Sokáig gondolkodtam, mit is írhatnék ebben a játékban, ha már Renáta és Citromfű is meghívott. Aztán most beugrott, hogy az alábbi esetet már korábban el akartam mesélni, mert igencsak jellemző rám. A fotót el is készítettem hozzá még tavasszal, de a többi elmaradt.
Volt az óvodában A három pillangó című mese. Felidézve pár jellemző szót, meg is találtam az interneten, például itt olvasható.
Történt egyszer, hogy rajzoltunk, méghozzá nem "csak úgy", hanem ezzel a mesével kapcsolatban. Természetesen mindenki le tudta rajzolni a virágokat, meg a pillangókat, meg a felhőket, meg mindent. Kivéve engem. Mármint biztos én is le tudtam volna, ha akarom, de jobban esett firkálni, egymásra satírozni a furcsa színeket (a nagyon egyértelmű színű ceruzákat épp a többiek használták), alakítani - alkotni szabadon, és valami mást megmutatni a történetből. A végén mindenki kapta a dicséretet, hogy milyen ügyes, milyen szépet rajzolt. Csak az én rajzom nem tetszett az óvó néninek. Mire én elmondtam neki, hogy ez a tulipán belseje. Értetlenkedését látva hozzátettem még, hogy tudom, hogy ilyen, mert nagymamámnál a kertben nyílnak a tulipánok, és ilyen a közepük. Nem voltam túl meggyőző...
A szóban forgó rajz sajnos már nincs meg, hogy megnézhetném, mennyire volt élethű (gyanítom, nem igazán) - de az elképzelés talán nem volt annyira rossz ;)
1 megjegyzés:
Mert sajnos többnyire a külső számít....
Látom, hogy már a kis Dulmina is más megoldást keresett. :)
Megjegyzés küldése