 |
| http://www.kossuth.hu/image/orig/GoodFood_01.jpg |
Az egyik fő ok, amiért nem nagyon veszek főzős újságokat, hogy nem igazán gondolnak a vegákra. Ha meg az a vega még tojást se fogyaszt és a hagyományos, finomított alapanyagokkal is csínján bánik, akkor aztán tényleg nem tartozik a célközönségbe. Néha azért belelapozgatok a boltban egy-két kiadványba, hátha változott valamicskét a helyzet, de ritkán ér kellemes meglepetés.
A GoodFood magyar kiadása az. Üdítően sok vegetáriánus receptet tartalmaz. Az újság 111 receptje közül csak a főételek kategóriában van 18 (külön szakasz a tartalomjegyzékben), de - nyilván részben jellegükből adódóan - a levesek, a saláták és a sütemények között is igen sok megfelel. Külön öröm, hogy a vegetáriánusnak jelölt receptek tényleg mind azok, rejtett hússzármazékok sincsenek bennük (személy szerint a zselatinra nagyon háklis vagyok, de a húsleves, szalonna, zsír és társai se vegáknak valók, nyomokban sem, még ha nem vegák gyakran rá is csodálkoznak erre).
Alaposabb átnézés után azt is jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy jónéhány olyan nem vega recept is akad benne, ami vega szempontból csak kicsit van "elrontva", nem fő összetevője a hús; így amelyik alapvetően tetszik, alkalomadtán simán elkészítem hús- helyett zöldségalaplével vagy épp a szalonna elhagyásával.
További pozitívum, hogy a vegetáriánus receptek nem mind az erőteljesen tejes-tojásos vonalat képviselik, és ilyen-olyan pótlóktól sem hemzsegnek. (A dietetikus szakértőnek meg elnézzük, hogy az ételallergiákról szóló kis cikkében erősen a pótlókban gondolkodik. Nyilván akinek egyik napról a másikra muszáj teljesen elhagynia valamit, az először helyettesíteni próbálja a megszokott ételeiben, később juthat el másfajta megközelítéshez.) Még vegán receptért se kell sokat kutakodni, a lakto- vagy lakto-ovo vegáknak pedig még könnyebb dolguk van.
A receptek nagyobbrészt elérhető, beszerezhető alapanyagokra épülnek, nem "elvont" különlegességekre, amikhez csak hossza utánajárás és/vagy nem kevés pénz árán juthatunk hozzá (akad ilyen is, de alapvetően nem ez a jellemző). Tetszik, hogy még akár nem vegák is könnyedén kipróbálhatnak belőle vega fogásokat, ha nyitottak erre, nem muszáj speciális boltok felkeresésével nagyon ismeretlen vizekre evezniük az alapanyagok beszerzésekor. A külföldi érzet ugyan megvan, mikor olyan ételeket is olcsónak titulálnak, ami itt inkább közepes árkategória (legalábbis szűkös konyhapénzből gazdálkodva nekem nem a vörös lencse vagy a kókusztej ugrik be, hogy azt kell venni rajta a megoldás érdekében - időnként belefér egy kis efféle "flanc", de nem hó végén), vagy előszeretettel használnak olyan hozzávalókat, ami errefelé azért nem a legelterjedtebb képviselője a kategóriának (erősen felülreprezentáltnak érzem például a szárzellert, a cheddart, a gyömbért). Helyenként a szezonalitás sem egészen stimmel (márciusban újkrumpli? - igyekszem júniusig nem elfelejteni az egyébként szimpatikus receptet), bár az igyekezet határozottan látszik, mindenképpen lejön, hogy egy tavaszi számot lapozgatunk.
Sok-sok könnyen elkészíthető, hétköznapi receptet is ad az újság, gyönyörű fotókkal, melyek - pár apróságtól eltekintve - összhangban vannak a leírással. Némelyik fogás már-már annyira egyszerű, hogy gyakorlottabbak magazin és recept nélkül is bármikor összeütnek ilyesmiket a saját fejük után, de aki nem vega, és tudni szeretné, hogy például miket esznek a vegák, vagy kezdő vega, és megvalósítható receptekre vágyik, annak hasznos olvasmány lesz a magazin. Helyenként elég elnagyolt a leírás, teljesen kezdő konyhatündérek nem ebből fognak megtanulni főzni, de némi alapismeretek és józan ész birtokában jól használható anyag.
A közgondolkodás szerint általában egészségesnek tartott fogásokból elég jó a kínálat, aki még nem különösebben elkötelezett valami speciális irányzat mellett, könnyedén bevezethet apró, de hatásos változtatásokat az étkezésébe, ha a magazinból főz. Engem már nem kell meggyőznie a barna rizs előnyeiről a dietetikusnak, viszont hiába kerestem, egy fia ilyen receptet nem találtam, se ezen kis felsorolás mellett, se máshol az újságban (fehér rizsesek vannak, de ismerve a barna rizst tudom, hogy nem lehet egy az egyben lecserélni rá a fehéret, pláne nem mindenütt). Az én szájízemnek a sütemények sem elég "reformosak", de legalább vegák, és ötletadónak megteszik. Én nem használok mikrót, meg babkonzervet se, de azt is pontosan tudom, hogyan lehet ezeket könnyedén megoldani máshogy - nagy pozitívum viszont, hogy durván mű alapanyagok nincsenek benne.
Összességében tetszik, a második számot még valószínűleg megveszem (a boltban belelapozva eldöntöm), az előfizetés még komolyabb megfontolás tárgya. Kíváncsi vagyok, mennyire sikerül hosszabb távon tartani, illetve javítani a színvonalat. Ezen a mostanin látszik azért, hogy első szám, de kezdetnek nem rossz - ha osztályzatot is kellene adnom a szöveges értékelés mellé, egy erős 4-es lenne az.
* * *
Amit már elkészítettem a magazin receptjeiből inspirálódva:
Ami még kipróbálásra vár, és alkalomadtán sorra is kerül (a teljesség igénye nélkül):
- Sült sajt diós kenyérrel és körtével (csak el ne felejtsem őszig :)
- Babos tésztaragu húsgombóccal (húsgombóc nélkül)
- Sült póréhagyma baconös rizottóval (a bacon kimarad) (megcsináltam, ilyen lett)
- Gombás-rizses egytálétel (gomba helyett valami más zöldséggel, hogy Isti is szeresse)
- Nyuszis zsemlék (saját, Graham-lisztes tésztából; a formázás tetszik)
- Vegetáriánus pite (legfeljebb a brokkoli kimarad, ismerve a szokásos piaci kínálatot)
- Korianderes répaleves (a turmixolást lehet, hogy mellőzöm)
- Cseresznyés scone (a liszt egy része persze barna lesz)
- Tejszínes-csemegeuborkás újkrumpli (majd júniusban, zöldség alaplével)
