Egyszerű céklaleves (vegán)

Kotorj össze önmagukban már semmire se elegendő hozzávalókat, válogass ki belőlük néhány összeillőt, engedd szabadjára a fantáziád, és kreálj belőlük valami finomat!
Az én konyhámban ez az egyszerű, könnyű téli leves született ma ily módon: 

Hozzávalók 5-6 személyre

• 2 sárgarépa
• 2 petrezselyemgyökér
• 4-5 kis cékla (legyen valamivel több, mint a répa meg a gyökér együtt)
• 2-3 evőkanál olaj
• 1-1,5 liter víz
• 1 kávéskanál őrölt köménymag
• 1 teáskanál natúr vegamix
• 1 teáskanál só
• 5-6 megroppantott borókabogyó (elhagyható)
• 1 jó marék rizstészta (vagy tetszőleges durum tészta vagy bulgur)
• 1 kis marék szárított petrezselyemzöld (vagy 1 kis csokor friss)
• 2 evőkanál almaecet (vagy borecet vagy citromlé)

Meghámozzuk és kis kockákra vágjuk a répát, a gyökeret és a céklát. Vastag aljú lábosban felmelegítjük az olajat, majd kevergetve enyhén átpirítjuk benne a zöldségeket. Felöntjtük a vízzel, hozzáadjuk a fűszereket, és forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg roppanós-puhák nem lesznek a zöldségek. Ekkor beleszórjuk az összetört tésztát és az összemorzsolt petrezselyemzöldet, és lefedve állni hagyjuk 5-10 percig, amíg megpuhul a tészta. Tálalás előtt savanyítjuk, valamint szükség szerint beigazítjuk a fűszerezését.
 

Tomango paradicsomos káposztája (vegán)

A tél ízei című vegán szakácskönyvből ezt a receptet próbáltam ki elsőként. Annyira ízlett, hogy azóta már több ismétlés is volt, és most végre megörökíteni is van időm. Minimális módosításokat eszközölve én így készítettem:

Hozzávalók 6 személyre

• 1 közepes fej káposzta (kb. 1 kg)
• 1,5 l víz
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál szárított bazsalikom
• 1 teáskanál szárított oregánó
• 7 dl paradicsomlé
• 10 dkg darált földimogyoró

a rizshez:

• 2 evőkanál olaj
• 1 bögre barna rizs (25 dkg)
• 2 bögre víz
• 1 teáskanál natúr vegamix

a tálaláshoz:

• extra szűz olívaolaj

Kettévágjuk a káposztát, és késsel vékony szeletekre "faragjuk". Nagy (4-5 literes) fazékban odatesszük főni a vízzel és a fűszerekkel (lefedve; mikor felforrt, mérsékeljük a lángot). Forrás után 20 perccel hozzáöntjük a paradicsomlét is, és még kb. 30 percig főzzük (kis lángon, lefedve).
Közben egy másik edényben megpároljuk a rizst.
Amikor megpuhult a káposzta, levesszük a tűzről, és hozzákeverjük a rizst meg a mogyorót.
Tálaláskor ki-ki megcsorgathatja az adagját egy-egy kanál olívaolajjal.

Tartalmas, harmonikus ízű fogás, nagyon illik bele a mogyoró és az olívaolaj. Nagy mennyiség, de újramelegítve is finom, csak a színéből veszít, ez azonban kevés pirospaprika hozzáadásával könnyen helyrehozható (amúgy is imádom ezt a fűszert). 
 

Zöldséges pizza (laktovega)

kiolajozott nagy gáztepsibe 1 adag pizza alap tészta + 1 üveg (4 dl) extrán zöldséges paradicsomszósz + 1 póréhagyma + 1 kis csokor kakukkfű a ház elől + kevés só + némi füstölt sajt a hűtő mélyéről = finom, kiadós ebéd minimális munkával
 

Paradicsomos penne (laktovega)

Nagyon szeretjük a tésztaételeket, mert gyorsan, kevés munkával elkészíthető, ugyanakkor laktató és ízletes fogások. A variációk száma végtelen; most ez a paradicsomos változat volt az ebédünk a minap. Különlegessége, hogy a végén a paradicsomszószban főzzük készre a tésztát.

Hozzávalók 2 személyre

• 33 dkg durum penne (a kilós csomag harmada)
• 2 Kubus üveg (2*330 ml) sűrű, házi paradicsomlé
• 1 kávéskanál só
• 1 csipet (barna) cukor
• 1 teáskanál szárított vagy 1 csokor friss kakukkfű (vagy bazsalikom, vagy oregánó)
• pár tekerésnyi frissen darált tarka bors
• 2 evőkanál olívaolaj
• 5-10 dkg sajt

Nagy fazékban föltesszük melegedni a tészta főzővizét. Vastag aljú, mély serpenyőben összeforraljuk a paradicsomlét a fűszerekkel, majd kis lángon, fedetlenül rotyogtatjuk. A felforrt vizet sózzuk, beleszórjuk a tésztát, megkeverjük, s amikor újra forr, elzárjuk alatta a lángot, és lefedve állni hagyjuk 4-5 percig. Amikor a tészta félpuha (a harapható állagnál valamivel keményebb), leszűrjük, és a paradicsomhoz adjuk; ebben tovább fog puhulni. Időnként megkeverve addig főzzük, míg teljesen eltűnik alóla a lé és vékonyan bevonja a tésztát a szósszá sűrűsödött paradicsom. A tűzről levéve hozzáforgatjuk az olajat is, a tányérokon pedig megszórjuk a reszelt sajttal. További friss zöld fűszerrel díszíthetjük.

Ötlet: Fazekasné Szántó Tünde: Élvezetes egészség. Bio ételek szakácskönyve (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.)
 

Ha kajáldát nyithatnék...

... Akkor az egy olyan hely lenne, ahol csupa vegán és laktovegetáriánus finomság lenne az étlapon. Finomítatlan, teljes értékű alapanyagokból készülne minden. A friss, szezonális zöldségeket és gyümölcsöket helyi, környékbeli termelőktől venném; szintúgy a tejet, a sajtot és a különféle tejtermékeket. Szezonon kívül saját tartósítású aszalványokat, befőtteket, dzsemeket, ivóleveket is használnék. Mindig attól függene a napi menü, hogy milyen alapanyagok állnak rendelkezésre a legkiválóbb minőségben.

A vendégek láthatnák az alapanyagokat, s nem csak konkrét ételt választhatnának a napi ajánlatból, hanem fő alapanyagot és esetleges egyéni kívánságokat is mondhatnának, ami alapján valami személyre szóló, kifejezetten nekik improvizált fogást kapnának. Ha akarják, nézhetnék, ahogyan készülnek a megrendelt ételek. Nem adagolnék ki előre semmit, mindenki annyit szedne magának a tálból, amennyi jólesik. A ki nem szedett ételt természetesen nem tálalnám fel másnak újra, hanem rászorulóknak adnám ingyen. Kekszeket és egyéb jól szállítható csemegéket is tartanék, elsősorban elvitelre.

Egy kicsi, otthonos, csendes hely lenne, ahol nyugodtan lehet enni, inni, beszélgetni. A berendezésben a barna és a zöld árnyalatai kapnák a főszerepet, és ehhez igazodnának a kiegészítők és az edények színei, stílusa is. Egyszerű, időtálló darabokat válogatnék össze mindenből. Télen bent a cserépkályha melege, nyáron kint az árnyas fák, valamint virágos- és fűszerkert adnának a hangulathoz. Az itt termesztett friss fűszernövényeket használnám a főzéshez, illetve ezekből szárítanék szűkösebb időkre. Isti lenne a kertész, ő gondoskodna a növényekről.

Mosolygós, hozzáértő, elkötelezett munkatársakra bíznám a főzést, a felszolgálást és az egyéb munkákat. Ha úgy jönne ki a lépés, én is besegítenék a feladatokba, de az én dolgom elsősorban az alapanyagok beszerzése, az ételek kitalálása, majd - jó háziasszonyként - a betérő vendégekkel való személyes törődés lenne. Mindenkihez lenne néhány kedves szavam, hiszen azt akarom, hogy jól érezze magát nálam és elégedetten távozzon, majd szívesen térjen vissza, illetve ajánlja a helyet másoknak is.

A kijáratnál lenne becsületkassza, s mindenki annyit dobna bele, amennyit akar (amennyire értékelte a vendéglátást, illetve amennyit megengedhet magának). Nem a haszonért csinálnám a boltot, hanem mert imádnám csinálni, és hiszem, hogy jót tennék vele az embereknek és a világnak.

Mókus játékához csatlakozva álmodoztam.

:)

Gyönyörű gyertyákat vettünk féláron a minap a karácsonyra kapott ajándékpénzből. Most karácsonykor is régebbi beszerzésű gyertyákat gyújtottunk meg. Kihasználtuk a kedvező alkalmat a "raktár" feltöltésére, így legközelebb is lesz mit előhúzni a dobozból az ünnepekre. Az egyszerűbb darabok pedig akár hamarabb is előkerülhetnek.
 

Krumplis kölestál paprikásan (vegán)

Gyors, egyszerű, laktató hétköznapi ebéd.

Hozzávalók 4-6 személyre

• 6-7 közepes krumpli (60-70 dkg)
• 2-3 evőkanál olaj
• 4 bögre (1 l) víz
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 teáskanál natúr vegamix
• 1 kis csokor kakukkfű levelei vagy 1 teáskanál szárított kakukkfű (esetleg más zöld fűszer, ami van kéznél)
• 1 bögre (2,5 dl) köles (25 dkg)

a tálaláshoz:

• őrölt paprika (lehet csípős is; elhagyható)
• fokhagyma (elhagyható)

Meghámozzuk és 1/2 cm vastagságú karikákra vágjuk a krumplit. Vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítjük az olajat, és kevergetve enyhén átpirítjuk rajta az előkészített zöldséget. Felöntjük a vízzel, beletesszük a fűszereket, erős tűzön felforraljuk, majd kicsire vesszük a lángot. Pár percig főzzük külön a krumplit, majd beleszórjuk a kölest, és együtt főzzük készre. Nem kevergetjük, mert attól szottyos lesz a köles és összetörik a krumpli. Ha elfőtte a levét, ellenőrizzük, hogy minden megpuhult-e: ha nem, akkor öntünk hozzá kevés vizet és tovább főzzük, ha igen, akkor levesszük a tűzről és fedő alatt pihentetjük pár percig, aztán tálaljuk. A tányérján ki-ki megszórhatja paprikával és fokhagymát szeletelhet rá.

(Én most sós paprikakrém és a víz egy része helyett a pástétomhoz felbontott paprikabefőtt levét öntöttem bele, és külön sóztam.)
 

Sültpaprika-pástétom (laktovega)

Eljött az ideje a nyáron készített sültpaprika-befőtt felhasználásának. Elsőként az alábbi pástétomot készítettem ebből az illatos, ízletes alapanyagból. A Főkóstoló úgy minősítette, hogy "a kencék csúcsa"*, és szerintem se lett egy gyenge darab! Ezzel köszöntöttük a 2012-es esztendőt.

Hozzávalók

• 1 üveg (400 ml) sültpaprika-befőtt
• 10 dkg dióbél
• 20 dkg füstölt sajt
• 1 kávéskanál só (ha sós a sajt, akkor hagyjuk el)
• 1 evőkanál extra szűz olívaolaj
• 2 evőkanál citromlé
• 1 kis csokor kakukkfű levelei (elhagyható)

Lecsepegtetjük a levétől a paprikát, és villával összetörjük. Ledaráljuk a diót, tökreszelőn lereszeljük a sajtot, és a paprikához keverjük mindkettőt. Ízesítjük a sóval, olívaolajjal és citromlével. Ha nagyon sűrű lenne, keverünk hozzá pár kanálnyit a paprika levéből. (A megmaradó paprikalét más ételhez használjuk ízesítőnek.) Barna kenyérre kenve, kakukkfűlevelekkel megszórva tálaljuk.

A receptet az Ízek és Érzések magazin 2009. december-januári számában találtam. Szeretem időről időre elővenni a korábbi évek azonos időszakának lapszámait. Két éve még egészen más receptek "szólítottak meg", mint most, úgyhogy általában akadnak újabb kipróbálnivalók.

* Ezt utána azért pontosította annyival, hogy "természetesen csak a zakuszka után".   
 

Kifőztük 2012/1.

Megjelent a Kifőztük gasztromagazin 2012. januári száma. Benne a szezonális receptek mellett sok-sok palacsinta-variáció, nem csak desszert kategóriában.

Az én konyhámban az alábbi finomságok készültek:

 Kenyérmorzsával sült csicsóka

 Csokoládés-kókuszos keksz

 Ketchupos keksz

Az újság továbbra is ingyenesen tölthető le a www.kifoztuk.hu oldalról.
 

Körtés-diós kenyérkocka (vegán)

A maradék szikkadt kenyérből ezúttal nem morzsa lett, hanem ez az egytálétel. Nem szokványos kombináció, de nagyon finom volt így a körtével és a fűszerekkel. Mivel nálam a saját eltevésű befőtt igen alhangon édes, nem ment át tőle desszertbe a téma.

Hozzávalók 2 személyre

• 25-30 dkg szikkadt Graham-kenyér
• 1 üveg (4 dl) körtebefőtt
• 2+1 evőkanál olaj
• 1 teáskanál szárított rozmaring, mozsárban összetörve
• 1 csapott kávéskanál só
• 2 marék dióbél

Kisebb falatnyi kockákra vágjuk a kenyeret, majd összekeverjük a befőtt levével, hogy mindenütt enyhén megnedvesítse. Hozzádaraboljuk a körtét is, belecsorgatjuk az olajat és beleszórjuk a fűszereket, majd további keveréssel eloszlatjuk benne mindezeket. Közepes méretű (25*30 cm), vékonyan kiolajozott tepsibe terítjük, majd megszórjuk a durvára vágott dióval. 200 fokon addig sütjük, míg megpirul a teteje (kb. 20 perc). Melegen tálaljuk.

Az ötletadó receptet az Ízek és Érzések magazin 2010-es karácsonyi különszámában találtam.

Mézeskalács golyók (laktovega)

Nálunk idén jóízűen elfogyott a mézeskalács az utolsó morzsáig, de ha nálatok maradt belőle, javaslom hasznosítani, például úgy, ahogy én is tettem tavaly.

A karácsony elmúltával itt maradtak a mézeskalácsból készített tárgyak: az adventi koszorú és a különféle mécsestartók. Én ezeket is ugyanabból az ehető tésztából készítettem, mint a figurákat, és természetesen a megevést szántam végső sorsuknak. Elég kiábrándító lenne elcsomagolni őket, és jövőre meg azután mindig csak előhúzni a dobozból a kövületeket. Mert oké, szépek, tetszenek, de jövőre meg azután majd csinálok másikat, újat, kicsit másmilyet. Ezekről meg leeszegettem a díszítésként használt olajos magvakat (és megettem), a tésztát pedig kisebb darabokra tördeltem, és áthajtottam a húsdarálón. Remek kekszmorzsa lett belőlük. Máskor úgyse fordul elő kekszmorzsa a konyhámban, mert venni nem veszek, a saját sütésű kekszek meg mindig jobban sikerülnek annál, mintsem hogy ilyen kármentő jellegű felhasználásukra kényszerülnék. Most a morzsához hozzákevertem még néhány egyéb maradékot, és az alábbi csemege formájában tálaltam:

Mézeskalács golyók

(laktovegetáriánus recept)

Hozzávalók:

• maradék karácsonyi mézes keksz vagy annak tésztájából készült dekoráció, amennyi van (nálam úgy 30-40 dkg lehetett)
• sárgabarack dzsem (nálam egy Nagymama lekváros üveggel kellett, de ez meglehetősen híg volt)
• 4-5 dkg puha vaj
• 5 szem aszalt sárgabarack, felaprítva
• 1 evőkanál cukormentes kakaópor (vagy karobpor, vagy el is maradhat)
• 2 evőkanál méz (illetve tetszőleges édesítő ízlés szerint)
• kb. 10 dkg darált dió a hempergetéshez

Elkészítése:

1. A tésztát ha szükséges, megszárítjuk, majd kisebb darabokra tördeljük és húsdarálón áthajtjuk.
2. A kapott morzsát összedolgozzuk a többi hozzávalóval. A dzsemet úgy adagoljuk, hogy egy jól gyurmázható, nem túl puha masszát kapjunk (a szükséges mennyiség nyilván erősen függ attól, hogy mennyire száraz a morzsa és milyen sűrűségű a dzsem). Ha netán mégis megszaladt, és nagyon lágy lett, akkor egy kis zabkorpa hozzáadásával menthetjük meg.
3. Legalább fél órát pihentetjük, ezalatt némileg keményedik is, de legfőképp összeérik az íze.
4. Kézzel kis golyókat formálunk belőle, és darált dióba hempergetjük.

Változatok:
Sárgabarack helyett más gyümölcsöt is választhatunk hozzá, illetve dió helyett is használhatunk más olajos magot vagy esetleg búzacsírát is. Ízlés szerint dúsíthatjuk csokidarabokkal, vagy olvasztott csokival megcsíkozhatjuk a tetejét.
 

Legnépszerűbb receptjeim 2011-ben

Az elmúlt év egyes hónapjaiban bejegyzett receptjeim közül az alábbiakat néztétek meg legtöbben:

Január: Köleses krumplileves

Február: Tejes Graham kifli

Március: Tejszínes-csicsókás tönkölykenyér

Április: Almás-diós püspökkenyér

Május: Babpástétom

Június: Paradicsomos zabpehelypástétom

Július: Zabpelyhes babfasírt egyben sütve

Augusztus: Pikáns lencsepástétom

Szeptember: Sült paprika - frissen és eltevésre

Október: Sült birsalma - mindenféléhez

November: Gesztenyés sütőtökkrém

December: Diós-mézes keksz


Ezek kétharmada nálunk is kedvenc, több ismétlést megért darab, amit mindenképpen érdemes volt megörökíteni (még ha ez aktuálisan nem is a legjobban sikerült, főként a kép tekintetében). A többi viszont nem hagyott bennünk túl mély nyomot; ha nem lenne a blog, már rég feledésbe merült volna, hogy olyat is ettünk valamikor.

A népszerűségi listán taroltak a szendvicskrémek, aztán következik a pékáru-sütemény kategória, majd a befőzés. Valóban elég nagyban megy nálunk mindegyik, de azért a tartalmas egytálételeknek is rajongói vagyunk.

Ha minden jól megy, idén is jövök mindenfélével, amiből ki-ki kedvére válogathat, s remélem, talál is néhány olyat, amit aztán szívesen készít újra meg újra. Megjegyzésbe várom a kívánságokat, milyen recepteket olvasnátok tőlem szívesen.

Karácsonyi-újévi ételeink 2011-ben

Idén karácsonykor itthon ünnepeltünk Istivel kettesben, minimális külsőségek közepette. Az adventi időszak olyan sűrű volt, hogy nem igazán volt érkezésünk hosszasabban készülni az ünnepekre. A "jó lenne" listát végül igencsak lefaragtuk, pedig eleve nem terveztünk sokat.

Az adventi koszorúnk ilyen volt. Az alapot még ősszel készítettem birsalmasajtból, a szalagot és a gyertyát pedig a karácsonyi mindenes dobozból ástam elő, így most nem került semmibe, és összeállítani sem volt nagy munka. Mivel nem ezeket a gyertyákat gyújtottuk meg, ünnep után szét lehet majd szedni, a birsalmasajt alapot megenni, a többit meg ismét eltenni.

 

Karácsonyfa helyett - a tavalyi évhez hasonlóan - most is csak a lépcsőkorlátra került az égősor meg néhány dísz. Esténként pedig gyertyát gyújtottunk. Tavasszal sajnos kipusztult a kis ezüstfenyő a ház előtt - megártott neki a hosszú ideig igen magas talajvíz - így azt már nem tudtuk ünnepi díszbe öltöztetni odakint. Isti különben sem rajongott a kinti díszítés ötletéért; de mások kerti fényeit azért megcsodáltuk sétáink során.

Előzetes sütikészítés mindössze egy adag mézeskalács volt, ami azon nyomban el is fogyott, haszna csak annyi volt, hogy megbizonyosodtunk a recept működőképességéről.

24-én Isti csinált egy nagy fazék töltött káposztát a saját receptje alapján - ebben már hónapokkal korábban megállapodtunk, és jó is volt, hogy így több napra megvolt a finom főétel. Annyit módosított a korábbiakhoz képest, hogy a rizs meg a kukorica helyett 2 bögre nagy szemű zabpehely és 1 bögre vörös lencse keveréke került a töltelékbe (ez megfőve ugyanúgy összeáll, mint a hagyományos, darált húsos töltelék, és igen ízletes is). A káposzta méretéhez igazodva közel dupla adag készült, ami aztán ki is tartott kettőnknek három napig.

Nekem pedig a szaloncukor- és sütikészítés jutott az ünnep előtti napon: a kókuszos szaloncukor mellett egy adag aszalt gyümölcsös készült még (előbbi Istinek, utóbbi meg nekem ízlett igazán; egyiket se csomagoltuk be, csak tányérra raktuk a csemegét), sütiből meg bejgli, mézeskalács és gesztenyés csigakalács (recept a Kifőztük magazin 2011. decemberi számában). Mindezek mellett csak egy mákos tésztára futotta ebédre: főtt durum tészta, darált mák, meggylekvár, Istinek méz is.

Ünnep előtt sem voltam túl fényesen, karácsonyra pedig sikerült teljesen lebetegednem, úgyhogy hársfatea, bodzatea, főtt krumpli olajjal és erős paprikával, citromlé, méz volt a "gyógyeledel", és a lehetőségekhez mérten semmittevés meg alvás a kímélő program.

Karácsony előtt 21-én mentem egy kört a városban, főleg bevásárlás miatt, de kíváncsiságból végigsétáltam az adventi vásárokban is. Kedvetlen árusok, drágaság, semmi különös választék, és a stílusok érdekes keveredése fogadott. Nem vettem semmit, egy helyen szimatoltam meg pár fajta teakeveréket, s bár kellemes volt, inkább légfrissítő kategóriában játszott volna nálam, nem itókaként, annyira tömény volt benne az aroma. Inkább a Reformházban került aztán a kosaramba egy természetesebb keverék - másfélszer akkora kiszerelés valamivel kevesebb pénzért, és hozza azt, ami egy teakeveréktől elvárható: nem harsányan aromás, inkább szerényen kellemes, karácsonyi, pont jó.

Volt még félbarna szendvicskenyér meg sütőtökös kenyér (ugyanaz, csak került bele egy szelet maradék sült tök, s mellé kevesebb folyadék - szépen megszínezte és nagyon jó állagot adott a tésztának, ízben viszont nemigen tett hozzá). Két ünnep között készült sárgaborsókrém (az alap kenyér és a krém receptje is a Kifőztük 2011. júniusi számában olvasható), főételnek meg babos rakott krumpli Isti módra (szintén több napra elegendő adag; recept később). A pékáruk elfogytával sütöttem egy adag kakaós csigát (recept a Kifőztük augusztusi, kenyeres különszámában).

Szilveszter-újév is itthon telt, különösebb extrák nélkül. Mivel a szaloncukrok már elfogytak, édes csemegének sütöttem egy adag tejcsokis-ropogós kekszet (elsősorban Isti kedvéért, én csak pár darabot ettem belőle). Főételnek készítettem egy adag vega székelykáposztát, árpagyöngy helyett ezúttal barna rizzsel. Hogy ne főzéssel kelljen kezdeni az új évet, még este összeállítottam egy nagyon finom pástétomot (recept később) a szintén akkor sütött kenyér mellé, meg előkészítettem a lencsét is. Ezt most paradicsomos lencseleves formájában fogyasztottuk el, délután meg szilvalekváros bukta sült. Pezsgő helyett inkább karácsonyi teát ittunk.

Nem volt az év többi részében szokásosnál több étel az ünnep miatt, se az összmennyiséget, se a fajtákat illetően (az édesség volt arányában valamivel több, de ennyi meg belefér). Így aztán könnyedén megúsztuk a túlevést és a pocséklást is - és még hiányérzetünk se volt miatta.