Töltött paszternák (laktovegetáriánus)

Csábító illat, ínycsiklandó látvány, és különleges, gazdag íz jellemzi ezt a tápláló egytálételt, melyet nem csak vegetáriánusoknak ajánlok szeretettel. Főszereplője a téli zöldségkínálat egyik kevésbé ismert tagja, a paszternák, melyet füstölt sajttal és pirított dióval egészítettem ki, némi fahéjjal megbolondítva.

A recept először a Kifőztük karácsonyi különszámában jelent meg tavaly.

Hozzávalók 4 személyre

• 2 nagy paszternák (50-60 dkg)

a töltelékhez:

• 12 dkg füstölt sajt
• 6 dkg dió
• 1 kávéskanál só
• 1 kávéskanál pirospaprika
• 5-6 kakukkfűág levelei vagy 1 kávéskanál szárított kakukkfű
• kb. 1 dl zsíros tej vagy tejszín

a rizskörethez:

• 1 bögre (2,5 dl) barna rizs (1/4 része lehet indián rizs is)
• 1,5 bögre víz
• 1 csapott teáskanál só
• 1 evőkanál szárított zöldségkeverék vagy natúr vegamix
• 1 evőkanál napraforgóolaj
• 6-7 cm-es fahéjrúd

Beáztatjuk a cseréptálat (pataki tálat) a fedelével együtt. Szűrőben átmossuk a rizst, és erre is vizet öntünk egy tálkában.

A paszternákot meghámozzuk, majd alsó, vékony részét levágjuk, a többit pedig hosszában megfelezzük, és karalábévájóval kifaragjuk a közepét úgy, hogy körülbelül 1/2 cm vastag fala maradjon.

A töltelékhez apróra vágjuk a paszternákokból eltávolított részeket. Lereszeljük a sajtot. A dióból néhány szép darabot félreteszünk a díszítéshez, a többit pedig összezúzzuk. Az egészet összekeverjük a fűszerekkel és annyi tejjel, hogy jól formázható masszává álljon össze. Belekanalazzuk a kivájt paszternákokba, és a félretett dióval díszítjük a tetejét.

Kiöntjük a tálból az áztatóvizet, és az aljára terítjük a leszűrt rizst. Felöntjük másfélszeres mennyiségű friss vízzel, beleszórjuk a fűszereket és belecsorgatjuk az olajat. Elrendezzük a tetején a megtöltött paszternákokat, végül ráillesztjük a tál fedelét.

Hideg sütőbe rakjuk, és 200 fokra kapcsolva 60 percig sütjük, majd az elzárt sütőben hagyjuk még 20-25 percig. Ezalatt pergősre párolódik az alján a rizs, átsül a zöldség és megpirul a töltelék teteje a dióval.
 

Töltött fekete retek (vegán)

Sokáig nemigen vettem fekete retket, mert nyersen nem kedvelem erős ízét. Megfőzve vagy megsütve azonban sokat „szelídül”. Állagában a karalábéra emlékeztet így, ízre azonban sokkal karakteresebb, ezért önmagukban jellegtelenebb hozzávalókat érdemes mellétenni. Ebbe a töltött változatba gabonapehely és kenyérmorzsa került, a retekhez illő, magyaros jellegű fűszerezéssel. A hagyományos vonalra hajazó, de egészen különleges fogás kerekedett belőle, melyet vegetáriánusok és mindenevők egyaránt jóízűen fogyaszthatnak. A töltelékből fasírtot is süthetünk.

Ezzel a recepttel nyertem meg A tél ízei című vegán receptpályázatot 2010-ben, és így az azonos című szakácskönyvben jelent meg először.

Hozzávalók 2 személyre

• 4 nagy (8-10 cm átmérőjű) fekete retek
• 2 dl gabonapehely (zab-, búza-, árpa- vagy rozspehely tetszés szerint, lehet vegyesen is)
• 3 dl víz
• 1 kávéskanál tengeri só
• 1 kávéskanál őrölt köménymag
• 1 teáskanál őrölt csemegepaprika
• 1 evőkanál morzsolt majoránna
• 2 dl kenyérmorzsa (maradék barna kenyér megszárítva és húsdarálón áthajtva)
• 2-3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj

Meghámozzuk és vízszintesen megfelezzük a retket, majd egyenesre vágjuk a darabok alját, hogy ne billegjenek. Ezután karalábévájóval kifaragjuk a közepüket úgy, hogy körülbelül 1/2 cm vastag faluk maradjon.

A töltelékhez pici vízen megpároljuk a retek leeső részeit, és villával vagy botmixerrel összezúzzuk. Megfőzzük a gabonapelyhet a fűszerekkel ízesített vízben, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a retekpürét, a morzsát és az olajat.

A kivájt retkekbe kanalazzuk a tölteléket, majd vékonyan kiolajozott vagy szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. A töltelék lehet jó púposan, illetve ha marad ki, azt megsüthetjük fasírtnak úgy, hogy evőkanálnyi kupacokat rakunk belőle a töltött retkek mellé.

200 fokon 30-40 percig sütjük; nem szükséges előzetesen fölmelegíteni a sütőt. Akkor kész, amikor láthatóan pirul a teteje; eddigre a retek is roppanós-puhára sült az alján.
 

Fűszeres birslekvár (vegán)

Ez az illatos csemege jól jön majd az ünnepi süteményekhez, meg talán a fa alá is kerül belőle valakinek.

Hozzávalók kb. 3 literhez

• 2 kg birsalma (tisztítva mérve - ha sok hibás meg kukacos van benne, akkor akár két-háromszorosa is lehet a szükséges mennyiség egészben)
• 2 érett körte vagy édes alma (kb. 20 dkg)
• 1 citrom
• 35 dkg gyümölcscukor
• 1 fahéjrúd
• 1 vaníliarúd

Alaposan megmossuk a birsalmát, és kivágjuk a magházát, valamint a hibás részeket, de meghámozni nem kell. Vízbe gyűjtjük a darabokat, majd abból kiszedve apróra vágjuk vagy durvára reszeljük, és 4-5 literes, vastag aljú fazékba tesszük. Ráfacsarjuk a citrom levét, valamint hozzáreszeljük a magházától megszabadított körtét is. Felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi, hozzákeverjük a cukrot, beledobjuk a fahéjrudat, belekaparjuk a vaníliarúd magjait és beletesszük a felhasított hüvelyt is. Felforraljuk, majd kis lángon, időnként (20-30 percenként) megkeverve sűrűre főzzük, körülbelül egy-másfél óra alatt. (Megkóstoljuk, és szükség szerint igazítunk az édességén/savanyúságán.) Eltávolítjuk belőle a fűszerdarabokat, és előkészített üvegekbe töltjük. Lezárjuk, pár percre fejreállítjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
 

Képek a "raktárszobából"

Jó ötletnek tűnt, de végül több okból sem vált be a sufni a befőttek tárolására, úgyhogy idebent kellett helyet találni nekik. A tenyérnyi spájz továbbra is kicsi ehhez, meg a polc teherbírása felől is vannak kétségeim, úgyhogy inkább az egyik tetőtéri szoba minősül át télire raktárszobának. Fekvése miatt úgysem lenne gazdaságos fűteni, így némi átrendezéssel kiköltözöm onnan, és birtokba veszik a befőttek, a cserepes virágok, meg mindaz, amit szintén inkább itt tartunk célszerűbbnek tárolni a sufni helyett.

Idén is a reális önmérséklet gyakorlása jegyében zajlott a befőzés, bár végül elég sok minden került üvegekbe az alatt a röpke három hónap alatt, amíg rendszeresen ez volt a hétvégi program.

Fönt a hátsó sor padlizsánpástétom, az első sor pedig hámozottparadicsom-befőtt. Lent öt adag zakuszka. Utóbbiból ennyi még sose volt egyetlen évben, de annyira szeretjük mindketten, hogy nem lesz gond elfogyasztani, és így - legalább kezdetben -  nem kell annyira beosztani. (Középen pedig kedvenc íróm könyvei. Eredetileg csak megfigyelési célból kerültek ide a befőttek, de aztán rájöttem, hogy nem tudok jobb helyet nekik, és akkor már inkább ez a kirakat, mint dobozok mélye az ágy alatt.)

Fölső polc: paradicsomlé (piros és sárga), tésztaszószok. Középső polc: további tésztaszószok, három fajta: cukkinis, zöldbabos, vegyeszöldséges. Alsó polc: rostos körtelé.

Tovább is van ez a polc! Legfölül, meg aztán a teásdobozok, kazetták és CD-k polca alatt: sült birs. Alatta körtelé, pár üveg sült paprika, az előtérben pedig zöldparadicsomos zakuszka.

Ami pedig nem fért polcra, az régi jó szokásom szerint dobozban: balról meg középen rostos birslé, jobbról pedig még egy osztag körtelé. (Ugyanez, csak barack helyett körtéből, illetve birsből; ez volt az idén elérhető áron, a birs pedig saját termés.)

A hűtőben tartom a házi ételízesítőt meg a sós paprikakrémet.

Szilvalekvárunk is van, nem kevés (üstben főtt, úgy nyilván nem lehet keveset csinálni), csak azt még el kell hozni és méltó helyet kell keresni neki. Több évre elegendő adag, de ez nem romlik meg, és akkor kell csinálni, amikor jó termés van szilvából - idén pedig annyi volt, hogy nem győztük máshogy elfogyasztani. Talán ez volt az utolsó nagy fellépése a dédnagymamámtól örökölt üstháznak, ami mostanra már elég rozoga, de azért még éppen egyben van, és kellő óvatossággal használható.


Tavalyról maradt még: némi paradicsomlé, elég sok lecsó (egész és darált is - jól jártunk vele, mert idén jóval drágább volt az alapanyag), savanyított zöldparadicsom, darált paprika.

Régebbről is akad még mindenféle ez-az, fajtánként pár üvegnyi, bár az elmúlt évben elég hatékonyak voltunk ennek a "meghatározatlan készletnek" a leépítésében.

Idén így vágunk neki a télnek, meg a tavaszi szűkösebb időknek, amikor a tárolt zöldségek már, igazi, szabadföldi frissek meg még nincsenek.
 

Zöldséges hajdina (vegán)

Amióta fölfedeztem a natúr, pirítatlan hajdinát a maga szolíd ízével, szívesen használom gyakrabban is, mint a barna, pirított változatot. Ezúttal egy színes, zöldséges egytálétel lett belőle a szezon talán utolsó paprikáival és paradicsomjaival.

Hozzávalók 2-3 személyre

• 1 bögre natúr, pirítatlan hajdina
• 2 bögre víz
• 1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
• 3 paprika, lehetőleg különböző színű
• 1 fej lila hagyma
• 2 paradicsom
• 2 evőkanál olaj
• 1-2 evőkanál balzsamecet
• zöld fűszer (például bazsalikom, kakukkfű, vagy legegyszerűbb esetben petrezselyemzöld)
• só

Szűrőben jól megmossuk a hajdinát, majd beleszórjuk a dupla mennyiségű, ételízesítős vízbe, felforraljuk, és kis lángon, fedő alatt addig főzzük, míg magába szívja majdnem az összes folyadékot és megpuhul (kb. 15 perc). A tűzről levéve fedő alatt pihentetjük.

Megmossuk és kis darabkákra vágjuk a paprikát, megtisztítjuk és felcikkezzük a hagymát. Vastag aljú serpenyőben kevés olajat melegítünk, és nagy lángon, folyamatos kevergetés mellett fajtánként roppanós-puhára sütjük az előkészített zöldséget (pár perc).

A hajdinához keverjük a sült zöldséget meg a balzsamecetet, valamint ízesítjük zöld fűszerrel és sóval. Langyosan tálaljuk, a felcikkezett paradicsommal és friss zöld fűszerrel díszítve.

Tipp: szezontól függően más zöldségfélékkel is készíthetjük; ha tehetjük, színeseket válasszunk.
 

Sajtos makaróni sütőtökkel (laktovegetáriánus)

Nagy népszerűségnek örvend nálunk a sajtos makaróni, illetve annak különféle változatai. Ezúttal egy kis maradék sült tökkel és hozzáillő fűszerezéssel dobtam fel.

Hozzávalók 4 személyre

• 33 dkg tojásmentes csőtészta (a kilós csomag harmada)
• 5 dkg Graham-liszt
• 3/4 liter zsíros tej
• 1 teáskanál só
• 1 kávéskanál szárított borsikafű
• 1 csapott teáskanál szárított zsálya
• 20 dkg reszelhető sajt (füstölt házi sajtot használtam)
• 1 szelet sült tök (kb. 1/2 kg)
• 1 marék zsemlemorzsa
• 2-3 evőkanál olaj vagy vaj

 Megfőzzük a tésztát a csomagolásán feltüntetett módon.

Vastag aljú edényben, kevergetve néhány árnyalatnyival sötétebbre pirítjuk a lisztet. A tűzről félrehúzva állandó kevergetés mellett hozzácsorgatjuk a tejet, majd sűrűsödésig főzzük. Ízesítjük a fűszerekkel, valamint belekeverjük a lereszelt sajt kb. 3/4 részét. Beleforgatjuk a leszűrt tésztát, majd teáskanállal kisebb falatnyi darabokra szaggatjuk a tököt,és óvatosan hozzáforgatjuk ezt is.

Vékonyan kikent, közepes méretű tepsibe vagy hőálló tálba terítjük. Összekeverjük a maradék sajtot meg a morzsát, és az étel tetejére szórjuk. 200 fokon addig sütjük, míg a teteje kicsit megpirul.
 

Retekleves (vegán)

A múlt szombaton bevásárolt sörretek nem fogyott el mind nyersen, így a maradékot megfőztem a pénteki készletkisöpréskor. Ez az ízletes leves lett belőle:

Hozzávalók 3-4 személyre

• 2 nagy sörretek (kb. 40-50 dkg)
• 1 sárgarépa
• 2 evőkanál olaj
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kis csokor kakukkfű levelei
• 1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
• csipetnyi reszelt szerecsendió
• csipetnyi törött (zöld) bors
• 1 evőkanál Graham-liszt
• 1 liter víz
• 1 marék tojásmentes, apró száraztészta (kézi tarhonyát használtam)
• só
• 1 kis csokor petrezselyemzöld

Megtisztítottam és kis kockákra vágtam a répát és a retket. Fölmelegítettem az olajat, belereszeltem a fokhagymát, majd hozzátettem az előkészített zöldséget meg a fűszereket. Összekevertem, és kis lángon, fedő alatt pároltam pár percig, aztán beleszórtam a lisztet, jól összekevertem, és felöntöttem vízzel. Forrás után beletettem a tarhonyát is, és kis lángon addig főztem, míg minden megpuhult. Végül sóztam, tálaláskor pedig megszórtam apróra vágott petrezselyemzölddel.

Tipp: télen fekete retekből készítve is finom lesz.


Forrás: Kaldeneker György receptje
 

Paradicsomos vöröslencse-leves (vegán)

Könnyen, gyorsan elkészíthető, tartalmas őszi-téli leves vörös lencséből.

Hozzávalók 4-6 személyre

• 20 dkg vörös lencse
• 1 fej vöröshagyma
• 2 evőkanál olaj
• 1 liter víz
• 1 teáskanál VegaNatura ételízesítő
• 4 dl hámozottparadicsom-befőtt (vagy egy 400 g-os konzerv)
• 1 evőkanál (bazsalikomos) balzsamecet
• 1 marék friss bazsalikomlevél (vagy 1 teáskanál szárított)
• 5-6 szem zöld bors
• só

a tálaláshoz:

• Graham-kenyér

Megtisztítjuk és apróra vágjuk a hagymát, és üvegesre pároljuk a fölmelegített olajon. Hozzátesszük a megmosott, leszűrt lencsét, majd néhány keverés után felöntjük a vízzel, beleszórjuk az ételízesítőt, felforraljuk, majd kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a lencse majdnem puha lesz (kb. 10 perc, figyeljünk oda, mert hirtelen péppé tud főni). Hozzáöntjük az összevágott paradicsomot, ízesítjük a balzsamecettel, az összevágott bazsalikommal, valamint sóval és törött borssal. Egyet fő, és kész. Graham-kenyérrel tálaljuk.


Forrás: Hegyi Barbara: Abraka babra. Monológok a konyhámból
 

Őszi minestrone (vegán)

Újabb minestrone-változat, természetesen most az őszi kert ajándékaiból.

Hozzávalók 6-8 személyre

• 1 bögre gyöngybab (vagy tetszőleges fajta szárazbab)
• 2-3 evőkanál olaj
• 1 fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kis zeller
• 1 petrezselyemgyökér
• 2 sárgarépa
• 4-5 paradicsom vagy 4 dl hámozottparadicsom-befőtt
• 1 kis fej kelkáposzta
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 marék zöld olívabogyó (elhagyható)
• 10 dkg tojásmentes száraztészta (orsót használtam)
• 1 marék friss bazsalikomlevél vagy 1 teáskanál szárított bazsalikom
• 2 evőkanál bazsalikomos balzsamecet

Beáztatjuk a babot egy éjszakára, majd másnap friss, enyhén szódabikarbónás vízben puhára főzzük.

Megtisztítjuk és apróra vágjuk a kétféle hagymát, kis hasábokra a többi gyökérzöldséget, cikkekre a paradicsomot. Vastag aljú, 3-4 literes fazékban fölmelegítjük az olajat, és kevergetve üvegesre pirítjuk rajta a hagymát. Hozzáadjuk a répát, a gyökeret meg a zellert, és azzal is keverünk rajta néhányat. Felöntjük kb. 2 liter vízzel, megvárjuk, míg felforr, majd kis lángon, lefedve főzzük. Ízesítjük a paprikakrémmel. Apróra vágjuk a kelkáposztát a torzsája nélkül, felkarikázzuk a vízzel leöblített olívabogyót, és ezeket is a fövő levesbe tesszük. Amikor a zöldség már majdnem puha, belerakjuk a tésztát, és haraphatóra főzzük. Végül beleszórjuk az apróra vágott bazsalikomot és belekeverjük a balzsamecetet, valamint ha kóstolás után úgy ítéljük meg, hogy szükséges, akkor sózzuk. Melegen tálaljuk ezt a tartalmas, egytálételnek is beillő levest.
 

Cukkinis-krumplis kenyérlepény (laktovegetáriánus)

Az idei utolsó cukkinikből ezt a nagyszerű kenyérfélét készítettem el ismét a korábbi nagy sikerre való tekintettel - és most föl is jegyzem a receptet, hogy ne merüljön feledésbe jövő nyárig.

Hozzávalók 30 x 40 cm-es tepsihez

• 1/2 kg teljes kiőrlésű (tönköly)liszt
• 1/2 kg héjában főtt vagy sült krumpli
• 2 kis cukkini (vagy 1 kicsi, karcsú, zsenge + egy nagyból egy ökölnyi darab megtisztítva)
• kb. 3 dl tej
• 1 csapott teáskanál barna cukor
• 2 teáskanál só
• 2 dkg friss élesztő
• 2 evőkanál olaj
• 1 marék friss bazsalikomlevél
• 10 dkg sajt (fűszeres, füstölt házi sajtot használtam)

Lereszeltem a fele krumplit és cukkinit. Kenyérsütőgép tartályába raktam a tészta hozzávalóit: a reszelt zöldséget, a lisztet, a cukrot, a sót, a tej nagy részét és az elmorzsolt élesztőt, majd elindítottam a Dagasztás programot. Figyeltem, ahogy a gép összedolgozza a tésztát, és apránként további tejet adtam hozzá, hogy lágy, de éppen nem ragadós tésztagombóc legyen belőle (a lisztek folyadékfelvevő képessége sem egyforma, meg a reszelt zöldség miatt is változó, hogy pontosan mennyi folyadék szükséges). A kész tésztát hagytam a gépben megkelni. (Kézzel is lehet dagasztani, csak nekem most így egyszerűbb volt.)

Szilikon sütőlapot terítettem a tűzhely tepsijébe, enyhén megliszteztem, ráborítottam a tésztát, és olajos kézzel széthúztam benne. Megszórtam az apróra vágott bazsalikommal, majd kiraktam a felkarikázott krumplival és cukkinivel. Végül ráreszeltem a sajtot.

200 fokra melegített sütőben kb. 50 perc alatt megsütöttem. A sütési idő felénél letakartam alufóliával, hogy ne piruljon rajta keményre a sajt; a sütési idő lejárta után pedig még bent hagytam kicsit az elzárt sütőben.

Langyosan és kihűlve egyaránt finom, komplett harapnivaló.

Ötlet: GoodFood 2012. június
 

Fűszeres túróval töltött cukkini (laktovegetáriánus)

A kertben termett különösen nagy, ám csinos, karcsú cukkiniből készítettem ezt a könnyű ebédet.

Hozzávalók 2 személyre

• 1 nagy vagy több kisebb, karcsú cukkini
• 1 marék száraz kenyérmorzsa
• 1 szikkadt kenyérvég
• 25 dkg tehéntúró (házi)
• só
• tandoori masala fűszerkeverék
• 1 csokor petrezselyemzöld
• néhány kanál tej vagy tejföl (szükség szerint)

Hosszában elvágtam a cukkinit, és kikanalaztam a magjait. (Idősebb példányról lévén szó, meg is hámoztam, fiatal, fényes darabot elég csak megmosni.) Összekevertem a túrót a fűszerekkel - nem kell sajnálni belőle egyiket sem, külön a töltelék legyen erősen fűszeres, mert a natúr cukkini elég szerény ízű. (Ha nagyon száraz lenne, némi tejjel vagy tejföllel lehet lazítani, jól kenhetővé tenni.) A cukkinicsónakokat megszórtam a száraz kenyérmorzsával, beletettem a túrókrémet, és megszórtam a lereszelt kenyérvéggel. Hideg sütőben indítva 200 fokon kb. fél óra alatt megsütöttem. Akkor kész, amikor a cukkinit már épp járja a villa, a tetején pedig pirosra, ropogósra sült a morzsa.

Tipp: tetszőleges más fűszereket is keverhetünk a túrókrémbe, a lényeg, hogy karakteres íze legyen.

Ötlet: GoodFood 2012. június
 

Mandulakrémmel töltött sült körte (laktovegetáriánus)

Ritkán, de előfordul, hogy nem fogy el frissen a gyümölcs, és olyan mértékben kezdi megadni magát, hogy muszáj valami ételbe eltüntetni inkább. Ilyenkor kerülnek asztalra az efféle könnyű desszertek.

Hozzávalók 4 személyre

• 10 kisebb szem érett körte (60-70 dkg)
• 1 marék aszalt szilva (4-5 dkg)
• 2 marék mandula (8-10 dkg)
• 1 evőkanál ghí vagy vaj
• 1 csapott teáskanál barna cukor
• kb. 1 dl tejszín

Diódarálón áthajtottam a mandulát. Apróra vágtam az aszalt szilvát, és beáztattam annyi vízbe, amennyi éppen ellepte. Félbevágtam a körtéket, karalábévájóval kivettem a magházukat, majd meghámoztam őket, és egy közepes tepsire gyűjtöttem a darabokat. A vizes szilvához kevertem a darált mandulát, a megolvasztott ghít és a cukrot (puha, krémes, de nem folyós állagú massza kell legyen, szükség esetén további víz, illetve darált mandula hozzáadásával érjük ezt el). Egy-egy púpozott teáskanálnyi tölteléket tettem a körték magházának helyére. 160 fokra melegített sütőben légkeverésen addig sütöttem, míg szépen megpirult a tetejük (kb. 15 perc). Langyosan, tejszínnel megcsorgatva tálaltam.

Tipp: mandula helyett bokormogyoróval vagy dióval is készíthető; szilva helyett pedig akár mazsola is megteszi.


Ötlet: Ízek és Érzések 2011. szeptember-október
 

Kelkáposztás-morzsás tészta (laktovegetáriánus)

Semmi bajom a hagyományos káposztás tésztával (igaz, csak sósan szeretem, a cukros fajtát inkább meghagyom másnak), de bármikor szívesen bevállalok helyette egy ígéretes alternatívát. Most épp kelkáposztával, tejszínes-fűszeres szósszal, némi pirított morzsa társaságában.

Hozzávalók 2 személyre

• 20 dkg tojásmentes száraztészta (például penne, masni vagy rövidcső)
• 1 kis fej kelkáposzta
• 2 marék zsemlemorzsa
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 fej vöröshagyma
• 2 evőkanál olaj
• 1,5 dl fehérbor
• 1,5 dl tejszín vagy zsíros tejföl
• 1 csapott kávéskanál só
• 1 csapott kávéskanál őrölt kömény
• 1 teáskanál morzsolt majoránna

Megfőzzük a tésztát a csomagolásán feltüntetett módon. Az utolsó három percre hozzátesszük a vékony csíkokra vágott káposztát.

Vastag aljú edényben állandó kevergetés mellett világosbarnára pirítjuk a morzsát és 1 gerezd apróra vágott fokhagymát, majd tányérra borítva félretesszük.

A megmelegített olajon üvegesre pároljuk az apróra vágott vörös- és fokhagymát. Felöntjük a borral, és pár percig forraljuk. Hozzáadjuk a fűszereket, majd a tűzről levéve a tejszínt is.

Hozzákeverjük a leszűrt tésztát meg a káposztát, tálaláskor pedig rászórjuk a pirított morzsát.


Forrás: GoodFood
 

Káposztás palacsinta (laktovegetáriánus)

Mire jó egy kis fej káposzta, ha akad otthon némi sajt és liszt is?

Hozzávalók 4 személyre

bő 1/2 kg káposzta (tömör fejet válasszunk)
2 evőkanál olaj
1 kávéskanál só
1 kávéskanál szárított borsikafű
1 teáskanál szárított kapor

30 dkg Graham-liszt (vagy teljes kiőrlésű búzaliszt)
3 evőkanál őrölt lenmag (elhagyható, csak akkor kevesebb folyadék kell)
1 kávéskanál só
szűk 1 liter szódavíz (vagy szénsavas ásványvíz)
2 evőkanál olaj

10-15 dkg sajt (füstölt, fűszeres házi sajtot használtam)


Tökreszelőn lereszeltem a káposztát (azért nem célszerű késsel vágni, mert ehhez jobb, ha nem szálas, hanem pici darabkák), majd vastag aljú edényben, időnként megkeverve roppanós-puhára pároltam az olajon a fűszerekkel. A tűzről levéve hozzáadtam a lisztet, a lenmagot meg a sót, majd 3-4 részletben a vizet, és jól elkevertem. Végül beledolgoztam az olajat is.

Teflon palacsintasütőben egy-egy merőkanálnyi masszát szétterítve vastag palacsintákat sütöttem belőle, közepes lángon. Mikor a sülő tészta teteje láthatóan megszilárdult, tányérra csúsztatva, majd a serpenyőbe visszaborítva megfordítottam, és a másik oldalát is pirosra sütöttem. A tészta a belekevert olajnak köszönhetően nem ragad le, nem kell egyenként aláolajozni. (Kb. 10 db lett belőle. Időigényes, de lehet mellette tenni-venni a konyhában, nem kell folyamatosan foglalkozni vele.) Lereszeltem a sajtot, és mindig megszórtam belőle a frissen kisült palacsintát, amit egy tányérra gyűjtöttem feltornyozva.

Tálaláskor tortaszerűen szeleteltem.


Forrás: Kisa Judit: 77 remek reform recept (a tojást lenmaggal és több folyadékkal váltottam ki benne)
 

Egyszerű meggyes-mákos kevert süti (vegán)

A molyok elleni harc részeként rendszeresen átnézem a készleteimet, és különteszem gyors felhasználásra, aminél ezt valami indokolja (ez nem csak kezdődő molyosodás, hanem például közeli - vagy urambocsá' már kicsit elmúlt - lejárat is lehet, illetve a nem bolti árunál egyszerűen csak emlékszem rá, hogy elég régóta megvan már). Ezeket a félretett dolgokat aztán igyekszem mihamarabb beépíteni valamibe, hogy ne menjenek tönkre. Most egy kis mákot meg zabkorpát vettem ki a dobozból, és egy üveg évjáratos meggybefőttel kiegészítve ez az egyszerű desszert lett belőlük.

Hozzávalók

• 3 dl darált mák
• 3 dl zabkorpa (liszttel is jó)
• 1/2 dl barna cukor
• 1 csapott teáskanál szódabikarbóna
• 1 közepes üveg (4 dl) házi meggybefőtt
• 2-3 dl víz
• 1 evőkanál olaj

Szűrőben lecsepegtettem a meggybefőttet. Összekevertem a mákot, a zabkorpát, a cukrot és a szódabikarbónát, majd hozzáöntöttem a meggylevet és annyi vizet, hogy könnyen keverhető, de ne túl híg tészta legyen belőle. Vékonyan kiolajoztam egy közepes tepsit (25 x 20 cm; vagy kicsit kisebb is jó), beleöntöttem a tésztát, rászórtam a meggyet, és 180 fokra melegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. (Akkor kész, amikor körben elvált a tepsitől és barnulni kezd a széle; ekkor már a közepébe szúrt fogvájóra sem tapad nyers tészta.) Kis kockákra vágva tálaltam. Akinek nem elég édes, megszórhatja nádporcukorral a tányérján.

Tipp: a mákot érdemes mindig frissen darálni, mert ilyen állapotában hamar megavasodik, míg egészben jól tárolható. Mákdarálás után célszerű némi cukrot is áthajtani a darálón, így nem avasodik bele a mák és nem is kell minden egyes használat után szétszedni és kitakarítani. Az igazi mákdaráló nem elvágja, hanem szétnyomja a szemeket, ezért a kávédaráló vagy a késes aprító nem az igazi erre a célra, legfeljebb szükségmegoldás.


Forrás: Lét-tudatos konyha
 

Sajtos makaróni karfiollal (laktovegetáriánus)

Mivel a sima sajtos makaróni nagy népszerűségnek örvend nálunk, gondoltam, nem nagyon nyúlhatok mellé ezzel a zöldséges változattal sem. Ízletes és kiadós ebéd lett, és a maradékot se kellett sokáig kerülgetnem, mert jóízűen megettük vacsorára.

Hozzávalók 4 személyre

• 1 közepes fej karfiol (kb. 80 dkg)
• 25 dkg tojásmentes csőtészta
• 2,5 dkg vaj
• 2 evőkanál Graham-liszt
• 2 teáskanál őrölt mustármag (vagy helyette 1-2 evőkanál mustár)
• 4,5 dl tej
• 10 dkg sajt (füstölt, fűszeres házi sajtot használtam)
• só
• bors
• 1 evőkanál olaj

Kisebb falatnyi rózsákra szedtem a karfiolt, és forró, enyhén sós vízbe dobva roppanós-puhára főztem (kb. 5 perc, ha torzsa részébe már épp belemegy a villa, akkor jó). Szűrőkanállal kiszedtem és félretettem. Utána ugyanebben a vízben megfőztem a tésztát is.

Közben vastag aljú, mély serpenyőben megolvasztottam a vajat, és enyhén megpirítottam rajta a liszt és a mustármag keverékét, majd állandó kevergetés mellett hozzácsorgattam a tejet, és megvártam, míg besűrűsödik. A tűzről levéve sóztam, borsoztam (legyen erősen fűszeres, a karfiol és a tészta sokat elvesz majd belőle), és belekevertem a lereszelt sajt kb. 2/3-át (ha mustárpor helyett mustárt használunk, azt is ekkor adjuk hozzá). Végül óvatosan beleforgattam a főtt karfiolt és a tésztát.

Vékonyan kiolajoztam egy közepes (20 x 30 x 5 cm-es) tepsit, és beleöntöttem az egészet. Megszórtam a tetejét a maradék sajttal, és 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt összesütöttem. Melegen tálaltam, de a maradék kihűlve is ízlett.

Tipp: a karfiolnak a torzsáját sem kell eldobni, ugyanúgy ízletes, mint a rózsái, és ha vékony szeletekre vágjuk, akkor meg is puhul ugyanannyi főzéstől. Csak lent a levelek tövénél kell lehámozni róla a rostos részt.


Forrás: GoodFood, 2012. október
 

Almás zellerleves (laktovegetáriánus)

Bármilyen hétköznapi ebédet feldob ez az ízletes, őszi leves.

Hozzávalók 2-3 személyre

• 1 evőkanál vaj vagy ghí
• 1 kis fej vöröshagyma
• 1 kisebb ökölnyi méretű zellergumó
• 2 közepes alma
• 1 csapott kávéskanál só
• 1/4 szerecsendió frissen reszelve
• 1 kis csokor zellerzöld
• 1/2-1 dl tejszín

Megtisztítjuk és a reszelő nagy lyukán lereszeljük a zellert. Vastag aljú lábasban felolvasztjuk a vajat, és kevergetve üvegesre pirítjuk rajta az apróra vágott hagymát. Hozzáadjuk a reszelt zellert, majd néhány keverés után felöntjük annyi vízzel, amennyi jól ellepi (bő 1/2 liter). Sóval és szerecsendióval ízesítjük. Forrás után kis lángon, lefedve főzzük. Megtisztítjuk és lereszeljük az almát is, és amikor a zeller már majdnem puha, ezt is a leveshez adjuk. Beleöntjük a tejszínt, beleszórjuk az összevágott zellerzöldet, és összemelegítjük. Frissen és kihűlve egyaránt finom, tartalmas, de nem nehéz étel.
 

Falusi sütőtökleves (laktovegetáriánus vagy vegán)

Hétköznapi ebédnek kiváló volt ez az egyszerű, őszi leves.

Hozzávalók 6-8 személyre

• 1 evőkanál ghí vagy vaj (vagy vegánoknak olaj)
• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 liter víz
• 6-7 tojásnyi méretű krumpli
• 15 dkg tojásmentes tarhonya (vagy más apró száraztészta)
• 3/4 kg sütőtök
• 1 teáskanál só
• 1 kis csokor petrezselyemzöld

Megtisztítjuk és apróra vágjuk a kétféle hagymát, és kis lángon, időnként megkeverve puhára pároljuk a felmelegített zsiradékon. Felengedjük a vízzel, és beletesszük a meghámozott és kisebb falatnyi kockákra vágott krumplit és a tarhonyát. Sóval ízesítjük. Forrás után kis lángon, lefedve főzzük. Megtisztítjuk és felkockázzuk a tököt is, és amikor a krumpli már kezd puhulni, hozzáadjuk, és együtt főzzük készre. Végül beleszórjuk a felaprított petrezselyemzöldet.


Forrás: Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyv
 

Zöldparadicsomos zakuszka (vegán)

Mi még nem takarítottuk ki a kertet a szezon elmúltával, de van a környéken, aki már igen. Ki is hordta a növényeket egy elhagyatott telek végére, ami - nem túl szép módon - amolyan közlomtárként szolgál. Először csak egynyári virágok meg paradicsom került oda, majd nemsokára megérkezett a paprika is a lecsóhoz :) Az érdemi termést persze nem hagyta rajta, de kisebb, szépséghibás, no meg éretlen szemeket igen. Annyit mindenképp, hogy kevésbé forgalmas időben arra sétálva érdemesnek tartsam megállni és kulturáltan szedni belőle. Lett is lecsónak való, meg még több zöld paradicsom.

Gondoltam, legrosszabb esetben lesz belőle savanyúság, de ha találok jobb ötletet, akkor lehet bármi más is (savanyúság még van pár üveggel a tavalyiból is). Nosza, rákerestem és elolvastam jópár receptet a neten, kiválasztottam belőlük egy szimpatikus műfajt, kicsit (nagyon) átszabtam - ízlés és rendelkezésre álló alapanyagok tükrében -, és a Főkóstoló közreműködésével megvalósítottam. Így született még egy fajta szendvicskrémünk télire. Mert zakuszkából sosem elég! Most már zöld is van!

Hozzávalók kb. 5 literhez

• 1 dl olaj
• 40 dkg vöröshagyma
• 60 dkg sárgarépa
• 2 kg paprika (volt közötte néhány pirosra érett is, a többi meg a sárga minden árnyalatából)
• 2 kg cukkini (ez egyik kiinduló receptben sem volt, a kertünkben ellenben dögivel - így most eggyel kevesebb)
• 2 kg zöld paradicsom (nagy szemű befőzőparadicsomból, nem sívó zöld, hanem világos, ami már lassan majd érésbe fordult volna)
• 5 babérlevél
• 1 csokor tárkony (ebből is rengeteg van a kertben, és az ilyesmi savanykás dolgokhoz szeretem használni)
• 4 teáskanál só
• 3 teáskanál barna cukor
• 3 teáskanál tárkonyecet (ennek hiányában fehérborecet)

Megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, majd húsdarálón áthajtjuk a zöldségféléket. Külön tálba tesszük a hagymát meg a répát, és egy másikba a többit.

Vastag aljú, nagy fazékban fölmelegítjük az olajat, és időnként megkeverve megpároljuk rajta a hagymát és a répát (10-15 perc), majd hozzátesszük a többi zöldséget és a babérlevelet is. Nagy lángon átmelegítjük, majd takarékon, időnként megkeverve sűrűre főzzük (kb. 1 óra, de az alapanyagok víztartalmától függ). A főzés vége felé beletesszük az összevágott tárkonyleveleket, ízesítjük a sóval, a cukorral és az ecettel (kóstolgatással beállítva a számunkra kellemes ízt). Eltávolítjuk belőle a babérlevelet.

Csírátlanított üvegekbe kanalazzuk, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, néhány percre fejreállítjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Ízletes szendvicskrém, de esetleg más felhasználási módját is találok majd télen. A Főkóstoló szakvéleménye: finom, de azért nem annyira, mint az igazi zakuszka.
 

Ételízesítő házilag (vegán)

Eddig inkább a szárított változatot részesítettem előnyben, most azonban az esős idő miatt erről szó sem lehetett. Az alapanyag viszont már megvolt, így kipróbáltam a sózásos módszert is. Paprikát évről évre teszek el ilyen módon, most pedig vegyes zöldség is került az üvegekbe.

Hozzávalók
minél többféle zöldség tetszőleges összetételben és arányban; nálam most a következők kerültek bele: 1 csomó répa, 2 csomó petrezselyemgyökér, 1 közepes zeller, 1 karalábé, 2 fej vöröshagyma, 5 piros húsú paprika, 2 paradicsom
minden kg előkészített zöldségre számítva 25 dkg só, vagy ha úgy jobban tetszik - fejszámoláshoz - a zöldség tömegének negyede (felének a fele) sóból; nálam most 1,6 kg (160 dkg) lett a zöldség, így 40 dkg sót tettem hozzá
ezzel a mennyiséggel tele lett két 720 ml-es és egy 400 ml-es üveg

Megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, majd húsdarálón áthajtjuk a zöldségféléket. Megmérjük a darálékot, és hozzákeverjük a megfelelő mennyiségű sót. Pár órát állni hagyjuk, hogy levet eresszen, majd száraz üvegekbe kanalazzuk, lefedjük (erre megteszi az olyan fedő is, ami már deformálódott és nem zár légmentesen), és hűtőben tároljuk. Fontos, hogy felhasználáskor csak tiszta kanállal nyúlunk bele. A színe egy idő után nem marad olyan szép élénk, mint frissen, de az íze változatlan és a sónak köszönhetően nem romlik meg. Kanálnyi mennyiségben, ízesítőnek használjuk, figyelembe véve a sótartalmát (20%, egyötöd rész).

A petrezselyem és a zeller zöldjét is bele lehet darálni, de én azt jobban szeretem inkább szárítva eltenni és a főzés végén morzsolni az ételbe. Langyos, szellős helyen felakasztom, így pár nap alatt zörgősre szárad, megőrizve színét és aromáját. Ekkor lehúzom a leveleket a vastag szárakról és így teszem el jól záródó üvegbe; majd felhasználáskor morzsolom apróra.
 

Sajtos-zöldséges paradicsomleves (laktovegetáriánus)

Még van ízletes, friss paradicsom és cukkini is a kertben, melyekből ezt a finom levest készítettem ma ebédre:

Hozzávalók 4-6 személyre

• 1 kg paradicsom
• 2 evőkanál olaj
• 1 fej vöröshagyma
• 5-6 tojásnyi méretű krumpli
• 1 közepes cukkini (kb. 60 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1/2 teáskanál só
• 1 kávéskanál szárított borsikafű
• 1 marék friss bazsalikomlevél
• 10 dkg sajt (füstölt házi sajtot használtam)

Forró vízbe mártottam a paradicsomot, majd lehúztam a héját és falatnyi darabokra vágtam a húsát. Vastag aljú fazékban fölmelegítettem az olajat, és kevergetve üvegesre pirítottam rajta az apróra vágott vöröshagymát. Hozzáadtam a paradicsomot, a megtisztított és felkockázott krumplit, majd kb. 10 perc elteltével a felszeletelt cukkinit is (ha zsenge, mehet mindenestül, ha idősebb, akkor viszont meg kell hámozni és ki kell magozni). Öntöttem hozzá némi vizet (a mennyiség attól függ, mennyire tartalmas levest szeretnénk; én legfeljebb fél liternyit tettem hozzá), belereszeltem a fokhagymát, ízesítettem a sóval, és kis lángon addig főztem, míg a krumpli és a cukkini megpuhult. Végül belekevertem a borsikafüvet és az összetépett bazsalikomot. Tálaláskor megszórtam a felkockázott sajttal és bazsalikomlevéllel díszítettem.


Forrás: Ízek és Érzések 2012. június-július
 

Rachel Allen: A család kedvencei - könyvajánló

Nagyon ritkán nézek tévét, akkor is leginkább sportközvetítést. Így aztán amire azt írják, hogy "ahogy a TV Paprika műsorán látható", na, arról a leghalványabb fogalmam sincs, hogy milyen. Így aztán teljesen az újdonság erejével hatott a könyv, meg Rachel, meg az ő receptjei hétköznapokra és ünnepekre.

Mondjuk miután megkaptam és kibontottam, nem sokáig nézegettem. Megláttam ugyanis benne egy receptet, amit okvetlenül azonnal ki kellett próbálnom, mert minden volt hozzá itthon és pont esedékes volt a kenyérsütés. Így lett vacsorára teljes kiőrlésű kenyér zabpehellyel és magokkal. Amíg pedig kelt a tészta, majd sült a kenyér, visszatértem a könyv lapozgatásához, most már bele-beleolvasgatva a cím vagy kép alapján érdekesnek ígérkező receptekbe.

Kicsit talán lehetne több ételfotó és kevesebb családi, bár utóbbiak is igényes, kedves, spontánnak kinéző képek, és tulajdonképpen egy családi receptkönyvben teljesen helyénvalóak. Amelyik ételhez meg nem mellékeltek fotót, használom a fantáziámat és elképzelem. Jólesik lapozgatni oda-vissza, és egyre több olyan receptet felfedezni, amit esélyes, hogy előbb-utóbb ki is fogok próbálni. Mert egyszerű és nagyszerű, mert vega, mert egészséges, mert itt is elérhetők a hozzávalók. Szóval, bár kivitele alapján polcdísznek sem lenne utolsó, nem az lesz, és nem is csak az esztétikai élmény meg a virtuális főzőcske miatt fogom olvasgatni, hanem mert szerethető, használható receptek sorjáznak benne.

Bevezető - Könnyű családi fogások - Édes ünnepek - Piknik és kirándulás - Fogások gyerekeknek - Tágabb család - Étkezés a szabadban - Házimozi - Nagy ünnepek - Ehető ajándékok - Ahogy anyukám csinálta - Még néhány kedvenc - Hasznos tudnivalók. Szép kis tartalomjegyzék. Az egyes receptek ugyan nincsenek benne nevesítve, de a könyv végén részletes tárgymutató segít, hogy mégiscsak könnyedén megtaláljam, amire csak nagyjából emlékszem, meg hogy ebben a könyvben olvastam.

Később megállapítom még, hogy a fordító meg a korrektor helyenként lehetett volna alaposabb (vagy talán az is elegendő lett volna, ha tud főzni?), bár ez nálam részben szakmai ártalom is, hogy feltűnnek az ilyen magyarítási pontatlanságok.

Mindent összevetve örülök ennek a könyvnek, bár a tévénézésre nem fogok rászokni miatta - inkább főzök belőle valami finomat :)

Köszönöm a lehetőséget a T. Bálint Kiadónak.
 

Zabpehelyropogós fokhagymamártással (laktovegetáriánus)

Nálunk most egy hétköznapi ebéd volt, de vendégvárónak is alkalmas ez a kellemesen fűszeres, ropogós gabonafasírt. 

Hozzávalók 4 személyre

a ropogóshoz:

• 25 dkg apró szemű zabpehely
• 2-3 sárgarépa
• 1 fej vöröshagyma
• 3 evőkanál Graham-liszt
• 1 evőkanál szárított zöldfűszer-keverék
• zsemlemorzsa
• 4 evőkanál olaj
• só

a mártáshoz:

• 1 evőkanál ghí vagy vaj
• 2 evőkanál zabpehelyliszt
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2 dl teljes (házi) tej
• 3 dl víz
• 1 kávéskanál törött zöld bors
• só

Nagy tálban annyi vízbe áztatjuk a zabpelyhet, amennyi ellepi. Megtisztítjuk és durvára reszeljük a répát, finomra a hagymát. A zabpehelyhez adjuk a ropogós többi hozzávalójával együtt. a zsemlemorzsával igazítjuk be az állagát: akkor jó, ha már nem túl ragacsos (vegyük figyelembe, hogy álltában keményedik, ahogy a morzsa magába szívja a folyadékot). Szilikon sütőlappal bélelt tepsire evőkanálnyi kupacokat rakunk belőle; lehetnek sűrűn, mert nem nő a térfogatuk a sütés során. (Ezt a mennyiséget éppen sikerült rászorítanom a legnagyobb tepsimre - legközelebb azért majd szűkebben mérem a hozzávalókat). 170 fokra melegített sütőben ropogósra sütjük, körülbelül 25-30 perc alatt, légkeveréssel.

Amíg a ropogós sül, elkészítjük hozzá a mártogatót. Kis lábasban fölolvasztjuk a ghít, és kevergetve enyhén átpirítjuk rajta a zabpehelylisztet. Hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet és a reszelt fokhagymát, majd folytonos keverés mellett vékony sugárban hozzáöntjük a tejet, majd a vizet. Kis lángon, kevergetve besűrítjük, végül sóval és törött borssal ízesítjük.

A kisült ropogóst a fűszeres mártással kínáljuk. Frissen, langyosan az igazi.

Tipp: másféle gabonapehellyel is készíthető; a nagy szemű pelyheket hosszabb ideig kell áztatni.


Forrás: Ízek és Érzések 2011. szeptember-október