Valami fura okból az utóbbi napokban nagyon kívánom a lencsét. Készítettem is vele ilyen egytálételt, zeller és paradicsom helyett ezúttal mindenféle maradék zöldséget rádarabolva. Ízletes is, kiadós is lett.
De nem volt elég a lencse-evésből. Így ma este előkerült a vörös lencse, mivel ezt nem kell előre beáztatni, így is hamar megfő. Közben azért gondoltam valamiféle visszafogott fűszerezésre, végül megkóstolva úgy döntöttem, egy kis só, és ennyi. Tényleg gyorsan megvolt; sőt, némileg szét is főtt egy része, úgyhogy sűrítéssel se kellett bajlódnom (a lencséhez képest kétszeres mennyiségű víz pont elég volt, nem engedtem vele bő lére).
Nem egy látványos étel, de jólesett. A vörös lencse magában is ízletes volt, és a héja sem maradt úgy meg egyben, mint a barnának szokott.
2 megjegyzés:
A vörös lencséből mi levest szoktunk főzni, mert nagyon levesesek vagyunk, és én is nagyra értékelem a gyorsaságát. Tapasztalataim szerint a babérlevél és a natúr vega-mix a legjobb fűszere. Tésztát is szoktam főzni bele, ha van valamilyen keményebb típusú apró tészta otthon. Rántást nem kíván, de ha éppen van egy kis füstölszalonna-zsír, akkor egy picit berántom vele. Ha legközelebb megkívánod a lencsét, próbáld ki, ahhoz képest, hogy igazi "fiók-leves", nagyon ízletes.
Köszönöm az ötletet, a fűszerezés télen jól jön majd. És ahogy magamat ismerem, nálam jó sűrű lesz az a leves, mert én viszont nem vagyok levesrajongó :)
Megjegyzés küldése