Még a hétvégén sütöttem, csak a megírásig nem jutottam el. Egy régen kinézett recept megvalósítása két formában, ugyanabból a tésztából a címben említett szilvalekváros papucs:
... és pogácsa:
Most nagypályázhatnék vele, hogy töpörtyűs tészta vega módozatban (a kiinduló recept szerint ugyanis az), de egyrészt nem vagyok különösebben híve a húsos ételek utánzásának, másrészt néhány hagyományos recept elolvasása után nem vagyok benne biztos, hogy ez olyasmi ízű. Azon meg fölösleges lenne összeveszni, hogy melyik a jobb.
Mindenesetre érdekelt, hogy ekkora mennyiségben mit tesz a pirított szezámmag a tésztával, és mivel a napokban találtam egy üveg jóféle házi szilvalekvárt, nem csak pogácsát készítetettem a tésztából.
Előszöris egy serpenyőben megpirítottam 15 dkg szezámmagot, állandóan kevergetve egy falapáttal, hogy biztos ne égjen meg. Aztán egy nagy tálba szórtam 1/2 kg teljes kiőrlésű búzalisztet, tettem hozzá 2 kiskanál sót meg úgy fél deci (napraforgó)olajat. Hozzászórtam még 1 csomag szárított élesztőt (7 g), majd a még langyos szezámmagot, és hozzáöntöttem 2 dl vizet. Kézzel tésztává dagasztottam, öntve még hozzá apránként vizet, hogy megfelelő állagú legyen a végén (puha, de nem ragadós). Letakarva a duplájára kelesztettem.
Utána a papucshoz kb. fél centi vastagságúra nyújtottam, és derelyevágóval kis négyzetekre szabtam. Tettem bele bőven szilvalekvárt, aztán összenyomtam a két szemközti sarkát, és kikent tepsibe sorakoztattam a kész papucsokat. 180 fokon 20 percig sültek.
A pogácsához meghajtogattam a tésztát, hogy réteges legyen, majd éles késsel berácsoztam a tetejét, és úgy szaggattam ki. Ennek is kellett jó 20 perc, hogy pirosra süljön.
Nagyon jól kezelhető tészta volt. A sütéskor kelt még, de megtartotta a formáját.
Még azon melegében jót ettem mindkettőből. Túlságosan is jót :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése