Történt ugyanis, hogy a szokásos piaci kirándulás után - melynek során a szokásosnál is jobban sikerült felpakolnom - a jó időn fellelkesedve belevetettem magam a kerti munkába. Főleg mivel a frissen beszerzett növényeket szerettem volna minél előbb megfelelő helyre rakni - és hát a legmegfelelőbb kétségkívül a végleges hely. Csakhogy ahhoz alapos gyomtalanítás (tarack-mentesítési kísérlet) meg egy nem is oly kicsi homokkupac áthelyezése szükségeltetett. Meg közben akadt gereblyéznivaló is, meg ennek folyományaként egy kis komposztáló-rendezés.Ebéd persze csak tervben létezett, mikor már eléggé éhes voltam, és némileg fáradt is már. Így aztán a "kaját, de azonnal" mottó keretében az egyik leggyorsabban összedobható, de kellően kiadós ételt ütöttem össze: bundáskenyeret sütöttem a pár napja készített dagasztás nélküli Graham kenyér végéből. Tudom, hogy ezt is lehet bolondítani (például így), de én a körülményekre való tekintettel maradtam a "fapados" változatnál. Meg van, aki a friss kenyérre esküszik, s van, aki a szikkadtra; van, aki jól átáztatja, még esetleg tejbe is, nem csak tojásba, s van, aki csak éppen bemártja; a többség mindezt csak fehér kenyérből tudja elképzelni, egyesek zsírban, mások olajban, hirtelen vagy lassabban sütve... Nálam személy szerint a pár napos, de még nem száraz Graham kenyér, és az egyszerű tojásba mártás, forró olajban kisütés az ügymenet. Ha épp akad itthon valami megkezdett sajt, akkor azt reszelek rá, de ha nincs, az sem tragédia. De egy bögre tea dukál hozzá mindenképp :)
A búza végülis a kenyérben megvolt, a felkészülés keretében begyűjtött tönkölylisztes, kuszkuszos, bulguros, búzapelyhes, búzacsírás receptválogatás legígéretesebb darabjait pedig majd máskor próbálom ki...
További receptjeim, amelyekben szerepel búza valamilyen formában - majd teszek róla, hogy ez ne mindig csak liszt legyen :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése