Kókuszos jázmin rizs (vegán)

Egy gyors, egyszerű reggeli, ha nincs itthon tej:

5 dkg kókuszpelyhet feltettem főni fél liter vízben. Ízesítettem 2 teáskanál gyümölcscukorral. Amikor már pár perce forrt, hozzáraktam 1 bögre (2,5 dl) jázmin rizst, és kis lángon, lefedve addig főztem, míg majdnem puha lett a rizs és már csak kevés folyadék volt rajta (kb. 10 perc). Ekkor elzártam alatta a tüzet, és lefedve állni hagytam (még kb. 10 perc). Fogyasztás előtt fellazítottam villával, majd müzlistálkákba szedtem. Isti mézzel csorgatta meg a részét, én pedig citruslekvárral egészítettem ki a saját adagomat. A kókuszpehely némileg alulmúlta a várakozásainkat íz tekintetében, de azért egynek jó volt. A kókuszosabb ízhez víz helyett kókusztejet kellett volna használni.
 

Zöldborsós tészta (vegán vagy laktovega)

Még mindig találtam a fagyasztóban a tavaly eltett zöldborsóból, és ezúttal tésztával raktam össze. Gyors, egyszerű, laktató fogás lett, és mivel együtt főztem őket, mosogatnivaló se sok keletkezett közben.

Zöldborsós tészta

(vegán vagy laktovegetáriánus recept)

Hozzávalók (3 bőséges adaghoz):

• 1 liter víz
• 50 dkg zsenge zöldborsó (fagyasztott)
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 25 dkg durum kagylótészta (vagy tetszőleges más alakú)
• 1 teáskanál szárított oregánó (vagy más zöldfűszer)
• 3-4 teáskanál kukoricakeményítő
• pár kanál hideg víz

Elkészítése:
Egy vastag aljú lábasban odatettem a vizet melegedni. Beleszórtam a fagyasztott borsót, ízesítettem a paprikakrémmel, és megvártam, míg felforr. Ekkor beletettem a tésztát, megkevertem, és kis lángon, lefedve addig főztem, míg a tészta harapható állagú lett (támpontért nézzük meg a csomagolásán, hogy ez hány perc). Ekkor beleszórtam az oregánót, valamint hozzáöntöttem a kevés vízben simára kevert keményítőt, és kevergetve összefőztem.

Tipp: Én most tejmentesen készítettem, de ha akarjuk, a végén tehetünk bele tejfölt, vagy a víz egy része helyett használhatunk tejet.

Idő: kb. 20 perc elteltével lehet enni, és munka is alig van vele
Pénz: kb. 400 Ft a fenti mennyiség, a tejes változat mondjuk 500 Ft lenne

Tejes Graham kenyér - kenyérsütő gépben (laktovega)

Itthon sose veszünk bolti pékárut, inkább nap mint nap sütök; kenyeret, kiflit, zsemlét, csigát, lepényt, miegymást - mikor mi esne jól. Leginkább az vált be, hogy a kenyérsütő gépre bízom a dagasztást és a kelesztést, majd tetszés szerint formázom a tésztát, és a villanysütőben sütöm meg.

Van azonban egy örökölt házunk is, ahol rendszeresen eltöltünk egy-két hetet, az aktuális teendőktől függően. Ügyintézés és pakolás-lomtalanítás a két fő tevékenység ilyenkor (meg most már némi kertészkedés is), a főzés csak annyira korlátozódik, hogy ne éhezzünk. Teret kap hát egy csomó bolti lisztáru meg azonmód fogyasztható kiegészítő (vaj, sajt, joghurt, stb), a kevesebb házikoszt alapját pedig a kamrában talált és még ehetőnek minősített befőttek és konzervek adják, hogy hasznosítsuk, amit még lehet.

A múltkor elég sokat kellett ott időznünk, és egy idő után nagyon megéreztük, mennyire nem jó a sok fehér kenyér. Én három nagy szelet után tudatosan álltam le az evéssel, hiszen ekkora mennyiségnek elégnek kell lennie, akkor is, ha egyébként még éhesnek érzem magam (még két szelet simán lecsúszna, és az összesen már rengeteg). Kis idő elteltével szintén vissza kellett fognom magam, hogy az éhségre való tekintettel ne egyek össze mindent úgy sebtiben. Talán azért is éreztem annyira drasztikusnak ezt, mert az igazi (nem színezéktől barna) teljes kiőrlésű pékárukat fogyasztva évek óta nem tapasztaltam ilyesmit, el is felejtettem, hogy a finomliszt bizony ilyen alattomos. Istinek még nem ilyen távoli a fehér lisztes pékáruk világa, de amúgy sem valami jó emésztésén és közérzetén sokat rontott az erre alapozott étkezés.

Először csak némi teljes kiőrlésű müzlivel próbáltunk javítani a helyzeten (legalább a gyümölcslevek is fogytak a spájzból), aztán azt is kitaláltam, hogy egeres ház és lepukkant konyha ide vagy oda, legalább időnként hogyan tudok normális kenyeret sütni. Van a faluban tejautomata, ahol éjjel-nappal be lehet szerezni rendes házi tejet (a bónusz az egészben, hogy a boltinál sokkal jobb minőségű áru sokkal olcsóbb is), eltekerek én a szomszéd város egyik szupermarketjébe Graham lisztért (az otthoni kisboltban is van, csak emehhez képest arcátlanul drága, a városba meg úgyis kell menni más miatt is), a pékségbe ezentúl csak élesztőért járunk (a kimért élesztő ráadásul töredékáron van a szabvány, sárgapapíros ötdekáshoz képest), begyúrom kézzel a kedvenc kiflitésztát, aztán meg megsüti a rossz kenyérsütő. Ennek rosszasága annyi, hogy nem forog a lapátja, így dagasztani már nem lehet vele, de - mint azt sejtettem - tésztát keleszteni és sütni továbbra is remekül tud. A villanysütős megsütéshez megfelelő állagnál keményebbre gyúrtam a tésztát (valamivel kevesebb tejet használva), így már az első sem lett "cicafül" (szépen megkel, majd sütéskor beesik a közepe - a túl lágy tészta sajnos így jár a kenyérsütőben). Külön örültem neki, hogy a szép, egyenletesen laza belső mellett nem lett páncél a héja (korábban ez visszatérő gondom volt ezzel a géppel), sőt, másnap, megpirítva is finom puha volt a széle is. Még melegen-langyosan is elég szépen lehet szeletelni (lásd a képeken), noha nem túl vékonyra. Annyira bejött a dolog, hogy naponta készítettem egy adagot, így egyáltalán nem kellett kenyeret vennünk, egy hét alatt mindössze két kakaós csiga volt a "kihágás" - annyi meg belefér.

Természetesen akinek nem beteg a kenyérsütője, használja végig azt - így már tényleg minimális fáradsággal elkészíthető a sokkal laktatóbb, egészségesebb pékáru, nap mint nap.
 

Tavaszi karalábés egytál (vegán)

Végre itt a tavasz, s vele a finom, zsenge karalábé szezonja! Ma ezt az egyszerűségében ízletes egytálételt készítettem belőle. A klasszikus lencse-rizs párost ezúttal a vörös lencse és a rizskeverék képviseli, ehhez jön a friss karalábé, minimális hőkezeléssel. Mivel a hozzávalók önmagukban is jó ízűek, fűszerezésnek mindössze egy kis sót kívánt.

Tavaszi karalábés egytál

(vegán recept)

Hozzávalók (2-3 adaghoz):

• 1 liter víz
• 1,5 dl rizskeverék
• 2-3 evőkanál zöldségkeverék
• 1,5 dl vörös lencse
• 1 csapott teáskanál só
• 2 zsenge karalábé

Elkészítése:
Egy vastag aljú, mély serpenyőben, amit le is tudunk majd fedni, feltesszük főni a vízben a rizskeveréket a szárított zöldséggel. Ha felforrt, kis lángon, lefedve főzzük tovább. 15 perc elteltével - amikor már kezd puhulni a rizs - hozzátesszük a lencsét, majd 10 perc elteltével - amikor már a rizs és a lencse is majdnem jó - a sót és a kis kockákra vágott karalábét. Összekeverjük, elzárjuk alatta a lángot, és megvárjuk, míg fedő alatt langyosra hűl. A zsenge karalábénak ennyi hő is elég, hogy haraphatóra puhuljon. A magok a végére szinte teljesen beszívják a vizet, és a szétfőtt lencsének köszönhetően picit krémes állagú egytálétel lesz belőle. A karalábé kis leveleivel díszítve tálaljuk.
 

Amarantos zöldségleves (vegán)

Nemrégiben az amarantmag lehetséges felhasználásáról érdeklődött egy olvasóm. Az eddig fent lévő egyetlen ilyen receptemben tarhonyát és krumplit meg paszternákot tettem mellé, és egytálételt készítettem belőle. De természetesen más módon is felhasználható ez a pici, de a szakirodalom szerint igen egészséges mag. Az alábbiakban egy tavaszi zöldségleves receptjét írom le, de ugyanezt az alapot tetszőleges más, szezonális zöldségekkel is készíthetjük az év bármely szakában.

Amarantos zöldségleves

(vegán recept)

Hozzávalók (5-6 adaghoz):

• 1 dl amarantmag
• 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1,5 liter víz
• 2 evőkanál sós paprikakrém
• 2-3 evőkanál szárított zöldség
• 25 dkg zsenge zöldborsó (nálam most fagyasztott)
• 1 zsenge karalábé
• 1 csokor petrezselyemzöld
• a karalábé kis, zsenge levelei
• 5-6 evőkanál burgonyapehely

Elkészítése:
Egy nagy, vastag aljú edényben felmelegítjük az olajat, és kevergetve átpirítjuk rajta az amarantmagot. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a paprikakrémet és a szárított zöldséget, és forrás után lefedve, kis lángon addig főzzük, míg az amarantmag érezhetően puhul (15-20 perc). Ekkor hozzátesszük a borsót, majd amikor már az is majdnem jó, a meghámozott és felkockázott karalábét is (ha friss borsót használunk, azt ráérünk a karalábéval együtt hozzátenni). Hozzáadjuk az összevágott petrezselyem- és karalábézöldet, valamint állandó kevergetés mellett hozzászórjuk a burgonyapelyhet, addig sűrítve vele a levest, hogy az amarantmag már ne üljön le az aljára, hanem inkább lebegjen a lében. Ennyi főzés elég is volt a zsenge karalábénak, úgyhogy már tálalhatjuk is.

Tipp: Ugyanezt az amarantos alapot más zöldségekkel is dúsíthatjuk, csak ha több főzést igényelnek, akkor annak megfelelő időben tegyük őket hozzá a fővő amaranthoz, valamint válasszunk hozzájuk illő fűszerezést (a friss tavaszi zöldek magukban is ízletesek, én most azért voltam ennyire visszafogott).
 

Tavaszi megújulás

Pár hete lomtalanítottam kicsit a konyhaszekrényben. Egy sima pakolásnak indult, de sehogyse akart minden elférni úgy, hogy a gyakran használt bögrék, tányérok, poharak könnyen elérhetőek legyenek. Merthogy méret szerint nem mind oda következett, ahonnan aztán jó elővenni, amikor kell. Vettem hát egy dobozt, és mindazokat a darabokat, amiket használat helyett csak kerülgetek a szekrényben, most szépen áthelyeztem oda. Igaz, így a ritkánál is ritkábban fogom használni őket, hisz még szem előtt sincsenek, de szerintem nem fognak különösebben hiányozni. Nem kidobtam, csak elraktam őket, és szükség esetén bármikor elérhetőek ismét. Mert oké, kell kávéskészlet, bár nem kávézunk, de hátha vendégnek időnként jólesne. Kell boros meg röviditalos meg ilyen-olyan pohár, mert bár mi nem élünk ilyesmivel, hátha néha jön olyan, akit meg szeretnénk kínálni. (Természetesen a belevalókból is van itthon egy korlátozott készlet ilyen esetre.) Kellenek különféle méretű bögrék is, de két embernek nem két tucat. Aztán majd meglátjuk, mennyire válik be. Az biztos, hogy most sokkal áttekinthetőbb a szekrény és felesleges áthelyezgetések nélkül is ki lehet venni a gyakran használt edényeket, eszközöket.

A már rég nem tökéletes, de sajnálom kidobni típusú edények is megfogyatkoztak a napokban.
Nevezetesen használni próbáltam őket, de mivel ugye messze nem tökéletesek, nem jártam sikerrel. Az ételt ugyan némi trükközéssel megmentettem, de egyszerűen nem éri meg a többlet fáradságot és mérgelődést, hogy azokat a rossz eszközöket nyúzzam tovább. Aztán majd apránként pótolom, ahogy lesz rá keret és találok megfelelőt. Rá szoktam szánni a pénzt és a válogatást is, hogy aztán hosszú ideig ne merüljön fel hasonló gondom, mint a leselejtezettekkel volt.

De nemcsak a konyha újult meg. Tegnap alaposan átrendeztük a bútorokat meg a szőnyegeket Istivel az emeleten. Apró módosításnak indult, de aztán az hozta magával a többit. Annakidején pár bútorral együtt vettem a házat, plusz a korábbi szolgálati lakásomból kerültek ide a saját bútoraim, úgyhogy elég szedett-vedett a készlet, de egyelőre ebből kell gazdálkodni. Korábban volt már többféle elrendezés, de a használat során egyikről sem éreztem úgy, hogy az lenne az igazi. Folyamatosan tapasztaltam ki dolgokat a házban, amikhez igyekeztem alkalmazkodni a berendezéssel, meg ahogy Isti ideköltözött, ő is felvetett pár módosítási javaslatot. Talán ez a mostani megfelelő lesz... még teszteljük. Isti megkapta a kuckójába a legnagyobb könyvespolcot, meg igen jó ízléssel kiválasztott egy szuper, puha szőnyeget, amit sikerült is megfelelően elhelyezni ott. Nekem is jutott egy kényelmesebb ágy meg több tárolóhely, és végre használni is tudom azt a három kis szőnyeget, amit évekkel ezelőtt kaptam, csak akkor nem fért el sehol. Még hátravan pár apróság az átrendezésből - falvédő felrakása, kép áthelyezése, kicserélt szőnyeg elrakása vagy hasznosítása máshol - de a munka oroszlánrésze már megvan. S mivel Isti tegnap az ablakokon lévő zsalukat is megjavítgatta, a fényre sincs panasz - már csak napsütés kell!
 

Húsvéti reggeli (lakto-vega)

Első vega húsvétom ez a mostani. Előző években ilyenkor tudtam le éves hús- és tojásfogyasztásomat - nem mintha nem meglettem volna nélküle, csak láttam, hogy a család mennyire fontosnak tarja az ünnepi hagyományok ezen részét. A tojásfestést bezzeg nem - úgyhogy én bizony még soha életemben nem festettem tojást, és ha így folytatódik, nem is fogok. A locsolók elől is mindig kirándulni mentünk egy darabig; utána meg már el se kellett menni otthonról, úgyse jött senki. A böjtről meg Jézusról nemigen esett szó, legfeljebb az iskolában, meg utána felnőttként igyekeztem tájékozódni mindezekről úgy miheztartás végett. Szóval bőven ráfér az újragondolás erre az ünnepre.

Előre megállapodtunk Istivel, hogy most sem a külsőségekről kell szólnia a húsvétnak. Ahogy karácsony előtt, úgy most is az volt a kérése, hogy ne vigyem túlzásba a sütés-főzést, inkább pihenjek én is. Összeszedtünk pár dolgot, ami jó lenne, és majd megvalósítunk belőle annyit, amennyihez lesz kedvünk és időnk, és jóízűen el is fogy.

Íme a szombati reggelink, hús (és húspótlók - mert az sem a mi műfajunk) nélkül: kenyér, vaj, házi füstölt sajt, friss zöldek (retek, saláta, újhagyma), paprikalekvár, ecetes uborka, tea. A kenyér a tejes Graham kifli tésztájából van, de ezúttal csak kétfelé vettem, téglalap alakúra nyújtottam, feltekertem, ferdén bevagdostam a tetejét, és így sütöttem meg. Ez is igazán finom és jó állagú lett, és csinos szeleteket lehet belőle vágni, például szendvicsalapnak. A sajtot a piacon veszem a kedvenc tejesbácsinktól. Ez most natúr, de szokott lenni mindenféle fűszeres is (paprikás, tarkaborsos, kapros a három listavezető szerintünk), sima és füstölt kivitelben egyaránt. A bolti sajtokhoz képest egyáltalán nem drága, és ez garantáltan tejből van. A zöldek is a piacról valók a néniktől. A lekvár és az uborka pedig saját eltevés.

A kekszek most kimaradtak, csemegének a natúr dió meg mazsola az aktuális kedvenc (korábban anyukám volt a nagy kekszfogyasztó, elsősorban az ő kedvéért sütöttem nagy mennyiségben). Valamilyen egyszerű kalácsot még szeretnék, amolyan változatosságként a kenyerek között.

A konyha helyett pedig ezúttal irány a kert, amíg az időjárás engedi. Szóljon ez az ünnep inkább a tavaszról meg a kikapcsolódásról, hogy aztán újult erővel vághassunk neki a hétköznapoknak.
 

Grízes almás süti (lakto-vega)

Szeretem az egyszerű recepteket. De hiába egyszerű valami, ha ez egyben a minőség rovására is megy. Megfogott a hangzatos név, hogy "A világ legegyszerűbb almás süteménye", amiben ráadásul tojás sincs, és a kommentelőknek is túlnyomórészt tetszik. Ez most csak azért nem lett a "poros vacak" kategória, mert készítés közben látva a dolgokat, nem mertem megkockáztatni, hogy a recept szerinti módon süssem meg. Így csak helyenként maradt egy kicsit száraz, a többi ehető lett, és még ízlett is (főleg a Főkóstolónak, akinek csak utólag meséltem el a készítés kalandos történetét).

Hogy ilyenkortájt már kissé fonnyadt az alma, arról nem tehetek - bár tisztában vagyok vele, hogy ehhez az összeállításhoz nyilván inkább a lédús gyümölcs lenne a nyerő. [Ez egy régebbi piszkozat, azóta a helyzet csak fokozódott.] A helyzetet javítandó, bőven mértem az almát, raktam hozzá citromlevet, meg mézzel édesítettem, ami ugye maga is folyós, meg az alma is kiengedi a levét tőle (igaz, 10 deka helyett csak két nagy kanál méz ment bele, hogy ne legyen brutál édes alapból). Komolyan eszembe jutott még egy kis doboz kefír belekeverése is, de aztán végül egy üveg alján árválkodó kb. 1 deci híg dzsem lett inkább az áldozat a hűtőből. A liszt és a búzadara mennyiségét pedig helyből jelentősen csökkentettem, lévén a teljes kiőrlésű fajták köztudottan több folyadékot vesznek fel. A rétegezésnél már komolyan azon gondolkodtam, hogy egy tisztességes almás lepény se lett volna lényegesen több munka, és az legalább garantáltan jó. Ez meg... eszembe jutott a lusta asszony rétese vagy bólyi túrós, amit évekkel ezelőtt többször is csináltam - s hogy néha bizony az is poros maradt. Megenni ugyan megettem, mert ételt csak kivételesen rendkívüli esetben dobunk ki, de előbb-utóbb kikopott a repertoárból, mert megismertem ettől kevésbé "lutri" túrós sütiket is. Most, nem bízván a szerencsémben, végül inkább nagyjából összekevertem a cuccot a sütőtálban - persze csak óvatosan, végülis ki volt kenve alá -, és úgy sütöttem meg. Így csak helyenként az alján meg a tökéletlenül összekevert részeken maradt némileg poros, mire megsült.

Persze rá lehet fogni, hogy a reformosítás tette, dehát az lételemem :) Azt meg, hogy nem vagyok jó lustaasszony, majdcsak túlélem valahogy :)))


A kész süti végül pillanatok alatt elfogyott, és a maga módján jó is volt, úgyhogy írom a receptet, hátha valaki kedvet kap hozzá. Lédús almából talán az eredeti módon, rétegezve is kipróbálom majd valamikor (vagy ezt a szárazat kiegészítem pár deci gyümölcslével?). Addig meg mutatom a tovább egyszerűsített, mindent összekeverős változatot - így tényleg észrevehetően kevesebb munka, mint egy tisztességes almás lepény (mondjuk egy ilyen vagy egy ilyen).

Grízes almás süti

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

• bő 1 kg alma
• fél citrom leve
• 1 evőkanál őrölt fahéj
• 2 nagy evőkanál méz
• 1 dl birsdzsem (tetszőleges más dzsemre cserélhető vagy elhagyható, nálam maradék volt)
• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 15 dkg teljes kiőrlésű tönkölydara
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg vaj (ebben az összekeverős felállásban szerintem akár 5 is elég)
• ízlés szerint méz a tálaláskor

Elkészítése:
Az almát lereszeljük, és a vaj kivételével összekeverjük a többi hozzávalóval. Kivajazunk egy közepes tepsit vagy cseréptálat (én az Európa tál alacsonyabbik részét használtam), beleegyengetjük az almás keveréket, majd rászeleteljük a maradék vajat. Hideg sütőben indítva 180 fokon bő fél óráig sütjük; amikor láthatóan pirul a széle és a teteje, akkor van kész. Picit hűlni hagyjuk. Langyosan a tálból lehet kikanalazni, hidegen szeletelhető is. Akinek alapból nem elég édes, csorgassa meg egy kis mézzel az adagját.

Tipp:
Dúsíthatjuk belekevert mazsolával vagy egyéb aszalvánnyal, illetve szórhatunk a tetejére diót vagy egyéb olajos magot.
 

Aszaltgyümölcsös-korpás muffin (lakto-vega)

Menő vagy sem, szeretek muffint sütni, mert egyszerű, gyors, változatos műfaj. A legtöbb recept azonban kapásból kiesik, mikor a hozzávalóknál meglátom a tojások számát. Egyet-kettőt még csak el lehet lébecolni őrölt lenmaggal az ilyen kevert dolgoknál, de annál többnél már érdemesebb alapjában új koncepciót keresni. Aztán ott van még a cukor meg a zsiradék, amiből szintén nem csípem a sokat - de ugye ezek mennyiségéből se lehet akármennyivel visszább venni úgy, hogy azért értékelhető mennyiségű és minőségű tészta maradjon nélkülük. A lisztet meg úgyis lecserélem teljes kiőrlésűre, és a porok összekeverése után egyenesen abba a tálba mennek a folyadékok, külön maszatolás nélkül. Amiből ezek után ehető muffin sül ki, azt a receptet gyorsan feljegyzem, mert ismétlésre érdemes. Mint ez itt. Persze könnyű dolgom volt vele, mert több ponton már eredetileg is megfelelt a sajátos igényeimnek, a többi átalakítást meg remekül elviselte.

Aszaltgyümölcsös-korpás muffin

(lakto-vegetáriánus recept)

Kiadós, egészséges reggeli, amit ráadásul gyorsan, egyszerűen elkészíthetünk.


Hozzávalók (12 muffinhoz):
(a méréshez használt bögre 2,5 dl-es)

• 1/2 bögre (vegyes) aszalt gyümölcs (szilva, sárgabarack, meggy, mazsola, stb.)
• 1 bögre zabkorpa
• 3/4 bögre Graham liszt
• 1 evőkanál barnacukor
• 1 evőkanál őrölt fahéj
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 teáskanál méz
• 2-3 dkg vaj
• kb. 1 bögre tej

Elkészítése:

1. Szükség szerint összevágjuk az aszalt gyümölcsöket, majd egy nagy tálban elkeverjük a többi poralakú összetevővel.
2. Megolvasztjuk a vajat, és egy tollkenő segítségével kikenjük a muffintepsi mélyedéseit.
3. A maradék vaj a tésztába kerül, a többi folyékony összetevővel együtt. Gyorsan összekeverjük az egészet, annyi tejet adva hozzá, hogy sűrű, de fakanállal jól keverhető tésztát kapjunk.
4. A muffinforma mélyedéseibe kanalazzuk, és 180 fokon tűpróbáig sütjük (20-25 perc, előmelegítés nélkül).
5. Langyosan vagy kihűlve, ízlés szerint vajjal és/vagy dzsemmel fogyasztjuk.
   

A kiinduló receptet Kurma dásza: Ínycsiklandozó vegetáriánus receptek című könyvében találtam. Talán ez az első olyan ebből könyvből, amivel egy kicsit befürödtem első nekifutásra: ugyanis dupla ennyi tésztához írja, hogy 6 muffin lesz belőle. Már olvasásra gyanús volt a mennyiségeket elnézve, de azt azért nem gondoltam, hogy nem kétszer hat, nem is háromszor hat, hanem négyszer hat lesz. Így persze csak két menetben fért be a formába és a sütőbe, esélyt sem adva arra, hogy összekeverés után azonnal megsüssem mindet. A második adagon ez sajnos meg is látszott, nem emelkedett fel olyan szépen, mint az első sorozat. Azóta többször volt már belőle ismétlés, a fenti mennyiségekkel - kettőnknek szerencsére így is kitesz egy kiadós reggelit.

Tejszínes-krumplis pogácsa (lakto-vega)

A jól bevált kenyérnek indult, csak az a fránya élesztő nem végezte jól a dolgát, és a dagasztás után órák múltán is egy igencsak laposka tésztagombóc kuksolt a kenyérsütőben. Kénytelen voltam hát megbarátkozni a gondolattal, hogy ebből nem lesz kenyér... De kukatöltelék se, akárki meglássa!

Vettem a keletlen kenyértésztát, hozzászórtam egy csomag sütőport, és elkezdtem kézzel szépen aláhajtogatni a tészta szélét, újra meg újra megmártva a sütőporban, mikor az előző adag már eltűnt a belsejében. Majd enyhén lisztezett munkalapon jó ujjnyi vastagra nyújtottam, késsel bevagdostam a tejét, és kis pogácsákat szaggattam belőle (a leeső részeket összegyúrva ugyanígy, amíg el nem fogyott). Szilikon sütőlappal bélelt tepsin (2 nagy tepsire fért rá mind) 180 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem őket, amíg szépen megpirultak alul-fölül. Bár nem szabályosan hajtogattam, mindössze a sütőport akartam viszonylag egyenletesen beledolgozni így utólag a tésztába, örömmel nyugtáztam, hogy rétegesek lettek, és jónéhányuk gusztusosan el is dőlt.

Ízre természetesen olyan, mint a kenyér, csak így sokkal több a ropogósra sült külseje. A Főkóstoló javaslatára paprikalekvárral ettük (hmm... kezd ínyenc lenni! :), és nagyon ízlett mindkettőnknek.

Így menekült meg az elfuserált kenyértészta a kidobástól, én meg feljegyzem ide tanulságként, hogy kétségtelenül kényelmes a porélesztő, amit nem kell felfuttatni, csak így nem derül ki még az elején, ha baja van. 
 

Mákos köleslepény (vegán)

Újabb variáció a témára: ezúttal mákkal és bodzabefőttel rétegezve készítettem köleslepényt. Kiadós reggeli lett belőle minimális munkával és maszatolással. A klasszikus kombináció ugyan a meggy-mák, de a bodza se rontotta ám el! Nálam leginkább ilyenkor fogynak a szezonban készített befőttek, mikor a télire betárazott friss gyümölcs (alma) már igencsak a végét járja, az újakból pedig az ízletes, szabadföldi termés (eper) még várat magára.

Mákos köleslepény

(vegán recept)

Hozzávalók (egy közepes tepsihez - ez 2 bőséges adag reggeli vagy 4-6 adagnyi desszert):

• 1 pohár (2 dl) köles
• 1 pohár mák (egészben mérve, majd - lehetőleg frissen - ledarálva)
• 1 üveg (720 vagy 800 ml) befőtt, nálam most bodza
• 3 pohár folyadék: a befőtt leve vízzel kiegészítve
• ízlés szerint méz a tálaláskor
• olaj a tepsi kikenéséhez

Elkészítése:
A kikent tepsibe terítjük a kölest, rá a megdarált mákot, arra pedig a gyümölcsöt. Felöntjük a folyadékkal, és berakjuk a sütőbe 200 fokra 45 percre (előmelegítés nélkül), majd még egy kicsit állni hagyjuk a tepsiben. Langyosan vagy kihűlve tálaljuk, ízlés szerint mézzel megcsorgatva. Frissen egyenesen a tepsiből a legcélszerűbb kanalazni, kihűlve szeletelni is lehet. Mivel a kölest és a mákot nem kevertük össze, csak egymásra szórtuk, réteges marad, és a kölest nem festi nagyon sötétre a befőttlé, úgyhogy mindez még látszik is.

Tipp: Ha gyorsabb megoldásra vágyunk, akkor köles helyett használjunk 1,5 pohár kuszkuszt. Ezt 1,5-2 pohár folyadékkal öntsük fel és 20 percig süssük. (Ez kevésbé dagad meg és kevesebb folyadékot szív fel, mint a köles, azért az eltérő mennyiség és arány.)

Az ötletet Marica gyönyörű réteges kölessütije adta, alkalomadtán majd úgy, reszelt almával is ki fogom próbálni.


Idő: a kölesest kb. egy óra, a kuszkuszost fél óra elteltével lehet enni, de mákdarálással együtt sem több vele a munka 10 percnél
Pénz: a köleses kb. 300 Ft, a kuszkuszos valamivel több, de az sem drága
A köleses megoldható hazaiból, a kuszkuszos nem.

Paradicsomos lencse-rizs egytál (vegán)

A népszerű lencse-rizs párost ezúttal a nyáron betárazott paradicsommal hoztam össze, és tálaltam ezt az egyszerű, de kiadós egytálételt ebédre. A sárga koktélparadicsom igencsak különlegessé tette a látványt, de természetesen normál, piros paradicsomból is ugyanúgy elkészíthető.

Paradicsomos lencse-rizs egytál

(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 1 bögre (2,5 dl) barna lencse
• 1 bögre barna rizs
• 3 bögre víz
• 1 evőkanál natúr vegamix
• 1 evőkanál szárított majoránna
• 1 teáskanál tengeri só
• 1 teáskanál kurkuma
• 1 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1 üveg (400 ml) "paradicsomkoktél"

Elkészítése:
A lencsét és a rizst beáztatjuk egy éjszakára, vagy legalább egy-két órára (így hamarabb megfő majd). A magokat leszűrjük, majd egy vastag aljú, fedeles edénybe rakjuk, és felöntjük a 3 bögre vízzel. Hozzáadjuk az olajat és a fűszereket, és forrás után kis lángon, lefedve puhára főzzük. (Ha netán nagyon elfőtte a levét, de még nem puha, akkor adjunk még hozzá egy kis vizet.) Végül hozzáöntjük a paradicsomot, óvatosan összekeverjük és összemelegítjük.

Tipp:
Paradicsomkoktél hiányában készítsük natúr hámozottparadicsom-konzervvel; a túl nagy paradicsomdarabokat késsel aprítsuk falatnyira, mielőtt hozzáöntenénk.

Fűszeres csicserifőzelék krumplival (vegán)

Van az úgy, hogy nincs időm és/vagy kedvem szépen megörökíteni egy ételt. Ilyenkor csak a hozzávalókat írom le azonnal, mert másnap már nem biztos, hogy hiánytalanul fel tudnám sorolni őket, pláne a mennyiségekkel együtt. Az elkészítés menete még csak-csak beugrik később is, főleg, hogy a hozzávalókat mániám olyan sorrendben rögzíteni, amilyen sorrendben kell velük valamit csinálni az étel készítése során. Időnként mondom is viccesen, hogy énutánam nem szép, kézzel írott receptesfüzet marad, hanem csak hozzávalólisták fecniken (a bolti blokkok a kedvenceim, már amelyiknek üresen hagyták a hátulját), aztán az utókor majd találja ki, hogy azok mibe valók és hogyan - merthogy nagyon sokszor azt nem közlöm ám a lista fejlécében, hogy milyen étel belevalóit sorolom; a sorrendre viszont mérget lehet venni.

Aztán van az úgy, hogy főztem valamit, ízlett, a Főkóstoló szerint is megírni való, van valamilyen kép is róla (jobb-rosszabb, ahogy sikerült), s még tán a recept is idekerült legalább vázlatosan a Piszkozatok közé. De egyszerűen nem megy a kicsinosítás: hogy érthető, részletes legyen az a leírás, meg a lehetőségeken belül a legjobb kép kerüljön mellé, feliratozva, átméretezve, és még kedvcsináló bevezetője is legyen. Pedig jó lenne kitenni, mert tényleg sikere volt itthon, aktuális is, aztán hátha kedvet kap más is hozzá, vagy ötletként fel tudja használni valami olyanhoz, ami aztán igazán az ő ízlésének való. Meg jó lenne nem hagyni hosszú időre újdonságok nélkül a kedves Olvasót, aztán meg szezonját múlt konzerv bejegyzésekkel traktálni pár hónappal később. De ami nem megy, ne erőltessük. Kedvtelésből írok, nem kötelességből; nem ebből élek, megengedhetem magamnak, hogy hallgatok, ameddig jólesik. Ha valakinek nagyon hiánya van belőlem, évekre visszamenőleg olvashat itt ezernyi receptet, nem azon a néhány újabbon múlik, hogy jóllakik-e.

Előbb-utóbb azért mégiscsak akad egy szusszanásnyi szabadidőm, amikor erőt veszek magamon és befejezek pár piszkozatot, különben óhatatlanul az enyészeté lesz a recept, bármily jó is volt a két - kétségtelenül erőst elfogult, de azért nem gátlástalanul igénytelen - kritikus szerint. Most, amolyan "virtuális tavaszi nagytakarítás" jegyében pár ilyen jön az elkövetkező napokban, csak hogy legyen honnan visszakeresni jövő télen - mert ki tudja, addigra hol lesznek már a hozzávalós cetlik...

* * *

Újabb tartalmas, téli fogás, ezúttal csicseriborsóból.

Fűszeres csicserifőzelék krumplival

(vegán recept)

Hozzávalók:

• 25 dkg száraz csicseriborsó
• 1 liter víz
• 1/2 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1/2 kg krumpli
• 1-2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 3-4 teáskanál Indiai szárnyas fűszerkeverék (tengeri só, paprika, mustármag, curry, szerecsendió, hagyma, római kömény és chili van benne)
• késhegynyi Cayenne bors, ha szeretjük a csípőset

Elkészítése:

1. A csicseriborsót éjszakára beáztatjuk, majd friss, szódabikarbónás vízben puhára főzzük (20-25 perc).
2. Közben meghámozzuk és felkockázzuk a krumplit.
3. A borsót kiszedjük a vízből, és félretesszük. A vízhez adjuk az olajat, majd belerakjuk az előkészített krumplit, és majdnem puhára főzzük.
4. Visszatesszük a csicseriborsót, fűszerezzük, és együtt főzzük készre, időnként megkeverve. Az enyhén szétfővő krumpli remekül besűríti, de ha ez nem lenne elég, akkor a végén keverjünk hozzá pár evőkanál burgolyapelyhet.

Tipp:
Száraz helyett főtt, konzerv csicseriből is készíthetjük, bár ha nem feledkezünk meg az áztatásról, akkor a szárazat sem nagy dolog megfőzni.
 

Sült káposzta (vegán)

Sokféle zöldséget szeretek sütőben megsütve, így szívesen tettem egy próbát a káposztával is. Első nekifutásra ugyan sikerült fűszerbe fojtani (betartván a kiinduló receptet), viszont határozottan láttam fantáziát a témában, és legközelebb a kis káposztát meglátva a Főkóstoló is egyből mondta, hogy kevésbé borsosan (leginkább bors nélkül) szívesen enné sütve, így hát ismétlés lett a saját fejem után:

2 bőséges adaghoz egy kicsi, tömör fej káposztát cikkekre vágtam úgy, hogy a torzsa összetartsa a leveleket (szerintem először félbe érdemes vágni, majd azokból cikkeket úgy, hogy 2-3 centi legyen a legszélesebb részük, és jusson mindegyikbe a torzsából is). Elrendeztem őket egy szilikon sütőlappal bélelt nagy tepsin, egy rétegben. Kifacsartam egy fél citrom levét, összekevertem kb. ugyanannyi olívaolajjal, és egy kenőtoll segítségével eloszlattam a káposztaszeleteken. Alaposan megsikált és félbevágott kis krumplikat is tettem melléjük, vágott oldalukkal lefelé. Az egészet betettem a sütőbe 200 fokra, majd amikor már érezhetően puhultak, a krumpli is megkapta a maga ízesítését: megfordítottam őket, villával "beleszántottam" a közepükbe, és megkentem őket olajjal, amiben előbb elkevertem egy kis csemegepaprikát. Így szép színes lett ez az egyszerű, de a krumplitól azért laktató tél végi fogás, és jól érvényesült a káposzta saját íze (mert van ám neki, és sütve sokkal intenzívebb, mint más formában elkészítve).
 

Kifőztük 2011/4.

Megjelent és ingyenesen letölthető a Kifőztük magazin áprilisi száma, sok-sok tavaszi recepttel, ötlettel. Én ezúttal egy - stílszerűen virág alakúra formázott - csokis keksszel gazdagítottam a kínálatot, és már kinéztem párat kipróbálásra a többiek receptjei közül.
 

Sárgabarackos pite (lakto-vega)

Eredetileg húsvéti ötletelés céljából vettem elő az Ízek és érzések magazin tavalyi számait (ha már az idei tavaszi-húsvéti szám még nincs a kezemben), aztán megláttam a nyáriban ezt a receptet, s mivel minden akadt hozzá itthon, elkészítettem vasárnap délutáni csemegének. Igaz, a barack természetesen befőtt formájában állt csak rendelkezésre, de ebbe tökéletesen megfelelt így is. A frisset alighanem idén sem fogom sütibe "pocsékolni", ha érett, ízletes, inkább megeszem úgy, ahogy van.

Sárgabarackos pite

(lakto-vegetáriánus recept)

 
Hozzávalók (egy 24 cm-es piteformába):

a tésztához:

• 25 dkg Graham liszt
• 1 evőkanál barnacukor
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 5 dkg vaj
• 1-1,5 dl víz vagy befőttlé

a tetejére:

• 1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölydara
• 1 üveg (720 ml-es) sárgabarack befőtt (házi, nem agyoncukrozott)
• 2 púpozott teáskanál kukoricakeményítő
• 1,5 dl zsíros tejszín (nálam most házi tej tetejéről leszedve; a bolti 2 dl-es habtejszínt beletenném mindet, hogy ne legyen maradék, és mellé bőven mérném a keményítőt)
• 1 csapott teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál vanília kivonat
• 1 evőkanál méz

Elkészítése:
A befőttet szűrőbe öntjük, és lecsepegtetjük a levét. Összegyúrjuk a tészta hozzávalóit. Annyi folyadékot használunk, hogy egy puha, de nem ragadós tészta legyen; a szükséges folyadékmennyiség a liszt minőségétől függ. Egy pohárban simára keverjük a keményítőt egy kis tejszínnel, majd hozzáadjuk a többi tejszínt és az ízesítőket is, és jól elkeverjük (az sem baj, ha enyhén habos lesz). Vékonyan kikenünk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és kézzel beleigazítjuk a tésztát, jó magas peremet csinálva neki a szélén. Megszórjuk a búzadarával, majd kirakjuk a fél barackokkal, magházukkal lefelé, végül pedig ráöntjük a tejszínes keveréket. Hideg sütőben indítva 180 fokon kb. 30 percig sütjük; akkor van kész, mikor láthatóan pirul a szélén a tészta és a tetején a tejszínes szósz. Langyosan és kihűlve egyaránt finom; hidegen természetesen szebben lehet szeletelni, de langyosan sem folyt szét a teteje.

Tipp: Szezonban friss barackból is készíthető, amit nem szükséges előzetesen megfőzni, elég neki a sütés. Barack helyett más gyümölccsel is el bírom képzelni.

Ötlet: Ízek és érzések, 2010. június-július (mennyiségek és néhol az arányok is átszabva, ahogy szerintem kívánta)

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, és úgy 15-20 percnyi munka
Pénz: kb. 500 Ft
Alapvetően hazaiból.

Zelleres gombaleves kínaiasan (vegán)

Továbbra is folyamatban van a fagyasztó kiürítése. A borsók mellett ma egy zacskó gomba került elő a mélyből, az képezte az alapját ennek a levesnek. Így pont elment az utolsó régicske zeller, és a szójaszószos üveg is kiürült. Szeretem, ha időnként elfogynak a régóta rakosgatott, megkezdett dolgok, s nem mennek veszendőbe.

Zelleres gombaleves kínaiasan

(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 0,5 kg csiperkegomba
• 1 ökölnyi zellergumó
• 1 liter víz
• 1 evőkanál natúr vegamix
• 1 teáskanál fűszerkeverék (nálam Kotányi malomból a francia; összetétele: tengeri só, rozmaring, kakukkfű, petrezselyem, paprika, bazsalikom, borsikafű, tárkony, kurkuma és görögszéna)
• 2 evőkanál kukoricakeményítő
• 2 evőkanál szójaszósz

Elkészítése:
A gombát falatnyi darabokra, a zellert pedig kis hasábokra vágjuk, és feltesszük főni a vízben. Ízesítjük a vegamixszel és a fűszerkeverékkel, és addig főzzük, amíg a zeller harapható lesz. A keményítőt simára keverjük egy kis hideg vízzel, majd a levesbe öntjük, és összeforraljuk vele. Tálaláskor kevés szójaszósszal "sózzuk".

Tipp: Ha még inkább a kínai kajáldák leveseinek zselés állagát akarjuk idézni, használjunk kicsit több keményítőt. Ugyanezzel a keményítős módszerrel természetesen más összetételű zöldséglevest is sűríthetünk "kínaiasan".

Ötlet: A 100 legjobb vegetárius étek (STB könyvek)

Idő: 20-25 perc, aminek legfeljebb a fele a munka
Pénz: 500 Ft a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, az ízesítők kivételével.
 

Tél végi káposztaleves (vegán)

Nézzünk szét a sufniban és a kamrában. Szedjük össze a télire betárazott és időközben rég elfelejtett zöldségeket. Válogassuk ki a javát. A száraz káposztalevelek alatt kutya baja a fej tömör közepének, a csicsóka se ehetetlenül fonnyadt még, pár használható répa és petrezselyemgyökér is akadhat. Ebből már ki lehet hozni valamit. Mondjuk egy kis hétköznapi semmi különös levest. Vagy jobbat is?

Én a következőt csináltam: Cikkekre, majd azokat keresztbe elvágva falatnyi darabokra aprítottam egy kis fej káposztát, torzsástul. Meghámoztam és felkarikáztam 3 sárgarépát és 2 petrezselyemgyökeret. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, rátettem az előkészített répát és gyökeret, kevergetve pirítottam pár percig, hozzáadtam az előkészített káposztát, és azzal is enyhén átpirítottam. Felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje, felforraltam, majd kis lángon, lefedve főztem tovább. Ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel, 1 teáskanál szárított majorannával és 1 kávéskanál őrölt köménymaggal. Meghámoztam két-három marék csicsókát, feldaraboltam, és amikor a többi zöldség már majdnem puha volt, ezt is hozzátettem, és addig főztem együtt, míg a csicsóka is haraphatóra puhult. A végén kívánt még egy pici sót, valamint kevertem bele 1 evőkanál fehérborecetet, és lefedve állni hagytam egy kicsit. Feltálaltam ebédre, és...

A Főkóstoló nem győzte dicsérni, hogy milyen finomat készítettem. Mi tagadás, nekem is ízlett, úgyhogy nem kellett noszogatnia, hogy lefényképezzem a maradékot és leírjam ide a receptet.


Szezámmagos és fahéjas csigákat sütöttem még, Graham lisztből, reformosan. A szokásos péksüteménytésztát készítettem el az alaprecept szerint, és ezúttal az egyik felébe mézzel elkevert tahini került, a másik felébe pedig méz és fahéj. Egyik-másik kifeküdt a sütés során, de az ízükkel nem volt gond. Így lett teljes ez a kímélő ebéd.

 

Zöldborsós köles (vegán)

Ma, kihasználva a jó időt, egész nap kertészkedtünk, úgyhogy gyors és egyszerű ebéd volt:

1 pohár (2 dl) hántolt kölest feltettem főni 4 pohár vízben, hozzátettem 0,5 kg fagyasztott zsenge zöldborsót, ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel és 1 evőkanál natúr vegamixszel, felforraltam, majd kis lángon, lefedve addig főztem, míg a köles felszívta a folyadékot és megpuhult. Ez a mennyiség 3 bőséges adag. (Friss borsóból is készíthető, de ezt csak a végén tenném bele, mikor már majdnem kész a köles.)
 

Birsalmás-pudingos morzsasüti (lakto-vega vagy vegán)

Az elmúlt szezonban kimaradt a birsalma, mert egyszerűen nem volt, se saját termés, se a piacon. A minap azonban kezembe akadt egy erőst évjáratos befőtt a kamrában. Átment a bontás utáni kóstoláspróbán, így ebből készítettem az alábbi finomságot, ami tulajdonképpen a jó öreg morzsasütinek egy kevésbé száraz változata. Szerintem másféle gyümölccsel is működik így "pudingosan" is. Sikerét mutatja, hogy ennyit sikerült meghagynunk a a fotóhoz, illetve a Főkóstoló egyből afelől érdeklődött, hogy van-e még ilyen befőtt, mert igazán elkészíthetném újra a kép miatt. A receptet meg írjam fel, mielőtt elfelejtem. Hát íme:

Birsalmás-pudingos morzsasüti

(lakto-vegetáriánus vagy vegán recept)

Hozzávalók:

• 1 üveg (720 ml-es) birsalmabefőtt
• 2 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 4 evőkanál pehelykeverék (vagy tetszőleges gabonapehely)
• 2 evőkanál zabpehelyliszt (vagy tetszőleges reformos liszt, esetleg darált olajos mag)
• 2 evőkanál barnacukor
• 5 dkg hideg vaj vagy nem hidrogénezett növényi margarin
• 1 marék dióbél a díszítéshez

Elkészítése:
Vékonyan kikenünk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és beledaraboljuk a levétől lecsepegtetett befőttet. Kevés befőttlével simára keverjük a keményítőt és a fahéjat, felhígítjuk a többi lével, végül az egészet a gyümölcsdarabokra öntjük. A pelyhet, a lisztet és a barnacukrot összemorzsoljuk a felszeletelt vajjal, és rászórjuk a gyümölcsös alapra. Diódarabokkal díszítjük a tetejét. 180 fokon kb. 30 perc sütés kell neki, előmelegítés nélkül; akkor van kész, mikor pirul a teteje. Langyosan a formából kikanalazva fogyasztjuk, kihűlve összeáll annyira, hogy óvatosan szeletelni is lehet.

Tipp: Természetesen friss birsalmából is készíthető, ebből először főzzünk rövid lével kompótot. Ha puhább gyümölcsöt választunk az alaphoz és nem befőttből, hanem frissből dolgozunk, akkor azt előzetes megfőzés nélkül is tehetjük az aljára, a keményítőt pedig egyszerűen vízzel vagy valamilyen hozzáillő natúr gyümölcslével keverjük el. Illetve ha lédús a gyümölcs, akkor egyszerűen azzal és egy kiskanálnyi barnacukorral forgassuk össze; a sütés közben engedni fog elegendő levet ahhoz, hogy pudingos szósszá alakuljon a morzsa alatt.


Idő: kb. 10 perc munka, és úgy 45 perc elteltével lehet enni
Pénz: kb. 300 Forint
Alapvetően hazaiból.

 

Tippek és trükkök: Mi legyen a száraz kenyérrel?

Akár vesszük, akár házilag sütjük a kenyeret, óhatatlanul előfordul, hogy időnként van több-kevesebb maradék, ami már sehogy sem akar elfogyni, pláne nem jóízűen. Lehet, hogy épp annyi, hogy valami más ételbe bújtatva pont elmegy, de legtöbbször vagy túl sok, vagy túl kevés, vagy úgy sem esne pont akkor jól, vagy maga az átalakítás ütközik valamilyen akadályba. A kenyér meg csak úgy ott van... Házi sütésnél pedig időnként van az úgy, hogy nem kel meg rendesen, vagy összeesik, túl sűrű lesz; ízre semmi baja, csak az állaga borzalmas, ezért aztán nem erőltetnénk a megevését ezen formájában.

Ha látom, hogy már nem fog elfogyni, akkor nem tárolom tovább eredeti formájában, hiszen felesleges. Inkább felszeletelem, amíg még nem szeletelhetetlenül kemény, és rácsra rakva, szellős helyen hagyom, hogy teljesen kiszáradjon. Így már nem fog megpenészedni, ha egy papírzacskóban (kiürült liszteszacskóban) elrakom (a molyosodásra viszont nem árt figyelni!). Időnként pedig előveszem a húsdarálót, és áthajtom rajta a száraz lisztárukat. Remek morzsa lesz belőlük, ami egyrészt viszonylag jól eláll, másrészt sokféle ételbe fel lehet használni.

Mivel én itthon sütöm a kenyeret, és nem mindig egyformát, ha úgy látom érdemesnek, fajtánként gyűjtöm a megszárított darabokat, és a darálás után is külön rakom a belőlük készült morzsát (felcímkézve, morzsa állapotban már mindenképp, hogy ne tippjáték legyen, miből is van). Legalább a sós (különféle kenyerek, kiflik, stb.) és az édes (kalácsok, édes péksütemények, stb.) legyen elkülönítve, de egy-egy speciálisabb ízű valamit szintén célszerű külön kezelni és majd a jellegéhez illő új életet szánni neki. A sósak leginkább zsemlemorzsa helyett mehetnek különféle egytálételekbe, fasírtokba, stb., az édeseknek pedig inkább süteményekben, desszertekben a helye.

A daráláskor vegyes szemcsenagyságú morzsa keletkezik, amit felhasználhatunk úgy, ahogy van, "rusztikusan", vagy tetszés szerint átszitálhatjuk, és ha túl soknak tartjuk a nagyját, azt még egyszer áthajthatjuk a darálón, hogy összébb törjön.

Olaj nélkül pirított morzsa is könnyedén készíthető, ha a sütéskor pirosra sült külső részeket (kenyérhéjat, zsemle tetejét, stb.) külön szárítjuk meg és daráljuk le. Ezt azonnal használhatjuk pirított morzsaként, nem kell külön megpirítani, így zsiradék hozzáadását sem igényli, vagyis végeredményben kalóriaszegényebb.

Így jutok jó minőségű, ismert összetételű morzsához (garantáltan nem színezéktől barna kenyérből), és kidobás helyett felhasználom akár a maradék, akár a rosszul sikerült pékárut - az utolsó morzsáig :)

Amihez aztán jól jön a morzsa:

• Fasírtokba, például ilyenbe vagy ilyenbe
• Tésztaételekbe, például ilyenbe vagy ilyenbe
• Különféle gombócok külsejére, nudli beforgatásához
• Zöldségek befogatásához - karfiol lengyelesen és változatai
• Rakott ételekbe nedvszívó rétegnek, például ilyenbe
• Panírozáshoz is jó lenne, ha még űzném ezt a műfajt
• Mindenhez, amihez zsemlemorzsa kell
• Az édes morzsa apraja kekszmorzsa vagy darált háztartási keksz helyett is jó (illetve a rosszul sikerült pékáruk mellett a rosszul sikerült kekszeket és töltetlen sütiket is lehet ugyanígy morzsásítani, miután megszárítottuk) 

 

Paszternákos zöldborsóleves nokedlivel (vegán)

Tél és tavasz találkozása ez a leves, igaz, nálam most készletleépítés jegyében: a sufniban még némi paszternák, a fagyasztóban pedig tavalyi zöldborsó lapult, amit igencsak ideje már felhasználni. Az igazi újdonság pedig a vegán nokedli: korábban csak barnalisztből próbáltam, de még tojással, most viszont végképp eljött az idő, hogy tojás nélkül tegyek egy próbát. Én mindig tányérból, kanállal szaggatom a nokedlit, némi gyakorlattal így is megy gyorsan, és szerintem szebb alakú és jobb állagú így, mintha a külön erre szolgáló célszerszámmal csinálnám.

Paszternákos zöldborsóleves nokedlivel

(vegán recept)

Hozzávalók (4-5 tartalmas adaghoz):

A leveshez:

• 1 nagy paszternák
• 50 dkg fejtett zöldborsó (fagyasztott)
• 1-2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1,5 liter víz
• 1 teáskanál só
• 1 mokkáskanál kurkuma

A vegán nokedlihez:

• 15 dkg háromgabonás kenyérliszt
• 1 csipet só
• 1 mokkáskanál kurkuma (szép sárga színe lesz tőle)
• kb. 1 dl víz

Elkészítése:

A paszternákot meghámozzuk, és apró (kb. borsószemnyi méretű) kockákra vágjuk. Egy nagy, vastag aljú edényben felmelegítjük az olajat, és kevergetve addig pirítjuk rajta a paszternákot, amíg kezd egy kis színt kapni. Felöntjük vízzel, majd hozzáadjuk a borsót is, és felforraljuk. Ízesítjük a sóval és a kurkumával.

Közben egy mélytányérba rakjuk a nokedli poralakú összetevőit, elkeverjük, mélyedést csinálunk a közepébe, ide öntjük 2-3 kisebb részletben a vizet, és egy fakanállal simára keverjük. Egy lágy, de nem folyós, alig ragadós tészta a cél. Fém evőkanalat a forró levesbe mártunk, majd a tányér széléről kis tésztadarabokat csipegetünk vele a levesbe. Fontos, hogy forrjon a leves és mindegyik nokedlivel mártsuk bele a kanalat, így nem ragad hozzá a tészta. Az utolsó nokedli belerakása után még 4-5 percig főzzük, szükség esetén utánaízesítjük, és már tálalhatjuk is.

Tipp: Nem csak levesbetétnek, hanem köretnek is készíthetünk ily módon nokedlit, például zöldségpaprikás mellé. Ebben az esetben bő vizet forraljunk neki, enyhén sózzuk meg, főzés után a kész nokedlit pedig szűrjük le és forgassuk össze pici hidegen sajtolt napraforgóolajjal.


Idő: kb. fél óra elteltével lehet enni, és ez majdnem végig munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.

A tél ízei: Töltött feketeretek (vegán)

Számomra az elmúlt tél felfedezettje a fekete retek. Korábban nemigen vettem, mert nyersen nem kedvelem az erős ízét. Megfőzve vagy megsütve azonban sokat „szelídül”. Állagában talán a karalábéhoz hasonlít leginkább így, ízre azonban sokkal karakteresebb, ezért önmagukban jellegtelenebb hozzávalókat érdemes mellétenni. A Nyitott Szemmel magazin vegán receptpályázatára készítettem ezt a különleges kinézetű és ízű fogást, melyet az inspirált, hogy egyszer igencsak nagy méretű feketeretkeket sikerült vennem egy bácsitól a helyi piacon. Sajnáltam volna összeaprítani, így inkább kivájtam és megtöltöttem, mint a karalábét szokás (csak arra télen még várni kell). S hogy mi lett a töltelék? Természetesen belekerültek a kivájt retekdarabok, valamint gabonapehely és kenyérmorzsa, a retekhez szerintem illő, magyaros jellegű fűszerezéssel. Sütés közben kicsit a hagymára emlékeztető illata volt, ízre pedig egészen különleges, a hagyományos vonalra hajazó, mégis más. Kóstoláskor örömmel állapítottam meg, hogy nem feltűnően reformos vagy húspótlós (utóbbi műfaj nem az én világom, és az ordítóan reformost is kihagyom, főleg, ha az íz rovására megy) - sőt, igencsak harmonikus ízt sikerült összehoznom. Ezúttal a Főkóstoló volt még a tesztelő (ő is vega), de bátran feltálalnám mindenevőknek is, ha úgy jön ki.

(Idén már nem aktuális a recept, de a következő feketeretek-szezon elején majd felteszem a pontos mennyiségekkel együtt, és lehetséges egyszerűbb, gyors, hétköznapi változatokat is mutatok a témára.)
 

Almás-diós püspökkenyér vagy muffin (vegán)

A télről maradt fonnyadt almák utója végezte az alábbi süteményben a minap. Picit alakítottam a régebbi recepten, nem is eredménytelenül, hiszen lazább, "sütisebb" állagú lett így, a tetejére rápirult barnacukor pedig finom karamelles ízzel egészítette ki ezt az egészséges uzsonnáravalót. Nem igényel semmilyen különleges vagy romlandó hozzávalót, gyorsan összedobható, úgyhogy számomra az alapreceptek között a helye!

Almás-diós püspökkenyér (vagy muffin)

(vegán recept)

Hozzávalók:

• 4 közepes (kb. 40 dkg) alma
• 25 dkg Graham liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 púpozott teáskanál őrölt fahéj (kisebb része helyett mehet őrölt szegfűszeg is, ha szeretjük)
• 3 +1 evőkanál barnacukor
• 2 marék dió
• kb. 1 dl víz
• 1 evőkanál olaj a forma kikenéséhez

  
Elkészítése:

Az almákat négybe vágjuk, eltávolítjuk a magházukat, majd tökreszelőn kireszeljük őket a héjukból. A diót deszkán, késsel durvára vágjuk. Egy nagy tálban fakanállal gyorsan összekeverjük a tészta hozzávalóit (a barnacukorból a 3 evőkanál kell ide); a vizet úgy adagolva, hogy egy jól keverhető, de elég sűrű massza legyen (sok függ az almák méretétől és nedvességtartalmától). Vékonyan kiolajozunk egy 25 cm-es püspökkenyérformát, beleöntjük a tésztát, kanállal nagyjából elsimítjuk a tetejét, majd megszórjuk 1 evőkanál barnacukorral. Hideg sütőben indítva 180 fokon 45 percig sütjük, majd utána még 15 percig az elzárt sütőben hagyjuk. Eddigre jól átsül, a külseje pedig szépen meg is pirul. (Ne ijedjünk meg, ha a tűpróba még kicsit nedvesnek mutatja a belsejét - ha hűl egy kicsit, épp jó lesz.) Langyosan és kihűlve egyaránt finom.

Tipp: Ugyanezt a tésztát püspökkenyér helyett muffinnak is elkészíthetjük, csak akkor rövidebb sütési idővel számoljunk. Dió helyett mogyorót vagy más olajos magot is tehetünk bele, illetve egy részét lecserélhetjük aszalt gyümölcsre (például mazsolára vagy almadarabokra), ahogy tetszik.


Idő: kb. 15 perc munka az elején az összerakás + 60 perc sütés
Pénz: 350 Ft a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.