Tésztát állítottam össze az alábbiakból; előbb kanállal összeforgatva, majd kézzel gyorsan összegyúrva:

• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 15 dkg gabonapehely (nálam most árpa) (esetleg érdemes lehet kicsit megdarálni, vagy apró szemű zabpelyhet használni inkább)
  
• 3 evőkanál napraforgómag, amit deszkán, késsel kicsit összedaraboltam (de mehetett volna helyette szezámmag, lenmag, tökmag, stb.)
  
• 1/2 teáskanál só
  
• bő 1 dl étolaj, úgy szemre
• víz; nekem bő 1 dl kellett a megfelelő állaghoz (már nem szétesős, de még nem is ragadós)
  

• + 1/2 csomag sütőpor, ami most kimaradt, de legközelebb mindenképpen tennék bele
  

1-1,5 cm vastagra nyújtottam, és késsel kb. 1,5 cm széles csíkokra, azokat meg 2-3 darabba vágtam, és az így kapott rudakat szilikon sütőlapra sorakoztattam. (A benne lévő egész pehelyszemek miatt nem lehet nagyon kis darabokra vágni; kisebb szemű vagy durvára darált pehellyel készítve csinosabbra formázható.) Nekem most 26 darab lett, és ez a mennyiség kényelmesen ráfért a tűzhely nagy tepsijére. 180 fokon kb. fél óra alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Egyszerű, de finom, enyhén ropogós sós csemege lett, ami a pelyhekkel és a magokkal jól variálható. Biztos nem utoljára készítettem.

A receptet a Reformnasik oldalon böngészve találtam, köszönet érte Maricának!

Idő: kb. 45 perc, amiből 15 percnyi csak a munka
Pénz: kb. 200 Ft a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

Mogyorós-mézes keksz

Idén sem lehet panaszom a mogyorótermésre, úgyhogy gyorsan belehúztam a tavalyiból még meglévő adag pusztításába. Közkívánatra gyakran sütök nagyon mogyorós kekszet, most pedig egy még annál is mogyorósabb receptet próbáltam ki. Bár eléggé hasonlít a kettő, a nagyobb mennyiségű méz egészen más jellegű kekszet eredményez.

Lágy, de nem ragadós tésztát készítettem az alábbiakból:

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg méz (vegyes virágmézet használtam)
  
• 15 dkg darált bokormogyoró
• 8 dkg étolaj (szűk 1 dl, úgy szemre)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• a fentiek alapos elkeverése után még kb. 1 dl víz kellett az összeállításhoz
  

Kikent sütőlemezekre kekszeket formáztam belőle a keksznyomó segítségével. A mintegy 90 darab 2 nagy és 1 kis tepsin fért el.

Nálam 180 fokon 15 perc sütés kellett neki; amikor a széle kezd láthatóan barnulni, akkor van kész. Frissen kifejezetten puha, de kihűlve sem bántóan kemény kekszek lettek, és a többi mézeshez hasonlóan ez is puhul álltában.

A kiinduló receptért nagy-nagy köszönet Szamócának. Nálam az összes liszt teljes kiőrlésű volt, és az édességéből is lejjebb vettem, azért kellett hozzá egy kis víz, hogy összeálljon. Könnyen formázható a keksznyomóval, csak arra érdemes ügyelni, hogy a mogyoróban ne legyenek nagyobb darabok, amik beakadhatnak a formázó lyukaiba (én diódarálón szoktam áthajtani, de a végén, a daráló szétszedésekor kijövő mogyorót nem ilyesmihez használom fel). Fahéjjal fűszerezve is ki fogom próbálni, mondjuk karácsonyi süteménynek.

Idő: kb. 1 óra alatt megvolt a sütéssel együtt, 15-20 percnyi munkával
Pénz: kb. 400 Ft a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

A vegán ételek hónapja

Örömmel csatlakoztam Siccike kezdeményezéséhez, így októberben igyekszem minél több vegán receptet írni és vegánsággal kapcsolatos élményeket megosztani. Ezeket az írásaimat a fenti logó jelöli majd, és remélhetőleg meglesz a tucat a hónap végére. Saját témaötleteim kifejtése mellett kérdésekre is szívesen válaszolok a témában, melyeket itt, megjegyzésben lehet nekem feltenni.

Paradicsompaprika-eltevés

Igen jó termés van errefelé paprikából az idén, így már most sikerült kedvezően hozzájutnom egy nagyobb adag paradicsompaprikához. A formásabbakat a hétvégén megtöltöttem fűszeres krumplipürével, a többiből pedig sós paprikakrém, amolyan házi "Piros Arany" (vagy valami hasonló ételízesítő) lett. (Nálam nem igazán megy a csípős, de aki szereti, kiegészítheti ugyanezt ízlés szerinti mennyiségű erős paprikával is, hogy inkább "Erős Pista" utánzat legyen.)

A paradicsompaprikákat alaposan megmostam, majd felvágtam, és eltávolítottam a csutkájukat. Nagyobb cikkekre daraboltam, hogy jól lehessen rakni a húsdarálóba, amin ezután áthajtottam. A ledarált paprika minden kilójára számítva 20 dkg sót kevertem hozzá, és kicsit állni hagytam. (Számos helyen olvastam ilyen receptet, 20-30 dkg sót írnak hozzá, ebből céloztam meg a tartomány alját - kevesebbet nem mertem tenni, mert ez tartósítja, és nyilván van egy minimális töménység, ami alatt már nem áll el, hűtőben sem.) Közben kitaláltam, hogy mivel dunsztolva úgyse lesz, kár erre "pocsékolni" a kis üveget (sajnos ilyenkor már hiánycikk, úgy kell összevadászni egy-egy adag dzsemhez), jó lesz ezt nagy üvegben is eltenni a hűtőbe (majd tiszta kanállal nyúlok bele mindig). Közvetlen fogyasztásra nem alkalmas, mert nagyon sós, de teáskanálnyi mennyiségben ételízesítőnek tökéletes. Nekem kifejezetten tetszik így darabosan, de persze lehetett volna finomra turmixolni is. Az sem baj, ha kicsit már fonnyadt a paprika, van elég leve így is, az viszont célszerű, ha jó érett mind, mert így szép a kész krém színe.

Idő: kb. fél óra alatt kényelmesen meglett 2 kilónyi paprikából; ebből maradt 1,5 kg darálva, ahhoz kellett 30 dkg só
Pénz: a fenti mennyiség 200 Forintból kitelt, és szerintem nem is csak saját fogyasztásra tart ki a következő szezonig a készáru (tele lett vele 2 darab 850 ml-es üveg, meg kimaradt még kb. 1 dl)
Csakis hazai paprikából, tengeri só meg úgysincs magyar.

* * *

Só nélküli, nagyobb mennyiségben is használható változatot hőkezeléssel tennék el. Tavaly kis kockákra vágott paprikát tartósítottam ilyen módon, és paprikaszezonon kívül jól is jött az íze. Természetesen ugyanez működik darált/turmixolt paprikával is, ha a tervezett felhasználási módhoz az az állag jobban megfelel. Érdemes akkora üvegekbe rakni, hogy 1-2 ételhez elfogyjon, mert felbontva hűtőben is csak néhány napig áll el.

További lehetőségként látom még a fagyasztást, készre aprított paprikából, kis adagokban. A daráltat például jégkockatartóban vagy üres tejfölöspoharakban fagyasztanám meg, utána pedig a formából kiszedve, egyszerűen egy nejlontasakba öntve tárolnám, így mindig ki lehet venni az egy-egy ételhez szükséges mennyiséget.

A fűszeres változatok kedvelőinek pedig ajánlom ezt a paprikalekvárt, amit Kaldeneker György receptje alapján készítettem két éve, igaz, akkor zöld színű paprikából, és már akkor is csökkentett cukortartalommal. Vajas kenyérhez, szendvicsekhez fogyott leginkább.

S ha már a sült paprikánál tartunk: Tavaly kápiából (és a vegyes ültetvényen annak kissé elfajzott rokonaiból) készítettem ilyet sokat, de paradicsompaprikából is jó lehet. Mint a hivatkozott bejegyzésben látható, igen sokoldalúan felhasználható alapanyag ez is.

Sajtos téglácskák

Egy nagy tálba beleszitáltam 35 dkg teljes kiőrlésű lisztet (kb. felesben volt rozs és búza), majd belekevertem 1/2 evőkanál szódabikarbónát és 1 teáskanál sót. Apróra reszeltem 1 guriga füstölt parenyicát (kb. 20 dkg, a "kirojtolódott" szélét megettem), és ezt is összeforgattam a liszttel. 1 kis pohár (175 g-os) natúr joghurtot és kb. 1 dl étolajat adtam még hozzá, és összegyúrtam. Nekem kellett még hozzá egy kis víz is, hogy puha, de nem ragadós tésztává álljon össze, amit majd jól lehet nyújtani alálisztezés nélkül. A végén 2 bő evőkanál egész mákot dolgoztam még bele (gondoltam, a barna liszt miatt a színe már úgyis fura, a fekete pöttyözés már nem oszt, nem szoroz, én viszont nagyon szeretem a mákot). Kinyújtottam, és amikor már majdnem elértem a kívánt kb. 1 cm-es vastagságot (bár a "vékonyság" találóbb szó lenne rá :), megszórtam szezámmaggal, és így fejeztem be a nyújtást (a "hogyan tapasszuk rá jól a szezámmagot megkenés nélkül" című feladvány megoldása ez). Késsel kis téglalapokra vagdostam (4*1 cm, de csak úgy szemre), azokat pedig szilikon sütőlapra sorakoztattam úgy, hogy kb. fél csíknyi hely legyen közöttük (egy tepsire úgysem férnek rá, így viszont az oldaluk is meg tud sülni). A leeső széleket (mert azért még így is lett egy kevés) összegyúrtam, és további darabokat formáztam belőle. 180 fokon kb. fél óra sütés kellett egy-egy menetnek, és 2 nagy tepsivel lett; amikor láthatóan barnul már a külseje, akkor jó (így lesz ropogós; túlsütve viszont kemény).

A forma Piszke Mákos-szezámos sörkorcsolyája, a tészta pedig Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyhájából a Sajtos rúd, némi módosítással. Elég aprólékos munka a formázás, úgyhogy legközelebb alighanem még lágyabbra csinálom a tésztát, és bevetem a keksznyomót.

Idő: kb. 2 óra a sütéssel együtt
Pénz: kb. 600 Ft az egész
Hazai alapanyagokból, a szezámmag kivételével.

Lekvárfőzős hétvége: szilvalekvár és fügelekvár

Úgy alakult, hogy kétféle kiváló lekvár-alapanyaghoz is hozzájutottam a hétvégi piacoláskor, így mindkét napra megvolt a hazaérkezés utánra az azonnali feladat (persze előbb még lement egy kiadós gyümölcs-reggeli).

A szombati adag 5 kiló magvaváló szilva volt, nagyon érett, a legutója. Igazából ez a legmegfelelőbb fajta alapanyag lekvárhoz, s valóban, jobban fizetett, mint a nagy szemű, amiből még a nyáron készítettem szintén lekvárt. Erről itt írtam, és most is ugyanezt az eljárást követtem. Ezt a szilvát nyersen nem éreztem annyira ízletesnek, de a lekvár nagyon kiváló lett belőle: nem csak édes, hanem kellően gyümölcsös ízű is. Így még 2 nagy (720 ml-es) meg 1 kis (370 ml-es) üveg szilvalekvárral gyarapodott a sufni tartalma. Ezt most egészen sűrűre főztem, így megfelelő lesz például a szilvalekváros papucs töltelékének.
Idő: kb. 15 perc az előkészítés + 8-9 órányi főzés (a használt szilvától és a kívánt lekvársűrűségtől is függ, hogy pontosan mennyi idő kell neki)
Pénz: 250 Ft / nagy üveg, a gázszámlával együtt
Csakis hazai alapanyagból, egy környékbeli kiskert egyik szilvafájáról.

A vasárnapi adag pedig úgy 3 kilónyi füge volt, szintén elég érett. Korábban csak friss fogyasztásra való mennyiséghez jutottam egy-egy alkalommal, most viszont potom 700 Forintért egy jó fél reklámtáska gyümölcsre sikerült szert tennem. Ebből bőven jutott enni is, 2 kilóból pedig fügelekvárt főztem. Nem kerestem receptet, mert úgy gondoltam, hogy úgyis a legegyszerűbb változatra szavaznék, azt meg magamtól is tudom, hogy abba csak füge kell, semmi más. Így hát megmostam, a szárak levágása után felcikkeztem, majd egy vastag aljú edényben feltettem főni. Miután engedett némi levet és felforrt, kicsire vettem alatta a lángot, és időnként megkeverve sűrűsödésig főztem. Mivel a héjdarabok nem főttek szét annyira, mint gondoltam, kézimixerrel beleaprítottam egy kicsit. S mivel kóstoláskor túlságosan édesnek éreztem (!), mégiscsak hozzáadtam egy kis citrom kifacsart levét, és ezzel összefőzve szedtem üvegekbe. 6 darab 220 ml-es üveg (Erős Pistás / dijoni mustáros) lett tele. A felhasználási módján még gondolkodom, bár ahogy magamat ismerem, egy része így ahogy van ajándékként végzi majd.
Idő: kb. 15 perc előkészítés + szűk 2 óra főzés
Pénz: kb. 500 Forint volt az egész, vagyis 83 Forintra jön ki egy kis üveg - egy ilyen különlegességért nem is rossz :)
A füge hazai volt, a citrom nem.

Krumplis pogácsa

Vegán, élesztőmentes sós csemege vendégvárónak, utazáshoz, vagy csak úgy:

4 szem, tojásnyi méretű héjában főtt krumplit (maradék) meghámoztam, késsel nagyobb darabokra vágtam, majd krumplinyomóval összetörtem. Ezután pedig hozzáraktam mindazt, amiről úgy gondoltam, hogy szükséges egy ilyen tésztához: 25 dkg lisztet (most Graham és zablisztet vegyesen, valamivel több volt a Graham), 1/2 csomag sütőport, 1 csapott kiskanál sót, kb. 1 dl étolajat, és annyi vizet, hogy puha, de nem ragadós tésztát kapjak (kb. 1 dl, de erősen függ a szükséges mennyiség a krumplitól és a liszttől). Kinyújtottam, hajtogattam, majd újra kinyújtottam, kb. 2 cm vastagra. Megszórtam szezámmaggal, és nyújtottam még rajta valamennyit, hogy jól belenyomódjon a mag. (Szezámmag helyett mondjuk lenmaggal, mákkal, összevágott napraforgómaggal, tökmaggal is el bírom képzelni.) Ezután éles késsel bevagdaltam a tetejét, és kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Vékonyan kiolajozott tepsire sorakoztattam; lehet sűrűn rakni, alapvetően nem oldalra nő. A leeső darabokat összegyúrtam, és további pogácsákat formáztam belőle ugyanígy (ezeknek persze már a tésztájában is volt szezámmag). 40-nél valamivel több lett összesen, éppen ráfért a tűzhely sütőlemezére. 180 fokon kb. 30 perc alatt sült meg. Kívül enyhén ropogós, belül puha pogácsák lettek.

Nyárvégi töltött zöldségek

Abból, ami még épp akadt itthon: padlizsán, paradicsompaprika, zöldbab, krumpli és paradicsom került bele. A zöldbab a saját termés legutója, a többi meg piaci vétel volt. Egyikből sem volt már annyi, hogy önállóan elég legyen egy ételhez, így viszont készletkisöprés volt, no meg egy finom ebéd.

2 kis padlizsánt kettévágtam, majd a feleknek óvatosan bevagdaltam a húsát, és vágott felükkel lefelé egy vékonyan kiolajozott tepsire raktam. 2 paradicsompaprika csutkáját eltávolítottam. 4 nagyobbacska krumplit meghámoztam, félbevágtam, a felek alját egyenesre vágtam, a közepét pedig karalábévájóval kifaragtam. Az előkészített paprikákat és krumplikat is a tepsire raktam, majd az egészet be a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és így megsütöttem. Így meglett az a jellegzetes sült ízük, ami nyers betöltés esetén elmarad, mert akkor inkább megpárolódnak a töltelék alatt, nem igazán sülnek. (A padlizsánra érdemes odafigyelni, főleg ha nagyon kicsi, sokkal kevesebb idő alatt is megsül - én ezt hamarabb kivettem, majd a végén visszatettem; de járható út az is, hogy később tesszük be.)

Közben elkészítettem a tölteléket: Ehhez kevés olajon időnként megkeverve puhára pároltam az alábbiak keverékét: 1 meghámozott és felkockázott padlizsán, a paprikák levágott teteje összeaprítva, a krumplik levágott és kivájt részei, egy kis marék zöldbab apróra vágva, illetve a korosabb csövekből a szemek kifejtve, valamint 6 szem paradicsom meghámozva, felkockázva. (Ha nagyon száraz, akkor paradicsomot érdemes tenni még bele, vagy esetleg kevés vízzel segíteni rajta. Túlhígítani viszont nem érdemes, mert akkor a végén sok pehely kell majd bele, és az elveszi a kellemes, zöldséges ízét.) Kevés sóval ízesítettem. Krumplinyomóval összetörtem, majd annyi pehelymixet kevertem hozzá, hogy ne túl folyós masszát kapjak. A paradicsomlében megfőtt padlizsán és krumpli kellően krémessé tette, és mivel ízletesnek is találtam így, nem került hozzá további adalék. Vagyis egy remek vegán étel volt készülőben.

A padlizsánok kivételével a többi megsült zöldségbe kanalaztam a tölteléket, és visszatettem még kb. 5 percre sülni, majd a már elzárt, de forró sütőben hagytam még egy darabig.

Idő: 1 órán belül megvan
Pénz: így szezonban kb. 250 Ft a 2 adag
Hazai alapanyagokból.

Őszi árpagyöngyös-babos egytál

Kétségtelenül az ősz jele, hogy ismét megkívántam az árpagyöngyöt. Egy kis gyöngybabbal. Meg valami pirossal. Mondjuk így:

Megmostam és éjszakára beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt és 1 bögre gyöngybabot. Forró vízbe mártás után meghámoztam, majd felcikkeztem 1/2 kilónyi paradicsomot. 1 érett paradicsompaprika csutkáját eltávolítottam, húsát pedig kis darabokra vágtam, és kevés olajon enyhén átpirítottam, gyakori kevergetés mellett. Majd hozzáadtam a beáztatott magokat az áztatóvíz nélkül, az előkészített paradicsomot és annyi vizet, hogy jól ellepje az egészet. Felforraltam, majd kis lángon, lefedve puhára főztem (a babot érdemes ellenőrizni; tapasztalatom szerint a gyöngybab hamarabb megfő, mint a nagyobb szemű fajták). Közben időnként rá-ránéztem, átkevertem, és pótolgattam a levét; víz helyett kb. 1 dl erejéig vörösborral (az alkoholtartalma elpárolog, de akit zavar, csak vízzel is csinálhatja). (Nem akartam bő lére ereszteni, ezért voltam ilyen óvatos - aki leves műfajban utazna inkább, bátran öntse fel, és akkor különösebb odafigyelést se igényel fővés közben.) Friss kakukkfűlevelekkel, őrölt pirospaprikával és némi sóval ízesítettem. 2 bőséges vagy 3 mérsékelt adag. Húsos változatban is el bírom képzelni, belefőzött, vagy külön megsütött és tálaláskor rárakott kolbászkarikákkal (utóbbi eset célszerű például akkor, ha vegák és mindenevők is fogyasztanak belőle).

Idő: kb. 1 óra, de mindössze 10-15 percnyi munkával az elején, csak a magok beáztatása igényel egy kis előzetes tervezést
Pénz: kb. 300 Ft / 2-3 adag, vega változatban
Hazai alapanyagokból.

Fűszeres almás szelet (vegán)

Alkalmi vételként került hozzám egy jó adag apró véralma a hétvégén, aminek egy részét célszerűnek láttam azonnal elfogyasztani. A számítógépet bekapcsolva nem is kellett sokat gondolkodnom, hogy mihez használjam fel, hiszen a Bloggerbe belépve az Olvasnivalók listájának tetején Renáta receptje fogadott. Egyszerű, ízlésemnek való (illetve minimális módosítással hozzáalakítható), a hozzávalók is fellelhetők itthon, és ha kerekre készítem, némi jóindulattal még tortának is nevezhető - kell ennél több?


Én így készítettem:

Egy tálban összekevertem az alábbi por összetevőket:

• 25 dkg Graham liszt
• 10 dkg kukoricakeményítő (ennek hiányában szerintem kukoricaliszt is jó)
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 1 1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
• 1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
• 1 evőkanál cukormentes holland kakaó

Egy másik tálban pedig az alábbiakat:

• 25 dkg puha margarin
• 5 evőkanál barnacukor
• 1 evőkanál vanília kivonat
• 1 1/2 dl víz

A nedves elegyhez hozzáadtam a szárazat, és gyorsan összekevertem. Még 1/2 dl víz hozzáadásával ez könnyedén ment (hogy pontosan mennyi folyadék szükséges, az a liszt minőségétől függ).

Kikent, kilisztezett kapcsos tortaformába öntöttem, és kanállal elsimítottam. A véralmát megtisztítottam, és nyolcad szeletekkel bőségesen kiraktam a tészta tetejét.

180 fokon 30 percig sütöttem (ezúttal előmelegített volt a sütő, mert zöldségeket sütöttem előtte), majd megkentem a tetejét házi baracklekvárral (egy fél literes üveg fele fogyott el rá), megszórtam egy marék összeaprított dióval (de bokormogyoróval sem lehet rossz...), és visszatettem még 5 percre sülni, aztán meg az elzárt sütőben hagytam további kb. 5 percre. (A lekvár és a dió akkor kerüljön rá, amikor a tűpróba már majdnem késznek mutatja a tésztát. A szükséges idő erősen sütőfüggő.)

Langyosan és kihűlve egyaránt finom, könnyű desszert, amit így tortaként lehet szeletelni.

Idő: kb. 20 perc munka + 40 perc sütés
Pénz: kb. 500 Ft az egész (12 nagy szelet)
Hazai alapanyagokból, a fűszerek és a barnacukor kivételével.

Gyors túrós pogácsa

Egy nagy tálba daraboltam 25 dkg margarint, és összemorzsoltam 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszttel. Hozzáadtam 1 teáskanál sót és 1 csomag sütőport is, végül hozzágyúrtam 25 dkg túrót. Enyhén lisztezett felületen kinyújtottam, hajtogattam, majd újra kinyújtottam kb. 1,5 cm vastagra. Késsel berácsoztam a tetejét, és kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A kivágott pogácsákat kikent sütőlemezre raktam (lehet viszonylag sűrűn, alapvetően felfelé nőnek, nem oldalra). A leeső darabokat összegyúrtam, és ugyanígy további pogácsákat formáztam belőle. 180 fokon bő 15 perc alatt sült pirosra egy-egy adag. Nekem 64 darab lett, így egy nagy meg egy kis tepsiben tudtam megsütni az összeset.

A kiinduló recept forrása, amit itt-ott módosítottam:
Fazekasné Szántó Tünde: Élvezetes egészség. Bio ételek szakácskönyve (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen)

Idő: egy jó óra alatt megvan mindenestül, mosogatást is beleértve
Pénz: kb. 450 Ft az egész (nekem most akciós túróból még olcsóbb volt)
Hazai alapanyagokból.

Sajtos krumpliszeletek

A legutóbbi krumpliszállítmányban akadt néhány jó alakú, méretes példány, azokból készítettem ma ezt az egyszerű, de ízletes ételt ebédre:

A krumplikat meghámoztam, majd kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam. A két szélső kivételével a többit egy vékonyan kiolajozott sütőlemezre rakosgattam úgy, hogy a nagyobb felületű oldaluk legyen alul. A szélső szeletekből pedig hasábokat vágtam, és a tepsi sarkába ömlesztettem őket, némi olajjal összeforgatva. A szeletek tetejét is megkentem egy kis olajjal, enyhén sóztam, majd beraktam a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 20 percig sütöttem így, majd egy lapát segítségével megfordítottam a szeleteket, és felszeletelt füstölt parenyicát raktam mindegyiknek a tetejére. Visszatettem a sütőbe, amit 10 perc elteltével elzártam, de még benne hagytam az ételt további 5-10 percre. Tányérra rendezve tálaltam. Én főételként ettem, de persze köretként is megállná a helyét a sima sült krumpli helyett.

Idő: kb. 45 perc elteltével lehet enni, de csak kétszer 5 percnyi munka van vele
Pénz: kb. 500 Forintból kijön 2 bőséges adag főétel vagy 3-4 adagnyi köret
Hazai alapanyagokból.

Tejbegríz

Vagy ez nem való gasztroblogba? Aki így gondolja, most legyen szíves keressen magának más olvasnivalót :)

Kicsit reformos, kicsit hagyományos. Nagyon régen ettem már, és ez után is jó időnek el kell telnie, hogy esetleg ismétlés legyen. Ízlett, de újfent be kellett látnom, hogy nagyon el vagyok már szokva az ilyen "normális" ételektől, még akkor is, ha a hagyományos hozzávalók helyett az itthon fellelhető alternatívákat használom.

Úgy történt a dolog, hogy volt egy kis maradék főzőtejszínem, amit rakosgattam egy darabig a hűtőben, de nem igazán akart helye kerülni valamilyen ételben. Nem szeretek ezzel dúsítani semmit (pláne, hogy a napokban volt egy tejszínes étel - annak kapcsán lett ez a maradék), lisztáru-sütés se következett, és a finom gyümölcsöket is inkább nyersen, a maguk valójában élvezem, mint levesnek vagy bármi másnak. Ezt a kb. 2 dl főzőtejszínt felhígítottam vízzel fél literre (de természetesen készíthető helyből tejjel is), és egy kis lábasban felforraltam. Folytonos keverés mellett lassan hozzáöntöttem bő 1 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát (a dara mennyiségével lehet szabályozni a kész tejbegríz sűrűségét, ennyi az általam kedvelt viszonylag sűrű állaghoz kell), meg 1 csapott evőkanálnyi barnacukrot (édesszájúaknak ízlés szerint mehet több). Gyakran megkeverve addig főztem, míg jól besűrűsödött. Tányérra öntöttem, és megszórtam egy teáskanálnyi holland kakaóporral (natúr!), meg még egy kis barnacukorral (de mézzel is meg lehet csorgatni). (Igen, a tönkölydara meg a barnacukor után karobporral stílszerűbb lett volna, de továbbra sem bírom az ízét.) Melegen és kihűlve egyaránt jó. 2 adag.

Idő: 15 percen belül ehető
Pénz: kb. 130 Ft az egész
Most csak a dara volt magyar, a tejszín Lengyelországból, a barnacukor Mauritiusról érkezett, a holland kakaó pedig tényleg Hollandiából (bár tudom, hogy nem azért nevezik hollandnak).

Zöldbab befőtt tárkonnyal

Alkalmi vétel volt a hétvégén a zöldbab a piacon, s mivel friss fogyasztásra sok lett volna, egy részét eltettem szűkösebb időkre:

A megmosott zöldbab végeit levágtam, majd a csöveket 2-3 cm-es darabokra aprítottam. Ez szálkamentes fajta volt (vajbabnak mondta a néni), viszont azt a néhányat, amelyiket túl öregnek éreztem már, inkább kifejtettem, és csak a babszemeket használtam fel belőle. Egy nagy fazékban felöntöttem annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje, enyhén sóztam, és lefedve roppanós-puhára főztem. Közben előkészítettem az üvegeket és a celofánnal bélelt fedőket (így nem marja ki a belsejüket az ecetes lé), valamint üvegenként 1-1 ág friss tárkonyt (végülis elhagyható, de kellemes ízt ad neki; most egészben belerakva pedig a felhasználáskor könnyedén eltávolítható, ha a kész ételben zavarna a látvány). A megfőtt babhoz kevés ecetet is kevertem, majd az üvegekbe kanalaztam. Felöntöttem a forró főzőlével, rácsavartam a fedőt, és egy plédbe csomagolva hagytam kihűlni. (Szerintem nem érdemes teljesen puhára főzni a babot, mert a lassú hűlés során is puhul még valamennyit, meg felhasználáskor úgyis össze kell majd főzni az adott étel többi részével, és szeretem, ha még akkor is rágható marad. Mivel forrón üvegelem be, kifőzni se szükséges, elég a szárazdunszt. Ha jól záródik a fedő (ez onnan látszik, hogy mire kihűl, behúzódik a közepe), akkor tartósító nélkül is eláll.)

A 3 db 720 ml-es üveghez a következőket használtam fel: 1,5 kg zöldbab, kb. 2 liter víz, 2 csapott teáskanál só, 2 evőkanál 10 %-os ecet, 3 ág tárkony (nem akartam túl töményre fűszerezni, mert így nem lesz az az átható konzerv-íze, és esetleg a levét is fel lehet használni).

Idő: kb. 1 óra alatt megvolt a babtisztítással együtt
Pénz: nekem ez most 55 Ft/üveg volt mindössze, normál esetben azért legalább kétszer ennyiért volt a bab a piacon (úgy 105-155 Ft között jött volna ki, tulajdonképpen még ez sem sok - én nem akartam minden áron, mert szezonon kívül nagyon ritkán fogyasztok zöldbabot, de azért ennek a néhány üvegnek csak lesz majd helye :)
Hazai alapanyagokból.

-----------

Utólagos kiegészítés:
Ötletek a felhasználáshoz:

• Árpagyöngyös rakott zöldbab
• Paradicsomos-babos zöldségegytál

Borban sült krumpli

1 kilónyi krumplit meghámoztam, kis hasábokra vágtam, és elrendeztem egy közepes tepsiben. Francia fűszerkeveréket daráltam rá (Kotányi malom), majd öntöttem rá úgy 3 dl fehérbort, 2 dl vizet és 1 dl étolajat (napraforgó), így éppen ellepte a folyadék. 200 fokon 45 percig sütöttem előmelegítés nélkül, majd még az elzárt sütőben hagytam egy darabig.

Az elkészítés módja kísértetiesen emlékeztet a görög sült krumpliéra. Nekem nagyon ízlett ez a fűszerezés is, és a rövidebb sütési időnek köszönhetően ezúttal az általam oly fontosnak tartott rághatóság is megvolt (nem recsegős, de nem is az a vajpuha). Ez az olajmennyiség is bőven elég volt hozzá, hogy legyen egy vékony olajréteg a tetején, és enyhén megpiruljon a felső réteg. A visszamaradó lé természetesen most is valami más étel alapjául szolgált másnap: beáztatott barna rizst főztem meg benne, kihagyva az elején a rizs megpirítását, mert nem akartam még további olajat adni hozzá.

A kiinduló receptet Gizinél olvastam, a darabolás módját és a fűszerezést cseréltem le benne. Nagyon ritkán használok kész fűszerkeveréket, ez az egyik, amit viszont kedvelek (finom, nincs benne semmilyen mű összetevő, praktikus őrlőfejes üvegben van - egyedül azt sajnálom, hogy nem utántölthető az üveg).

Idő: 1 jó óra elteltével lehet enni, de csak 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 200 Ft a fenti mennyiség, ami 2 adag főétel vagy 3-4 adagnyi köret
A fűszer kivételével hazai alapanyagokból.

Sült patiszon

Nagyon egyszerű és jól variálható alap: A patiszont megtisztítom, felkockázom, majd nagyon kevés olajon elkezdem sütögetni. Időnként átforgatva puhulásig pirítom. Tarkaborsot darálok rá, és a legvégén enyhén sózom (korábban nem érdemes, mert levet ereszt a sótól, és inkább pirítva, mintsem főve kedvelem).

Változatok:

• A bors helyett ízlés szerinti egyéb fűszer vagy fűszerkeverék használható, a patiszon önmagában nem valami erőteljes ízű, lehet ízesíteni bátran.
  
• Régebben úgy is készítettem, hogy felvert tojást öntöttem rá, és annak megszilárdulásáig sütöttem. Arány tetszés szerint, a patiszonos rántottától a tojásos patiszonig bármi belefér.
• Ha tartalmasabbra szeretném, akkor krumplival vegyesen (kb. felesben) készítem: ekkor a krumplit teszem oda előbb, és amikor az kezd puhulni, akkor adom hozzá a patiszont - így lesz kész egyszerre.
  
• Egészben hagyott szeleteket is meg lehet sütni ugyanígy, bár az kétségtelenül több időbe telik összesen.

Idő: kb. 20 percen belül lehet enni
Pénz: 1 nagy patiszonból, ami most 80-100 Ft a piacon, kitelik 1 bőséges adag főétel vagy 2 adagnyi köret.
Hazai alapanyagokból.

Tippek és trükkök: Patiszontisztítás

Gyakran feltűnik mostanság a keresőkifejezéseim között a kérdés, hogy hogyan kell a patiszont megpucolni. Mi tagadás, tényleg nincs valami késbarát alakja a maga cakkjaival. Úgy emlékszem, megjegyzésben leírtam már, de a könnyebb visszakereshetőség érdekében álljon itt külön bejegyzésben is, képekkel illusztrálva, hogy én hogyan oldom ezt meg gyorsan és egyszerűen.

Ha egészben kell (pl. megtölteni), akkor mindenképpen olyan zsenge példányokat használok, amiket még nem szükséges meghámozni. Ezeknek egészen puha még a héja, és mire elkészül az étel, egyáltalán nem lesz zavaró, hogy rajtahagytam. Késsel óvatosan "kalapot" vágok neki, a belsejét meg kifaragom egy kiskanállal.

Az idősebb, hámozást igénylő példányokat inkább szeletelve vagy kis darabokra vágva használom fel. Nem egészben hámozom meg, így nem kell különösebben trükközni a formája miatt.

Előszöris kettévágom, a szára vonalában.

Ha úgy látom, hogy kicsik a magjai, nem zavarnak majd az ételben, akkor benne hagyom őket; egyébként pedig egy megfelelő méretű kanállal kiszedem.

Ezután a kívánt vastagságú szeletekre vágom a patiszont.

Ezekről már akár késsel, akár zöldséghámozóval könnyedén le lehet vágni a héjat anélkül, hogy különösebben elfaragnánk.

És már készen is vannak a megtisztított szeletek (pl. rakott ételekbe vagy bundázni), illetve szükség szerint lehet tovább darabolni őket.

A túlérett barack

Még a hétvégén készítettem ezt az adag ivólevet, mivel sikerült ugyanannál a néninél, ugyanazt a fajta kopaszbarackot vennem, mint amiből tavaly már bevált:

Utója volt már, olyan érett, hogy gyümölcscukor hozzáadása nélkül is nagyon ízletes lett belőle a lé - a fahéjat meg egész egyszerűen elfelejtettem :) Részletes leírás itt.

Kilátásban van körtéből és birsből is - még ha ez utóbbi biztos nem is lehet ilyen natúr változat.

Idő: bő 2 óra alatt kész volt az egész, persze ehhez kellett, hogy a 10 literes fazékban egyszerre meg tudtam főzni az egészet, az üvegeket pedig már csak átöblíteni kellett, mert alaposan elmosva várták bedobozolva, hogy megtöltsem őket valamivel
Pénz: 650 Ft volt a 6,5 kg barack, amiből némi vízzel felöntve 10 liter lé lett (nem túl híg, hiszen azt az íze bánta volna, csak olyan szívószállal is iható)
Hazai, helyi alapanyagból, sokadszor újratöltött üvegekben.