Könnyű birsalmasajt

Most főztem, még meleg :) És finom illata van :)

Két okból könnyű:
(1) Ha nem is cukormentes, mint az mostanság visszatérő elem a keresőkifejezéseim között, de lényegesen kevésbé cukros-édes a megszokottnál. Szóval én bírom a natúr dolgokat, tényleg, de a birsalma még nekem is sok. Főleg nyersen. De azért főzve se ízlik túlságosan. Viszont gyümölcscukrot használtam hozzá (barnacukorral sem lehet ám rossz!), és csak annyit, hogy épp ízletes legyen (nyilván kinek-kinek egyéni ízlése szerint változó a szükséges mennyiség, ezért érdemes apránként hozzáadni, és közben kóstolgatni).
(2) Az elkészítés folyamatában is leegyszerűsítettem, amit lehetett, hogy ne kelljen órákig a tűzhely mellett aszalódni, és szorgosan kevergetni a masszát.

A napokban lehullott még az a néhány birsalma a fáról, amit nem használtam fel a múltkor a szőlődzsemhez. Volt közöttük szép nagy is, meg persze kicsi és csúnya is. Sőt, még romlani kezdő és kukacos is. De sebaj! Felhasználtam belőlük, amit lehetett. Szerencsére már érett, sárga, illatos darabok voltak. Így azért kevésbé fanyar már, mint zöldesen, ami a minimális édesítés miatt egyáltalán nem mindegy. Persze ha már nem friss a gyümölcs, akkor lehet, hogy kívül ugyan jól néz ki, de belül már barnás a húsa. Na, ez a zöldes külsejű meg a barnás húsú között volt félúton, tehát épp ideális a célra.

Előszöris jó alaposan megmostam őket. Aztán jött a darabolás: kivagdaltam a magházakat meg a nem odavaló részeket, és ha így még nem lettek volna elég aprók a megmaradt darabok, akkor összevágtam őket úgy falatnyi kockákra. Vízbe raktam őket, hogy ne legyen érkezésük nagyon megbarnulni. A citromozástól viszont eltekintettem, és a víz is csak annyi volt, hogy várhatóan éppen ellepje a birsalmakockákat. A hámozást is kihagytam, igazán nem zavaró a megfőtt héj a készáruban, és még sűríti is a masszát.

Aztán egy fahéjrúd társaságában puhára főztem az egészet. Mikor ez megvolt, kivettem a fahéjrudat, leöntöttem a levet, és krumplinyomóval pürésítettem az egészet. Azért nem turmixoltam, mert egyrészt kevés volt, és amiatt igazán nem akartam elővenni a gépet, no meg ahhoz, hogy az forogjon, mindig kell még visszaöntenem levet. Ezzel csak az a baj, hogy később, a főzésnél meg ugyanezt a levet el kell majd párologtatni. Így viszont nem kell, mert nem kerül oda. Magyarán, ettől sűrűbb, felesleges létől mentesebb masszát nemigen lehetne nyerni a birsalmából. Jó puhára főztem (mint egy túlfőtt kompótot), és egy elég masszív kézi krumplinyomóm van, amivel lazán ment a művelet.

Most jött az ízesítés: natúr elég fanyarnak találtam, így apránként hozzáadott gyümölcscukorral állítottam be a nekem tetsző ízt. (Egyébként egy kilónyira becsültem a masszát, és 4 evőkanál gyümölcscukrot tettem bele összesen.)

Bemelegítő gyakorlatnak megpirítottam egy maréknyi összetört dióbelet egy serpenyőben (rázogatni kell, és csak egy-két perc az egész, különben megég). Ez most elég apró darabokban jött csak ki a héjából, úgyhogy nem kellett aprítanom. Ha viszont kell, akkor én egy deszkára öntve, késsel szoktam megvagdosni több irányban is a halmot. Így nem lesz "pora", hanem szép vágott, de kisebb darab lesz mind.

Utána feltettem a cukros birsmasszát a tűzre, praktikusan a legnagyobb átmérőjű lábasomban. A befőzős fakanállal álltam mellé, és állandóan kevergetve összefőztem, fél óránál biztos nem tovább. Azt is inkább a színe, mintsem az állaga miatt (a gyümölcscukor szerencsére könnyebben barnul, a sűrűségről meg ugye a lé nélküli trancsírozás gondoskodott). A kóstolgatós kanálra rákötött, mire ehetőre hűlt, úgyhogy nem aggódom a dermedés miatt.

A tűzről levéve hozzákevertem a pirított diót, aztán egy celofánnal kibélelt, közepes tepsibe simítottam az egészet, hogy egy bő 1 centi vastag lapot kapjak. Ez azért jó, mert majd süteményszaggatóval fogok formákat vágni belőle. Csak előbb még megvárom, hogy kihűljön és megdermedjen. A celofánt lehúzva a másik oldalát is megszárítom langyos, szellős helyen (összesen beletelik néhány napba - akár egy hétbe is), és utána aprítom fel.

Felkockázva akár szaloncukornak is be lehet csomagolni, bár nekem a figurák jobban tetszenek (és akár ezeket is fel lehet aggatni a karácsonyfára - már ha el nem fogy addig). Celofánba csomagolva ajándékba is szoktam adni olyanoknak, akiknél nem tartom kizártnak, hogy értékelik ezt a szokásostól eltérő csemegét.

Tavaly így csináltam, a formázás bevált, a készítés viszont a fenti módon sokkal jobb. Ez most a lényegesen rövidebb főzés miatt világosabb színű lett, de az illata és az íze nem kevesebb! És melléktermékként még finom kompótlé is lett, amit mindjárt ízesítek egy kicsit (mézzel), és elkortyolgatom.

S ha tudok venni is megfelelő birsalmát, akkor hamarosan ismétlés következik.

Utólagos kiegészítés: szárítás és darabolás után képet is készítettem róla, itt megtekinthető.

Utólagos kiegészítés2: A kész, kiszárított birsalmasajtot lemérve, és a hozzávalók piaci árával számolva kb. 800 Ft/kg befektetést igényelt. Egy későbbi adagot készítettem vásárolt birsalmából is, a diót viszont továbbra is szüleim szállítják nekem saját termésből (de persze kíváncsiságból megkérdeztem a dióbél árát a piacon, és azzal számoltam). Továbbá az a furcsa helyzet van, hogy a cukor drágítja a végterméket, mivel többe kerül, mint a birsalma :) Szóval ezért is csínján vele, meg az ízt is kár elrontani a túladagolással...

Utólagos kiegészítés3: Egy szőlővel kombinált változat - ez már nagyon extra!