Ízfokozó? Színezékek? Műkaja? Adalékok garmadája? Fűszermentes fűszer? Agyoncukrozott minden? Csodaporok?
S mindazon módszerek, ahogyan ezeket ránk akarják sózni? Megmagyarázzák, hogy hiszen értünk van mindez, mert mi épp így szeretjük. Meg különben is ez most a trendi, irigylésre méltó, miért is akarna hát bárki kimaradni?
Igen, bármelyik kategóriában vannak jelöltjeim, csak győzzem összeszedni őket, s ha nem egy vég nélküli listát akarok összeállítani, akkor kiválasztani közülük azt az egyet, ami mindegyiken túltesz.
Közben pedig az életkedvem is elmegy, és kiszolgáltatottnak érzem magam a globális ipar hálójában. Lassan már kételkedni kezdek abban is, hogy a házilag elkészített, sőt, a házilag termesztett dolgok tényleg mentesek mindezen káros hatásoktól. Mert lehet, hogy nem elég tiszta itt a talaj, meg a víz, meg a levegő. Meg ki tudja? Lehet, hogy amit ma egészségesnek gondolunk, arról holnap kiderül, hogy mégsem annyira az; amiről meg most azt hisszük, hogy káros, holnap az lesz az ügyeletes csodaszer. Minden relatív. Ugyanígy lehet, hogy az is egy nagy tévedés, hogy sokszor azt eszek, amiről úgy érzem, hogy olyan jólesne már, és ezek között még olyan is akad, amit amúgy nem kifejezetten kedvelek. Vagy azt hittem, hogy nem kedvelem, és kiderül, hogy: „de hiszen ez finom!” Legalábbis nekem. Mert ugye, ahogy a népi bölcsesség tartja, ízlések és pofonok. Csak ma már ez az ízlés a legritkább esetben a belső hang, ami az ösztöneinkből szól. Sokkal inkább a trend, meg a globalizált ízlés. „Pont, ahogy Ön szereti” – de könyörgöm, ezt ne a reklám mondja meg, hadd döntsem el én, hogy hogyan is szeretem (momentán nem úgy, ahogy ők hiszik). Ja, hogy már megint kilógok a birka tömegből! Bocs. Ez van.
Nem olyan kényelmes ám emiatt a szűk ösvényeket járni, kutatni, próbálgatni, de megteszem. És még élvezem is. Mert a konyhában alkotok. És ennek van egy öröme – meg annak is, hogy utána élvezhetem a kész alkotást. De már a kutatás is élvezetes tud lenni: recepteket böngészni, ötleteket gyűjteni, gondolkodni, alakítani, vagy épp darabokból összerakni valami újat. Vagy ha elbambultam az elmélkedésben, akkor gyorsan összedobni egy jól beváltat, de esetleg abba is vinni egy kis színt. Hiszen tavaszodik! S ezt szerencsére nem a tévé vagy az internet mondta meg, hanem érzem! Érzem az illatát, a napfényt az arcomon, hallom a madarak dalát, látom az ébredező növényeket.
Kár lenne dühöngésre, rosszkedvre fecsérelni most az időm. (Egyáltalán, mindig kár, ha úgysem lesz jobb tőle.) Inkább megyek, és alkotok valamit a tündérkonyhában. S ha ízlett, megírom Nektek is, hátha kedvet kaptok hozzá, és osztoztok velem az örömben.
Ha pedig vég nélküli listát szeretnék, akkor inkább olyan dolgokat vennék számba, amik ebben az örömteli alkotásban segítenek. Ezt még rangsorolni se kell utána :) Csak boldogan használni...
(Folytatom...)----------
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése