Birsalmás-diós darázsfészek (lakto-vega)

Még a karácsony előtti ötletelésben merült fel, hogy jó lenne darázsfészket is sütni, persze amolyan "Dulminásan": tojás nélkül, teljes kiőrlésű lisztből gyúrt tésztával, és a cukros-vajas tölteléket is valami kímélőbbre cserélve. Akkor a kamrában nézelődve csak az alap elképzelésig jutottam el, hogy egy darabos birslekvár kerüljön bele darált dióval összekeverve, jó bőven, hogy a tejjel locsolgatás elhagyása ellenére se legyen száraz. Most viszont minden adott volt, hogy meg is csináljam, s teszteljük a Főkóstolóval. Miután kész lett, s melléültünk a gőzölgő tálnak, rekordidő alatt meglett a jóváhagyás, hogy blogba vele (ha már a könyvből kimaradt - ámbár ha így folytatom, akkor ezekből jövő karácsonyra simán meglesz a második kötet :), hadd készíthessék el és élvezhessék mások is ezt a finomságot. Írom máris, hogyan:

Birsalmás-diós darázsfészek

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (10 adag desszertnek vagy 5 adag főételnek):

A tésztához:

• 2 dl langyos tej
• 1 teáskanál barnacukor
• 2 dkg friss élesztő (vagy egy 7 g-os csomag szárított)

• 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 5 dkg puha vaj
• 1 teáskanál só
• 2 evőkanál barnacukor
• még kb. 1 dl tej

A töltelékhez:

• 4 dl birsalmalekvár
• 10 dkg darált dió
• (tetszés szerinti édesítő ízlés szerint - nyugodtan elmaradhat, ha a lekvár elég édes)
• 1 marék mazsola
• (őrölt fahéj vagy mézeskalácsfűszer, ha fokozni akarjuk az illatot)

A kenéshez:

• 2 evőkanál méz
• 2 evőkanál víz

Elkészítése:

1. Meglangyosítjuk a tejet a cukorral, belemorzsoljuk az élesztőt, és félretesszük.
2. Közben egy nagy tálba szitáljuk a lisztet, majd hozzátesszük a vajat, a sót és a cukrot. Mélyedést csinálunk a közepébe, hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt, majd kézzel összedolgozzuk. Szükség szerint további tejet adunk még hozzá, hogy egy lágy, de nem ragacsos tésztagombóc legyen belőle.
3. Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
4. Közben elkészítjük a tölteléket: ehhez egyszerűen összekeverjük a felsorolt hozzávalókat. A cél egy jól kenhető, de semmiképp sem folyós massza; a lekvár sűrűségétől függ, hogy pontosan milyen arányban kell hozzá a dió. Ha a lekvártól nem elég édes, akkor ízlés szerint édesítsük is, például barnacukorral.
5. A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkalapon téglalap alakúra nyújtjuk, majd eloszlatjuk rajta a tölteléket úgy, hogy a két hosszanti oldal mentén egy-egy keskeny sáv üresen maradjon. Az egyik ilyentől indulva feltekerjük, és 20 csigára vágjuk (először félbe, majd még félbe, majd a kapott negyedeket öt-öt részre, így viszonylag egyformák lesznek).
6. Vékonyan kikenünk egy közepes tepsit vagy cseréptálat (én az Európa-tál alacsonyabb falú részét használtam, ez 23*30 cm-es), és 5*4-es elrendezésben belerakosgatjuk a lefektetett csigákat (a rúd két végéről a kisebbeket két átellenes sarokba téve). Így is kelni hagyjuk még kb. 30 percig, majd 180 fokon 30-40 perc alatt megsütjük, előmelegítés nélkül.
7. Egy kávéscsészében összekeverjük a mézet és a vizet, majd amikor már majdnem kész a sütemény (láthatóan kezd pirulni a teteje), akkor egy tollkenő segítségével megkenjük ezzel a keverékkel, és visszatesszük még egy kicsit a sütőbe, hogy szépen megpiruljon.
8. Langyosan tálaljuk, csigákra szedve. De ha netán marad belőle, az a bőséges tölteléknek köszönhetően másnap sem száraz.

Tippek:

• A tészta dagasztását és kelesztését a kenyérsütő gépre is rábízhatjuk: egyszerűen rakjuk a hozzávalókat az üstbe a megfelelő sorrendben, majd indítsuk el a Dagasztás programot. A tészta összedolgozása közben időnként nézzünk rá, és szükség esetén további tej, illetve liszt hozzáadásával igazítsuk be az állagát.
• Kerek formában (megfelelő alapterületű és mélységű tűzálló tálban vagy csatos tortaformában) sütve, "virág" elrendezésben is mutatós. Ennél először a szélét rakjuk körbe a tekercs közepéből vágott nagy csigákkal, majd még egy kisebb kört; a közepébe pedig szépen be lehet építeni a végekről a kisebb csigákat (12 + 6 + 2 db). Így remekül illik akár a húsvéti asztalra is.