Zakuszka 2008

A tavalyi kísérleti mennyiség sikerén felbuzdulva idén nem kispályáztam a zakuszkakészítéssel. Egész adag lett, és nem fejtett babbal, hanem grillezett padlizsánnal, ahogy azt klasszikusan kell. A hagymát persze kihagytam, meg pár egyéb módosítással is éltem, de ízletes pástétom lett a jutalmam.

Ehhez először is be kell szerezni minden hozzávalóból a megfelelő mennyiséget (nem árt, ha mindegyik egy kicsit bőven van mérve), úgymint:

• 2 kg padlizsán
• 1 kg cukkini
• 1 kg paradicsom
• 2 kg paprika

Meg kell még:

• 0,5 liter étolaj
• babérlevél
  
• bazsalikom
• só

Ezeken túlmenően pedig:

• kerti grill, rács, tűzrevaló
• a házban fellelhető legnagyobb fazék
• vágódeszka, kés
• üvegek, fedők
• víz
• fél nap szabadidő

Szóval végre akadt olyan piacolós hétvége, hogy a fent megjelölt hozzávalók mindegyikéből sikerült szerezni megfelelő minőségűt a kívánt mennyiségben. Az eredeti receptben szereplő paradicsompaprika helyett ugyan "sima" fehér (de jó vastag húsú és illatos!) paprikát vettem, mert a paradicsompaprikák nem voltak igazán szép pirosak, meg négyszer annyiba kerültek, mint emezek. Úgy ítéltem meg, hogy nem éri meg. A padlizsánok sem voltak egyformák meg a cukkinik között is akadt görbe, de amúgy láthatóan friss, kiskerti zöldségekkel volt dolgom, így nem haboztam leméretni és megvenni őket. Szép piros, illatos paradicsom is került. Az árusok korábbi referenciái alapján pedig biztos voltam benne, hogy mindezeknek az ízével sem lesz gond (nem is kellett csalódnom).

Első felvonás: a padlizsánsütés. Miután nemrég családilag felavattuk a saját kezűleg épített kerti grillt, és hegyekben áll az udvaron az aprított gally, nem a villanysütőben, hanem itt követtem el az akciót egy hűvös, csillagfényes estén. Néha füstölt is a tűz rendesen, meg néhol kicsit megkapta a padlizsánokat, de épp az a felük lett a legjobb, amiről azt gondoltam, hogy már biztos megégett. S mivel sütés előtt nem felejtettem el megszurkálni őket, szerencsére robbanás nem volt.

Második felvonás: minden, ami az elsőből kimaradt, vagyis előkészítés, főzés, üvegelés. Másnap reggel kézzel lehúztam a padlizsánok héját, és örömmel állapítottam meg, hogy igen prímán megsült a belsejük. Tálba raktam, majd a mennyiség miatt nem villával, hanem krumplinyomóval mentem nekik aprítás címszóval. Aztán kicsutkáztam és kis darabokra vágtam a paprikákat (előbb hosszanti irányban felcsíkoztam, majd keresztbe elvagdaltam őket), és raktam egyenesen a fazékba. Ezek után a cukkinik felkockázása már könnyed levezető gyakorlat volt. Szépen tele lett a kb. 6 literes fazék, de az olaj szerencsére közéfolyt a zöldségeknek. Alágyújtottam, és időnként óvatosan megkevertem egy fakanállal, hogy ne ragadjon le (új fakanalat avattam a jeles alkalomra). Hozzáadtam néhány babérlevelet is, mivel aprócskák voltak, elég sokat. Szerencsére hamarosan elkezdett összeesni, így egyre könnyebb lett a keverés, meg aztán levet is engedett jócskán, így nem igényelt állandó felügyeletet. Merthogy akadt még egyéb teendő is. Úgymint: paradicsomhámozás. Vizet forraltam a másik lángon, megmártottam benne a paradicsomokat, majd lehúztam a héjukat és felcikkeztem őket (gondoltam, paradicsomlé helyett megteszi az is, ha ezt időben hozzáadom és szétfő benne). Aztán előkészítettem az üvegeket is: elmostam őket, meg a fedőket is, meg utóbbiak belsejét kibéleltem méretre vágott celofánnal, hogy ne vegyék majd át a zakuszka átható illatát. Mikor már jó sok lé elfőtt a paprika és a cukkini alól, hozzáadtam a paradicsomcikkeket, és úgy főztem tovább. Aztán egyéb tennivalóimat intéztem, időnként ránézve a készülő zakuszkára. Ahogy ismét fogyni kezdett a leve, egyre gyakrabban célszerű volt megkeverni. Aztán hozzátettem a padlizsánkrémet is, ami kellemesen besűrítette az egészet. Meg raktam bele egy marék összeszabdalt bazsalikomlevelet és 2 evőkanál sót is (1-nél azért megkóstoltam, de tényleg kellett bele ennyi). Ismét csak óvatosan lehetett kavargatni a mennyiség miatt, de szerencsére már nem sokáig kellett. A tűzről levéve azon forrón üvegekbe kanalaztam, rájuk csavartam a fedőt, és fejreállítottam őket egy időre. Nagyon örültem, hogy nem nekem kell fejre állnom, meg persze annak is, hogy ezek után már csak annyi teendőm van, hogy megvárjam, míg egy plédbe bugyolálva kihűlnek, aztán felcímkézve mehetnek a polcra.

Ráadás: A fazék alján maradt pár kanállal, amit azon frissiben megettem egy szelet kenyérrel. Finom volt! S a legjobb, hogy 10 db fél literes üveget megtöltött ez a finomság, tehát sokszor élvezhetem még!

Ráadás2: A zöldségek és az üvegek mosásához használt vízből meglocsoltam a fűszernövényeimet, elsőként természetesen a bazsalikomot, amit korábban ugye kicsit megtéptem az akció során.

(A kiinduló receptet Kaldeneker Györgynél olvastam, de persze nem lennék önmagam, ha nem alakítottam volna kicsit át a körülményeknek és az ízlésemnek megfelelően :)