2009. február 25., szerda

Réteges süti baracklekvárral és dióval

Most nagypályázhatnék, hogy zserbó, de úgysem az... Már az alapötlet is egy távoli, reformos rokon volt, én meg csavartam rajta még kettőt, és mivel ízletes lett a végeredmény, különösebben nem zavar, hogy nem sok köze van az eredetihez.

Szóval az úgy volt, hogy megláttam Siccike receptjét, és egyből azon kezdtem gondolkodni, hogy hogyan lehetne csak azt megsütni benne, amit muszáj. Vagyis a diót lehetőleg nem. Úgy találtam, hogy akkor már a lekvárt se. A tésztát azért igen :)

Az egyszerűség jegyében fél adag lett a kísérleti mennyiség, mert ezt egyszerre meg tudtam sütni a legnagyobb tepsimben, és négyfelé szabni a töltéshez. A tésztához összedolgoztam 20 dkg teljes kiőrlésű lisztet, 1/2 csomag sütőport, szűk 1 dl olajat és bő 1 dl vizet. A nádcukor most kimaradt, de nem is hiányzott. Vékonyra nyújtva egy kikent tepsibe raktam, négybe vágtam, villával megszurkáltam, és megsütöttem (nekem ez 180 fokon kb. 20-25 perc volt előmelegítés nélkül).

A kihűlt tésztalapokat házi baracklekvárral töltöttem meg, és késsel összeaprított diót is szórtam a rétegek közé (ez most szimpatikusabb volt, mint a darált). Letakarva állni hagytam egy napig, hogy puhulhasson a tészta, és lehessen szeletelni.

Máz meg úgy nem lett a tetejére, hogy a csokit annyira nem kedvelem, és úgy tűnik, hogy a karob se nekem való. Vagy két hónapja vettem, megkóstoltam, de még a csokinál, illetve kakaónál is feledhetőbbnek éreztem. Azóta elég csak levennem a polcról, beleszagolni - és mivel nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezzel jobban ízlene az étel, mint e nélkül, inkább visszateszem... Valahogy tudom, hogy az orrom nem csap be.

Ez egy nagyon jó és egyszerű tészta, alkalomadtán használni fogom máshoz is. Igaz, a krémes dolgok kevésbé jönnek be (főleg, ha sok vajjal/margarinnal van súlyosbítva az a krém), de például pite alapnak határozottan szimpatikus. Ez a süti így ízlett, legközelebb annyit módosítok, hogy kicsit hígítom a lekvárt, mert kenni is elég nehézkes volt és a tésztát is megpuhíthatta volna jobban (ezt a szeletelhetőség bánta némileg). Másik ötlet, hogy inkább valamilyen dzsemet használok, és persze a diót is hozzá illő magra cserélem.

3 megjegyzés:

Bridge írta...

Ez igen biztatóan hangzik, nem kevésbé olyan a kinézete is :)
A baracklekvár és a dió finom tud együtt lenni, pár napja rétest készítettem ilyen töltelékkel. (nem akartam bele cukrot, mézet rakni)

siccike írta...

Nagyon jól néz ki!:-) Örülök, hogy a karobbal ezek szerint nem csak én állok hadilábon, bár 1 év után megint újra próbálkoztam egy dobozzal, most Biopontosat vettem és ég és föld a különbség pozitív irányába a Rapunzelhez képest. ennek már egész kakaós a fizimiskája.:-) Na, de szaga azért ennek is van!:-))

Bridge írta...

Na igen. Anya a múlt héten, mikor Apának készítettem nápolyi lapba krémet, kicsit beletörődve közölte: Jó ez, jó ez... csak ne lenne ilyen büdös macska**** szaga :)
Bocs.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails