Könyvajánló - Hamikus Zsuzsanna: Tündérkonyha

Kicsi, de igen tartalmas könyv ez, szép borítóval, ígéretes alcímmel: "vegetáriánus meseszakácskönyv". Sokat vártam rá, mire sikerült beszereznem, mivel nem mostanság adták ki.

Számomra még mindig hihetetlen, hogy már 1995-ben létezett ilyen szemléletű receptgyűjtemény. De nem csak receptek vannak benne, hanem rögtön indításként egy nagyon kedves "mese", amolyan kerettörténet; annak az életmódnak az alapjai, amihez aztán remek konkrét megvalósítást mutatnak a további fejezetek receptjei, ételtípusok szerint csoportosítva a finomságokat. Fotók helyett rajzok és mandalák törik meg a szöveges oldalak egyhangúságát, és a receptek betűtípusa is kézíráshoz hasonló, így kicsit olyan érzés lapozgatni, mintha valakinek a saját kis receptes füzetkéje lenne (a kerettörténet szerint az is!). Stílusa is közvetlen, baráti. Nekem nagyon tetszik, hogy a receptekben semmi sem kőbe vésett: a hozzávalók ("belevalók" - szép ez a szó) mennyisége, pontos fajtája, illetve némelyiknek a használata választható. Az alapreceptekhez pedig rengeteg változtatási ötlet és iránymutató tanács tartozik, teret engedve az olvasó kreativitásának. Hasznos tippekből a könyv végére is jutott még egy jó csokor.

A receptekben használt hozzávalók, fűszerek mind a könnyen beszerezhető kategóriából kerülnek ki, így nem akadálya a kipróbálásnak, hogy előbb még "össze kell vadásznom" őket. Számomra üdítő, hogy nincs tele lépten-nyomon mindenféle pótló/helyettesítő dologgal (szója, szejtán, növényi tejek, tojáshelyettesítők, stb.), hanem ezek nélkül mutat be olyan ételeket, amelyek teljes mértékben megállják a helyüket, hétköznapokra és ünnepekre egyaránt. Tojás nem, a tejtermékek közül pedig némi sajt és kefír fordul elő a receptekben, igencsak visszafogott mennyiségben, illetve nagyon sokszor a választható összetevők között. Így ki-ki eldöntheti, hogy mennyit használ ezekből, ha egyáltalán fogyaszt még ilyesmit. Talán azért ennyire szimpatikus számomra ez a megközelítés, mert én is fokozatosan iktattam már ki néhány igen elterjedt dolgot az étrendemből, és úgy nem esett nehezemre a váltás, hogy nem kellett egyik napról a másikra teljesen új receptek után néznem.

Az eddig kipróbált receptek látványos hozadéka nálam, hogy most már sokkal többször és többféle ételbe használok kukorica- és rozslisztet is a szokásos (teljes kiőrlésű) búzaliszt mellett. Eddig mindegyik kipróbált étel ízlett, és határozottan kijelenthetem, hogy akad közöttük olyan, ami hosszú távon is az állandó repertoár része lesz, akár jelenlegi formájában, akár kicsit variálva, testreszabva. A legtöbb receptről egyébként úgy gondolom, hogy előbb-utóbb ki fogom próbálni, illetve ötlet szintjén fel fogom használni az alkotáshoz. Lassan igencsak végigolvastam már mindet (nem elejétől a végéig, hanem esténként böngészgetve, szemezgetve az ételnevek alapján), és nemigen találtam olyat, amire azt mondanám, hogy biztosan nem tetszik, és ha készen elém tennék, akkor sem enném meg.

Amikor elneveztem a blogomat, még nem tudtam erről a könyvről, de a Vegetáriánus.hu ajánlóját elolvasva úgy tűnt, hogy talán nem áll nagyon távol az én gondolkodásmódomtól. Így maradt ez is tündérkonyha, természetesen adva hozzá a nevemet, ezzel is jelezve, hogy nem követek egy meghatározott irányzatot, hanem az itt leírtak az én egyéni meglátásaim. Most érdekes látni, hogy a könyvtől függetlenül én is ebbe a fő irányba mozdultam el főzési/étkezési/receptírási szokásaim terén az utóbbi másfél évben: magam éreztem úgy, hogy már nem kell a tojás (a könyvben is tojás nélküli receptek vannak), tejtermékek közül nálam is a kefír meg pár sajtféle van terítéken, de igencsak mértékkel, kamrapolcom tartalma igencsak hasonlít a könyvbéli tündérkamráéhoz, az utóbbi időben én is szeretem mandala-szerűen elrendezni az ételeket a tányéron/piteformában, a kezdeti pontos receptírás helyett igen hamar áttértem a hozzávetőleges mennyiségekre és az ötletelésre... Így könnyű telitalálatnak érezni ezt a könyvet és sok-sok ihletet meríteni belőle :)

Szóval lehet, hogy nem véletlenül jutott eszembe nekem is a "tündérkonyha" szó, mikor azon töprengtem, hogy mit is írjak be ide címnek, ami később is tetszeni fog. A könyv felfedezése kicsit elbizonytalanított (mert nem állt szándékomban lopni, mégis úgy nézhetett ki, hogy azt tettem), de végülis nem bántam meg, hogy ezt választottam. És azt sem sajnálom, hogy csak most vethettem össze a saját tündérkonyhámat Zsuzsiéval: így megvan az az érzésem, hogy magam választottam ezt az utat az étrendreformálásban, és az is, hogy jól tettem.