Az apropót az adta, hogy hegyekben állt a gyönyörű, friss kelkáposzta a piacon a hétvégén, és aki a legkedvesebben ajánlgatta, azzal üzletet kötöttem egy szép, mosolygós példányra. Krumpli meg volt itthon. Meg köménymag és zabpehelyliszt is. Víz meg folyik a csapból. Más meg nem is kell hozzá.
Először a krumplit készítettem elő: meghámoztam, majd nem túl nagy darabokra vágtam, és egy nagy fazék aljára szórtam. Aztán jött a káposzta: a külső leveleit leszedtem, megmostam, eltávolítottam a vastag levéleret középről, és egymásra rakva kis négyzetekre vágtam. Ezzel majdnem tele raktam a fazekat. A káposzta főzés közben nagyon összeesik - amúgy arány ízlés szerint. Olyan tömör volt a káposzta, hogy nem kellett mind, a közepe megmaradt salátának. Kevés vizet öntöttem alá, egész köménymagot szórtam rá, és lefedve párolni kezdtem. A vizet időnként pótoltam, és az aljáról felhalászott krumplit vizsgálva állapítottam meg, hogy kell-e még főzni. Amikor már a krumpli majdnem puha volt, összekevertem az egészet (hamarabb nem érdemes, mert akkor szétfő a káposzta az alján, miközben fent még recsegős a krumpli), öntöttem rá még egy kis vizet, majd megszórtam kevés zabpehelyliszttel, és jól elkevertem. Ezt addig ismételtem, míg úgy nem éreztem, hogy már elegendő kötőanyaga van (én viszonylag kevéssel szeretem, de azért vonja be a krumplit meg a káposztát vékonyan). A végén sóval ízesítettem még. Fagyasztott lencsefasírtot pirítottam hozzá feltétnek.
1 megjegyzés:
Mióta olvastam nálad, én is így csinálom. Úgy szeretem az egyszerű recepteket!
Ha nincs kedvem vacakolni a habarással, botmixerrel egy kicsit beleturmixolok és a krumpli már meg is oldotta a dolgot. :)
Megjegyzés küldése