2011. november 16., szerda

Gesztenyés sütőtökkrém (vegán)

Jó termés volt nálunk idén sütőtökből, úgyhogy gyakran kerül az asztalunkra ez az ízletes, igazi őszi-téli zöldség. Egyszerűen megsütve is nagyon szeretjük, de a maradékot szívesen továbbalakítom, beépítem valami más ételbe. Ezúttal egy nagyon harmonikus ízű szendvicskrém lett belőle, melynek lelke a kiváló minőségű Tokaji borecet.


Hozzávalók
25 dkg sült tök
12,5 dkg natúr, darált gesztenye
1 kávéskanál finomszemcsés tengeri só
1 kávéskanál natúr vegamix
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 teáskanál Tokaji borecet furmintból
1 teáskanál extra szűz olívaolaj

Elkészítése
Villával összetörjük a héjából kikapart tököt és a felengedett gesztenyét, majd hozzáadjuk az ízesítőket. A megadott mennyiségek csak hozzávetőlegesek, kóstolással állítsuk be a számunkra épp kellemes ízt. Barna kenyérre kenve, tökmaggal díszítve tálaljuk.

A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának!
 

2011. november 15., kedd

Sajttal rakott krumpli (laktovega)

Nagyon szeretjük a krumplit, főleg valamilyen módon sütve. Rengeteg változatot kipróbáltam már (ezek közül többet rendszeresen is készítek), de mindig van újabb, ami szintén ígéretesnek néz ki. Ezúttal sajttal rétegezve került a tepsibe.


Hozzávalók 2-3 adaghoz
1 dkg vaj
1 kg krumpli
10-15 dkg karakteres ízű sajt (füstölt, borsos házi sajtot használtam)
3-4 kávéskanál VegaNatura ételízesítő
6-7 dl zsíros tej

Elkészítése
Vékonyan kikenünk egy közepes tepsit. Meghámozzuk és 1/2 cm vastag szeletekre vágjuk a krumplit, lereszeljük a sajtot. A tepsi alját kirakjuk egy réteg krumplival, megszórjuk sajttal és fűszerrel. Ezt addig ismételjük, míg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejére sajt kerüljön. Ráöntjük a tejet, ami éppen ellepi a krumplit. Hideg sütőben indítva 200 fokon egy jó órát sütjük. Ezalatt puhára párolódik a krumpli és ízletes szósszá sűrűsödik a tej és a sajt. Eleinte takarjuk le alufóliával, később vegyük le róla, hogy megpiruljon a teteje.


2011. november 13., vasárnap

Magos-lecsós egytál (vegán)

Amikor legutóbb pakoltam a konyhaszekrényben, nyitottam egy dobozt mindazoknak az alapanyagoknak, amik valamikor jól ottmaradtak, feledésbe merültek, talán már le is jártak, de még teljesen használhatónak néznek ki látvány és illat alapján. A dobozt aztán úgy helyeztem el, hogy jól szem előtt legyen, és ennek köszönhetően rendszeresen fogyasszak a tartalmából. Így annyi étel sem megy kárba, és annyival is kevesebbet kell most venni.

Ehhez a tartalmas egytálételhez több ilyen maradékot is felhasználtam. Na persze nem eszetlenül beleöntögetve mindent, ami a kezem ügyébe akadt, hanem kiválogatva az összeillőeket; a többi majd máskor, máshoz kerül sorra. Főzés közben pedig kicsit elmosolyodtam rajta, mikor eszembe jutott, hogy jó pénzért készen is lehet venni hasonló magkeverékeket, ami nálam időről időre összejön önmagukban már semmire se elegendő maradékokból.


Hozzávalók 4-5 bőséges adaghoz
  • 2 bögre magkeverék, nálam most gyöngybab, barna lencse, sárgaborsó és árpagyöngy
  • 1 üveg (330 ml) lecsó-szósz (ez meg a 2009-es évjáratból volt az utolsó)
  • 1-2 evőkanál szárított zöldségkeverék
  • 1 teáskanál só
  • hidegen sajtolt napraforgóolaj
  • csípős paprika (elhagyható)

Szűrőben átmossuk a magokat, majd beáztatjuk egy éjszakára. Másnap feltesszük főni annyi friss vízben, amennyi bőven ellepi. Beleszórjuk a zöldségkeveréket, és forrás után kis lángon, lefedve főzzük; időnként ellenőrizzük és szükség esetén pótoljuk a levét. Amikor már majdnem puha a bab (azért azt nézzük, mert az puhul meg legkésőbb), hozzáadjuk a lecsót és a sót is, és együtt főzzük készre. Langyosan tálaljuk, kevés olajjal megcsorgatva. Aki szereti, csípős paprikát is keverhet bele. Körülbelül 3/4 óra alatt fő meg, de minimális munkát igényel az elkészítése.
 

2011. november 12., szombat

Csicseriborsós rizskása (vegán)

Egyszerű, kiadós, igazi késő őszi-téli ebéd:

Hozzávalók 4-5 személyre
  • 1/2 bögre száraz csicseriborsó (egy 2,5 dl-es bögrét használtam a méréshez)
  • 1 bögre barna rizs
  • 1/4 bögre vadrizs - helyett nálam most vörös rizs
  • 4-5 bögre víz
  • 2 sárgarépa
  • 1 kávéskanál koriander
  • 1 kávéskanál őrölt köménymag
  • 1 teáskanál só
  • 20 dkg kelbimbó
  • 2-3 evőkanál extra szűz olívaolaj
Elkészítése
Éjszakára beáztatjuk a csicseriborsót, majd reggel néhány órára a kétféle rizst is. Leszűrjük, és friss vízben főni tesszük. Forrás után kis lángon, lefedve főzzük. 20 perc elteltével hozzáadjuk a meghámozott, felkarikázott répát, a mozsárban összetört koriandert, az őrölt köményt és a sót. További 10 perc elteltével beletesszük a kelbimbót is, és még kb. 10 perc alatt készre pároljuk az egészet. Időnként ellenőrizzük és szükség esetén pótoljuk a levét, valamint a vége felé egyszer-kétszer meg is keverjük. Miután megfőtt, lefedve állni hagyjuk még 5-10 percig. Melegen tálaljuk, adagonként egy-egy teáskanálnyi olívaolajjal megcsorgatva.

A receptet az Ízek és Érzések magazin nemrég megjelent, 2011. november-decemberi számában találtam. Hagymafélék nélkül, zöldbab helyett kelbimbóval készítettem el. Jó párosításnak bizonyult a csicseriborsó és a rizs, bár utóbbinak ez a pirítás nélküli, kissé szottyosra főtt változata Istinek nem annyira jött be.
 

2011. november 10., csütörtök

Kifőztük Karácsony 2011.


Megjelent a Kifőztük gasztromagazin karácsonyi különszáma, mellyel adományokat gyűjtünk két gyermekotthon javára. Az akcióval kapcsolatos információk: http://www.karacsony.kifoztuk.hu/

Segíts, hogy segíthessünk!

2011. november 6., vasárnap

Figyelj a vásárlásra!

Martinelli felhívásához csatlakozva mesélek egy kicsit.


Az utóbbi években igencsak tudatos vásárló vált belőlem. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy a túl sok cukor, túl sok só, túl sok adalék kerülése jegyében rászoktam a címkék végigolvasására, még akkor is, ha ez beletelik néhány percbe (az első alkalommal legalábbis). Másrészt szűkebb keretből gazdálkodva egyre inkább meg kell néznem, hogy miért adok pénzt és mennyit.

Nagyon sokat vásárolok környékbeli kistermelőktől a piacon (zöldséget, gyümölcsöt, tejet csakis itt), de bizonyos jellegű dolgokért (liszt, zabpehely, fűszerek, stb.) időnként a multiknál is tiszteletemet teszem.

Sőt, van, amikor nem is csak egyedül megyek, hanem Isti is velem tart - például ha várhatóan sok dolgot kell majd cipelni. Szerencsére nagyon türelmesen viseli, hogy nem csak végigrohanunk és gyorsan bedobálunk a kosárba ezt-azt, hanem adott esetben megállunk végiggondolni, hogy mivel járunk legjobban. Ha pedig ő megy egyedül vásárolni, és esetleg nem tud pont azt venni, ami fel van írva, ő is igyekszik megtalálni a legjobb megoldást a megváltozott körülmények között.

Néhány kis színes az utóbbi időből, amikor csak azért nem jártam meg, mert rászántam azt a kis figyelmet, mielőtt beraktam (vagy beraktam volna) ezt vagy azt a terméket a kosaramba.
  •  Szupermarket, tízféle liszt legalább, a sajátmárkástól az egészen flancosig, aminek az összetétele ugyanaz, a csomagolása színesebb, az ára meg az egekben. Mivel tartalomra megyek (zacskó van otthon elég), becélzom az olcsó kategóriát. Nem egészen egyértemű, melyik ár mire vonatkozik, ezért három jelölt jön velem a vonalkódellenőrzőhöz (gondoljanak a polcfeltöltő fiúk arra, amire akarnak - különben meg foglalkozzanak csak a saját dolgukkal). Sejtésem beigazolódik: nem ám a sajátmárkás a legolcsóbb, pedig a másik kettőről se hirdetik öles betűkkel, hogy akciós! Azokból már persze a hazai kerül a kosaramba, a másik kettő vissza a polcra.
  • Ugyanaz a szuper, ezúttal a tisztasági betétek polca. Akciós termék, kettesével összecsomagolva, a doboz szerint 2x20 db, a kiírás szerint 50 db; egységár is utóbbi szerint kiszámolva. Mellette egy másik, simán csak 40 db-os jóval kedvezőbb áron, még ha a kiírt egységár szerint nem is. Rövid gondolkodás után ez utóbbit vettem meg, de eszembe jutott, hogy vajon hányan beugorhattak már az "akciónak", és sajnos hány embernek tán nem is gyanús a 2x20=50... (mert hát AKCIÓS!)
  •  Másik bolt; vajak, margarinok. S egy érdekes hibrid: Vajacska (ez a neve), mely összetétele szerint inkább margarin, mint vaj, bár utóbbit is tartalmaz egy keveset. Ára meg jóval közelebb a vajéhoz, mint a margarinéhoz. Csak megnéztem. (Nálunk a Vajacska a kiváló minőségű, ízletes belga vaj volt a múltkor, amit féláron lőttünk az egyik szuperben, mert aznap járt le. Így persze megérte, főleg, mert a pénztárnál nem teljes áron számolták. Erre érdemes nagyon odafigyelni, főleg, ha nincs átragasztva a vonalkód, vagy ha a kisasszonynak kell külön benyomnia egy gombot az engedmény miatt.)
  • A vaníliás cukor is rablás (házilag sokkal olcsóbban kijön, aroma helyett igazi vaníliarúddal), de lehet ezt még fokozni: így az ünnepek közeledtével mit szólnánk egy kis fahéjas cukorhoz? Ugyanolyan kiszerelés, mint a vaníliás, összetétele: cukor, 1% fahéj (viszont itt vége, nincs ízfokozó - már az is valami). Ha lemondunk az egydekánkénti zacskózásról meg a kis mennyiségről, akkor a töredékéért kijön külön-külön megvett cukorból és őrölt fahéjból. Még akkor is jóval olcsóbb, ha répacukor helyett beruházunk nyírfacukorra (ami sokkal egészségesebb). (De valaki biztos megveszi ezt is... - aztán meg panaszkodik, hogy drágaság van.)
  • +1, ami viszont csak itthon tűnt fel: Natúr Vegamix ételízesítő helyett VegaNatura ételízesítőt vettem. Ez is jó zöldséges, ezért nem volt gyanús a megjelenése (átlátszó zacskóban van), de amikor már a krumplira szórva ettem, csak furcsa volt, hogy sós. Mindegy, legalább aroma meg ízfokozó nincs benne; tulajdonképpen semmi baj az összetételével, nem műanyag, el fog fogyni. Átejtett a nagyon hasonló kinézet és a nagyon hasonló név.

2011. november 5., szombat

A befőzési szezon záróakkordjai

Idén ősszel már vagy háromszor elraktam a szárazdunsztos plédeket, hogy nem kellenek azok már, majd csak jövőre. Aztán úgy alakult, hogy akadt még pár eltennivaló.

A fagyok előtt leszedtük odakint a zöld paradicsomokat. Elég sok lett, ezért kétféle eltevés is kitelt belőle. Az apraját (koktélparadicsom) megsavanyítottam. Egészben töltöttem üvegekbe, majd a szokásos módon fűszereztem és kidunsztoltam (ez sokkal kevesebb főzést igényel, mint az uborka, érdemes résen lenni és nem túldunsztolni). A többit pedig összeaprítottam, és némi paprikával kiegészítve pikáns szószt főztem belőle. Ezt Isti nagyon szereti kenyérhez. Jövőre egy másik változatot, Ottis receptjét is ki fogom próbálni!

Paradicsompaprikából idén is lett kétféle ételízesítő: sós és natúr. Utóbbit most csípős paprika hozzáadása nélkül készítettem (Isti kedvéért), és ezúttal ivóleves helyett kicsi dzsemes üveg is jutott neki. Mivel úgyis daráltam, a csúnyácska alakú, apró, de egyébként egészséges paprikákat vettem meg hozzá a piacon, fillérekért. A boltban mindig ledöbbenek, hogy ezek a paprikakrémek milyen drágák, pedig nem nagy dolog elkészíteni (a paprikalekvár meg a sült paprika a munkás, nem ezek) - megint igen jó órabérrel tekertem a húsdarálót! :)

A gyümölcsivólé-készlteinket is feltöltöttük. Alkalmi vétel volt a körte a piacon, abból lett egy jókora adag. Birsalma pedig nekünk termett igen sok, és nem annyira kukacosak, hogy ne lehetett volna nagy részét hasznosítani. Ráadásul ez a gyümölcs annyira rostos, hogy több vizet is elbír, hacsak nem ketchup sűrűségű lére vágyunk (ami már inkább szósz). Ezeket mi nem italként, hanem müzlivel szoktuk leginkább fogyasztani. Az ivólékészítés rejtelmeit a Kifőztük magazin 2011. szeptemberi számában részleteztem.

Éljen a reális önmérséklet! Minden van, ami kell, egyedül a savanyúság lett sok (ennél annyit tudok felhozni mentségemre, hogy ingyen volt az alapanyag, mert megtermett, és képtelenség lett volna annyit más módon elfogyasztani). Szép apránként összejött a tisztes mennyiségű kamrábavaló, úgyhogy lesz mit felbontogatni a következő szezonig.

2011. november 4., péntek

Kifőztük 2011/11.


Megjelent a Kifőztük magazin 2011. novemberi száma. Ősz, sütőtök, gesztenye, alacsony szénhidráttartalmú ételek....

Az én konyhámban ezúttal Csicsókás Graham-zsemle sült, melyet vegánok és cukorbetegek is fogyaszthatnak.

Az újság átlapozásához, letöltéséhez kattints ide.
 

2011. november 2., szerda

A tél ízei - új, vegán szakácskönyv

Nálam nem roskadozik a polc szakácskönyvektől, mert gyakorlatias ember lévén nagyon megválogatom, hogy mit vegyek meg (vagy mit kérjek ajándékba). Szakácskönyvből csakis olyat, aminél reális esély van rá, hogy használjam is, vagyis süssek-főzzek belőle. Ideális esetben élvezve azt a kényelmet, hogy a szerző mindent kipróbált, pontosított, érthetően leírt, én pedig megbízhatok a munkájában, könnyedén utánacsinálom, és az esetleg mellékelt képen láthatóhoz hasonló ínycsiklandó fogást tehetek az asztalra. Annyiból mondjuk kétségtelenül nehéz eset vagyok, hogy nem fogyasztok húst és tojást, nem vagyok édesszájú, valamint a természetes, finomítatlan alapanyagokat kedvelem, a került dolgokat pedig nem akarom pótlókkal kompenzálni minden áron. Így aztán nem lehet levenni a lábamról pusztán egy jó címlappal vagy gyönyörű képekkel, igényes megjelenéssel, szép formátummal. Persze, nem hátrány egyik sem, de ha úgy látom, hogy számomra csak porfogásra használható, akkor köszönöm, nem kérem.


Nemrég jelent meg A tél ízei című vegán szakácskönyv, melyet jó szívvel ajánlok a hozzám hasonló "válogatós" embereknek. Csinos formátum, gyönyörű kivitel, remek fotók - és még remekebb receptek! Nem is kevés: 184 oldalon 100 étel leírása, valamint az alapanyagokkal kapcsolatos érdekességek találhatók. Végre egy könyv, amelynél az első átlapozás után én is a bőség zavarával küzdök, hogy mit is próbáljak ki belőle először, mert számtalan olyan van, amit szívesen megennék, és az elkészítése sem ütközik akadályokba.

 (nagyításhoz katt a képre)

A töltött fekete retek receptjével pedig én is hozzájárultam a kiadvány tartalmához. A könyvet kiadó Nyitott Szemmel magazin receptpályázatára küldtem, amelyet meg is nyertem vele. A Vegetár Kft. bőkezű ajándéka mellé kedves ráadás a könyvből kapott tiszteletpéldány - ezúton köszönöm mindkettőt!

A könyv ide kattintva rendelhető meg a kiadónál.
 

2011. november 1., kedd

Töklámpás


Már a tökbetakarításkor kinéztem ezt a kicsi, alig arasznyi tököcskét arra, hogy majd amikor eljön az ideje, lámpást készítsek belőle. Miután levágtam a tetejét, karalábévájóval kifaragtam a belsejét és mindenhol kb. 1 cm-esre vékonyítottam a falát. Utána pedig ceruzával felvázoltam rá az arcot, majd hegyes, éles késsel óvatosan kivágtam a lyukakat. (Könnyen, gyorsan ment az egész, és nem igényelt több kézügyességet, mint a karalábé és hasonló zöldségek előkészítése töltésre.) Végül teamécsest raktam bele, meggyújtottam, és villanyoltás után nem maradt más hátra, mint élvezni a hangulatvilágítást.
 

2011. október 28., péntek

Októberben a Tanyán

Idén elég korán jött az első fagy: már október közepén vége lett a paradicsomnak, paprikának, megcsípte a dér a sütőtököt. A fűszerpaprika utóját azért még sikerült megmenteni úgy, hogy cserépkályha tetején gyors szárítást kapott a lecsomázott, összevágott paprika. Lett egy enyhén pörkölt íze, így különlegesen finom, és gyönyörű színe is van.

A paprikaszedésen kívül segítettünk felszedni és hazavinni a kardvirághagymákat, meg összeszedni a sütőtököket.

Év közben, mikor nagyon nőtt a gaz és sok volt az elmaradás a teendőkkel, kezdett barátkozni az Öreg a gondolattal, hogy jövőre nem lesz vetemény. Mi inkább azt javasoltuk, hogy legyen, csak kevesebb. Amennyi időnkből kitelik, továbbra is szívesen segítünk; azokat a munkákat mindenképpen megcsináljuk, ami neki nem megy (hajlongós dolgok, úgymint veteményezés, különösen a hagymaduggatás, majd a gyomlálás, aztán a paradicsomkötözés, stb.). Látszik, hogy egyébként szeretni csinálni, meg jólesik neki, hogy aztán van mit osztogatnia, ha "ad a Jóisten" bő termést.

Idén adott finom paradicsomot, sok jó paprikát, aztán édes főzni való kukoricát, rengeteg uborkát, hozzá illatos kaprot, kiváló fokhagymát. Nem lehet panasz a zöldborsóra, a zöldbabra, a répára, a tökökre (főző és sütő), a krumplira, a salátára, a sokféle retekre se. Folyamatosan volt mit enni, meg mellette sikerült feltölteni a kamrát savanyúsággal, paradicsommal, tésztaszósszal, zakuszkával. Sajnos nem jött be a fejtősbab, a mák, ki se kelt a petrezselyem, sok tönkrement a vörös- és lilahagymából. A kardvirág és az őszirózsa is módjával volt csak, eléggé megviselte a szárazság.
 

2011. október 22., szombat

Cseréptálban sült zöldségek füstölt fokhagymával (vegán)

A füstölt fokhagyma lehetséges felhasználási módjain gondolkodva hamar beugrott, hogy ez jó lehet sütve. Méghozzá cseréptálban, más zöldségekkel együtt, amik így átveszik azt a finom füstös ízt, maga a fokhagyma meg puhára sül a héjában. Most egy igazi őszi-téli összeállítást mutatok, melynek az elkészítése és az elfogyasztása is jóleső érzés ilyenkor.


Hozzávalók 4-6 adaghoz
Elkészítése
Beáztatjuk a cseréptálat (pataki tálat). Körömkefével alaposan megsikáljuk a krumplit, majd a nagyobbakat hosszában kettévágjuk (a rajta hagyott héj kellemes plusz ízt ad az ételnek). Ha friss paprikát használunk, akkor azt megmossuk és a csutka eltávolítása után falatnyi darabokra vágjuk.
A kiürített tál aljára terítjük a káposztát (a levét nem kell kinyomkodni vagy lecsepegtetni, amennyi megy vele, annyi szükséges is), majd a krumplit, végül pedig a paprikát. Közédugdossuk a gerezdekre szedett fokhagymát (nem kell meghámozni), és megcsorgatjuk az olajjal.
Hideg (!) sütőben indítva 200 fokon 60 percig sütjük, majd az elzárt sütőben hagyjuk még 15-20 percig. Ezalatt puhára párolódnak a zöldségek és remekül átjárja őket a hagymahéj füstös aromája. Tálaláskor sózzuk, ha szükséges - korábban azért ne, mert valamennyire a káposzta is sós. A krumpli héjastul fogyasztható, a puhára sült fokhagymagerezdeket kell csak kiszedni a füstös burokból.

Tipp: házilag is egyszerűen savanyíthatunk káposztát. Ez garantáltan mentes mindenféle adalékanyagtól, és csak természetes mértékben savanyú, így nem szükséges átöblíteni a felhasználás előtt.

2011. október 20., csütörtök

Töltött sült paprika (vegán)

Mi legyen az ebéd, ha van itthon jópár apró, lassan fonnyadásnak induló paprika, de nincs paradicsom (lecsó tehát kilőve); valami egyszerűt van csak időnk készíteni; legyen laktató, és persze finom?


Kis paprikákat kettévágtam, eltávolítottam a csutkájukat, és paradicsomos zabpehelypástétomot kanalaztam beléjük. Vékony hasábokra vágott krumplit összeforgattam pici olajjal, majd szétterítettem egy szilikon sütőlappal bélelt tepsiben. Ráraktam a töltött paprikákat, és 200 fokon 25-30 percig sütöttem (a krumplit kell ellenőrizni: ha az puha, akkor van kész). Tálaláskor enyhén sóztam. A tűzhely sütőlemezén kényelmesen elfért 2 bőséges adagnyi.
 

2011. október 18., kedd

Őszi zöldségragu (vegán)

Nem igazi recept, inkább csak ötlet, hogy a látszólag már nem hasznosítható dolgokból is ki lehet hozni valami jót.


A minap összeszedegettem a kertben a fejtősbab utóját meg pár kis répát. Kíváncsi voltam a csicsókára, így annak is alálestem egy ásólenyomás erejéig - az eredmény egy marék finom gumó lett, reménykeltő a télre nézve. Volt még bent jó érett paradicsom, abból mindenképpen fogyasztani akartam ezekhez. Meg befele jövet megláttam a kis arasznyi, zsenge, fényes zöld sütőtököt, aminek már biztosan nem lesz ideje beérni. Sose ettem még ilyet, de gondoltam, egy próbát megér.

Megmostam, szükség szerint meghámoztam a zöldségeket, és falatnyi darabokra vágtam (bő fél kilónyi lehetett az egész összesen). A paradicsomnak (5 szem) is lehúztam a héját, felcikkeztem, és odatettem melegedni. Mikor kiengedte a levét, hozzáadtam az előkészített zöldségeket, és kis lángon, lefedve megpároltam őket, időnként megkeverve. Sóval és morzsolt oregánóval ízesítettem.

(Először leves műfajban gondolkodtam, de aztán annyira ízlett ez így, hogy nem akartam felhígítani. Viszont kevés volt, úgyhogy akkor valamit még ki kellett találnom mellé.)

Mivel a ragu elég leveses lett a paradicsomtól, kuszkuszt választottam hozzá köretnek, hiszen az elég sok folyadékot fel tud szívni még a tányéron is. 3 dl vizet forraltam egy kis val és natúr vegamixszel. Beleszórtam 2 dl kuszkuszt, megkevertem, majd lefedtem, elzártam alatta a lángot, és állni hagytam 5-10 percig. Utána villával fellazítottam a megduzzadt kuszkuszt, és hozzákevertem egy kiskanálnyi hidegen sajtolt olajat.

Tálaláskor egymás mellé halmoztam a tányérra a zöldségragut és a kuszkuszt, és hívtam a Főkóstolót ebédelni. Kiadós és ízletes fogás lett, a csicsóka jellegzetes zamatával. A zsenge tök talán a cukkinihez hasonlított valamelyest, csak jóval kevesebb magkezdemény volt a belsejében.
 

2011. október 15., szombat

Sült birsalma - mindenféléhez (vegán)

Amióta fölfedeztem, hogy sütve sokkal ízletesebb és kevésbé fanyar a birsalma, mint főzve, előszeretettel készítem inkább így. Idén nem is csak friss fogyasztásra jutott az illatos csemegéből, hanem eltenni is.

A birssütéshez előszöris beáztatom a pataki tálat a fedelével együtt. Utána jön a birsalma mosása, tisztítása: meghámozni nem kell, csak a magházát meg a hibás részeket vágom ki, és enyhén citromos vízbe gyűjtöm a falatnyi kockákat. Ha kész, kiürítem a tálat, és különösebb lecsepegtetés nélkül átszedem bele a birset. Ráteszem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva kb. 70 percig sütöm, majd elzárom a sütőt és legalább fél óráig még bent hagyom (de sokszor előfordul az is, hogy este sütöm, és ott hűl ki, csak másnap reggel veszem ki).


A puha, vörösesbarnára sült birs mézzel megcsorgatva és diódarabokkal megszórva egyszerű, de ízletes desszert. Ha akarjuk, pici őrölt fahéjjal is megszórhatjuk.

Ilyen sült birsből állítom elő a birsalmasajtot is, erősen csökkentett cukortartalommal. Ennek pontos menete a Kifőztük magazin 2011. októberi számában olvasható. Idén a figurák mellett a tervezett adventi koszorú alapját is ebből készítettem.

Krumplinyomóval összetörve vagy leturmixolva, majd egy kis mézzel elkeverve remek krém sütikbe, tortákba. De akár kókuszgolyó alapja is lehet.

Akár egészben, akár pürésítve tartósítható is. Én most egészben raktam üvegbe, az alját a tenyeremhez ütögetve tömörítettem, majd lezártam, és natúrbefőtt módszerrel kidunsztoltam. Így felhasználáskor szabadon dönthetek az ízesítésről is, meg arról is, hogy milyen formában kell. De ha biztosak vagyunk benne, hogy krémként, akkor eltehetjük úgy is, megfelelően megválasztott méretű üvegekbe. A mézet ebben az esetben sem hőkezelném vele együtt, inkább felhasználáskor tenném csak hozzá.

(Nekem elég nagy tálam van, 4 kg nem túl hibás, nem túl kukacos birsalmát simán elnyel egyszerre. Ebből aztán kb. 5 db 720 ml-es üveget lehet megtölteni.)
 

2011. október 11., kedd

Gyertek játszani!

Elindult a Maroni és Kifőztük közös játéka, fantasztikus gesztenyés nyereményekért! Látogassatok el a Kifőztük oldalára, - ha még nem tettétek meg - regisztráljatok, és válaszoljatok a feltett kérdésekre. Sok sikert!
(nagyításhoz katt a képre)
 

2011. október 9., vasárnap

Adventi koszorú alap - birsalmasajtból

A tavalyi feledhető birstermés után idén igazán kitett magáért a birsalmafa, és jókora adag sajthoz is elegendő terméssel ajándékozott meg.

Ezúttal nem csak lapként szárítottam, hogy sütikiszúróval figurákat vágjak belőle, hanem egy szétszedhető pudingformába is került. Ez lassabban és nehezebben száradt ki (az első pár nap után a formából kiborítva célszerű volt gyakrabban forgatni), de most már látszik, hogy bevált az elképzelés: sokat csökkent a térfogata az eredeti méretéhez képest, de épp maradt egy csinos koszorúnyi. Én még az utolsó őszi napsugarakat használtam ki a szárításhoz az utóbbi majd' két hétben, de természetesen sütőben vagy fűtési szezonban a cserépkályha közelében is működik a dolog. Most már egy fém kekszesdobozban rejtegetem.


Egyszerű kiegészítőkkel gondoltam "felöltöztetni": valószínűleg csak egy nem túl széles szalagot tekerek rá meg gyertyatüskével rögzítem a négy gyertyát. Különleges és illatos ünnepi dísz lesz, amit ráadásul meg is lehet majd enni.

Bevált birsalmasajt-receptem a Kifőztük magazin 2011. októberi számában olvasható.
 

2011. október 8., szombat

Kifőztük 2011/10.

Megjelent a Kifőztük magazin októberi száma, jobbnál jobb őszi receptekkel, játékkal és egyéb érdekességekkel.


Én ezúttal egy ízletes kenyérrevalót, gesztenyés csicseriborsókrémet készítettem. Meg újra itt van egyik kedvenc zöldségem, a csicsóka szezonja: ennek örömére sütöttem egy finom sörkorcsolyát, a csicsókás rudat. S a befőzési szezon sem ért még véget: bevált birsalmasajt-receptemet is megosztom, melynek különlegessége, hogy sokkal kevesebb cukrot tartalmaz, mint a hagyományos változat.

Az újság szokás szerint ingyenesen letölthető innen.
 

2011. október 7., péntek

Paszternákkrém (vegán)

Egyik kedvencem az őszi-téli zöldségkínálatból a paszternák. Ezúttal egy gazdag ízű szendvicskrémet készítettem belőle. Zamatáról az aromás paszternák mellett a kézműves borecet és leheletnyi fahéj, krémességéről pedig krumpli gondoskodik. Tej-, tojás- és gluténmentes.


Meghámozunk és vékony szeletekre vágunk 30 dkg paszternákot és 30 dkg krumplit, és enyhén sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük (a főzőlevet más ételhez használjuk zöldség alapléként), és villával vagy krumplinyomóval összetörjük, illetve ha teljesen sima krémet szeretnénk, akkor turmixoljuk. Végül hozzákeverjük az ízesítőket: 1 kávéskanál finomszemcsés tengeri sót, 1 csipet őrölt fahéjat, 2 evőkanál Tokaji muskotályos borecetet és 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat. Szobahőmérsékleten, barna kenyérre kenve tálaljuk, durvára vágott dióval megszórva.

Tipp: köretként is adhatjuk, sima krumplipüré helyett. Ebben az esetben valamivel kevesebb szükséges az ízesítőkből, és langyosan kerüljön az asztalra.

A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának! 
 

2011. október 6., csütörtök

Sütőtökleves füstölt fokhagymával (laktovega)

Magyarul nem nagyon találtam füstölt fokhagymás recepteket, az a néhány meg egyéb összetevői miatt nem jön nálunk szóba. Angolra váltva viszont jöttek a jobbnál jobb ötletek, sőt, olyan recept is, amin alig kell alakítanom, hogy nekünk is megfeleljen. Újfent megállapítottam, hogy lám, nem hiába tanultam nyelvet! És nem hiába vagyok nyitott az újdonságokra: minden hagymautálatom ellenére a füstölt fokhagymát kezdem megkedvelni, mert ízre és illatra is szelídebb, mint a nyers, a füstölése pedig valami pazar. Elsőként ezt a tartalmas, igazi őszi-téli levest készítettem a felhasználásával.


Sütőtökleves füstölt fokhagymával
(laktovegetáriánus recept)


Hozzávalók kb. 6 tartalmas adaghoz
  • 2-3 evőkanál napraforgóolaj (lehetőleg nem finomított, hanem hidegen sajtolt)
  • 1 kis sütőtök (kb. 1 kg)
  • 7-8 gerezd füstölt fokhagyma
  • 1 bögre vörös lencse (2,5 dl, kb. 25 dkg)
  • 1-1,5 liter víz
  • 2 csapott teáskanál szárított oregánó
  • 1 csapott teáskanál só
  • 1 bögre zsíros tej (vagy tejszín, esetleg tejföl)
  • 1 marék tökmag (a sütőtök saját magja is lehet, ha van türelmünk kiszedegetni a héjából)
  • 60-70 dkg szikkadt kenyér, lehetőleg barna
  • 5 dkg vaj (elhagyható)

Elkészítése

A sütőtököt meghámozzuk, magjait kikaparjuk, húsát kisebb falatnyi kockákra vágjuk. A fokhagymagerezdeket is meghámozzuk, felét apróra vágjuk, a többit pedig egészben félreteszünk a pirítóshoz.

Lábasban felteszünk melegedni kb. 1,5 liter vizet (lefedve). Vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítjük az olajat, és kevergetve enyhén átpirítjuk rajta a tökkockákat. Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, és így együtt is keverünk rajta még néhányat, majd beleszórjuk a vörös lencsét, és felöntjük annyi meleg vízzel, amennyi teljesen ellepi. Forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, amíg meg nem puhul a tök és a lencse. Ez körülbelül 10-15 percet vesz igénybe; figyeljünk oda, hogy ne főzzük szét. A végén beleszórjuk az oregánót és a sót, meg hozzáöntjük a tejet is, majd elzárjuk alatta a tüzet.

Amíg a leves fő, a tökmagot felforrósított serpenyőben, folyamatosan rázogatva pár perc alatt illatosra pirítjuk, majd tálaláskor a levesre szórjuk.

A kenyeret felszeleteljük, megpirítjuk, majd mindkét oldalon bedörzsöljük füstölt fokhagymával. A leves mellé adjuk; ha gazdagabban szeretnénk, akkor vékonyan megvajazva.


Eredeti recept a Tears of Orpheus .com-on: Very seasonal smoked garlic & pumpkin soup
 

2011. október 5., szerda

Füstölt fokhagyma


Füstölt fokhagyma. Olyan is van? - csodálkoztam rá úgy két hónapja, mikor belebotlottam az interneten egy ajánlatba, hogy termékmintát lehet kérni véleményért cserébe. Én ugyan nem vagyok túl jó barátságban a hagymafélékkel, de gondoltam, kiadom alvállalkozásba a kóstolás és véleményírás feladatát a Főkóstolónak, aki szereti a fokhagymát, s ha már megkapta a főkóstolói címet, dolgozzon is meg érte! :)

Úgy két hete meg is érkezett a csomagocska. Három jókora fej fokhagyma, csinosan összekötve, akasztóval. És fantasztikus füstölt illattal! Nem ám füstaroma, vagy gyorsfüst, de nem ám! Ezen tényleg érződik, hogy tisztességes, nem siettetett füstölést kapott, nem hiába kellett ennyit várni rá. Jelentkezésem után ugyanis nem sokkal egy elnézéskérő e-mailben arról tájékoztattak, hogy a vártnál sokkal nagyobb az érdeklődés a minták iránt, a nagy tételben füstölés eredeti elgondolása pedig kudarcot vallott, így hát szíves türelmemet kérik. Meg is jegyeztem magamban, hogy piros pont, hogy csak a legjobb árut akarják kiadni a kezükből, és ezért mindent megtesznek, a technológia finomítása és kommunikáció terén is. Szóval türelmesen kivártam a füstölést, és nem is hiába!

Milyen is ez a füstölt fokhagyma, miben más, mint a füstöletlen? Gyönyörű barna a héja; kívül egészen sötét, beljebb halványabb, de azért jól láthatóan nem a megszokott fehér színű. A hideg füstölésnek köszönhetően ugyanolyan kemény, mint a sima, füstöletlen változat. Mi a Tanyáról kaptunk a nyáron tuti jó fajta, csakis magyar, fekete földben termesztett, bio fokhagymát, szóval tudjuk, milyen az igazi - na, ez is olyan, csak remekül megfüstölve. Először nyersen kóstoltuk meg, mert hát valahonnan el kell indulni az ötleteléssel, hogy majd milyen ételekbe tegyük, mihez illik, és mi az, amiben érvényesül a füstölés adta plusz. A héjnál egyértelműen a füst dominál, de azért a meghámozott gerezd tagadhatatlanul fokhagyma. Pozitívum, hogy könnyen lejön a héja. Ízre pedig valamivel szelídebb, mint a füstöletlen, szóval még én is bátorkodtam belekóstolni egy kicsit. Az utóíze kellemesen füstös, sokkal kevésbé fokhagymás, és nem lehet oly hosszasan bűzölögni tőle.

Mire jó? Nyilván mindenféle olyan ételhez használhatjuk, amihez eredetileg sima fokhagyma kell, de azért biztos vannak olyanok, amelyekhez különösen illik. Nekem elsőre a száraz hüvelyesek, a káposzta, a padlizsán, a vegyes sült zöldségek ugrottak be. Meg hogy vegáknak ez egy főnyeremény minden olyasmibe, amibe a nemvegák valamilyen füstölt húsárut tesznek. Eddig se voltam odáig a füstartomáért (használgatom időnként, hogy fogyjon, de ha végre vége lesz, biztos nem veszek másikat), de ha ilyen finom füstölt fokhagyma is van, akkor nem is kell, legalábbis olyan ételeknél ezzel megoldódott a füst-probléma, amikbe megy a fokhagyma. Az egész, héjas gerezdet belefőzve hátha tényleg inkább füstös lesz, mint fokhagymás, ami nekem elég is, Isti meg megeheti hozzá az összes benne főtt gerezdet.

(Egyet már főztem is a füstölt fokhagymával, de erről majd máskor, külön bejegyzésben számolok be. Nem kis várakozással mentem neki, de ez még azt is fölülmúlta!)
 

2011. október 4., kedd

Zellertartár Piszkétől (laktovega)

Idén is elérkezett a hatalmas, ízletes, fásságot hírből sem ismerő zellerek szezonja. Amikor akkorát kapok egy százasért, hogy vagy valami nagyon zelleresben kell gondolkodnom a felhasználáskor, vagy a hét minden napján jut belőle az ételekbe egy-egy kicsi. Most nem kispályáztam, ebben a kiváló szendvicskrémben végezte az egész.


1 nagy zellert (kb. 1/2 kg) meghámoztam, és vékonyra szeltem (a tisztításhoz használt spárgahámozóval elfaragtam). Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, és fedő alatt addig főztem, míg könnyen járta a villa. Nagyjából leöntöttem róla a főzőlét (jó lesz holnap valami leveshez, mint zeller alaplé), majd botmixerrel összezúztam a főtt zellert. Utána hozzáadtam az ízesítőket: 1 evőkanál extra szűz olívaolajat, 4 evőkanál tejszínt (házi tej tetejéről lekanalaztam a zsíros részt), 1 teáskanál almaecetet, 1 teáskanál dijoni mustárt, 1 csapott kávéskanál sót. Nagyon harmonikus, ízletes kenyérrevaló lett belőle. Magamfajta zellerimádóknak kötelező!

A receptért nagy-nagy köszönet Piszkének! (Szokásomtól eltérően alig módosítottam rajta.)
 

2011. október 3., hétfő

Sült krumpli-kelbimbó egyveleg (vegán)

A sok paprika és paradicsom mellett azért az őszi termények is megjelentek már a piacon. Többek között kelbimbót vettem a hétvégén, amiből egy adagot meg is ettünk ma. Szeretjük a sült zöldségeket, mert rendszerint jobban kiadják az ízüket így, mint főzve vagy párolva. Az meg már csak a ráadás, hogy elkészíteni sem bonyolult: a mosás, hámozás, darabolás a lényegi munka, a többit elvégzi a sütő, csak ki kell várni.


Most kelbimbó meg krumpli került a szilikonlappal bélelt tepsire. A kelbimbók közül a nagyobbakat hosszában kettévégtam, a többit pedig egészben hagytam. Krumpliból sima, vékony héjú szemeket válogattam, amiket alaposan megmostam és kb. 1 centi vastag szeletekre karikáztam. (A rajta hagyott héj finom plusz ízt ad és így mindenestül meg is lehet enni.) Az előkészített zöldségeket megcsorgattam kevés napraforgóolajjal, valamint megszórtam 1/2 teáskanál sóval és 1 csapott kávéskanál őrölt köménnyel. Kézzel alaposan összeforgattam, hogy mindenütt bevonja vékonyan az olaj, majd szétterítettem a tepsin. 200 fokon kb. 40 perc alatt sült meg; félidőben lapáttal átforgattam, hogy egyenletesebben érje a hő mindenhol. A tűzhely nagy tepsijén egy bő kilónyi zöldség remekül elfért, kb. 1/3 rész kelbimbó és 2/3 rész krumpli. Az ilyesmit sokszor nem is szedjük tányérra, hanem a tepsiről elcsipegetjük - mint most is. Ez 2 bőséges adag vega főétel volt; nem érdemes sokat csinálni, mert csak frissen jó igazán.
 

2011. október 2., vasárnap

Hámozottparadicsom-konzerv helyett: házi befőtt (vegán)

Még mindig olyan jó volt a felhozatal a piacon, hogy október első hétvégéjén is befőzés lett a vasárnap délelőtti programunk. Bő 6 kg gyönyörű, érett Lucullus paradicsom volt a szerzemény (potom 500 Forintért), és rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a bolti konzerv mintájára készített hámozottparadicsom-befőtt legyen belőle, mivel tésztaszószunk már van, a ketchup nem igazán megy, az aszaláshoz meg már nem elég erős az őszi nap.

Isti kezdte a munkát a paradicsom, majd az általam közben összeválogatott üvegek mosásával. A paradicsomokat ezután forró vízbe mártottam, majd ketten gyorsan lehúztuk a héjukat és kikanyarítottuk a száruknál lévő kis zöld részt. 4 dl-es (eredetileg tésztaszószos) üvegekbe rakosgattam a szebbeket (azért pont ekkora üvegeket használtam a célra, mert a konzerv is 400 g, és ez épp jó mennyiség egy-egy ételbe). 4-5 egész szem paradicsom fért üvegenként, plusz esetleg még egy fél a tetejére. 14 üveget raktam tele, mert annyit jó dunsztolni (hetesével épp elfér a legnagyobb fazekamban, tehát két teljes menet). A többi paradicsomot összedaraboltam, felfőztem, majd botmixerrel összezúztam. Az így nyert lét a berakott paradicsomokra kanalaztam, szükség esetén a kanállal segítve a levegő távozását az üvegből. (Épp sikerült eltalálni a megfelelő arányt az egészben berakott és a levesített paradicsom között: mindössze kb. 1 dl lé maradt ki a végén. Fantasztikusan sűrű, szinte már szósz állagú, pedig csak addig főztem, hogy szétessen és vigye a mixer.) Isti rájuk csavarta a celofánnal bélelt fedőket, én meg kidunsztoltam őket. Beraktam az üvegeket egy fazékba, majdnem a nyakukig felöntöttem vízzel, és fedő alatt, forrástól számítva 15 percig főztem. Kicsit állni hagytam, majd óvatosan öntöttem le a forró vízből, az üvegeket pedig átraktam egy pléddel kibélelt ládába, és jól betakargattam, hogy lassan hűljenek ki. A polcra rakás előtt majd még ellenőrizzük, hogy behúzódott-e a fedelük - ez garantálja ugyanis a légmentes zárást, ami a hőkezelésen túl szükséges a tartóssághoz.

Konzerv helyett egy az egyben használom majd. Lényegesen kevesebbe került (de úgy is mondhatjuk, hogy jó órabérrel dolgoztunk a saját hasznunkra :), és a közelben termett, kiváló magyar alapanyagból van, amit személyesen a termelőtől vettem. Az üvegek pedig nem csak azért praktikusak, mert látni engedik az ínycsiklandó tartalmat, hanem jó sokszor utántölthetők is.

Házi paradicsombefőzésről a Kifőztük magazin 2011. augusztusi és szeptemberi számába írtam részletes összefoglalót, alapreceptekkel.

--------------

Úgy alakult, hogy hamar megkóstolhattam, milyen is ez a befőtt. A száraz dunsztból kivéve ugyanis mindig megnézem, hogy behúzódott-e a fedelük, és most az egyik megbukott az ellenőrzésen. Légmentes zárás nélkül nyilván nem fog elállni, de ilyenkor még semmi baja nincs; gyakorlatilag úgy kell kezelni, mint egy felbontott befőttet. Ízre és állagra is teljesen olyan, mint a konzerv, az egész paradicsomok természetesen megfőttek benne a dunsztoláskor, de nem lágyak.
 

2011. október 1., szombat

Miért szeretek vega lenni?

Amióta vega vagyok...
  • Sokkal változatosabban főzök. Lényegesen több féle alapanyagot használok és ezekből sem mindig csak ugyanazokat az ételeket készítem.
  • Gyorsan össze tudok ütni egy egyszerű, de tápláló hétköznapi ételt, így rendszerint frisset ehetek. Sietős napokon sem kell gyári instant dolgokat ennem, vagy egy nagy mennyiségben előre elkészített valamit unásig.
  • Sosincs ételszag a házban, pedig naponta főzök, és legfeljebb csak világításra használom az elszívót.
  • Már maguk a nyers alapanyagok gusztusosak, és az ételkészítés során sincs semmi olyan, amiről gyengébb idegzetű fogyasztó jobb, ha nem tud.
  • Sokkal egészségesebbnek érzem magam. Igen régen jártam utoljára orvosnál, és gyógyszerekre sem kell költenem.
  • Rendre fiatalabbnak néznek, mint amennyi valójában vagyok.
  • Összességében kevesebb pénzt költök ételre.
  • Átalakultak a vásárlási szokásaim, tudatosabb vásárló lettem. A konyhapénz legnagyobb részét a piacon költöm el, ahol környékbeli kistermelőktől szezonális árut vásárolok. A boltban mindig megnézem a termék összetételét, mielőtt megvenném (és emiatt elég sok mindent inkább szépen visszateszek).
  • Tudom, hogy melyik zöldségnek és gyümölcsnek mikor van a szezonja, és akkor élvezem ki mindegyiket. Máskor nem finomak, és ráadásul még drágák is. 
  • Sokkal kevesebb feldolgozott élelmiszert veszek, így kikerülök egy csomó adalékanyagot. Amit szívesen fogyasztanék, azt inkább elkészítem itthon, jobb minőségű alapanyagokból, esetenként a saját ízlésemhez igazítva.
  • Érzem és élvezem az ételek természetes illatát, ízét. A műanyagot, ízfokozót, túl sok sót, túl sok cukrot messziről kiszúrom, és ott hagyom, ahol van - számomra az nem ehető.
  • Nem álmosodom el étkezés után.
  • Nem kell nagy, zsíros edényeket mosogatnom. Kevesebb víz és kevesebb mosogatószer fogy.
  • Sokkal kevesebb hulladék keletkezik a háztartásomban, és ennek is nagy részét újrahasznosítom. (A 120 literes szemeteszsák megtöltése úgy fél éves projekt kettőnknek.)
  • Az okosok szerint még a környezetnek is jót teszek ezzel az életmóddal, és szegény állatokat se kell bántani miattam.
Mint nemrég megtudtam, ma van a Vegetáriánus világnap. Én ezzel a kis írással, meg szokás szerint finom vega ételekkel "ünnepelek": reggelire reszelt alma volt müzlivel és mézzel, most lett kész a héjában sült krumpli sütőtökkel, délután meg készítek valamilyen péksüteményt.

    LinkWithin

    Related Posts with Thumbnails