Virágok és egyebek a kertemben

Nem nőtt túl nagyra a sáfrány (OK, tudom, hogy ez nem a valódi sáfrány), de a virágja ígéretes:

A kardvirág viszont csodálatosan fest - és hamarosan más színűek is lesznek majd:

Ez a paradicsom meg "vadon" nőtt a kardvirágok és a margaréták között:

A majoránna-ültetvény mellett kivirágzott a portulácska is, most már egészen sokféle színben:

Íme a komposztálóra futtatott Juliskabab, mindenféle fejlettségi állapotú csövekkel - a legnagyobbakat hamarosan le is szedem:

A végére pedig még egy fűszernövény, a magról nevelt zsálya:

Újabb felvonás befőzés: Őszibarackdzsem és egyebek

Nem volt elég meleg, ezért befűtöttem egy kicsit, befőttdunsztolással meg dzsemfőzéssel :) Lehet, hogy "most már úgyis mindegy" alapon egy süteményt is össze kellene még dobnom :)))

Szóval az úgy volt, hogy még árultak meggyet a piacon. A múltkor nem tervezetten tettem már el pár üveggel, de szerettem volna többet is. Már látszott, hogy ez igencsak az utója a meggynek, tehát tudtam, hogy ha nem akarok úgy járni, mint az eperrel, akkor "most vagy soha" kell cselekednem. Vettem hát négy kiló meggyet.

Meg fél kiló piros ribizlit (nekem az egy bokron egy maréknyi termett, de már korában leszüreteltem). Meg két és fél kiló őszibarackot. Utóbbiak nem túl nagyok voltak, viszont illatosak - és nem is drágák.

Hazaérvén hozzá is fogtam előkészíteni az üvegeket (ilyenkor örülök, hogy csak öblíteni kell őket, mert tisztán, szagmentesen raktam el - erről itt írtam korábban), meg aztán a gyümölcsöt. Közben persze a befőzésre nem alkalmas szemekből megvolt a reggeli is :)

Aztán jött a meggymagozás. Azazhogy jött volna. Mert pár szem után észrevettem, hogy ez olyan fajta meggy, amiből jelentős rész kiszakad a maggal együtt, ergo nem is haladós és nem is gazdaságos a művelet. Így inkább egészben raktam üvegbe. (Magozva kevesebb üvegbe befért volna, vagyis kevesebb környi dunsztolással megúsztam volna az akciót - de így meg többször bonthatok rumos meggyet a télen :) Elég fanyarnak ítéltem, így üvegenként 1 evőkanál gyümölcscukrot is tettem rá, meg 3 evőkanál rumot (ütős lesz, mert szegénynek lezárva nem volt hová elpárolognia!). Utána pedig a jól bevált kuktás módszerrel tartósítottam őket, tartósító nélkül :)

Meg kis karcsú üvegekben natúr ribizlit is tettem el így - pont befértek a meggyek közé a kuktába. Olyan ízletes volt a ribizli, hogy ehhez semmit nem tettem.

És akkor ott volt még a barack. Ennyit nyilván nem gondoltam megenni az elkövetkező napokban, de a natúrbefőtthöz nem ítéltem elég átütőnek az ízét, így egy adag dzsemet főztem belőle. Méretüknél fogva sok kedvem nem volt meghámozni, úgyhogy héjastól vágtam őket vékony szeletekre (persze aminek könnyen le lehetett húzni a héját, arról eltávolítottam). Közben az is eszembe jutott, hogy ehhez citrom is kellene, ami meg épp nincs itthon. No de kinek van kedve ilyenkor elmenni citromért, mikor az első kör meggy már a dunsztban, a második még az asztalon, a barack félig összevágva? Ja, és ebéd persze sehol - még elképzelés szintjén sem...

Aztán a tál alján szomorkodó két maréknyi ribizlire tévedt a tekintetem (még megfelelő üveget kellett volna keresni neki). Ez az! Ezzel fogom savanyítani! S mielőtt örömmel hozzázúdítottam volna a barackhoz a fazékba, még az is eszembe jutott, hogy a ribizlimag nem lesz túl nagy élmény az őszibarackdzsemben. A turmixgépet viszont csak kivételesen rendkívüli esetben vagyok hajlandó elővenni, úgyhogy krumplinyomóval törtem össze, és aztán átengedtem egy szűrőn. Így csak a leve ment a barackhoz. Jól is nézett ki a piros héjú, sárga húsú szeleteken.

A két körös meggydunsztolás gondolatával már egész megbarátkoztam közben, a dzsem viszont most már nem is tűnt annyira jó ötletnek: merthogy nem csak melegít, de még mellé is kell állni és kavargatni. Így jártam... Közben a barack kóstolgatása alapján úgy döntöttem, hogy nem árt hozzá egy kis gyümölcscukor, mondjuk 5-6 kanálnyi a mintegy 2 kiló gyümölcshöz (nagyon ízletes gyümölcs jó natúr is, ez azért még nem volt annyira érett mind), meg majd persze dzsem kocsonyásító (szerencsére nem a cukortól köt meg :)

Közben elkészült az első adag meggy a ribizlivel, így azt kiszedtem szárazdunsztba, és felraktam a többit. Megfőztem a dzsemet is, bár kicsit több időre volt hozzá szükség, mintha lágy gyümölcsből lett volna. A héj is kiengedte a színét, meg a ribizlilé is rásegített, úgyhogy sárga helyett piros színű őszibarackdzsemem lett. De illatra és ízre is kiváló!

Ráadásként az üvegek és a gyümölcsök mosásához használt vízből este meglocsoltam a kardvirágokat meg a fűszernövényeket a kertben.

Vajon párolt újkrumpli

Már a télen összegyűjtöttem jópár ígéretes újkrumplis receptet, hogy amint lesz megfelelő alapanyag, kipróbálhassam őket. Ahogy aztán beindult az újkrumpli-szezon, valahogy már nem is volt annyira vonzó sem a vízben megfőzés utáni pirítás, sem a sütőben való sütögetés. Hiszen ilyen melegben kétszer is meggondolom, hogy bekapcsoljam-e egyáltalán a tűzhelyet (főleg a sütőt, ami még kikapcsolás után is ontja a hőt rendesen), s ha már igen, akkor is a lehető legszükségesebb időre csak.

Hogyan lehet hát csökkenteni a főzési/sütési időt? Például úgy, hogy kisebb darabok legyenek. Mondjuk mert felvágtam a krumplikat. Vagy mert eleve aprók voltak. Én vagyok az, aki méret szerint nemigen válogat a piacon: ha megkérdezik, akkor is azt mondom, hogy vegyesen kérem a krumplit, mert majd az adott ételhez itthon kiválogatom belőle a megfelelő darabokat. De nemrég olyan szerencsém volt, hogy sikerült eleve apró krumplit vennem. Ma meg megsütöttem annak is a legapraját (legfeljebb 2-3 centi átmérőjű példányokat - más talán ezt kidobja, én meg örülök, ha sikerül hozzájutni :)

Így előkészítéssel együtt röpke negyed óra alatt meglett a következő étel:

A kis krumplikat alaposan megmostam, a hámozástól viszont eltekintettem. Egy lefedhető serpenyőben kevés vajat olvasztottam, majd rádobtam a lecsepegtetett krumplikat. Fedő alatt puhára pároltam, közben időnként rázogatással átkevertem. (Ezért jó, hogy egész krumplik, mert így jól forognak. Meg persze csak annyit célszerű egyszerre betenni, ami kényelmesen elfér egy rétegben az edény alján). Az se baj, ha valamelyik oldalát picit odakapja, és enyhén barna lesz. Egy nagyobbacska darabot villára szúrva állapítottam meg, hogy elkészült-e már. A tűzről levéve picit megsóztam és majoránnát tépkedtem rá (tulajdonképp szinte bármilyen zöldfűszerrel működik), majd rázogatva összekevertem, és egy tányérra öntve tálaltam.

Könnyű nyári tízperces műfaj: Tojásos lecsó

Gyerekkoromban gyakran készült otthon valami hasonló, bár akkoriban én ennek annyira nem örültem. Kipiszkálgattam belőle nemcsak a hagymát, hanem a paprikát is, és leginkább a tojásdarabokat voltam csak hajlandó megenni. Vagy még azt sem. És vártam nagyon, hogy egyszer majd én főzhessek, és azt, amit én akarok, úgy, ahogy én akarom. Meg főleg ahogy sikerül - sietett mindig hozzátenni anyukám.

Ma reggel a következőt sikerült összehoznom a tojásos lecsó emlékéből kiindulva:

Felkarikáztam két paprikát, ügyelve rá, hogy a csutkáját ne vágjam bele. Kevés olívaolajat forrósítottam egy serpenyőben, majd rádobtam a paprikát, és időnként megkeverve, immár mrsékelt lángon kicsit megpuhítottam. Közben apró cikkekre vágtam egy paradicsomot, majd ez is ment a serpenyőbe. Addig pirultak így együtt, míg felvertem két tojást egy csipetnyi sóval, meg kimentem egy kis zöldfűszerért a kertbe. Visszatérve ráöntöttem a tojást, majd időnként megkeverve addig sütöttem, amíg megszilárdult. A tányéron még rátépkedtem a zöldfűszert, majd jóízűen elfogyasztottam. (1 személyes adag)

Megjegyzések:
1. Nem érdemes sokáig pirítani a zöldségeket, mert egyrészt az állaguk bánja, másrészt az összesodródott paradicsomhéj erősen rontja a kész étel élvezeti értékét.
2. Néha úgy is készítem, hogy a tojás ráöntése előtt felkockázott sajtot (füstölttel a legfinomabb) is rakok a zöldségekhez, és így sütöm meg. Esetleg ha van bontott tejföl, akkor egy-két teáskanálnyit teszek belőle a tojásba. (Most viszont valahogy nem kívántam semmilyen tejterméket, így ezek kimaradtak.)

Joghurtos gyümölcsleves

Családi kedvenc nálunk ez a leves így nyáridőben, akár sárgabarackból, akár őszibarackból és almából, akár meggyből, akár szilvából - mikor melyik gyümölcsnek van épp szezonja.

Sárgabarack-krémleves

1. Megmosunk és cikkekre vágunk 4-5 szem érett sárgabarackot, és összekeverjük kevés édesítővel vagy mézzel.
2. Időnként megkeverve addig főzzük, amíg levet enged és a darabok is kezdenek puhulni (mintha dzsemet kezdenénk főzni).
3. Felengedjük 0,5 liter vízzel. Szegfűszeggel ízesítjük.
4. Ha felfőtt, akkor kiveszünk néhány kanállal a levéből és elkeverjük 1 kis pohár natúr joghurttal, majd az egész joghurtos keveréket a leveshez adjuk, és újra felfőzzük.
5. A kész levest jól lehűtjük. Tálalás előtt beledobjuk a barackok megtört és meghámozott magját.

Tippek:

• Ha keserű a barackmag, helyettesítsük mandulával.
• Más olyan gyümölcsből is készíthető hasonló módon krémleves, ami kis főzés után levet enged.
• A 2. lépésnél a gyümölcsös alap akár üvegbe is rakható, mint a dzsemek (kiforrázott üveg, betöltve 5 perc fejreállítás, szárazdunszt), és így tartalékolható későbbre.
  

Jó étvágyat!

Ötlet: http://www.norbi.hu - fórum

Meggyes-csokis lepény

Volt még itthon egy kis meggy, meg valahogy most a kefírt sem kívánom csak úgy elkanalazgatni, ezért adta magát az ötlet, hogy sütiben végezzék.

Mithrile receptjét követtem, csak én mazsolát nem tettem bele, és nem optimálisan választottam tepsit, ezért kissé lapos lett. De így is finom! :)

Erdész rakottas - Summer Edition

Egyszerűen elkészíthető, de kiadós vasárnapi ebéd volt az alábbi:

A pataki tálat beáztattam, majd előkészítettem a zöldségeket. Most éppen sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé, újkrumpli, karfiol és zöldbab volt itthon. A répát, gyökeret és krumplit nem hámoztam, csak egy körömkefével jó alaposan lesikáltam. Az összeaprított zöldségeket összekevertem, majd a pataki tálba raktam, időnként megcsorgattam olívaolajjal (ez oldja ki a fűszerek aromáját), és friss zsálya- meg rozmaringleveleket tépkedtem közé. A lefedett tálat beraktam a hideg sütőbe, majd 200 fokra kapcsolva bő háromnegyed óráig sütöttem. Ráreszeltem 20 dekányi füstölt sajtot, majd fedő nélkül visszatoltam még 10 percre a sütőbe.

Az eredeti, téli változatról itt írtam.

Egyszerű gyümölcstorta

A hétvégi piacoláskor egy doboz illatos málnát is vettem - terem ugyan nekem is, de nem annyi egyszerre, hogy elegendő legyen valami komolyabb dologhoz is. Ez volt az utolsó dobozzal a néninél, és örömmel mondta, hogy három másikkal már eladott - vitték málnás piskótának.

Hmm... Nem is rossz ötlet! Végül úgy döntöttem, hogy nem sütöm bele a tésztába, ne áztassa el, inkább majd rárakom a friss málnát. Katanyaka piskótáját készítettem el alapnak (csökkentett mennyiségű mézzel édesítve), és ezúttal nem tepsiben, hanem gyümölcstorta-formában sütöttem meg. Erre került egy réteg puding, majd a málna, s mivel a gyümölcskocsonyával nem akartam bajlódni, inkább egy kis maradék étcsoki-sarkot reszeltem rá. Így persze nem lehetett kis szeletekre vágni, mert úgy igencsak legurult volna róla a málna, de nem emelt kifogást senki :)

Kerti képek

Az esős időnek köszönhetően szerencsére nem csak a gaz nő a kertben :)

Hanem például ilyen gyönyörűséges vadvirág, ami már gyerekkoromban is kedvencem volt:

De a tavasszal ültetett virágok közül is nyílik már az árvácska, a harangláb, meg a margaréta (kép).

A díszbab is belehúzott:

Az átteleltetett begóniák a ládákban szintén virágba borultak:

Meg az öreg után a kis fenyő is életjelt adott. Ennek azért örültem különösen, mert télen karácsonyfa volt - ezentúl legfeljebb kültéri világítást kap az alkalomra :)

Úgy látszik, a tökök tök jól érzik magukat a komposztáló tetején:

A juliskabab jó úton van a csúcs meghódításához:

Most már a csicsókáról is elhiszem, hogy nagyra nő:

Persze ehető dolgok is akadnak, még ha nem is nagy mennyiségben. A kedvencem a málna:

De van itt ribizli is. Piros:

És fekete:

A fűszernövények közül most a majoránna nőtt legtöbbet, így róla készítettem képet:

Meggy télire

A cseresznyebefőttekből az utolsó menet már nem töltötte meg teljesen a kuktát, így egy rumos meggyet raktam melléjük harmadiknak. Ezt is ugyanolyan módszerrel raktam el, csak a kimagozott meggyre pár kanál rumot is öntöttem (felbátorodva azon, hogy tavaly a rumos szilva igen kiváló lett így).

A többi magozott meggyet pedig Cserke ötlete nyomán egy mázas cseréptálban megsütöttem (légkeverésen egy süteménnyel társbérletben, meg aztán még egymagában is, kb. 1 órát sült összesen). Így még nem mentek szét a szemek, csak megpuhultak és kellemesen koncentrált ízük lett. (Az igazi dzsem, illetve lekvár állaghoz tovább kellett volna még sütni, de ezt most kihagytam.) A levével együtt raktam üvegbe, lezártam, 5 percre fejreállítottam, aztán egy plédbe csomagolva hagytam kihűlni, a kuktából kivett befőttekkel együtt.

Befőzéssel kapcsolatos általános hasznosságokról itt írtam.

-------

Utólagos kiegészítés:
A "csak úgy" megevésen kívül erre használtam fel:

• Kavart süti meggyel (1 kis üveg sült meggyből)
• Meggyes lepény (1 kis üveg sült meggyből)

Cseresznyebefőtt

A tavaly felfedezett natúrbefőtt igen nagy sikert aratott a télen. Akkor őszibarackot, körtét meg rumos szilvát csináltam így. Most meg cseresznyét.
Egy sajnálatos eset miatt pedig idejekorán megvolt a kóstolás is: az egyik üvegnek nem zárt jól a teteje, így kénytelen voltam elfogyasztani a tartalmát. Finom volt! A többit jó szívvel teszem el szűkösebb időkre.

Befőzéssel kapcsolatos általános hasznosságokról itt írtam.

Befőzési szezon indul!

Eljött hát ennek is az ideje! A rebarbarachutney után a hétvégén cseresznyét és meggyet raktam el (receptek hamarosan), és jön majd szép sorban a többi is.

Nem sajnálom az időt és energiát a befőzésre. Egyrészt azért, mert így saját ízlésemnek megfelelő befőttek, dzsemek, lekvárok, szószok, italok, miegymások kerülnek az üvegekbe, másrészt meg azért, mert olyan különlegességeket is készíthetek így, amit nem is lehetne készen megvenni.

Két dolgot kerülök mindenképp: a cukrot és a tartósítót. A tapasztalat azt mutatja, hogy megfelelő alapanyagból, megfelelő módszerekkel ezek nélkül is lehet ízletes termékeket készíteni, amik ráadásul nem is romlanak meg.

A megfelelő alapanyag nálam a közepesen érett (tehát nem zöld, hiába azt mondják sok helyen befőzni valónak; de nem is lágy, leves), ízletes, illatos, lehetőleg kiskerti gyümölcs. Az, amit frissen úgy natúr bármikor szívesen megennék. Nem kell, hogy nagy legyen, és az se zavar, ha nem pontosan azonos méretűek a szemek. Pici szépséghiba (jégverés nyomai és hasonlók) nem kizáró ok, csak az a fontos, hogy romlás jelei ne mutatkozzanak. Ez az ízét is ronthatja, meg ha esetleg nem sikerül mindegyikből megfelelően kikanyarítani a hibás részeket, az itt probléma...

Tisztasággal és megfelelő hőkezeléssel érem el, hogy tartósító nélkül is elálljon. A tél folyamán kürült és elmosott, megszárított üvegeket fedeles dobozokban gyűjtöm össze úgy, hogy a tetőket nem csavarom rájuk, hanem melléjük teszem. Így nem lesz az az állott szaguk a tető lecsavarásakor, és nem is a koszból kivakarással kell kezdeni, mikor meg akarom tölteni őket.
Ha véletlenül volt egy-két olyan, amiben megromlott valami (vagy csak kezdett, és megmentettem ugyan, de már nem volt teljesen "tiszta"), azok az üvegek teljesen külön kezelést igényelnek. Mikor összegyűlt elegendő, a legnagyobb fazékba rakom őket úgy, hogy a rájuk öntött víz teljesen ellepje őket, majd az egészet felforralom, hagyom így pár percig, majd a fazékban hűlnek ki. Utána már a többivel azonos módon használom őket tovább. A nagyon erős szagú daraboknak (tormás, dijoni mustáros üveg, stb.) is jót tesz egy ilyen forrázás.
Amit utána dunsztolni fogok majd, az ezek után már mehet az elöblített üvegekbe. Amelyiknél már nem lesz külön dunsztolás (tipikusan a dzsemek ilyenek), azoknak úgy készítem elő az elöblített üvegeket a betöltés előtt, hogy egy ujjnyi vizet öntök az aljába, mikróban jól felmelegítem, rácsavarom a tetejét, és hagyom állni úgy 10-15 percig. Ha a fedő a lecsavaráskor "szusszan", akkor biztos lehetek benne, hogy jól zár.

A rozsdásodó, megnyúlt, deformálódott fedők helyett veszek másikat, de egyébként törekszem rá, hogy többször is fel tudjam használni őket. Felbontáskor hacsak lehet, mellőzöm a feszegetést, meg az olyan csoda bontót is, ami benyomja a fedő oldalát. Rozsdásodás, szag és elszíneződés ellen pedig celofánt szoktam vágni a belsejükbe: kicsit nagyobbat, mint a fedő maga, de csak annyival, hogy beleigazítva ne lógjon ki a pereme alól. Így csak a celofánt kell minden új töltéskor kicserélni, nem az egész fedőt. (Különösen azoknál érdekes ez, ami nem szabvány méret - vagyis ha tönkremegy a fedő, akkor befőzéshez már nem lesz alkalmas az üveg, csak legfeljebb egyéb tárolásra.)

Üvegből a csorba, repedt, sérült menetű daraboknak irány a kuka. A gyári címke nem mindig vakarható le úgy, hogy ne maradjanak ragasztónyomok utána, de ez csak esztétikai probléma. A korábbi tartalom miatti erős szag forrázással, áztatással eltávolítható (az üvegből sokkal könnyebben, mint a fedeléből). Természetesen folyamatosan gyűjtöm őket, mégsincs sose elég :)

A készárut egy darabig megfigyelés alatt szoktam tartani, és ha valamelyik gyanús, inkább elfogyasztom, mielőtt baja lenne. A fedőt érdemes figyelni: ha jól ráhúzódott, akkor biztosan jól zár (van, amelyiknek a közepén van is egy olyan rész, amit ha nem lehet benyomni, az jó; de a többinél is látható fény felé fordítva, hogy homorú). A másik néznivaló pedig az üveg tartalmának a teteje, ezért csak annyira töltöm meg, hogy a fedő ne takarja.

A másik, amit nem érdemes megspórolni, a címkézés. Főleg olyan dolgoknál érdekes ez, amiknél ránézésre nem egyértelmű, mi is a tartalom, de az évszám is hasznos, mikor elsüllyedt dobozokban régiségek kerülnek elő... Ugyanígy, ha nem a polcra kerül az áru, hanem dobozba, akkor a doboz külsejére, jól látható helyre írok egy listát, hogy mi van benne (aztán ha kivettem valamit, akkor lehúzom a listáról).

Zöldségpaprikás végtelenül egyszerűen

Lehet, hogy én már a nyarat érzem, és azért nincs kedvem a konyhában ténykedni? Jó, persze, enni azért kell, úgyhogy sütök néha kenyeret, meg készítek ezt-azt a régebbi, jól bevált fogások közül. Minél egyszerűbb, annál jobb. Néha már olyan érzésem van, hogy úgy válogatok, mint aki nem tud főzni, ezért csak olyat vállal be, aminél minimális a kockázat. A másik, amit észrevettem, hogy nem is kívánom a nagyon fűszeres dolgokat. Néha már a főttet sem. Ha mégis főttről van szó, akkor legyen kicsit roppanós, rágható az a zöldség.

Több olyan receptet is kipróbáltam az évek során (de persze főleg amióta nem eszem húst), amiben valamilyen zöldségből lesz valami paprikás-féle: patiszonból, karalábéból, karfiolból, krumpliból, zöldbabból... A hagymás alap persze nálam felejtő, és az utóbbi időben a többi extra is áldozatául esett az egyszerűsítési akciónak: csak az maradt, ami nagyon muszáj.

Így készítem: A zöldséget jellegétől függően előkészítem, darabolom. Lábasban kevés olajat melegítek, pár percig kevergetve pirítom rajta a zöldséget, majd felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Pirospaprikával és vegyeszöldséges fűszersóval ízesítem. Kis lángon, fedő alatt készre főzöm. A végén valamilyen zöldfűszert morzsolok rá. Így magában is képes vagyok jóízűt enni belőle, de egy kis házi kenyér vagy főtt tojás, esetleg a levébe főzött nokedli sem rontja el.

Általában egyféle zöldségből készítem (ma például újkrumpliból volt), de feltett szándékom kipróbálni Cukroskata Tavaszi paprikáskrumpliját, amibe zöldborsó kerül a krumpli mellé. Ebbéli tervem a megfelelő borsó beszerzésén bukott meg a minap, de nem adom fel! :)

Pay it forward! - Ebből kár lenne kimaradni :)

Beszálltam én is a játékba, nem tudva ellenállni Bombadil Toma felhívásának. Nagyon szeretek a virtuális konyhájában vendégeskedni, tetszenek a fotói és a gyakorlatias leírásai, amiket olvasva gyakran kedvem támad a konyha felé venni az irányt. Külön élvezem a vega receptjeit, bár a többi is szolgált már jó ötletekkel. De a legnagyobb varázsa az, hogy nála járva lépten-nyomon azt érzem, hogy örömmel csinálja mindezt.

Álljon hát itt az én felhívásom is, várom a vállalkozó kedvű jelentkezőket, akiknek a blogjuk alapján találok majd ki valami (nem feltétlenül gasztro, majd meglátjuk) ajándékot. Személyre szabott meglepetést! :)

Akik ajándékot szeretnének tőlem, azoknak az alábbi "szabályokat" kell betartaniuk:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.

2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.

3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.

4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Természetesen nem csak gasztrobloggerek jelentkezhetnek, hanem bárki, akinek blogja van, és továbbviszi a játékot...

Kenyerek és egyebek reggelire - szerte a világból

Újabb BBD (BradBakingDay - Kenyérsütős nap) forduló zárult le, amelynek házigazdája, Melissa, reggelire fogyasztható kenyerek készítését kérte (nagyon tágan értelmezve a dolgot, a valamiféle lazítóanyag használata volt a kitétel). Az összefoglaló, 16 országból 54 recepttel itt olvasható.

Jómagam a már bevált, villámgyors és egyszerű kelt tésztából készítettem ezúttal nem csak kakaós és fahéjas, hanem sajtos csigákat is (a kinyújtott tésztát kevés tejföllel kentem meg, majd jó sok reszelt parenyicát szórtam rá). Magyarul itt írtam erről, az eseményre készített angol nyelvű bejegyzésem pedig itt olvasható. Azért esett éppen erre a választásom, mert az első adag kb. fél órával a készítés elkezdése után fogyasztható, és mi lehetne kellemesebb reggeli, mint valami friss, forró péksütemény?

A következő forduló házigazdája az esemény elindítója, Zorra lesz. Kíváncsian várom, milyen feladványt tűz ki.

Az egyszerűség dicsérete

Végre újra van friss gyümölcs, pár szem a saját kertemben is, a piacon meg aztán amennyit csak akarok. Pár hete beleszabadultam az eperbe, ma meg a meggybe. A cseresznyét jobban szeretem, de ez a meggy nézett ki úgy, hogy kedvem támadt megkóstolni. Nem is csalódtam. (A cseresznyével inkább még várok az igazira.)

Nézegettem az ígéretesebbnél ígéretesebb recepteket. Egy epres pitét ki is próbáltam. Nem volt rossz, de... Rájöttem, hogy nekem csak úgy, natúr ízlik legjobban az eper. Frissen a tőről, az se baj, ha picit recseg a fogam alatt a homok. Vagy a zacskóból, ahogy meghoztam a piacról.

Valamikor legalább joghurtot öntöttem rá, vagy turmixot csináltam, vagy gyümölcssalátát, esetleg egy pudingos piskóta tetejét raktam ki vele, de most nem vonzanak az ilyesmi lehetőségek sem...

De ahelyett, hogy most ennek okát kutatnám, inkább megyek, hisz ma még nem volt "szüret" :)