A vegán ételek hónapja

Örömmel csatlakoztam Siccike kezdeményezéséhez, így októberben igyekszem minél több vegán receptet írni és vegánsággal kapcsolatos élményeket megosztani. Ezeket az írásaimat a fenti logó jelöli majd, és remélhetőleg meglesz a tucat a hónap végére. Saját témaötleteim kifejtése mellett kérdésekre is szívesen válaszolok a témában, melyeket itt, megjegyzésben lehet nekem feltenni.

Paradicsompaprika-eltevés

Igen jó termés van errefelé paprikából az idén, így már most sikerült kedvezően hozzájutnom egy nagyobb adag paradicsompaprikához. A formásabbakat a hétvégén megtöltöttem fűszeres krumplipürével, a többiből pedig sós paprikakrém, amolyan házi "Piros Arany" (vagy valami hasonló ételízesítő) lett. (Nálam nem igazán megy a csípős, de aki szereti, kiegészítheti ugyanezt ízlés szerinti mennyiségű erős paprikával is, hogy inkább "Erős Pista" utánzat legyen.)

A paradicsompaprikákat alaposan megmostam, majd felvágtam, és eltávolítottam a csutkájukat. Nagyobb cikkekre daraboltam, hogy jól lehessen rakni a húsdarálóba, amin ezután áthajtottam. A ledarált paprika minden kilójára számítva 20 dkg sót kevertem hozzá, és kicsit állni hagytam. (Számos helyen olvastam ilyen receptet, 20-30 dkg sót írnak hozzá, ebből céloztam meg a tartomány alját - kevesebbet nem mertem tenni, mert ez tartósítja, és nyilván van egy minimális töménység, ami alatt már nem áll el, hűtőben sem.) Közben kitaláltam, hogy mivel dunsztolva úgyse lesz, kár erre "pocsékolni" a kis üveget (sajnos ilyenkor már hiánycikk, úgy kell összevadászni egy-egy adag dzsemhez), jó lesz ezt nagy üvegben is eltenni a hűtőbe (majd tiszta kanállal nyúlok bele mindig). Közvetlen fogyasztásra nem alkalmas, mert nagyon sós, de teáskanálnyi mennyiségben ételízesítőnek tökéletes. Nekem kifejezetten tetszik így darabosan, de persze lehetett volna finomra turmixolni is. Az sem baj, ha kicsit már fonnyadt a paprika, van elég leve így is, az viszont célszerű, ha jó érett mind, mert így szép a kész krém színe.

Idő: kb. fél óra alatt kényelmesen meglett 2 kilónyi paprikából; ebből maradt 1,5 kg darálva, ahhoz kellett 30 dkg só
Pénz: a fenti mennyiség 200 Forintból kitelt, és szerintem nem is csak saját fogyasztásra tart ki a következő szezonig a készáru (tele lett vele 2 darab 850 ml-es üveg, meg kimaradt még kb. 1 dl)
Csakis hazai paprikából, tengeri só meg úgysincs magyar.

* * *

Só nélküli, nagyobb mennyiségben is használható változatot hőkezeléssel tennék el. Tavaly kis kockákra vágott paprikát tartósítottam ilyen módon, és paprikaszezonon kívül jól is jött az íze. Természetesen ugyanez működik darált/turmixolt paprikával is, ha a tervezett felhasználási módhoz az az állag jobban megfelel. Érdemes akkora üvegekbe rakni, hogy 1-2 ételhez elfogyjon, mert felbontva hűtőben is csak néhány napig áll el.

További lehetőségként látom még a fagyasztást, készre aprított paprikából, kis adagokban. A daráltat például jégkockatartóban vagy üres tejfölöspoharakban fagyasztanám meg, utána pedig a formából kiszedve, egyszerűen egy nejlontasakba öntve tárolnám, így mindig ki lehet venni az egy-egy ételhez szükséges mennyiséget.

A fűszeres változatok kedvelőinek pedig ajánlom ezt a paprikalekvárt, amit Kaldeneker György receptje alapján készítettem két éve, igaz, akkor zöld színű paprikából, és már akkor is csökkentett cukortartalommal. Vajas kenyérhez, szendvicsekhez fogyott leginkább.

S ha már a sült paprikánál tartunk: Tavaly kápiából (és a vegyes ültetvényen annak kissé elfajzott rokonaiból) készítettem ilyet sokat, de paradicsompaprikából is jó lehet. Mint a hivatkozott bejegyzésben látható, igen sokoldalúan felhasználható alapanyag ez is.

Sajtos téglácskák

Egy nagy tálba beleszitáltam 35 dkg teljes kiőrlésű lisztet (kb. felesben volt rozs és búza), majd belekevertem 1/2 evőkanál szódabikarbónát és 1 teáskanál sót. Apróra reszeltem 1 guriga füstölt parenyicát (kb. 20 dkg, a "kirojtolódott" szélét megettem), és ezt is összeforgattam a liszttel. 1 kis pohár (175 g-os) natúr joghurtot és kb. 1 dl étolajat adtam még hozzá, és összegyúrtam. Nekem kellett még hozzá egy kis víz is, hogy puha, de nem ragadós tésztává álljon össze, amit majd jól lehet nyújtani alálisztezés nélkül. A végén 2 bő evőkanál egész mákot dolgoztam még bele (gondoltam, a barna liszt miatt a színe már úgyis fura, a fekete pöttyözés már nem oszt, nem szoroz, én viszont nagyon szeretem a mákot). Kinyújtottam, és amikor már majdnem elértem a kívánt kb. 1 cm-es vastagságot (bár a "vékonyság" találóbb szó lenne rá :), megszórtam szezámmaggal, és így fejeztem be a nyújtást (a "hogyan tapasszuk rá jól a szezámmagot megkenés nélkül" című feladvány megoldása ez). Késsel kis téglalapokra vagdostam (4*1 cm, de csak úgy szemre), azokat pedig szilikon sütőlapra sorakoztattam úgy, hogy kb. fél csíknyi hely legyen közöttük (egy tepsire úgysem férnek rá, így viszont az oldaluk is meg tud sülni). A leeső széleket (mert azért még így is lett egy kevés) összegyúrtam, és további darabokat formáztam belőle. 180 fokon kb. fél óra sütés kellett egy-egy menetnek, és 2 nagy tepsivel lett; amikor láthatóan barnul már a külseje, akkor jó (így lesz ropogós; túlsütve viszont kemény).

A forma Piszke Mákos-szezámos sörkorcsolyája, a tészta pedig Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyhájából a Sajtos rúd, némi módosítással. Elég aprólékos munka a formázás, úgyhogy legközelebb alighanem még lágyabbra csinálom a tésztát, és bevetem a keksznyomót.

Idő: kb. 2 óra a sütéssel együtt
Pénz: kb. 600 Ft az egész
Hazai alapanyagokból, a szezámmag kivételével.

Lekvárfőzős hétvége: szilvalekvár és fügelekvár

Úgy alakult, hogy kétféle kiváló lekvár-alapanyaghoz is hozzájutottam a hétvégi piacoláskor, így mindkét napra megvolt a hazaérkezés utánra az azonnali feladat (persze előbb még lement egy kiadós gyümölcs-reggeli).

A szombati adag 5 kiló magvaváló szilva volt, nagyon érett, a legutója. Igazából ez a legmegfelelőbb fajta alapanyag lekvárhoz, s valóban, jobban fizetett, mint a nagy szemű, amiből még a nyáron készítettem szintén lekvárt. Erről itt írtam, és most is ugyanezt az eljárást követtem. Ezt a szilvát nyersen nem éreztem annyira ízletesnek, de a lekvár nagyon kiváló lett belőle: nem csak édes, hanem kellően gyümölcsös ízű is. Így még 2 nagy (720 ml-es) meg 1 kis (370 ml-es) üveg szilvalekvárral gyarapodott a sufni tartalma. Ezt most egészen sűrűre főztem, így megfelelő lesz például a szilvalekváros papucs töltelékének.
Idő: kb. 15 perc az előkészítés + 8-9 órányi főzés (a használt szilvától és a kívánt lekvársűrűségtől is függ, hogy pontosan mennyi idő kell neki)
Pénz: 250 Ft / nagy üveg, a gázszámlával együtt
Csakis hazai alapanyagból, egy környékbeli kiskert egyik szilvafájáról.

A vasárnapi adag pedig úgy 3 kilónyi füge volt, szintén elég érett. Korábban csak friss fogyasztásra való mennyiséghez jutottam egy-egy alkalommal, most viszont potom 700 Forintért egy jó fél reklámtáska gyümölcsre sikerült szert tennem. Ebből bőven jutott enni is, 2 kilóból pedig fügelekvárt főztem. Nem kerestem receptet, mert úgy gondoltam, hogy úgyis a legegyszerűbb változatra szavaznék, azt meg magamtól is tudom, hogy abba csak füge kell, semmi más. Így hát megmostam, a szárak levágása után felcikkeztem, majd egy vastag aljú edényben feltettem főni. Miután engedett némi levet és felforrt, kicsire vettem alatta a lángot, és időnként megkeverve sűrűsödésig főztem. Mivel a héjdarabok nem főttek szét annyira, mint gondoltam, kézimixerrel beleaprítottam egy kicsit. S mivel kóstoláskor túlságosan édesnek éreztem (!), mégiscsak hozzáadtam egy kis citrom kifacsart levét, és ezzel összefőzve szedtem üvegekbe. 6 darab 220 ml-es üveg (Erős Pistás / dijoni mustáros) lett tele. A felhasználási módján még gondolkodom, bár ahogy magamat ismerem, egy része így ahogy van ajándékként végzi majd.
Idő: kb. 15 perc előkészítés + szűk 2 óra főzés
Pénz: kb. 500 Forint volt az egész, vagyis 83 Forintra jön ki egy kis üveg - egy ilyen különlegességért nem is rossz :)
A füge hazai volt, a citrom nem.

Krumplis pogácsa

Vegán, élesztőmentes sós csemege vendégvárónak, utazáshoz, vagy csak úgy:

4 szem, tojásnyi méretű héjában főtt krumplit (maradék) meghámoztam, késsel nagyobb darabokra vágtam, majd krumplinyomóval összetörtem. Ezután pedig hozzáraktam mindazt, amiről úgy gondoltam, hogy szükséges egy ilyen tésztához: 25 dkg lisztet (most Graham és zablisztet vegyesen, valamivel több volt a Graham), 1/2 csomag sütőport, 1 csapott kiskanál sót, kb. 1 dl étolajat, és annyi vizet, hogy puha, de nem ragadós tésztát kapjak (kb. 1 dl, de erősen függ a szükséges mennyiség a krumplitól és a liszttől). Kinyújtottam, hajtogattam, majd újra kinyújtottam, kb. 2 cm vastagra. Megszórtam szezámmaggal, és nyújtottam még rajta valamennyit, hogy jól belenyomódjon a mag. (Szezámmag helyett mondjuk lenmaggal, mákkal, összevágott napraforgómaggal, tökmaggal is el bírom képzelni.) Ezután éles késsel bevagdaltam a tetejét, és kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Vékonyan kiolajozott tepsire sorakoztattam; lehet sűrűn rakni, alapvetően nem oldalra nő. A leeső darabokat összegyúrtam, és további pogácsákat formáztam belőle ugyanígy (ezeknek persze már a tésztájában is volt szezámmag). 40-nél valamivel több lett összesen, éppen ráfért a tűzhely sütőlemezére. 180 fokon kb. 30 perc alatt sült meg. Kívül enyhén ropogós, belül puha pogácsák lettek.

Nyárvégi töltött zöldségek

Abból, ami még épp akadt itthon: padlizsán, paradicsompaprika, zöldbab, krumpli és paradicsom került bele. A zöldbab a saját termés legutója, a többi meg piaci vétel volt. Egyikből sem volt már annyi, hogy önállóan elég legyen egy ételhez, így viszont készletkisöprés volt, no meg egy finom ebéd.

2 kis padlizsánt kettévágtam, majd a feleknek óvatosan bevagdaltam a húsát, és vágott felükkel lefelé egy vékonyan kiolajozott tepsire raktam. 2 paradicsompaprika csutkáját eltávolítottam. 4 nagyobbacska krumplit meghámoztam, félbevágtam, a felek alját egyenesre vágtam, a közepét pedig karalábévájóval kifaragtam. Az előkészített paprikákat és krumplikat is a tepsire raktam, majd az egészet be a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és így megsütöttem. Így meglett az a jellegzetes sült ízük, ami nyers betöltés esetén elmarad, mert akkor inkább megpárolódnak a töltelék alatt, nem igazán sülnek. (A padlizsánra érdemes odafigyelni, főleg ha nagyon kicsi, sokkal kevesebb idő alatt is megsül - én ezt hamarabb kivettem, majd a végén visszatettem; de járható út az is, hogy később tesszük be.)

Közben elkészítettem a tölteléket: Ehhez kevés olajon időnként megkeverve puhára pároltam az alábbiak keverékét: 1 meghámozott és felkockázott padlizsán, a paprikák levágott teteje összeaprítva, a krumplik levágott és kivájt részei, egy kis marék zöldbab apróra vágva, illetve a korosabb csövekből a szemek kifejtve, valamint 6 szem paradicsom meghámozva, felkockázva. (Ha nagyon száraz, akkor paradicsomot érdemes tenni még bele, vagy esetleg kevés vízzel segíteni rajta. Túlhígítani viszont nem érdemes, mert akkor a végén sok pehely kell majd bele, és az elveszi a kellemes, zöldséges ízét.) Kevés sóval ízesítettem. Krumplinyomóval összetörtem, majd annyi pehelymixet kevertem hozzá, hogy ne túl folyós masszát kapjak. A paradicsomlében megfőtt padlizsán és krumpli kellően krémessé tette, és mivel ízletesnek is találtam így, nem került hozzá további adalék. Vagyis egy remek vegán étel volt készülőben.

A padlizsánok kivételével a többi megsült zöldségbe kanalaztam a tölteléket, és visszatettem még kb. 5 percre sülni, majd a már elzárt, de forró sütőben hagytam még egy darabig.

Idő: 1 órán belül megvan
Pénz: így szezonban kb. 250 Ft a 2 adag
Hazai alapanyagokból.

Őszi árpagyöngyös-babos egytál

Kétségtelenül az ősz jele, hogy ismét megkívántam az árpagyöngyöt. Egy kis gyöngybabbal. Meg valami pirossal. Mondjuk így:

Megmostam és éjszakára beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt és 1 bögre gyöngybabot. Forró vízbe mártás után meghámoztam, majd felcikkeztem 1/2 kilónyi paradicsomot. 1 érett paradicsompaprika csutkáját eltávolítottam, húsát pedig kis darabokra vágtam, és kevés olajon enyhén átpirítottam, gyakori kevergetés mellett. Majd hozzáadtam a beáztatott magokat az áztatóvíz nélkül, az előkészített paradicsomot és annyi vizet, hogy jól ellepje az egészet. Felforraltam, majd kis lángon, lefedve puhára főztem (a babot érdemes ellenőrizni; tapasztalatom szerint a gyöngybab hamarabb megfő, mint a nagyobb szemű fajták). Közben időnként rá-ránéztem, átkevertem, és pótolgattam a levét; víz helyett kb. 1 dl erejéig vörösborral (az alkoholtartalma elpárolog, de akit zavar, csak vízzel is csinálhatja). (Nem akartam bő lére ereszteni, ezért voltam ilyen óvatos - aki leves műfajban utazna inkább, bátran öntse fel, és akkor különösebb odafigyelést se igényel fővés közben.) Friss kakukkfűlevelekkel, őrölt pirospaprikával és némi sóval ízesítettem. 2 bőséges vagy 3 mérsékelt adag. Húsos változatban is el bírom képzelni, belefőzött, vagy külön megsütött és tálaláskor rárakott kolbászkarikákkal (utóbbi eset célszerű például akkor, ha vegák és mindenevők is fogyasztanak belőle).

Idő: kb. 1 óra, de mindössze 10-15 percnyi munkával az elején, csak a magok beáztatása igényel egy kis előzetes tervezést
Pénz: kb. 300 Ft / 2-3 adag, vega változatban
Hazai alapanyagokból.

Fűszeres almás szelet (vegán)

Alkalmi vételként került hozzám egy jó adag apró véralma a hétvégén, aminek egy részét célszerűnek láttam azonnal elfogyasztani. A számítógépet bekapcsolva nem is kellett sokat gondolkodnom, hogy mihez használjam fel, hiszen a Bloggerbe belépve az Olvasnivalók listájának tetején Renáta receptje fogadott. Egyszerű, ízlésemnek való (illetve minimális módosítással hozzáalakítható), a hozzávalók is fellelhetők itthon, és ha kerekre készítem, némi jóindulattal még tortának is nevezhető - kell ennél több?


Én így készítettem:

Egy tálban összekevertem az alábbi por összetevőket:

• 25 dkg Graham liszt
• 10 dkg kukoricakeményítő (ennek hiányában szerintem kukoricaliszt is jó)
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 1 1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
• 1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
• 1 evőkanál cukormentes holland kakaó

Egy másik tálban pedig az alábbiakat:

• 25 dkg puha margarin
• 5 evőkanál barnacukor
• 1 evőkanál vanília kivonat
• 1 1/2 dl víz

A nedves elegyhez hozzáadtam a szárazat, és gyorsan összekevertem. Még 1/2 dl víz hozzáadásával ez könnyedén ment (hogy pontosan mennyi folyadék szükséges, az a liszt minőségétől függ).

Kikent, kilisztezett kapcsos tortaformába öntöttem, és kanállal elsimítottam. A véralmát megtisztítottam, és nyolcad szeletekkel bőségesen kiraktam a tészta tetejét.

180 fokon 30 percig sütöttem (ezúttal előmelegített volt a sütő, mert zöldségeket sütöttem előtte), majd megkentem a tetejét házi baracklekvárral (egy fél literes üveg fele fogyott el rá), megszórtam egy marék összeaprított dióval (de bokormogyoróval sem lehet rossz...), és visszatettem még 5 percre sülni, aztán meg az elzárt sütőben hagytam további kb. 5 percre. (A lekvár és a dió akkor kerüljön rá, amikor a tűpróba már majdnem késznek mutatja a tésztát. A szükséges idő erősen sütőfüggő.)

Langyosan és kihűlve egyaránt finom, könnyű desszert, amit így tortaként lehet szeletelni.

Idő: kb. 20 perc munka + 40 perc sütés
Pénz: kb. 500 Ft az egész (12 nagy szelet)
Hazai alapanyagokból, a fűszerek és a barnacukor kivételével.

Gyors túrós pogácsa

Egy nagy tálba daraboltam 25 dkg margarint, és összemorzsoltam 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszttel. Hozzáadtam 1 teáskanál sót és 1 csomag sütőport is, végül hozzágyúrtam 25 dkg túrót. Enyhén lisztezett felületen kinyújtottam, hajtogattam, majd újra kinyújtottam kb. 1,5 cm vastagra. Késsel berácsoztam a tetejét, és kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A kivágott pogácsákat kikent sütőlemezre raktam (lehet viszonylag sűrűn, alapvetően felfelé nőnek, nem oldalra). A leeső darabokat összegyúrtam, és ugyanígy további pogácsákat formáztam belőle. 180 fokon bő 15 perc alatt sült pirosra egy-egy adag. Nekem 64 darab lett, így egy nagy meg egy kis tepsiben tudtam megsütni az összeset.

A kiinduló recept forrása, amit itt-ott módosítottam:
Fazekasné Szántó Tünde: Élvezetes egészség. Bio ételek szakácskönyve (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen)

Idő: egy jó óra alatt megvan mindenestül, mosogatást is beleértve
Pénz: kb. 450 Ft az egész (nekem most akciós túróból még olcsóbb volt)
Hazai alapanyagokból.

Sajtos krumpliszeletek

A legutóbbi krumpliszállítmányban akadt néhány jó alakú, méretes példány, azokból készítettem ma ezt az egyszerű, de ízletes ételt ebédre:

A krumplikat meghámoztam, majd kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam. A két szélső kivételével a többit egy vékonyan kiolajozott sütőlemezre rakosgattam úgy, hogy a nagyobb felületű oldaluk legyen alul. A szélső szeletekből pedig hasábokat vágtam, és a tepsi sarkába ömlesztettem őket, némi olajjal összeforgatva. A szeletek tetejét is megkentem egy kis olajjal, enyhén sóztam, majd beraktam a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 20 percig sütöttem így, majd egy lapát segítségével megfordítottam a szeleteket, és felszeletelt füstölt parenyicát raktam mindegyiknek a tetejére. Visszatettem a sütőbe, amit 10 perc elteltével elzártam, de még benne hagytam az ételt további 5-10 percre. Tányérra rendezve tálaltam. Én főételként ettem, de persze köretként is megállná a helyét a sima sült krumpli helyett.

Idő: kb. 45 perc elteltével lehet enni, de csak kétszer 5 percnyi munka van vele
Pénz: kb. 500 Forintból kijön 2 bőséges adag főétel vagy 3-4 adagnyi köret
Hazai alapanyagokból.

Tejbegríz

Vagy ez nem való gasztroblogba? Aki így gondolja, most legyen szíves keressen magának más olvasnivalót :)

Kicsit reformos, kicsit hagyományos. Nagyon régen ettem már, és ez után is jó időnek el kell telnie, hogy esetleg ismétlés legyen. Ízlett, de újfent be kellett látnom, hogy nagyon el vagyok már szokva az ilyen "normális" ételektől, még akkor is, ha a hagyományos hozzávalók helyett az itthon fellelhető alternatívákat használom.

Úgy történt a dolog, hogy volt egy kis maradék főzőtejszínem, amit rakosgattam egy darabig a hűtőben, de nem igazán akart helye kerülni valamilyen ételben. Nem szeretek ezzel dúsítani semmit (pláne, hogy a napokban volt egy tejszínes étel - annak kapcsán lett ez a maradék), lisztáru-sütés se következett, és a finom gyümölcsöket is inkább nyersen, a maguk valójában élvezem, mint levesnek vagy bármi másnak. Ezt a kb. 2 dl főzőtejszínt felhígítottam vízzel fél literre (de természetesen készíthető helyből tejjel is), és egy kis lábasban felforraltam. Folytonos keverés mellett lassan hozzáöntöttem bő 1 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát (a dara mennyiségével lehet szabályozni a kész tejbegríz sűrűségét, ennyi az általam kedvelt viszonylag sűrű állaghoz kell), meg 1 csapott evőkanálnyi barnacukrot (édesszájúaknak ízlés szerint mehet több). Gyakran megkeverve addig főztem, míg jól besűrűsödött. Tányérra öntöttem, és megszórtam egy teáskanálnyi holland kakaóporral (natúr!), meg még egy kis barnacukorral (de mézzel is meg lehet csorgatni). (Igen, a tönkölydara meg a barnacukor után karobporral stílszerűbb lett volna, de továbbra sem bírom az ízét.) Melegen és kihűlve egyaránt jó. 2 adag.

Idő: 15 percen belül ehető
Pénz: kb. 130 Ft az egész
Most csak a dara volt magyar, a tejszín Lengyelországból, a barnacukor Mauritiusról érkezett, a holland kakaó pedig tényleg Hollandiából (bár tudom, hogy nem azért nevezik hollandnak).

Zöldbab befőtt tárkonnyal

Alkalmi vétel volt a hétvégén a zöldbab a piacon, s mivel friss fogyasztásra sok lett volna, egy részét eltettem szűkösebb időkre:

A megmosott zöldbab végeit levágtam, majd a csöveket 2-3 cm-es darabokra aprítottam. Ez szálkamentes fajta volt (vajbabnak mondta a néni), viszont azt a néhányat, amelyiket túl öregnek éreztem már, inkább kifejtettem, és csak a babszemeket használtam fel belőle. Egy nagy fazékban felöntöttem annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje, enyhén sóztam, és lefedve roppanós-puhára főztem. Közben előkészítettem az üvegeket és a celofánnal bélelt fedőket (így nem marja ki a belsejüket az ecetes lé), valamint üvegenként 1-1 ág friss tárkonyt (végülis elhagyható, de kellemes ízt ad neki; most egészben belerakva pedig a felhasználáskor könnyedén eltávolítható, ha a kész ételben zavarna a látvány). A megfőtt babhoz kevés ecetet is kevertem, majd az üvegekbe kanalaztam. Felöntöttem a forró főzőlével, rácsavartam a fedőt, és egy plédbe csomagolva hagytam kihűlni. (Szerintem nem érdemes teljesen puhára főzni a babot, mert a lassú hűlés során is puhul még valamennyit, meg felhasználáskor úgyis össze kell majd főzni az adott étel többi részével, és szeretem, ha még akkor is rágható marad. Mivel forrón üvegelem be, kifőzni se szükséges, elég a szárazdunszt. Ha jól záródik a fedő (ez onnan látszik, hogy mire kihűl, behúzódik a közepe), akkor tartósító nélkül is eláll.)

A 3 db 720 ml-es üveghez a következőket használtam fel: 1,5 kg zöldbab, kb. 2 liter víz, 2 csapott teáskanál só, 2 evőkanál 10 %-os ecet, 3 ág tárkony (nem akartam túl töményre fűszerezni, mert így nem lesz az az átható konzerv-íze, és esetleg a levét is fel lehet használni).

Idő: kb. 1 óra alatt megvolt a babtisztítással együtt
Pénz: nekem ez most 55 Ft/üveg volt mindössze, normál esetben azért legalább kétszer ennyiért volt a bab a piacon (úgy 105-155 Ft között jött volna ki, tulajdonképpen még ez sem sok - én nem akartam minden áron, mert szezonon kívül nagyon ritkán fogyasztok zöldbabot, de azért ennek a néhány üvegnek csak lesz majd helye :)
Hazai alapanyagokból.

-----------

Utólagos kiegészítés:
Ötletek a felhasználáshoz:

• Árpagyöngyös rakott zöldbab
• Paradicsomos-babos zöldségegytál

Borban sült krumpli

1 kilónyi krumplit meghámoztam, kis hasábokra vágtam, és elrendeztem egy közepes tepsiben. Francia fűszerkeveréket daráltam rá (Kotányi malom), majd öntöttem rá úgy 3 dl fehérbort, 2 dl vizet és 1 dl étolajat (napraforgó), így éppen ellepte a folyadék. 200 fokon 45 percig sütöttem előmelegítés nélkül, majd még az elzárt sütőben hagytam egy darabig.

Az elkészítés módja kísértetiesen emlékeztet a görög sült krumpliéra. Nekem nagyon ízlett ez a fűszerezés is, és a rövidebb sütési időnek köszönhetően ezúttal az általam oly fontosnak tartott rághatóság is megvolt (nem recsegős, de nem is az a vajpuha). Ez az olajmennyiség is bőven elég volt hozzá, hogy legyen egy vékony olajréteg a tetején, és enyhén megpiruljon a felső réteg. A visszamaradó lé természetesen most is valami más étel alapjául szolgált másnap: beáztatott barna rizst főztem meg benne, kihagyva az elején a rizs megpirítását, mert nem akartam még további olajat adni hozzá.

A kiinduló receptet Gizinél olvastam, a darabolás módját és a fűszerezést cseréltem le benne. Nagyon ritkán használok kész fűszerkeveréket, ez az egyik, amit viszont kedvelek (finom, nincs benne semmilyen mű összetevő, praktikus őrlőfejes üvegben van - egyedül azt sajnálom, hogy nem utántölthető az üveg).

Idő: 1 jó óra elteltével lehet enni, de csak 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 200 Ft a fenti mennyiség, ami 2 adag főétel vagy 3-4 adagnyi köret
A fűszer kivételével hazai alapanyagokból.

Sült patiszon

Nagyon egyszerű és jól variálható alap: A patiszont megtisztítom, felkockázom, majd nagyon kevés olajon elkezdem sütögetni. Időnként átforgatva puhulásig pirítom. Tarkaborsot darálok rá, és a legvégén enyhén sózom (korábban nem érdemes, mert levet ereszt a sótól, és inkább pirítva, mintsem főve kedvelem).

Változatok:

• A bors helyett ízlés szerinti egyéb fűszer vagy fűszerkeverék használható, a patiszon önmagában nem valami erőteljes ízű, lehet ízesíteni bátran.
  
• Régebben úgy is készítettem, hogy felvert tojást öntöttem rá, és annak megszilárdulásáig sütöttem. Arány tetszés szerint, a patiszonos rántottától a tojásos patiszonig bármi belefér.
• Ha tartalmasabbra szeretném, akkor krumplival vegyesen (kb. felesben) készítem: ekkor a krumplit teszem oda előbb, és amikor az kezd puhulni, akkor adom hozzá a patiszont - így lesz kész egyszerre.
  
• Egészben hagyott szeleteket is meg lehet sütni ugyanígy, bár az kétségtelenül több időbe telik összesen.

Idő: kb. 20 percen belül lehet enni
Pénz: 1 nagy patiszonból, ami most 80-100 Ft a piacon, kitelik 1 bőséges adag főétel vagy 2 adagnyi köret.
Hazai alapanyagokból.

Tippek és trükkök: Patiszontisztítás

Gyakran feltűnik mostanság a keresőkifejezéseim között a kérdés, hogy hogyan kell a patiszont megpucolni. Mi tagadás, tényleg nincs valami késbarát alakja a maga cakkjaival. Úgy emlékszem, megjegyzésben leírtam már, de a könnyebb visszakereshetőség érdekében álljon itt külön bejegyzésben is, képekkel illusztrálva, hogy én hogyan oldom ezt meg gyorsan és egyszerűen.

Ha egészben kell (pl. megtölteni), akkor mindenképpen olyan zsenge példányokat használok, amiket még nem szükséges meghámozni. Ezeknek egészen puha még a héja, és mire elkészül az étel, egyáltalán nem lesz zavaró, hogy rajtahagytam. Késsel óvatosan "kalapot" vágok neki, a belsejét meg kifaragom egy kiskanállal.

Az idősebb, hámozást igénylő példányokat inkább szeletelve vagy kis darabokra vágva használom fel. Nem egészben hámozom meg, így nem kell különösebben trükközni a formája miatt.

Előszöris kettévágom, a szára vonalában.

Ha úgy látom, hogy kicsik a magjai, nem zavarnak majd az ételben, akkor benne hagyom őket; egyébként pedig egy megfelelő méretű kanállal kiszedem.

Ezután a kívánt vastagságú szeletekre vágom a patiszont.

Ezekről már akár késsel, akár zöldséghámozóval könnyedén le lehet vágni a héjat anélkül, hogy különösebben elfaragnánk.

És már készen is vannak a megtisztított szeletek (pl. rakott ételekbe vagy bundázni), illetve szükség szerint lehet tovább darabolni őket.

A túlérett barack

Még a hétvégén készítettem ezt az adag ivólevet, mivel sikerült ugyanannál a néninél, ugyanazt a fajta kopaszbarackot vennem, mint amiből tavaly már bevált:

Utója volt már, olyan érett, hogy gyümölcscukor hozzáadása nélkül is nagyon ízletes lett belőle a lé - a fahéjat meg egész egyszerűen elfelejtettem :) Részletes leírás itt.

Kilátásban van körtéből és birsből is - még ha ez utóbbi biztos nem is lehet ilyen natúr változat.

Idő: bő 2 óra alatt kész volt az egész, persze ehhez kellett, hogy a 10 literes fazékban egyszerre meg tudtam főzni az egészet, az üvegeket pedig már csak átöblíteni kellett, mert alaposan elmosva várták bedobozolva, hogy megtöltsem őket valamivel
Pénz: 650 Ft volt a 6,5 kg barack, amiből némi vízzel felöntve 10 liter lé lett (nem túl híg, hiszen azt az íze bánta volna, csak olyan szívószállal is iható)
Hazai, helyi alapanyagból, sokadszor újratöltött üvegekben.